A neoliberalizmus pápája?

A cionista sajtó ujjong: széles cikkek közlik a Pápa félreérthető szavait. Félreérthető, balszerencsés, vagy szándékosan, szélsőségesen liberális? Megint lelkünk mélyéböl tör fel a gondolat: hogyan is kell értelmezni a Malakiás-próféciákat? Róma és katolikus egyház: ennyi volt, nincs tovább?

A katolikus papság és a katolikus egyházvezetés egybeolvadni látszik a zsidósággal - bocsánatkérés az állítólagos bűnök miatt, zsidó származású papok felszentelése, zsidó püspökök, a holokauszt-vallás támogatása, látogatások a siratófalnál, összeborulás a cionistákkal. A zsidóság legerkölcstelenebb, ámde legbefolyásosabb, leggazdagabb rétegével. Az utóbbi ötven évben a Vatikán annyira lefeküdt a cionistáknak, hogy az már szégyenletes! A keresztény szó valamikor a világosság követőit jelölte, ma pedig szinte ugyanazt jelenti, mint a zsidó. Képmutatót, álszentet, hazugot. Különben hogy lehetne elképzelhető a keresztény és a (cionista) zsidó közt barátság? Hívő sokáig nem barátkozhat nem hívővel. Akinek a hit az első, annak nem számít az istentelenek barátsága; hogy is lehetne elviselni a hitetlenek ösztönös káromkodásait, erkölcstelenségét, kicsapongásait, mindazt, ami nekik természetes? Hogy barátkozhatnánk hát akkor a cionista zsidókkal, akik ezerszer rosszabbak a hitetleneknél?

Gondoljunk arra, hogy a "zsidó" és a "buzi" szavak egymás szinonímái. Ezek rokonértelmű szavak. Tehát lényegében arról van szó, hogy a zsidó papokat kell elviselnünk, akiket az egyházvezetés befogadott; a zsidó papokat és püspököket, akikből tulajdonképpen már az egyházvezetés is áll; a zsidó papokat, akik az új teológusokat oktatják, rendezvényeket szerveznek, irányítják az egyházpolitikát. Azt kell elfogadni, hogy katolikus egyház már nincs is, csak zsidó egyház van! Azt kell elfogadni, hogy a zsidó papok bármit megtehetnek; azt kell elfogadni, hogy a zsidó pap nyugodtan buzulhat, nem számít, mert zsidó megteheti, és még csak nem is vétkezik! Felejtsük el, hogy buzi és zsidó! Hát nem felejtjük el és nem fogadjuk el!

Még jó, hogy nem minden római katolikus ilyen liberális. Ezen nyugodtan túlmehetünk: még jó, hogy a római katolikusok nagy része is felháborodik, amikor arról értesül, hogy a pápa szerint a homoszexuálisokat nem szabad kirekeszteni, hanem meg kell nekik bocsátani és integrálni kell a társadalomba. Ezen túlmenőleg: "A pápa azt mondta, a homoszexuális papoknak meg kell bocsátani, és el kell feledni a bűneiket."

Kell? Nem kell!

A társadalom természetes állapotában a homoszexuális egyedeket (zsidókat) kirekeszti magából, mivel ezek minden megnyilvánulása a társadalom fennmaradását veszélyezteti. A homoszexuális egyedek (zsidók) hajlamaiknál fogva újabb és újabb partnereket keresnek, hogy beteges vágyaikat kielégítsék, és emiatt ez a fajta romlottság a társadalom pestisének nyilvánítható. Bármilyen térnyerése a nemzet pusztulását okozhatja. Emiatt az integrálás semmilyen foka nem képzelhető el. A társadalom a fokozódó nyomás (fertőzés) hatására ellenreakciókkal próbál védekezni: a homoszexuálisokkal (zsidókkal) szemben spontán erőszakos megnyilvánulások történnek. Ez a fajta erőszak csak egy válasz - válasz arra az erőszakra, ahogy a homoszexuálisokat (zsidókat) a társadalomra próbálják erőltetni.

Időről időre előfordul, hogy a társadalom egyes egyedei igen szélsőséges reakciót adnak, és teljesen természetes és jogos módon szélsőségesen radikális eszközökkel próbálják véglegesen megszüntetni a fertőzést. Az ilyen esetek azért sajnálatosak, mert a ferdehajlamú egyedeket törvényes eljárás keretei közt, jogszerűen kellene bírósági eljárás alá vetni. Enyhébb esetekben az életfogytiglani kényszermunka, súlyosabb esetekben a nyilvános kivégzés lenne a megfelelő.

Mivel a homoszexualitással gyakran együtt jár a pedofília (a kisfiúkkal elkövetett pedofília is buzulás) is, ezért a pápa közvetve a pedofil papokat is védi. Akár azt is beismerhetné, hogy vannak is buzi pedofil papok meg lesznek is, és jobb, ha mindenki belenyugszik. Véleményünk szerint egy homoszexualitást gyakorló pap mindenképpen a súlyosabb esethez sorolandó, egy törvényes jogállamban halállal büntetendő. A buzik dönthetnének: ha már úgysem hisznek semmiben (a hit kizárja a buzulást, habár vannak, akik ezt az egyszerű összefüggést sem értik meg), legalább ne legyenek papok.

Tamási Attila

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A fenevad bélyege a halált fogja magával hozni – a lélek halálát és egy szörnyű betegség általi halált

2013. július 29. hétfő, 11:23

Drága szeretett leányom, az Én Nevem ritkán van megemlítve ugyanabban a lélegzetvételben, amikor azok, akik azt állítják, hogy Engem képviselnek és mégis Isten elleni káromlást kiáltanak. Kereszthalálom nemcsak el lesz utasítva és nem fognak beszélni róla, hanem a démonok képeit arra fogják felhasználni, hogy helyettesítsék Testemet a Kereszten. Ha nem Én vagyok, akit megöltek a Kereszten, akkor ki más? Kik ezek, akik a Szavamat hirdetik a világnak, de akik káromkodnak, melyek ömlenek a szájukból?

Óvakodjatok a csodáktól, melyekről a fehérbe öltözött emberek azt fogják állítani, hogy ők vitték végbe azokat, mintha ők az Én Testemből jöttek volna létre és az Én Lelkemmel lennének megáldva. Amikor azt látjátok, hogy csodálatos és látszólag csodás eseményekre kerül sor, tudnotok kell, hogy egyáltalán nem azok.

Azt fogják mondani nektek, hogy a csodák a hamis próféta keze által jöttek létre. Aztán azt fogják elvárni tőletek, hogy nagy tiszteletet mutassatok iránta és először azt mondják majd nektek, hogy ő egy élő szent. Őt imádni, szeretni és csodálni fogják, és mindenki azt fogja mondani, hogy ő Isten kegyeit élvezi. Idővel azt fogják hinni, hogy ezek a csodák azért következnek be, hogy Második Eljövetelemet hirdessék.

És akkor megjelenik a fenevad. És ő a Sátánt fogja tisztelni. És a világot szörnyű zűrzavar fogja fogva tartani. Az emberek csapdába kerülnek. Egyrészt a hamis próféta minden vallást irányítani fog a világban és kihasználja azok szeretetét, akik ismerik az Igazságot. Azok, akik ismerik az Igazságot, nem fognak elutasítani Engem, mert az övék Isten Országa. Az Antikrisztus nagy tiszteletet fog mutatni a hamis próféta iránt. De mivel az ő szerepe politikai jellegű lesz, az egymás iránti hűségük sok embert fog egyesíteni, akik ezt a szövetséget meg fogják tapsolni.

Ezek az események hamarosan értelmet kapnak. Azok, akik megpróbálnak benneteket magukkal vinni a hamis hitbe, mely nem Istentől származik, nagyon meggyőzőek lesznek. Ők sohasem fogják feltárni valódi szándékukat, míg azt hiszik, hogy ezt a csatát megnyerik. De akkor sokakat el fognak pusztítani, akik nem fogadják el a fenevad bélyegét. Azt fogják mondani, hogy ez a jele a világ igaz békéjének, a szeretetnek és az egységnek, de gonosz magjában a 666- os szám lesz elrejtve, mely a fenevad jele.

Éppúgy, mint a szent érem, ami védelmet nyújt a Mennyből, mely Isten nagy erejével bír, a fenevad bélyege a halált fogja magával hozni – a lélek halálát és egy szörnyű betegség általi halált. Azoknak, akik azt elutasítják, el kell majd rejtőzniük és előkészületeket kell tenniük. Tudom, hogy ez félelemkeltő, de igaz. Én be fogok avatkozni imáitok segítségével, hogy véget vessek az üldöztetésnek.

Ti, szeretett követőim, akik ismeritek az Igazságot, legyetek készen, hogy segítsetek azoknak, akik ezzel a tudattal küzdeni fognak. Mire ez megtörténik, addigra Maradék Hadseregem olyan erővel fog rendelkezni, melyre számítani lehet. Erejük azon képességükben fog rejleni, hogy megmentik azokat, akik szenvedni fognak az Isten gyermekei iránti bosszú ezen ördögi cselekedetétől.

Jézusotok

Üdvösség Anyja: meg kell tartanotok a hagyományos Kereszteket, mert hamarosan el fognak tűnni

2013. július 29. hétfő, 19:05

Gyermekeim, mindig emlékezzetek arra, hogy Én Isten Erejével és Fiam Kegyelmével össze fogom zúzni a fenevadat, és amikor minden reménytelennek fog tűnni, a gonosz uralkodása hirtelen véget ér.
Védelmem Palástja beborítja mindazokat, akik ezekben a nehéz időkben a segítségemért folyamodnak. Emlékezzetek arra, hogy amikor Fiamat elvesztettem, tizenkét éves korában, a templomban találtam meg. Imádkozzatok gyermekeim, és menjetek most templomaitokba, hogy áldozatokat ajánljatok fel, melyekre szükség van, hogy ebben a lelkekért folytatott szörnyű lelki harcban a kitartást kérjétek.
Fiam oly sokat szenvedett Kereszthalálakor, de ez csak a terhek egyike volt. A legnagyobb szenvedés melyet ma elvisel, azokért van, akik már elvesztek Számára. És most, amint a gonosz szelleme arra törekszik, hogy elvegye Tőle mindazokat, akik szeretik Őt, Fájdalma úgy éget keresztül Rajta, mint egy kard, mely kettévágja Őt.
Most az áldozati lelkek a legnagyobb fájdalmat fogják elviselni, ahogyan az Isten gyermekei elleni üldöztetés növekszik. Fiam Keresztje által üdvözültök. Fiam Keresztje által le fogjátok a gonoszt győzni, és az Ő Keresztje, ha meg van áldva, meg fog védeni benneteket. De ha ez a Kereszt megváltozik, vagy másnak látszik, akkor ez Fiam halálának megcsúfolása a bűnösök megmentésében. Meg kell tartanotok a hagyományos Kereszteket, mert hamarosan el fognak tűnni.
Szeretett Édesanyátok,
Az Üdvösség Anyja

A hamis próféta riói apostoli látogatásának sajtó visszhangja

A Népszabadság (3.o.) Ferenc pápa nem ítéli el a melegeket, elváltakat, a Népszava (1.,12.o.) Ferenc pápa: ne diszkriminálják a melegeket címekkel, a Magyar Hírlap (6.o.) Ferenc pápa példa nélküli újítása főcímmel és Nem a melegekkel, a lobbikkal van a baj – mondta a katolikus egyházfő, aki szerint eljött a könyörület ideje az elváltaknak, a Magyar Nemzet (8.o.) Ferenc pápa az egyház átalakítója címekkel tudósítanak, kiemelve, hogy Ferenc pápa azon a „példátlan” kötetlen sajtóbeszélgetésen, amelyet a Rio de Janeiróból Rómába tartó repülőúton tartott, a vatikáni meleg lobbira vonatkozó újságírói kérdésre visszakérdezett: „Ha valaki meleg, az Urat keresi és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?” A pápa leszögezte: nem szabad diszkriminálni az azonos neműekhez vonzódókat, ezt a katolikus egyház is tiltja. „Ők a testvéreink” – mondta a Szentatya, hozzátéve: a probléma a lobbikkal van, nem az emberek esetleges vonzalmával. Sajnálatosnak mondta, hogy lobbik működnek a Vatikánban. Ferenc pápa szólt a külön élőknek és az elváltaknak az egyházba való visszafogadásáról is, hangoztatva, hogy velük szemben elérkezett a könyörületesség ideje.

A Népszabadságban (11.o.) Inotai Edit Papacabana címmel megállapítja: az üzenetek, amelyeket Ferenc pápa Brazíliában megfogalmazott, nemcsak a keresztényeknek szóltak, bárki értelmezheti őket a saját maga számára, kivált, hogy az egyházfő az örömöt is a fontos keresztény értékek közé sorolta. A cikkíró különösen figyelemre méltónak minősíti, hogy a pápa a magas rangú főpásztorokat és a szeminaristákat egyaránt arra buzdította, menjenek ki az utcára, ápoljanak közelebbi kapcsolatot a néppel és mondjanak le a fényűzésről, sőt még lázadása is buzdította őket, ha úgy éreznék, hogy „saját főnökeik” elvesztették a kapcsolatot a valósággal. Inotai szerint ezzel a pápa „jó politikusként” átvette és beolvasztotta a Vatikán által elítélt, Dél-Amerikában igen népszerű felszabadítási teóriát hirdetők érveit, anélkül, hogy magát a mozgalmat rehabilitálta volna. Ugyancsak fontos üzenete a pápának, hogy figyelmeztette a politikusokat: feladatuk a közjó, és nem néhány kiválasztott egyén érdekének előmozdítása, ez az etikus politizálás lényege. A szerző rámutat: „Egy ember, még ha történetesen a római pápa is az illető, manapság nem elegendő a világ megváltásához. De példának nem rossz. Jöhetnek a követők.”

A Népszavában (12.o.) Rónay Tamás Ferenc pápa meghódította Brazíliát címmel megállapítja: Rióban a pápát igazi sztárként fogadták. A cikk szerzője szerint komoly lelkiismereti válságot jelenthetett az egyház számára a felszabadítás teológiájának ügye. Az antikommunista Vatikán úgy érezte, egy „kommunista” áramlatnak nincs helye az egyházban. Másfelől azonban Rónay szerint nehéz lehetett eltekinteni attól a „nem is lényegtelen” „mellékzöngétől”, hogy mindaz, amit Krisztus hirdetett, közelebb áll egy szocialista, mint egy kapitalista világrendhez. A cikkíró leszögezi: „Ferenc pápa nem is tesz mást, mint visszatér a gyökerekhez, s éppen ez az, ami az egyház konzervatív köreit leginkább aggasztja. Azok a főpapok, akik még II. János Pál szellemiségét követik, teljesen mást tanultak, tapasztalhattak a lengyel pápától, már csak azért is, mert ő kezdeményezte a meglehetősen kemény fellépést a felszabadítás teológiájának képviselőivel szemben. XVI. Benedek emeritus pápa ezzel szemben teljesen apolitikus volt egyházfőként.” Rónay szerint Ferenc pápa üzenete a párbeszéd fontosságáról és figyelmeztetése, hogy a szegényekkel különösképpen törődni kell, nem csak a brazil politikusoknak szólt, hanem mindenkinek a világban. A cikkíró reméli, hogy az egyházfőnek „a párbeszédre s a szegények megsegítésére vonatkozó megjegyzéseire itt, Közép-Európában is felfigyelnek azok, akiket érint.”

A Magyar Nemzet itáliai újságokból idéz. Az olasz püspöki kar lapja, a L’Avvenire kiemeli: „A pápa rámutatott, az élet és az egyház szoros kapcsolatban áll egymással.” A Huffingtonpost.it hírforrás emlékeztet rá, hogy Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek szavai szerint cselekszik, aki lemondásakor a bíborosoknak mondott utolsó beszédében kijelentette, hogy az egyház csakis átalakulva él tovább, növekszik és ébred fel a lelkekben. Andrea Riccardi történész pedig a Corriere della Serában azt írta, hogy a pápa brazíliai sikere bebizonyította: népszerűsége nem csak Olaszországra korlátozódik.

(Magyar Kurír)

13 millióan is élhetnénk Magyarországon

Magyarországon már 1953-ban engedélyezték a korlátozások nélküli abortuszt. A jogszabályt 1956-ban, 1973-ban, majd 1992-ben is kiterjesztették, ezzel országunknak lett az egyik legliberálisabb abortuszszabályozása egész Európában. A nőknek engedély kell az abortuszhoz, azonban a törvény mára nagyon sok feltételt lehetővé tesz, ezzel az egész folyamat a valóságban formalitássá vált. Az ELTE kutatói szerint, ha kivennék az amúgy alkotmányellenesnek nyilvánított súlyos válsághelyzetre való hivatkozást az indokok szerint, Magyarországon akár 13 millióan is élhetnének, a népesség 2003-ig nőtt volna.

1953 előtt az abortusz végrehajtása – a súlyos egészségügyi okokat leszámítva – illegális volt. A törvény korlátozó jellege abból is adódott, hogy az akkori kormányzat meg szerette volna állítani a népességfogyást, miután a születési számok intenzíven csökkentek.

Később bekerült a törvénybe, hogy az abortusznak családi, társadalmi okai is lehetnek, valamint létrehoztak egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy megállapítsa, egészségügyi szempontból végrehajtható-e az abortusz. A második kiegészítés alapján a bizottságnak el kellett fogadni az abortuszkérelmet, ha az egészségügyi, személyes vagy családi okokból adódott, és a terhes nő ragaszkodott hozzá. Ezeket az abortuszokat kérésre, az első 12 hét alatt lehetett elvégezni.

1973-ban újra szigorították az abortusztörvényt, a szociális okokra visszavezethető terhességmegszakítás továbbra is legális maradt, viszont az új szabályozás konkrét lehetőségre korlátozódott: egyedülálló, elvált vagy özvegy nőkre; azokra akik legalább hat hónapja elváltak, vagy élettárs nélkül éltek; vagy ha a terhesség bűncselekmény eredménye volt.

Engedélyezték még a 40 feletti nőknek (a korhatárt 1982-ben 35-re csökkentették), azoknak, akiknek három gyerekük volt, kivételnek számítottak azok, akiknek férje a fegyveres erőknél szolgált vagy börtönbüntetését töltötte az elmúlt hat hónapban. Belekerült egy általánosabban fogalmazó, egyéb szociális okokat elfogadó rész is.

Utolsó két lehetőséget leszámítva a bizottságnak automatikusan engedélyeznie kellett az abortuszt, ha a terhesség még nem volt túl a 12. héten; a maradék kettőnél viszont tilos volt az automatikus ítélet. 1986-ban még egyet módosítottak a törvényen: ha a magzatnál egészségügyi problémák álltak fenn, szintén engedélyezhető a terhességmegszakítás.

1988 novemberében és decemberében új miniszteri rendeletekkel szabályozták az abortuszt. Az engedélyezési körülmények nagyjából azonosak voltak, leszámítva, hogy a bizottsági jóváhagyást szakorvosi jóváhagyás váltotta az összes oknál, leszámítva az egyéb szociális okokat. Ezeknél az a terhességmegszakítást a terhes nő családjának és védőnőjének kellett jóváhagynia. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy sokkal könnyebb volt abortuszokat végrehajtani, mivel a döntés lényegében a terhes nőn múlt.

Alkotmányellenes
Nem sokkal bevezetése után ezeket a rendeleteket abortuszellenes csoportok megtámadták az alkotmánybíróságon. Szerintük a szabályozások nem biztosították a magzat élethez való jogát, amely pedig a magyar alkotmány szerint alapjog. A bíróság érvénytelenítette a jogszabályokat, de nem tartalmi alapon. Szerintük az volt a baj, hogy a minisztertanács fogadta el, pedig, mivel alapjogot érint, az országgyűlésnek kellett volna. Ennek ellenére a szabályozáshoz egy évig nem nyúltak, az országgyűlés ezalatt új megoldáson dolgozott, amely valahol az abortuszok teljes tiltása és a korlátozások nélküli engedélyezés között egyensúlyozott.

A parlament végül 1992-ben fogadta el az új abortusztörvényt. A törvény kiemelte a magzat élethez való jogát, és kimondta, hogy az abortusz nem tekinthető egyfajta családtervezésnek, ennek ellenére lehetővé tette, hogy a nők krízishelyzetre hivatkozva abortáljanak terhességük első 12 hete alatt. A törvény a beavatkozás előtt konzultációt és háromnapos várakozási időt írt elő.

A törvény később is engedélyezte az abortuszt az anya vagy a magzat egészségügyi problémái miatt, ha a terhesség bűncselekmény eredménye, ha a szülő fogyatékkal élő, ha orvosi hiba miatt nem fedezték fel a terhességet, illetve ha az engedélyezett határidőből a korház vagy a hatóság hibájából csúsztak ki. Ezenfelül akkor, ha a terhesség a nő életét veszélyezteti, vagy ha a magzat olyan rendellenességgel rendelkezik, ami lehetetlenné teszi a születés utáni életet, az abortuszt a terhesség teljes ideje alatt végre lehetett hajtani. A krízishelyzetre hivatkozással végrehajtott abortuszokért fizetni kellett.

Terhességmegszakítás bemondásra
Ezt a törvényt is megtámadták, mivel az ellenzők szerint nem védte eléggé a magzat élethez való jogát. Az alkotmánybíróság azonban ezt az érvelést 1998-ban elutasította. Annak ellenére, hogy kimondták, a törvény hibás, mivel a krízishelyzetet nem definiálták elég pontosan a törvényben, ezzel pedig a nők mindenféle indoklás nélkül, gyakorlatilag bemondásos alapon dönthettek az abortusz mellett: a problémákat nem kellett konkrétan megnevezni, és senki nem ellenőrizte őket.

Az alkotmánybíróság felszólította az országgyűlést, hogy 2000. június 30-ig alkosson új szabályozást, amelyben megfelelően definiálják a krízishelyzetet és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Ez azonban lényegében azóta sem történt meg, leszámítva, hogy 2000. június 29-én az Egészségügyi Minisztérium a következő definíciót adta a súlyos válsághelyzetnek: ha társadalmilag elviselhetetlen, testi vagy szellemi károsodást okoz.

2000-ben új  abortuszszabályozást hoztak, amely úgy tartalmazta a „súlyos válsághelyzetre” kitételt, hogy az alkotmánybíróság határozatában foglalt követelményeknek nem tett eleget. A 2011-ben elfogadott új alkotmány szövege elvileg korlátozhatná az abortuszokat, szövegezése szerint az emberi élet a fogantatásától kezdve védett. Az AB határozatot, és ezáltal Magyarország alkotmányát sértő állapot azonban az új alaptörvény hatályba lépése ellenére is fennáll..

Minden harmadik terhességből abortusz lesz
Magyarországon a várandósságok harmada napjainkban is terhességmegszakítással végződik, ez az arány az Európai Unióban a harmadik, világviszonylatban a nyolcadik legmagasabb. Ráadásul majdnem minden abortuszt „súlyos válsághelyzetre” való hivatkozással végeznek el: csak az abortuszok összesen három százalékát végzik a másik három indokra hivatkozva (az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető okáll fenn; a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved; a fogantatás bűncselekmény következménye).

Kelecsényi Nándor és Raffai Péter, az ELTE két kutatója azt vizsgálta, hogy mi történt volna akkor, ha  nem az alkotmányellenesnek nyilvánított szabályozás lett volna érvényben 1956 óta. A terhességmegszakítások száma jelentősen csökkent a vizsgált időszakban, azonban ezzel párhuzamosan az élve születések száma is egyre kisebb lett.

Az eredményt úgy kapták, hogy beleszámolták azokat a gyerekeket is, akik egy kevésbé megengedő abortuszszabályozás mellett kimutathatóan meg sem fogannak, például a több és hosszabb várandósságok, illetve a szoptatáskori hormonváltozás, az új foganástól eleső anyák, vagy a szülők körültekintőbb megelőző magatartása miatt.

Beleszámolták azt is, hogy az 1956 után születő többlet-lánygyermekek az idővel szintén gyermekeket vállalnak, átlagos abortuszrátával. A statisztikai számításokból kiderült, hogy az a népesség 1981 és 2003 között nem csökkent, hanem nőtt volna. Ennek köszönhetően ma körülbelül 13 millió 400 ezren laknának az országban (eredményük persze csak közelítés).

(Laza Bálint, index)

Első olvasatra nem nagyon hittem ezeknek a számoknak (abban a hitben voltam, hogy az abortusz-statisztikát illetően az európai átlaghoz képest jobb helyzetben vagyunk), de rövid keresgélés után meggyőzödhettem arról, hogy ez nem igaz.

Az tehát, hogy az abortusz kérdése körül ekkora hallgatás van itthon (miközben más országokban igen heves diskurzusok folynak a témában), az abortusz-lobbi sikerének könyvelhető el. A Planned Parenthood és egyéb nemzetközi abortusz-szervezetek és klinikák ennek megfelelően nem azért nincsenek jelen itthon (és váltanak ki tiltakozásokat) mert a politika nem engedi, hanem azért, mert az egészségügy mindezt nélkülük is megoldja...
Leírni is rémes (inkább: józanító), hogy 2004-es adat szerint a magyarországi terhességek 42%-a lett megszakítva:
http://www.valsagterhesseg.hu/abortusz05.html

Beszélhetünk itt tehát pogánylobbiról, homolobbiról, sátánizmusról - pontosabban mindezek itthoni virágzásáról, ha ezek egyik legalapvetőbb pillére, az abortusz ennyire jelen van.
Tegyük helyére a dolgot: a sátánt nem a halott csecsemők érdeklik, hanem az, hogy az édesanyákat és a közreműködő orvosokat gyilkossá teszi (a bűntudat pedig az édesanyák hátralevő életét végig fogja kísérni).

Amellett, hogy az abortusz a sátánizmusban kiemelt szerepű (erről az abortuszra jelentkező többnyire fiatal leányanyák és az orvosok nagy része semmit sem tud), a népesség fogyásának is elsődleges okozója, mellesleg jövedelmező üzlet is. Több legyet egy csapásra, mondhatná a gonosz lélek...

Szűcs Péter