Magyarországon már 1953-ban
engedélyezték a korlátozások nélküli abortuszt. A jogszabályt 1956-ban,
1973-ban, majd 1992-ben is kiterjesztették, ezzel országunknak lett az
egyik legliberálisabb abortuszszabályozása egész Európában. A nőknek
engedély kell az abortuszhoz, azonban a törvény mára nagyon sok
feltételt lehetővé tesz, ezzel az egész folyamat a valóságban
formalitássá vált. Az ELTE kutatói szerint, ha kivennék az amúgy
alkotmányellenesnek nyilvánított súlyos válsághelyzetre való hivatkozást
az indokok szerint, Magyarországon akár 13 millióan is élhetnének, a
népesség 2003-ig nőtt volna.
1953
előtt az abortusz végrehajtása – a súlyos egészségügyi okokat
leszámítva – illegális volt. A törvény korlátozó jellege abból is
adódott, hogy az akkori kormányzat meg szerette volna állítani a
népességfogyást, miután a születési számok intenzíven csökkentek.
Később
bekerült a törvénybe, hogy az abortusznak családi, társadalmi okai is
lehetnek, valamint létrehoztak egy bizottságot, amelynek az volt a
feladata, hogy megállapítsa, egészségügyi szempontból végrehajtható-e az
abortusz. A második kiegészítés alapján a bizottságnak el kellett
fogadni az abortuszkérelmet, ha az egészségügyi, személyes vagy családi
okokból adódott, és a terhes nő ragaszkodott hozzá. Ezeket az
abortuszokat kérésre, az első 12 hét alatt lehetett elvégezni.
1973-ban
újra szigorították az abortusztörvényt, a szociális okokra
visszavezethető terhességmegszakítás továbbra is legális maradt, viszont
az új szabályozás konkrét lehetőségre korlátozódott: egyedülálló,
elvált vagy özvegy nőkre; azokra akik legalább hat hónapja elváltak,
vagy élettárs nélkül éltek; vagy ha a terhesség bűncselekmény eredménye
volt.
Engedélyezték
még a 40 feletti nőknek (a korhatárt 1982-ben 35-re csökkentették),
azoknak, akiknek három gyerekük volt, kivételnek számítottak azok,
akiknek férje a fegyveres erőknél szolgált vagy börtönbüntetését
töltötte az elmúlt hat hónapban. Belekerült egy általánosabban
fogalmazó, egyéb szociális okokat elfogadó rész is.
Utolsó
két lehetőséget leszámítva a bizottságnak automatikusan engedélyeznie
kellett az abortuszt, ha a terhesség még nem volt túl a 12. héten; a
maradék kettőnél viszont tilos volt az automatikus ítélet. 1986-ban még
egyet módosítottak a törvényen: ha a magzatnál egészségügyi problémák
álltak fenn, szintén engedélyezhető a terhességmegszakítás.
1988
novemberében és decemberében új miniszteri rendeletekkel szabályozták
az abortuszt. Az engedélyezési körülmények nagyjából azonosak voltak,
leszámítva, hogy a bizottsági jóváhagyást szakorvosi jóváhagyás váltotta
az összes oknál, leszámítva az egyéb szociális okokat. Ezeknél az a
terhességmegszakítást a terhes nő családjának és védőnőjének kellett
jóváhagynia. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy sokkal könnyebb volt
abortuszokat végrehajtani, mivel a döntés lényegében a terhes nőn múlt.
Alkotmányellenes
Nem
sokkal bevezetése után ezeket a rendeleteket abortuszellenes csoportok
megtámadták az alkotmánybíróságon. Szerintük a szabályozások nem
biztosították a magzat élethez való jogát, amely pedig a magyar
alkotmány szerint alapjog. A bíróság érvénytelenítette a jogszabályokat,
de nem tartalmi alapon. Szerintük az volt a baj, hogy a minisztertanács
fogadta el, pedig, mivel alapjogot érint, az országgyűlésnek kellett
volna. Ennek ellenére a szabályozáshoz egy évig nem nyúltak, az
országgyűlés ezalatt új megoldáson dolgozott, amely valahol az
abortuszok teljes tiltása és a korlátozások nélküli engedélyezés között
egyensúlyozott.
A
parlament végül 1992-ben fogadta el az új abortusztörvényt. A törvény
kiemelte a magzat élethez való jogát, és kimondta, hogy az abortusz nem
tekinthető egyfajta családtervezésnek, ennek ellenére lehetővé tette,
hogy a nők krízishelyzetre hivatkozva abortáljanak terhességük első 12
hete alatt. A törvény a beavatkozás előtt konzultációt és háromnapos
várakozási időt írt elő.
A
törvény később is engedélyezte az abortuszt az anya vagy a magzat
egészségügyi problémái miatt, ha a terhesség bűncselekmény eredménye, ha
a szülő fogyatékkal élő, ha orvosi hiba miatt nem fedezték fel a
terhességet, illetve ha az engedélyezett határidőből a korház vagy a
hatóság hibájából csúsztak ki. Ezenfelül akkor, ha a terhesség a nő
életét veszélyezteti, vagy ha a magzat olyan rendellenességgel
rendelkezik, ami lehetetlenné teszi a születés utáni életet, az
abortuszt a terhesség teljes ideje alatt végre lehetett hajtani. A
krízishelyzetre hivatkozással végrehajtott abortuszokért fizetni
kellett.
Terhességmegszakítás bemondásra
Ezt
a törvényt is megtámadták, mivel az ellenzők szerint nem védte eléggé a
magzat élethez való jogát. Az alkotmánybíróság azonban ezt az érvelést
1998-ban elutasította. Annak ellenére, hogy kimondták, a törvény hibás,
mivel a krízishelyzetet nem definiálták elég pontosan a törvényben,
ezzel pedig a nők mindenféle indoklás nélkül, gyakorlatilag bemondásos
alapon dönthettek az abortusz mellett: a problémákat nem kellett
konkrétan megnevezni, és senki nem ellenőrizte őket.
Az
alkotmánybíróság felszólította az országgyűlést, hogy 2000. június
30-ig alkosson új szabályozást, amelyben megfelelően definiálják a
krízishelyzetet és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Ez azonban lényegében
azóta sem történt meg, leszámítva, hogy 2000. június 29-én az
Egészségügyi Minisztérium a következő definíciót adta a súlyos
válsághelyzetnek: ha társadalmilag elviselhetetlen, testi vagy szellemi
károsodást okoz.
2000-ben
új abortuszszabályozást hoztak, amely úgy tartalmazta a „súlyos
válsághelyzetre” kitételt, hogy az alkotmánybíróság határozatában
foglalt követelményeknek nem tett eleget. A 2011-ben elfogadott új
alkotmány szövege elvileg korlátozhatná az abortuszokat, szövegezése
szerint az emberi élet a fogantatásától kezdve védett. Az AB
határozatot, és ezáltal Magyarország alkotmányát sértő állapot azonban
az új alaptörvény hatályba lépése ellenére is fennáll..
Minden harmadik terhességből abortusz lesz
Magyarországon
a várandósságok harmada napjainkban is terhességmegszakítással
végződik, ez az arány az Európai Unióban a harmadik, világviszonylatban a
nyolcadik legmagasabb. Ráadásul majdnem minden abortuszt „súlyos
válsághelyzetre” való hivatkozással végeznek el: csak az abortuszok
összesen három százalékát végzik a másik három indokra hivatkozva (az
állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető okáll fenn; a magzat
súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved; a fogantatás
bűncselekmény következménye).
Kelecsényi
Nándor és Raffai Péter, az ELTE két kutatója azt vizsgálta, hogy mi
történt volna akkor, ha nem az alkotmányellenesnek nyilvánított
szabályozás lett volna érvényben 1956 óta. A terhességmegszakítások
száma jelentősen csökkent a vizsgált időszakban, azonban ezzel
párhuzamosan az élve születések száma is egyre kisebb lett.
Az
eredményt úgy kapták, hogy beleszámolták azokat a gyerekeket is, akik
egy kevésbé megengedő abortuszszabályozás mellett kimutathatóan meg sem
fogannak, például a több és hosszabb várandósságok, illetve a
szoptatáskori hormonváltozás, az új foganástól eleső anyák, vagy a
szülők körültekintőbb megelőző magatartása miatt.
Beleszámolták
azt is, hogy az 1956 után születő többlet-lánygyermekek az idővel
szintén gyermekeket vállalnak, átlagos abortuszrátával. A statisztikai
számításokból kiderült, hogy az a népesség 1981 és 2003 között nem
csökkent, hanem nőtt volna. Ennek köszönhetően ma körülbelül 13 millió
400 ezren laknának az országban (eredményük persze csak közelítés).
(Laza Bálint, index)
Első
olvasatra nem nagyon hittem ezeknek a számoknak (abban a hitben voltam,
hogy az abortusz-statisztikát illetően az európai átlaghoz képest jobb
helyzetben vagyunk), de rövid keresgélés után meggyőzödhettem arról,
hogy ez nem igaz.
Az tehát, hogy az abortusz kérdése körül
ekkora hallgatás van itthon (miközben más országokban igen heves
diskurzusok folynak a témában), az abortusz-lobbi sikerének könyvelhető
el. A Planned Parenthood és egyéb nemzetközi abortusz-szervezetek és
klinikák ennek megfelelően nem azért nincsenek jelen itthon (és váltanak
ki tiltakozásokat) mert a politika nem engedi, hanem azért, mert az
egészségügy mindezt nélkülük is megoldja...
Leírni is rémes (inkább: józanító), hogy 2004-es adat szerint a magyarországi terhességek 42%-a lett megszakítva:
http://www.valsagterhesseg.hu/abortusz05.html Beszélhetünk
itt tehát pogánylobbiról, homolobbiról, sátánizmusról - pontosabban
mindezek itthoni virágzásáról, ha ezek egyik legalapvetőbb pillére, az
abortusz ennyire jelen van.
Tegyük helyére a dolgot: a sátánt nem a
halott csecsemők érdeklik, hanem az, hogy az édesanyákat és a
közreműködő orvosokat gyilkossá teszi (a bűntudat pedig az édesanyák
hátralevő életét végig fogja kísérni).
Amellett, hogy az
abortusz a sátánizmusban kiemelt szerepű (erről az abortuszra jelentkező
többnyire fiatal leányanyák és az orvosok nagy része semmit sem tud), a
népesség fogyásának is elsődleges okozója, mellesleg jövedelmező üzlet
is. Több legyet egy csapásra, mondhatná a gonosz lélek...
Szűcs Péter