1964. április 6.
Beszélgetett az Ő tanításáról, a kitartó türelemről és szorgalomról:
"Erzsébetem! Türelem, kitartás, szorgalom! Ez az, mely megtart Mellettem, és másokat is ez által hozhatsz közelebb Hozzám. Az ernyedetlen szorgalom jutalma neked és mindazoknak, kik Velem fáradoztok, az, amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi ész fel nem foghat. Ott a szemünk egymásba néz majd és összedobban a szívünk."
1964. április 9.
"Erzsébetem, söprű vagy te is Kezemben. Az isten Kéz fog és seper veled, a te áldozataiddal. Seprű az isteni Kézben mindenki, aki átadja magát szerető lemondással, önfeledten. A szünet nélküli áldozathozatal által lesztek csak méltók arra, hogy Kezembe vegyelek és a leghatásosabb tisztogatásra, használjalak fel benneteket. Igen, kisöpröm általatok az utcákat, a virágos mezőket, a lombos erdőket, s mindazt, ahol csak bűn van.
Ne vedd furcsának ezt a beszédemet, mely egészen emberinek hangzik. Ahogy a közmondás szól: Mindenki söpörjön a maga háza előtt!' Ezt tartsátok szem előtt - te is és mások is. Aki úgy érzi, hogy lelke igénye több s nagyobb, az szolgáljon Nekem hívebben. Értem senki sem vihet semmit túlzásba. Ha úgy találnád, hogy szavaim igen egyformák, azért csak írd le! Kérlek, jegyezd meg jól: Az Isten szava mindig egy és ugyanaz, mely által a lelkek megmentését kérem."
1964. április 14.
Amikor hazamentem, s kis szobámba beléptem, az Úr Jézus fogadott:
"Én már várok itt reád, és minden térdhajtásra, melyet Felém küldesz, hódoló imádásoddal, az örömtől megdobban a Szívem. Bűneid állandó bánata által lelked mindig üde marad. Ó, kérlek, Erzsébetem, tedd ezt mások helyett is. Látod, most újra megtisztellek, ez honorárium a te együttérzésedért. Eljöttem, hogy kérésedre megáldjam családodat és házad táját. Elhoztam békémet. Bízzál! A kicsinyhitűségnek ne adj helyet! Szenvedéseidet egyesítem az Én érdemeimmel, gyermekeidnek üdvössége biztosítva van. Itt maradok. Jól esik kis szobád csendje. Érezd, hogy szívünk együtt dobban. Nehezen bírom ki nélküled. Tudom, hogy neked sem mindegy. Ó, boldog pillanat! Tudom, te is várod, mikor már nem választ el semmi egymástól. Én várlak gazdagságom minden pompájával, és akkor már egészen egyek leszünk, megoszthatatlanul. Érzem, szíved nagyot ver az örömtől. Én is veled örvendek, hogy örömödet még jobban fokozzam, mindig veled leszek. A te Mestered vigyáz rád, s ha megbotlasz, Kezem máris felemel. Bűneid bánata, mely szünet nélküli, arra késztet, hogy az Én bocsánatomat is szünet nélkül rád árasszam."
1964. április 15.
Éjjel 1 óra előtt a Szűzanya ébresztett, de úgy, ahogy ezt még eddig nem tette. Meglepődtem ezen a könnyedségen, melyet az ébresztésnél éreztem, annak ellenére, hogy 11 órakor feküdtem le. A kevés pihenés után semmi fáradtságot nem éreztem... azért imádásom a reggeli felkelés idejéig tartott. Még mindig nem tudtam napirendre térni az előző délután történő látogatás felett. Lelkem mélyéig meghatott.
Főleg az, hogy az Úr Jézus azt ígérte, ezen túl gyakran fog várni kis szobámban.
Másnap egész délelőtt az Úr végtelen jóságáról elmélkedtem: Imádott Jézusom, isteni Mesterem, ugye Te tudod, hogy mit szeretnék mondani, de nem jön szó az ajkamra, csak némán hullanak könnyeim. A bűnbánat könnyei! Szeretnék szépséges verseket írni végtelen jóságodról, de ez a tehetség nem adatott meg nekem. Nyomorúságom és semmiségem tudatában folyton azon gondolkodom, mit is adjak? Uram, Jézusom, odaadom újra és újra bűneimet és a kegyelemtől áthatott lelkem könnyeinek monoton hullását. Figyelj fel, kérlek! Ez az én szívem zenéje. Ez az egyetlen, melyet nyújtani tudok... Tudom, ez is a Te adományod, és én ezerszer és százezerszer megköszönöm... Szívem minden dobbanásában benne van a bűnbánat ...Uram, Jézusom, ez kevés, mert szívem ki-kihagy egy-egy dobbanást. Azért most arra kérlek, ahány porszemet csak teremtettél, mindbe belehelyezem bűneim bánatát, hogy fújja a szél Hozzád, és lásd, mennyire szeretlek. Ez az én himnuszom, versem és zeném, mindenem, amit csak adni tudok. Fogadj el engem úgy, ahogy vagyok!
"Leánykám, bűneid mélységes bánata sokakat fog bűnbánatra indítani, és a bűnösök visszatérnek Hozzám..."
1964. április 18.
"Leányom, kérd meg gyóntatódat, az ügyet intézze úgy, hogy 1965. pünkösdjére a Szentatyához kerüljön. Az Édesanyám közléseit és az Enyémet, kéréseink sürgetését ne mellőzzék el!"
Az Úr kérése igen megrendítő volt lelkemben, s remegve gondoltam nyomorúságom és semmiségem tudatában arra, hogy én Isten szavait közöljem, sürgessem. Én, kis porszem! Lehet-e ezt megrendülés nélkül elfogadni? Most nincs kétely lelkemben. Azt az Úr Jézus megszüntette, de én lelkem nyomorúságának tudatában élek állandóan.
1964. április 20.
Házimunkám közben hálaadó imádásába merültem el, s Ő közben beszélgetni kezdett:
"Kis lánytestvérkém! Hidd el Nekem, ebben a megszólításban már benne van, hogy bízzál Bennem, higgy Abban, Aki téged ily kicsinek szólít. E megszólításban benne van a számodra biztosított, mindenről való, szerető gondoskodás és védelem mindenkor. Ugye, meghat ez az egyszerű intézkedés, mely által ügyeidet intéztem! Nem akarok adós maradni, és főleg azt akartam elérni, hogy gondolatod és munkád ezután is önzetlen és tiszta maradjon. Én vigyázok rád, a te Mestered, hogy egészen és mindentől mentesítve téged, csak Én legyek a Mindened, és ne kössön semmi a földhöz. Láthatod az elintézett ügyből is, tudja a te Mennyei Atyád, hogy mire van szükséged."
Beszélgetett az Ő tanításáról, a kitartó türelemről és szorgalomról:
"Erzsébetem! Türelem, kitartás, szorgalom! Ez az, mely megtart Mellettem, és másokat is ez által hozhatsz közelebb Hozzám. Az ernyedetlen szorgalom jutalma neked és mindazoknak, kik Velem fáradoztok, az, amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi ész fel nem foghat. Ott a szemünk egymásba néz majd és összedobban a szívünk."
1964. április 9.
"Erzsébetem, söprű vagy te is Kezemben. Az isten Kéz fog és seper veled, a te áldozataiddal. Seprű az isteni Kézben mindenki, aki átadja magát szerető lemondással, önfeledten. A szünet nélküli áldozathozatal által lesztek csak méltók arra, hogy Kezembe vegyelek és a leghatásosabb tisztogatásra, használjalak fel benneteket. Igen, kisöpröm általatok az utcákat, a virágos mezőket, a lombos erdőket, s mindazt, ahol csak bűn van.
Ne vedd furcsának ezt a beszédemet, mely egészen emberinek hangzik. Ahogy a közmondás szól: Mindenki söpörjön a maga háza előtt!' Ezt tartsátok szem előtt - te is és mások is. Aki úgy érzi, hogy lelke igénye több s nagyobb, az szolgáljon Nekem hívebben. Értem senki sem vihet semmit túlzásba. Ha úgy találnád, hogy szavaim igen egyformák, azért csak írd le! Kérlek, jegyezd meg jól: Az Isten szava mindig egy és ugyanaz, mely által a lelkek megmentését kérem."
1964. április 14.
Amikor hazamentem, s kis szobámba beléptem, az Úr Jézus fogadott:
"Én már várok itt reád, és minden térdhajtásra, melyet Felém küldesz, hódoló imádásoddal, az örömtől megdobban a Szívem. Bűneid állandó bánata által lelked mindig üde marad. Ó, kérlek, Erzsébetem, tedd ezt mások helyett is. Látod, most újra megtisztellek, ez honorárium a te együttérzésedért. Eljöttem, hogy kérésedre megáldjam családodat és házad táját. Elhoztam békémet. Bízzál! A kicsinyhitűségnek ne adj helyet! Szenvedéseidet egyesítem az Én érdemeimmel, gyermekeidnek üdvössége biztosítva van. Itt maradok. Jól esik kis szobád csendje. Érezd, hogy szívünk együtt dobban. Nehezen bírom ki nélküled. Tudom, hogy neked sem mindegy. Ó, boldog pillanat! Tudom, te is várod, mikor már nem választ el semmi egymástól. Én várlak gazdagságom minden pompájával, és akkor már egészen egyek leszünk, megoszthatatlanul. Érzem, szíved nagyot ver az örömtől. Én is veled örvendek, hogy örömödet még jobban fokozzam, mindig veled leszek. A te Mestered vigyáz rád, s ha megbotlasz, Kezem máris felemel. Bűneid bánata, mely szünet nélküli, arra késztet, hogy az Én bocsánatomat is szünet nélkül rád árasszam."
1964. április 15.
Éjjel 1 óra előtt a Szűzanya ébresztett, de úgy, ahogy ezt még eddig nem tette. Meglepődtem ezen a könnyedségen, melyet az ébresztésnél éreztem, annak ellenére, hogy 11 órakor feküdtem le. A kevés pihenés után semmi fáradtságot nem éreztem... azért imádásom a reggeli felkelés idejéig tartott. Még mindig nem tudtam napirendre térni az előző délután történő látogatás felett. Lelkem mélyéig meghatott.
Főleg az, hogy az Úr Jézus azt ígérte, ezen túl gyakran fog várni kis szobámban.
Másnap egész délelőtt az Úr végtelen jóságáról elmélkedtem: Imádott Jézusom, isteni Mesterem, ugye Te tudod, hogy mit szeretnék mondani, de nem jön szó az ajkamra, csak némán hullanak könnyeim. A bűnbánat könnyei! Szeretnék szépséges verseket írni végtelen jóságodról, de ez a tehetség nem adatott meg nekem. Nyomorúságom és semmiségem tudatában folyton azon gondolkodom, mit is adjak? Uram, Jézusom, odaadom újra és újra bűneimet és a kegyelemtől áthatott lelkem könnyeinek monoton hullását. Figyelj fel, kérlek! Ez az én szívem zenéje. Ez az egyetlen, melyet nyújtani tudok... Tudom, ez is a Te adományod, és én ezerszer és százezerszer megköszönöm... Szívem minden dobbanásában benne van a bűnbánat ...Uram, Jézusom, ez kevés, mert szívem ki-kihagy egy-egy dobbanást. Azért most arra kérlek, ahány porszemet csak teremtettél, mindbe belehelyezem bűneim bánatát, hogy fújja a szél Hozzád, és lásd, mennyire szeretlek. Ez az én himnuszom, versem és zeném, mindenem, amit csak adni tudok. Fogadj el engem úgy, ahogy vagyok!
"Leánykám, bűneid mélységes bánata sokakat fog bűnbánatra indítani, és a bűnösök visszatérnek Hozzám..."
1964. április 18.
"Leányom, kérd meg gyóntatódat, az ügyet intézze úgy, hogy 1965. pünkösdjére a Szentatyához kerüljön. Az Édesanyám közléseit és az Enyémet, kéréseink sürgetését ne mellőzzék el!"
Az Úr kérése igen megrendítő volt lelkemben, s remegve gondoltam nyomorúságom és semmiségem tudatában arra, hogy én Isten szavait közöljem, sürgessem. Én, kis porszem! Lehet-e ezt megrendülés nélkül elfogadni? Most nincs kétely lelkemben. Azt az Úr Jézus megszüntette, de én lelkem nyomorúságának tudatában élek állandóan.
1964. április 20.
Házimunkám közben hálaadó imádásába merültem el, s Ő közben beszélgetni kezdett:
"Kis lánytestvérkém! Hidd el Nekem, ebben a megszólításban már benne van, hogy bízzál Bennem, higgy Abban, Aki téged ily kicsinek szólít. E megszólításban benne van a számodra biztosított, mindenről való, szerető gondoskodás és védelem mindenkor. Ugye, meghat ez az egyszerű intézkedés, mely által ügyeidet intéztem! Nem akarok adós maradni, és főleg azt akartam elérni, hogy gondolatod és munkád ezután is önzetlen és tiszta maradjon. Én vigyázok rád, a te Mestered, hogy egészen és mindentől mentesítve téged, csak Én legyek a Mindened, és ne kössön semmi a földhöz. Láthatod az elintézett ügyből is, tudja a te Mennyei Atyád, hogy mire van szükséged."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése