Bertrand Russell, az igencsak közismert néhai ateista „Miért nem vagyok keresztény” című esszéjében leírja, hogy egykoron mennyire mellbe vágta egy gondolat, amit John Stuart Mill fogalmazott meg önéletrajzában: „Az apám arra tanított, hogy a ’Ki teremtett engem?’ kérdés megválaszolása lehetetlen, mert azonnal felmerül, hogy akkor ’Ki teremtette Istent?’” Ebből Russel arra következtetett, hogy „mivel mindennek van oka (okozója), ez alól Isten sem lehet kivétel, tehát Isten létezésének is kell, hogy legyen oka (okozója).”
Bár Russel fenti kijelentése az Ősrobbanás elméletének megfogalmazása előttről származik, érdekes módon Stephen Hawking is felteszi ugyanezt a kérdést Az idő rövid története című könyvében, amiben egy mindenre egységes választ adó elmélet után kutat:
„Szükség van-e [ehhez] teremtőre és amennyiben igen, kifejt-e más hatást a világegyetemre és ki teremtette Istent?”
Az igazat megvallva, a kérdést leggyakrabban gyerekektől hallani, így meglepő, amikor tekintélyes tudósok vagy filozófusok szájából hangzik el. Isten természetét vagy fogalmát, illetve a természetről manapság sokak által vallott nézeteket figyelembe véve azonban a válasz nem annyira bonyolult. Főleg azért nem, mert a látszólagos nehézség a kérdésfeltevésben rejlik. (Természetesen fontos, hogy az ember alázattal közelítse meg az élet fontos kérdéseit, és emlékezzen, hogy „ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, az az ember igazában még semmit sem tud úgy, ahogy kellene,”1. Kor 8.2 ez azonban nem jelenti azt, hogy semmit sem tudhatunk.)
A természettudósok jelentős hányada által elfogadott Ősrobbanás elmélet szerint – és itt fontos megemlíteni, hogy keresztény és ateista tudósokat egyaránt találunk közöttük – a világegyetem (tér, anyag, energia és az idő) nagyjából 15 milliárd évvel ezelőtt jött létre. A semmiből. Bár az elmélet számomra nem elfogadható, be kell vallani, hogy bizonyos szempontból nagyon hasonlít a bibliai teremtéstörténetre, miszerint minden a semmiből lett.
A pusztán természettudományos elméletben rejlő problémákat egyre többen veszik észre. John Barrow és Joseph Silk asztrofizikusok szerint
„az új elképzelés sokkal jobban hasonlít a teremtés hagyományos metafizikai ábrázolására, vagyis a semmiből való teremtésre és egy konkrét időpontra, amikor ez megtörtént, illetve magának az időnek a határozott kezdetére.”
Stephen Weinberg Nobel-díjas fizikus szerint
„az állandó állapotú modell [ami szerint a világegyetem öröktől fogva létezik] azért annyira vonzó elmélet, mert a legkevésbé hasonlít a Teremtés könyvében leírtakra.”Cited in John D. Barrow, The World within the World (Oxford: Clarendon Press, 1988), 226.
Csakhogy a világegyetem eredete nem Weinberg preferenciáitól függ, így annak nagyon is volt kezdete és a fizikai valóság tényleg a semmiből lett.
Egyesek persze úgy gondolják, hogy a világegyetem minden ok nélkül jött létre a semmiből, de hogyan jöhet létre bármi a semmiből? Létezés a nemlétből? Ez nem egy olyan világnézeti kérdés, amit egy feltörekvő tudós egy napon majd megdönthet. Gondoljunk csak bele: hogyan jöhet létre bármi, amikor ennek még a lehetősége sem létezik? Erős a gyanú, és mint fentebb láthattuk, többről van szó gyanúnál, hogy a semmiből-valami elmélet gyökere Isten létezésének tagadásából ered. A „semmiből semmi sem lesz” (ex nihilo, hihil fit) elvét valószínűleg senki sem kérdőjelezné meg a világon, ha az nem erősítené a bibliai teremtéstörténetet.
A semmiből-valami elméletet számos szkeptikus is elutasítja. Kai Nielsen ateista filozófus ezt írja:
„Tételezzük fel, hogy egy nagy robbanást hallunk és megkérdezed tőlem, hogy mi okozta, mire én azt felelem, hogy „Semmi. Csak úgy megtörtént.” Ezt a választ bizonyára nem fogadnád el. Mi több, valószínűleg teljesen értelmetlennek találnád.”
Ha pedig ez igaz egy kis robbanásra, akkor miért ne lenne igaz egy nagyra, az Ősrobbanásra?
A fentiek után térjünk a lényegre: Ki teremtette Istent? Hogyan válaszolhatjuk meg a kérdést?
Először is, hívőként nem állítjuk, hogy mindennek, ami létezik, létezik oka vagy okozója, hanem azt, hogy mindennek, ami létrejön, létezik oka vagy okozója. Más szóval, minden, ami elkezdődik, okkal kezdődik. A világegyetemnek volt kezdete (függetlenül attól, hogy melyik elméletet fogadjuk el), tehát kell, hogy legyen oka vagy okozója is. Az örökkévaló Istennek azonban erre nincs szüksége, mert neki nincs kezdete vagy vége. Öröktől fogva létezik és nemcsak kezdete nincs, de az időn felül áll.
Szkeptikus körökben jó eséllyel hallhatunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „Mindennek oka van, még a világegyetem okozójának is szükségszerű, hogy legyen oka.” Valóban? A kérdés megfogalmazása eleve kizárja Isten létezésének lehetőségét. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy „minden valóság fizikai, tehát Isten nem létezhet”. Csakhogy nem minden valóság fizikai. A logika szabályai vagy az erkölcsi értékek nem fizikai valóságok, mégis léteznek. Ebből az is következik, hogy nem mindennek van okozója. Ahogy az sem egyértelmű, hogy amennyiben mindennek, ami létrejön, kell, hogy legyen okozója, az az ok Isten.
Egy másik érdekesség, hogy nemcsak a múltban (Platón, Arisztotelész vagy a XIX. századi ateisták), de ma is akadnak olyanok, akik szerint a világegyetem örök és nincs szükség magyarázatra a létezésére. Ha valóban így gondolják, akkor ez miért nem lehet igaz Istenre? Akik pedig ragaszkodnak hozzá, hogy a világegyetem a semmiből lett, miért gondolják ezt valószínűbbnek, mint azt, hogy Istentől ered? Vagy, ahogy Dallas Willard filozófus megfogalmazta:
„Semmivel sem kevésbé valószínű egy öröktől fogva és önmagától létező lény létezése, mint egy önmagától fennálló, önmagát fenntartó esemény ok nélküli előfordulása.”
Továbbá, bizonyos valóságokhoz, például a logika vagy a matematika törvényeihez, szintén nincs szükség okozóra. Amennyiben a fizikai világ nem létezne, kettő meg kettő még mindig négy lenne? Vagy olyan logikai kijelentések, miszerint A nem lehet egyenlő nem-A-val, akkor is igazak lennének? A válasz minden bizonnyal, igen.
Végül pedig a „Ki teremtette Istent?” kérdés azért sem helyes, mert Istent egy lapra helyezi a teremtéssel és eleve kizárja Istent, mint a világegyetem magyarázatát. A kérdés azt sugallja, hogy minden függ valamitől és nem létezhet semmi önmagától. Isten azonban egészen más kategóriába tartozik. Egy olyan kategóriába, ahol nem túl erős a verseny. A kérdés majdnem annyira értelmetlen, mintha azon tanakodnánk, hogy milyen íze van a kék színnek. A definíció szerint Isten öröktől fogva, önmagától és szükségszerűen létezik. Ne írjuk már azt is a számlájára, hogy ehhez nincs szüksége okra. Átfogalmazva a kérdést meglátjuk, hogy az megválaszolja önmagát: Mi okozta az önmagától létező, okot nem igénylő Ok létezését, aki a definíció szerint létrehozhatatlan?
Egyéb kérdés?
Paul Copan: That’s Just Your Interpretation című könyvének felhasználásával
http://idokjelei.hu/2017/10/ki-teremtette-istent/