Olvassák a Bibliát, de vakok a látásra
2005. szeptember 23.
A
Te ember iránti szereteted teljesen őrületes, a Te nagy jóindulatod
felénk, megátalkodott bűnösök felé, érthetetlen. Hogyan állíthatja bárki
is azt, hogy teljesen érti a Te szereteted, hogy teljesen fel tudja
fogni jóságod? Ez éppen olyan, mintha valaki kézbe akarná venni a
homályt, vagy a megfoghatatlan fényt...
Kezdetben,
amikor feltártad előttem a lelkemet, a valódi énemet, én olyan voltam,
mint egy bokorban bujkáló leprás, de Te nem hibáztattál engem, helyette a
barátságomért esdekeltél. Igazolni próbáltad siralmas állapotomat,
amikor azt mondtad:
"ez azért van, mert nem volt senki a közeledben, hogy tanítson téged"[1]
A
nyomorúságom felkeltette az irgalmadat. Az én szegényes és csupasz
lelkem kiváltotta a Te együttérzésedet és bocsánatodat. Szent Isten, egy
a vágyam, hogy megments engem. Megtört szívvel ezt mondtad:
"Virágom, nem tudom elviselni, hogy így látlak!"
A Te kegyelemteljes szavaid úgy hullottak csupasz lelkemre, mint a hajnali harmat.
"Megtérésre és a Bennem való örök életre vezetlek, ha te is úgy akarod… "
Ezeket a szavakat suttogtad a fülembe, és így kezdődött el minden…
És
te az Én kinyilvánított akaratom alá rendelted saját akaratodat, és ez
megmentett téged… Ha valaki a világban lehorgonyoz, és nem Énbennem,
soha nem fog megtalálni Engem… Aki lemond a saját akaratáról, és a
világi vágyairól, és Hozzám jön, Engem birtokol, azzal örökké tartó
békeszövetséget kötünk. Vassula, megjelentem neked, és gyógyítottalak
téged.
Biztosítottalak
téged, hogy zafírokkal kikövezett úton fogsz haladni Királyságomba.
Mindenkit Magamhoz hívok, mielőtt büntetéssel sújtom ezt a világot.
Közeledik a nap, hogy már nem tudom tovább tűrni[2]
ezt a hitehagyást. Amikor majd a föld megremeg, jusson eszetekben, hogy
ez csak a kezdete annak, ami történni fog ezzel a gonosz nemzedékkel.
Leszálltam ebbe a hatalmas temetőbe, körbejártam a sírokat, hogy
feltámasszalak benneteket. Azt kiáltottam a síroknak, hogy nyíljanak
meg, és azok megnyíltak, hogy az Én fiaim és leányaim felkeljenek,
szeretetem ajándékaként megújítottam őket. Égtem a vágytól, hogy
feltámasszam őket, de a vágyam beletaszított engem a sírokba, és mielőtt
megtudtátok volna, kihoztam a halottakat onnan, és átöleltem őket: „ez
az Én ajándékom számotokra, amely maradandó. Azok, akik hűségesek
maradnak, jutalmul élvezni fogják Áldásomat. Most menj, és már hajnalban
hirdesd a Szeretetemet …"
Leányom,
soha nem kényszerítettem rá senkire törvényemet vagy a jelenlétemet.
Azért jöttem, hogy emlékeztesselek, tegyél rendet ebben a
rendetlenségben. És mégis, minden látható csodám és jelem ellenére,
ismétlődő hívásaim ellenére, a Szentlélektől az egész emberiségnek adott
nyilvánvaló kegyelmek és ajándékok ellenére, a nektek szánt Ódáim
ellenére, nemzedék, az én kegyelemteljes közeledésem ellenére, a válasz,
amit kaptam, csak a közömbösség, az üldözés és a hitetlenség,
egyesektől gúnyolódás és határozott elutasítása a megtérésre szólító
Hívásaimra. Köpnek az én áldásaimra! Vaskos átkokkal, a
feltámasztásokat, melyeket a szemetek láttára vittem végbe, megvetéssel,
vagy legalábbis mellőzéssel fogadták: olvassák az Írást, de vakok a
látásra.
Leányom,
előre figyelmeztettem őket a csapásokra, melyek a földet érik a bűneik
miatt, a csapások és a pusztítások, melyek valóra váltak, de még mindig
hitetlenkedve kétségbe vonják, hogy ezeket saját maguk vonták a fejükre,
nem a természet kegyetlenségei… Mikor előre megmondtam, hogy a föld meg
fog rázkódni, és kimozdul tengelyéből[3],
és a szigetek elmozdulnak a helyükről, senki nem hitt Nekem. Senki nem
figyelt Rám. Nem fogadnak el tanácsot Tőlem. Elutasítják minden
Figyelmeztetésemet. Mikor ma azt mondom, hogy ennek a nemzedéknek a
bűnössége és hitehagyása miatt veszélyben van a világegyetem, még mindig
nem hisznek. Mikor majd látják a földet, melyet teremtettem,
széthasadni és darabokra törni, a félelem mardossa majd azokat a konok
lelkeket. Az Árvíz[4]
semmi sem volt ahhoz képest a pusztításhoz képest, amit a Tűz fog
véghez vinni a földön. A Tűz ki fog törni a föld gyomrából és a
folyékony tűzzel telt gleccserszakadékokból folyamok fognak kialakulni, a
tűzfolyók elindulnak, és szétterülnek minden egyes városban, majd végül
lángba borítják az egész földet. Minden átok, melyeket a követeim
fejére szórtatok, vissza fog hullni a saját fejetekre. Vassulám,
áldásomat adom rád, az áldást, melyet ő[5] visszautasított, hogy megadjon neked. IC
[1]Jézus hirtelen megragadta a kezem, hogy saját Maga írja le ezt a részt.
[2] ekkor hallottam azt a szól is, hogy „elviselni”
[3] Az első cunami Indonéziában
[4] Noé idejében
[5] Patriarch
Bartholomew Konstantinápolyban, mikor az egységről tartottam beszédet
Farfában, Olaszországban, melyet odaadtam Msgr. Fortinonak, Kasper és
Cassidy kardinálisnak, akik érdeklődést mutattak.
http://ichtys.hu/index.php/129-2005-szeptember-23
