2005. szeptember 24., szombat

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Olvassák a Bibliát, de vakok a látásra

2005. szeptember 23.
A Te ember iránti szereteted teljesen őrületes, a Te nagy jóindulatod felénk, megátalkodott bűnösök felé, érthetetlen. Hogyan állíthatja bárki is azt, hogy teljesen érti a Te szereteted, hogy teljesen fel tudja fogni jóságod? Ez éppen olyan, mintha valaki kézbe akarná venni a homályt, vagy a megfoghatatlan fényt...
Kezdetben, amikor feltártad előttem a lelkemet, a valódi énemet, én olyan voltam, mint egy bokorban bujkáló leprás, de Te nem hibáztattál engem, helyette a barátságomért esdekeltél. Igazolni próbáltad siralmas állapotomat, amikor azt mondtad:
"ez azért van, mert nem volt senki a közeledben, hogy tanítson téged"[1]
A nyomorúságom felkeltette az irgalmadat. Az én szegényes és csupasz lelkem kiváltotta a Te együttérzésedet és bocsánatodat. Szent Isten, egy a vágyam, hogy megments engem. Megtört szívvel ezt mondtad:
"Virágom, nem tudom elviselni, hogy így látlak!"
A Te kegyelemteljes szavaid úgy hullottak csupasz lelkemre, mint a hajnali harmat.
"Megtérésre és a Bennem való örök életre vezetlek, ha te is úgy akarod… "
Ezeket a szavakat suttogtad a fülembe, és így kezdődött el minden…
És te az Én kinyilvánított akaratom alá rendelted saját akaratodat, és ez megmentett téged… Ha valaki a világban lehorgonyoz, és nem Énbennem, soha nem fog megtalálni Engem… Aki lemond a saját akaratáról, és a világi vágyairól, és Hozzám jön, Engem birtokol, azzal örökké tartó békeszövetséget kötünk. Vassula, megjelentem neked, és gyógyítottalak téged.
Biztosítottalak téged, hogy zafírokkal kikövezett úton fogsz haladni Királyságomba. Mindenkit Magamhoz hívok, mielőtt büntetéssel sújtom ezt a világot. Közeledik a nap, hogy már nem tudom tovább tűrni[2] ezt a hitehagyást. Amikor majd a föld megremeg, jusson eszetekben, hogy ez csak a kezdete annak, ami történni fog ezzel a gonosz nemzedékkel. Leszálltam ebbe a hatalmas temetőbe, körbejártam a sírokat, hogy feltámasszalak benneteket. Azt kiáltottam a síroknak, hogy nyíljanak meg, és azok megnyíltak, hogy az Én fiaim és leányaim felkeljenek, szeretetem ajándékaként megújítottam őket. Égtem a vágytól, hogy feltámasszam őket, de a vágyam beletaszított engem a sírokba, és mielőtt megtudtátok volna, kihoztam a halottakat onnan, és átöleltem őket: „ez az Én ajándékom számotokra, amely maradandó. Azok, akik hűségesek maradnak, jutalmul élvezni fogják Áldásomat. Most menj, és már hajnalban hirdesd a Szeretetemet …"
Leányom, soha nem kényszerítettem rá senkire törvényemet vagy a jelenlétemet. Azért jöttem, hogy emlékeztesselek, tegyél rendet ebben a rendetlenségben. És mégis, minden látható csodám és jelem ellenére, ismétlődő hívásaim ellenére, a Szentlélektől az egész emberiségnek adott nyilvánvaló kegyelmek és ajándékok ellenére, a nektek szánt Ódáim ellenére, nemzedék, az én kegyelemteljes közeledésem ellenére, a válasz, amit kaptam, csak a közömbösség, az üldözés és a hitetlenség, egyesektől gúnyolódás és határozott elutasítása a megtérésre szólító Hívásaimra. Köpnek az én áldásaimra! Vaskos átkokkal, a feltámasztásokat, melyeket a szemetek láttára vittem végbe, megvetéssel, vagy legalábbis mellőzéssel fogadták: olvassák az Írást, de vakok a látásra.
Leányom, előre figyelmeztettem őket a csapásokra, melyek a földet érik a bűneik miatt, a csapások és a pusztítások, melyek valóra váltak, de még mindig hitetlenkedve kétségbe vonják, hogy ezeket saját maguk vonták a fejükre, nem a természet kegyetlenségei… Mikor előre megmondtam, hogy a föld meg fog rázkódni, és kimozdul tengelyéből[3], és a szigetek elmozdulnak a helyükről, senki nem hitt Nekem. Senki nem figyelt Rám. Nem fogadnak el tanácsot Tőlem. Elutasítják minden Figyelmeztetésemet. Mikor ma azt mondom, hogy ennek a nemzedéknek a bűnössége és hitehagyása miatt veszélyben van a világegyetem, még mindig nem hisznek. Mikor majd látják a földet, melyet teremtettem, széthasadni és darabokra törni, a félelem mardossa majd azokat a konok lelkeket. Az Árvíz[4] semmi sem volt ahhoz képest a pusztításhoz képest, amit a Tűz fog véghez vinni a földön. A Tűz ki fog törni a föld gyomrából és a folyékony tűzzel telt gleccserszakadékokból folyamok fognak kialakulni, a tűzfolyók elindulnak, és szétterülnek minden egyes városban, majd végül lángba borítják az egész földet. Minden átok, melyeket a követeim fejére szórtatok, vissza fog hullni a saját fejetekre. Vassulám, áldásomat adom rád, az áldást, melyet ő[5] visszautasított, hogy megadjon neked. IC


[1]Jézus hirtelen megragadta a kezem, hogy saját Maga írja le ezt a részt.
[2] ekkor hallottam azt a szól is, hogy „elviselni”
[3] Az első cunami Indonéziában
[4] Noé idejében
[5] Patriarch Bartholomew Konstantinápolyban, mikor az egységről tartottam beszédet Farfában, Olaszországban, melyet odaadtam Msgr. Fortinonak, Kasper és Cassidy kardinálisnak, akik érdeklődést mutattak.

http://ichtys.hu/index.php/129-2005-szeptember-23