Hasonló a mennyek országa a szántóföldben
elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt,
örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a
szántóföldet. (Máté 13:44)
Jézus a Mt 13-ban több példázatot is
elmond Isten országával vagy királyságával kapcsolatban. Közülük az
egyik a szántóföldben elrejtett kincsről szól. A példázat fontos
igazságokat tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kellene Isten
királyságát megélnünk az életünkben.
Fontos tisztázni, hogy mit
értünk Isten országa, királysága vagy a mennyek országa kifejezések
alatt. Nem más ez, mint Isten királyi uralma, mely megvalósul az életünk
fölött. Amikor Jézus Isten országáról beszél, arra az uralomra gondol,
mellyel Atyja rendelkezik a hívők életében. A példázatsor (Mt 13)
központi témája is ez az uralom.
1. Elrejtett kincs
Jézus
története rámutat, mennyire nagy értéket képvisel Isten országa. Ez nem
valamiféle kacat, melyet bármelyik bazársoron meg lehet kapni. Igazi
kincs, mely ritkaság számba megy. Olyan kincs, ami egyedülálló az
értéktelen utánzatok között, melyeket könnyebb megszerezni. A
példázatból kiderül, hogy mivel elrejtett kincsről van szó, keresnünk
kell azt (vö. Mt 6:33), mert nem természetes, hogy befektetés nélkül meg
fogjuk találni. Mégse mi vagyunk a lényeg, mert nem rajtunk múlik, hogy
megtalálunk-e valamit. Rajtunk kívülálló erő munkálkodik az érdekünkben
— maga Isten, aki szeretné, ha rátalálnánk a kincsre.
2. Visszatemette
Miután
megtalálja a főszereplő a kincset, nagyon érdekes fordulatot vesz a
történet. Ahelyett, hogy hazavinné (mi talán erre számítanánk),
visszatemeti, és eladja mindenét, hogy megvásárolhassa azt a földet.
Isten országát nem kaphatjuk meg úgy, ahogy mi elképzeljük azt. Nem
vehetjük el csupán egyes, nekünk szimpatikus részeit, pl. az örök
életet, a lelki békességet, a testvéri köteléket. Az egész „csomagot” el
kell fogadnunk, mert csak együtt működik. Jézus nem csak Mester, nem
csak Megváltó, aki tanít minket és meghal értünk, hanem Úr is, aki
uralkodni akar fölöttünk, és engedelmességet vár tőlünk (vö. Jn
13:13-14).
3. Nagy örömmel elment
A
főszereplő örömmel távozik a jelenet helyszínéről. Amikor Istent
megismerjük, valódi öröm tölti el az életünket (Fil 4:4), és olyan lelki
békét tapasztalunk, mely mindent felülmúl (Fil 4:6-7). A keresztények
időnként hajlamosak arra, hogy az örömüket múlandó dolgokban keressék.
Ha ezeket nem kapják meg, akkor elvész a boldogságuk. Isten viszont arra
szeretne megtanítani, hogy minden körülmény között annak örüljünk, hogy
ő velünk van. Erre bátorít a régi Taizé ének is: „Ne félj, ne aggódj,
ne sírj, ne bánkódj. Ha tiéd Isten, tiéd már minden…”
4. Minden vagyonát eladta
Jézus
követésének, Isten uralma megtapasztalásának ára van. A példázatban
annyira megörült a szereplő a kincsnek, hogy kész volt mindenét eladni,
hogy megkaphassa. A Mt 6:25-34 egy furcsa anomáliára hívja fel a
figyelmünket. A modern ember küzd az anyagi dolgokért, és arra számít,
hogy az Istennel való kapcsolatát ingyen megkapja majd, anélkül, hogy
bármit is tennie kellene érte. Jézus viszont épp ellentétes módon
gondolkodott. Szerinte ugyanis meg kell dolgoznunk Isten országának
kereséséért az életünkben, és ha ez rendben van, Istentől ráadásul
(bónusz, grátisz, ajándék) megkapunk mindent. Az egyik legnagyobb hiba,
hogy küzdünk azért, ami ingyen van, és ingyen várjuk azt, amiért
mindenünket oda kellene adni — és csodálkozunk, hogy nem működik jól az
életünk. Bár az üdvösségünk ingyen van (Ef 2:8-9), a tanítványságunk
árát nekünk kell megfizetni.
Isten uralmát akkor tapasztaljuk meg igazán az életünkben, amikor…
1. felfedezzük, milyen értékes az, hogy Istent ismerhetjük,
2. nem szabunk feltételeket, hanem alkalmazkodunk Isten elképzeléséhez,
3. rádöbbenünk arra, hogy Isten miatt minden okunk megvan az örömre, és
4. készek vagyunk ezért a kapcsolatért (Isten országának megéléséért)
bármilyen árat megfizetni, bármit odaadni, bármiről lemondani (vö. Fil
3:7-9). (Tóth-Simon Károly)