Megbékélés - vallási alapon
Le Monde
Le Monde
Három
érzékeny úti cél, négy súlyos téma. Egy hét alatt és csaknem harminc -
Jordániában, Izraelben és a megszállt palesztin területeken elmondott -
beszéd alkalmával XVI. Benedeknek legalább hét alkalma volt
arra, hogy hibázzon. Ettől messze vagyunk. A katolikus egyháző
összességében megértette a térség geopolitikai vonatkozásait akkor is,
ha pénteken befejeződött utazásán nem kerülhette el az összes előre
látható zátonyt egy olyan közegben, amelyben a vallás és a politika
összekapcsolódik - vonta meg a pápai utazás mérlegét a Le Monde hasábjain Stéphanie Le Bars, a lap elemzője.
Anélkül,
hogy lazított volna merevségén és eltért volna teológiai
megközelítésétől, a pápa politikáról beszélt és a vallások és a
kultúrák közötti párbeszéd híveként lépett fel.
Az egyházfő
sorrendben tizenkettedik külföldi útjának programja ambiciózus volt, a
közege viszont kedvezőtlen. XVI. Benedektől azt várták, hogy
előmozdítja a vallásközi párbeszédet a muzulmánokkal, majd a zsidókkal;
hogy elősegíti a békét Izrael és a palesztin területek között és egy
palesztin állam létrehozását szorgalmazza; s hogy javítja a térségben
élő keresztények helyzetét.
Az iszlám-keresztény párbeszéd
növekvő fontosságú témájává vált XVI. Benedek pápaságának az egyházfő
2006-ban elhangzott regensburgi beszéde óta, amelyet a muzulmánok az
iszlám bírálataként értelmeztek: a jordániai szakasz és a jeruzsálemi
látogatás középpontjában ez a dialógus állt. Egyes muzulmán vezetők
arra irányuló törekvései ellenére, hogy a pápa látogatását politikai
céljaikra sajátítsák ki, ezen a téren fontos lépések történtek. A
Szikladómban tett látogatás a jeruzsálemi Templom hegyen önmagában is
jelentős záloga a muzulmán elit egy része és a Vatikán közötti
bizalomnak.
Kevésbé pozitív a mérleg a zsidó-keresztény
kapcsolatok és a pápáról az izraeli társadalomban élő kép tekintetében.
Azt várták tőle, hogy lezárja a zsidó világgal a feszültség időszakát,
amely Richard Williamson holokauszt-tagadó püspök kiközösítésének a
pápa által történt feloldása váltott ki, de izraeli megítélés szerint
elszalasztotta az alkalmat. Egyes izraeli rabbik szerint a Jad Vasem
emlékhelyen elmondott beszéde túl általános volt, nem hangsúlyozta
eléggé az egyház szerepét az antiszemitizmus vonatkozásában.
Ez a
nézeteltérés nem teszi kétségessé a zsidók és keresztények között már
kialakult kapcsolatokat, de a pápa jóakaratát hangsúlyozó nyilatkozatok
nem lesznek elegendők ahhoz, hogy, mint azt XVI. Benedek remélte az
utazás elején, „eltávolítsák az útból a keresztények és a zsidók
megbékélésének akadályait".
A vallások két- és többoldalú
párbeszédére még távolról sem érett meg az idő, annak ellenére, hogy az
egyházi vezetők nagyjából egyetértenek szükségességében. Az a kép,
amelyen a pápa Názáretben egy rabbi és egy drúz méltóság kezét fogja,
az utazás egyik jelképes jelenete. Alapjában véve a pápa inkább a három
vallás „közös értékeire" kívánta a helyezni a hangsúlyt, mint a
közöttük meglévő különbségekre. Még ha nem is kezd teológiai
párbeszédet, ez már lényeges változás XVI. Benedek részéről, aki
pápaságának kezdetén még sürgős feladatának tekintette a vallások
közötti párbeszéddel foglalkozó részleg megszüntetését - hogy aztán a
regensburgi beszéd után visszaállítsa. Mindazonáltal a helyszínen
meglévő feszültségek és bizalmatlanság fényében a békés és tartós
együttélés realitása kétesnek tűnik.
Az általában oly kevéssé politikus pápa az izraeli-palesztin témakörben okozott igazi meglepetést.
Az
alig négy hónappal a Gáza elleni izraeli támadás és csak néhány héttel
egy inkább héja mint galamb izraeli kormány hivatalba lépése utáni
időszakra időzített utazás aláaknázott terepen zajlott. A palesztinok
attól tartottak, hogy a látogatás az izraeli politika szentesítését
jelentheti. A Vatikán szóvivője szerint a pápa „tudatában volt" ezeknek
a nehézségeknek, és el kell ismerni, hogy valóban nem következett be
ilyesmi.
Gondosan ügyelve arra, hogy álláspontja
„kiegyensúlyozott" legyen, XVI. Benedek beszélt „Izrael biztonságáról"
és elítélte a „terrorizmust", ugyanakkor erős jeleit adta annak, hogy
támogatja és megérti a palesztinokat: kitartóan kifejezésre juttatta
egy palesztin állam létrehozására irányuló óhaját . Eltekintve a tüskés
kérdést jelentő Jeruzsálemtől, amelyet „a béke városának, a zsidók, a
keresztények és a muzulmánok lelki otthonának" nevezett, és attól, hogy
kerülte az izraeli „megszállás" kifejezést, amit a palesztinok fel is
róttak, a pápa szinte egyetlen olyan kérdést sem hagyott ki, amelynek
említését ciszjordániai vendéglátói elvárták tőle.
Olyan
diplomataként, aki tiszteletben tartja az ENSZ határozatait,
megemlítette - néha erőteljesen - a gázai helyzetet, a válaszfal által
okozott nehézségeket, a menekültek helyzetét, a szent helyek
megközelítésének kérdését, a politikai foglyokat. „A falakat le lehet
dönteni" . nyilatkoztatta ki néhány hónappal a berlini fal ledöntésének
20-ik évfordulója előtt Betlehemben a német pápa, akit meglepetésként
hatott az Izrael által épített létesítmény megismerése. Még ha a pápa
szavának nincs is olyan súlya, mint Barack Obama nyilatkozatainak, ez a
remény útja kulcsmondatainak egyike marad.
Azzel szemben a pápa
és a keleti keresztények közötti találkozás az utazás egyik gyenge
pontja volt. Az utóbbiak jelenléte az Ammanban, Jeruzsálemben vagy
Názáretben bemutatott különböző pápai miséken eltörpült a külföldi
turisták ezreinek tömegéhez képest. A pápa felszólítása, hogy legyenek
a béke előmozdítói és „hídépítők", nem tűnhetett igazán időszerűnek egy
olyan közegben, amelyet számuk folyamatos fogyatkozása és a közösségek
közötti feszültség jellemez.
http://www.lemonde.fr/
