Egy epilógus a krónika számára Bergoglio Sarajevoban tett
látogatásáról. A boszniai főváros Kosevo-stadionjában megrendezett
„szentmisén” Bergoglio egy ragasztószalaggal megerősített pásztorbottal
jelent meg. Ugyanis a „mise” előtti kavalkádban a Scorzelli-bot a
földre esett és kicsivel a feszület alatt eltörött. Guido Marini
szertartásmester hozatni akart egy másik pásztorbotot, de végül mégis a
ragasztószalagos megoldást választották. Az ezüst Scorzelli-botot
Montini alatt rendelték meg, majd Wojtyla egész pontifikátusa alatt ezt
használta. Ratzinger visszatért az arany ferulához. Bergoglio eleinte
szintén ezt használta, de aztán visszahozta a Scorzelli-botot, aminek
ragasztószalagos változata most Sarajevoban ünnepelte premierjét.
„Háború
lóg a levegőben. Nem azoknak, akik a kultúrák összeütközését keresik”,
így lehetne Bergoglio prédikációjának címét lefordítani. A kultúrák
civilizált együttéléséért folytatott küzdelem ellen nincs semmi
kifogás. „De ez nem mehet az igazság rovására”, írta a Chiesa e
postconcilio weboldal.
A
nemzetközi ferences tanulók központjában megrendezett „ökumenikus és
vallások közötti találkozón” Bergoglio a különböző vallások
képviselőihez intézett beszédében ezeket mondta: „A párbeszéd az
emberiesség egyik iskolája és az egység megteremtője, ami segít, hogy a
toleranciára és a kölcsönös tiszteletre alapozott társadalmat
felépítsük.”
Ez olyan állítás, ami a béke minden mércéjét a feje tetejére állítja. „Semmilyen párbeszéd nem tud békét és egységet teremteni, csak Krisztus”, reagált a Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora.
Ez olyan állítás, ami a béke minden mércéjét a feje tetejére állítja. „Semmilyen párbeszéd nem tud békét és egységet teremteni, csak Krisztus”, reagált a Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora.
A találkozót az ország és a világ békéjéért mondott imával fejezték be.
„Ez a Legszentebb Szentháromság szabályos bemocskolása volt, hogy ne
egy erősebb kifejezést használjak, ami a lelkemből kitörni akar”, írta a
Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora. Az ima így szólt: „Mi, Ábrahám utódai a benned, a zsidók, a keresztények és a muzulmánok egyetlen istenében való hit értelmében, alázatosan és benned való bizalommal könyörgünk hozzád ezen országért, Bosznia-Hercegovináért, hogy a férfiak és nők, különböző vallások hívei, nemzetek és kultúrák békében és harmóniában élhessenek itt. Kérünk téged, o atya, hogy ez a föld minden országában így legyen!”
Ezután
Sarajevo város Bergoglionak és a többi vallási vezetőnek egy
„lehetetlen” ajándékot nyújtott át, melyben a „szinkretizmus van
megörökítve”. [lásd a jobboldali fotót]
»Szent
Pál a zsidókhoz írt levelében világossá teszi, hogy a keresztények nem
a zsidók és a mohamedánok hite szerint utódai Ábrahámnak [az utóbbiak
akkor még nem is léteztek, és Szent Pál nyilván álmában sem hitte
volna, hogy egy ilyen vallással szemben szükség lehet bármilyen
magyarázkodásra]. „A békesség Istene, 
aki Urunkat Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség
vére által föltámasztotta halottaiból, tegyen készségessé titeket
minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát.” (Zsid 13,20) Az egyházatyák
azt tanítják, hogy Ábrahám azért igazult meg, mert hitt az eljövendő
Krisztusban. Krisztus maga pedig ezt mondja (Jn 8,56-58): „Ábrahám, a ti
atyátok ujjongott, hogy láthatja a napomat. Látta és örvendezett. A
zsidók erre fölháborodtak: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad
Ábrahámot? Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lett
volna, én vagyok.” Ezen „én vagyok” éppoly fenséges, mint megrázó
jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni.
Lehetséges mégis, hogy senki nem áll fel és nem kiált a háztetőkről?
A helyzet persze az, hogy ez a probléma nem Bergoglioval kezdődött, ő csak az elviselhetetlenségig fokozza elődei ezirányú kezdeményezéseit mindazon tompító effektusok nélkül, melyekkel az előtte levő „pontifikátusok” a híveket félrevezették«, állapítja meg a Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora.
aki Urunkat Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség
vére által föltámasztotta halottaiból, tegyen készségessé titeket
minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát.” (Zsid 13,20) Az egyházatyák
azt tanítják, hogy Ábrahám azért igazult meg, mert hitt az eljövendő
Krisztusban. Krisztus maga pedig ezt mondja (Jn 8,56-58): „Ábrahám, a ti
atyátok ujjongott, hogy láthatja a napomat. Látta és örvendezett. A
zsidók erre fölháborodtak: Még ötven esztendős sem vagy, és láttad
Ábrahámot? Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lett
volna, én vagyok.” Ezen „én vagyok” éppoly fenséges, mint megrázó
jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Lehetséges mégis, hogy senki nem áll fel és nem kiált a háztetőkről?
A helyzet persze az, hogy ez a probléma nem Bergoglioval kezdődött, ő csak az elviselhetetlenségig fokozza elődei ezirányú kezdeményezéseit mindazon tompító effektusok nélkül, melyekkel az előtte levő „pontifikátusok” a híveket félrevezették«, állapítja meg a Chiesa e postconcilio weboldal kommentátora.
(forrás: www.katholisches.info – 2015. június 12.)
Függelék:
Minél több már a jóízlésnek, nem csak a katolikus vallásnak ellentmondó dolgot tesz Bergoglio, a „katolikus” internetes sajtóban annál határozottabban kezdenek elkülönülni egymástól azok, akik vakon és ostobán követnek mindent, ami népszerű, politikailag korrekt és előnyhöz juttató, és azok, akik bírálják Bergogliot és társait. Ez utóbbiakkal mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy bírálatuk miatt munkaadójuk kiteszi őket állásukból, vagy mint nemrégen az egyik vatikáni szakértővel történt, maga a Vatikán vonja el tőlük akkreditálásukat. Az ú. n. „tradicionalista” sajtó ilyenkor felháborodik, holott erre semmi oka nincs. Ha ugyanis valaki elismeri Bergogliot legitim pápának, akkor, mint katolikusnak, abszolút tilos neki hit és erkölcs dolgában őt kritizálni. Ahogy Müller „bíboros”, a Hittani Kongregáció prefektusa – ebben legalábbis – a katolikus tanításhoz nagyon következetesen kijelentette: „A Tanítóhivatal tanít, és nem őt tanítják.”
Meggyőződésem, hogy az ilyen fél-katolikusnak megmaradt személyek munkássága ártalmasabb, mint a nyílt eretnekeké, hiszen az igazságot őszintén kereső, igaz katolikus útmutatást váró embereket tökéletesen félrevezetik, úgy ahogy ezt a lefebvrizmus tette.
Emlékezzünk csak Dr. theol. Klaus Obenauer, a bonni egyetem teológus tanára Evangélium-hű vagy ‘papa haereticus’ című tanulmányára, melyben a szerző annak a véleményének adott hangot, hogy már az tagadja az isteni törvényt, aki „megvitatásra” bocsát egy ilyet. Írta ezt akkor, amikor még csak suttogtak, de nem döntöttek egy püspöki szinódusról. És most, amikor már túl vagyunk az elsőn, és előttünk a második, ahova Bergoglio teljes erővel gyűjti a saját csapatát, azaz minden megüresedett püspöki székbe egy homokos-barát embert ültet, levonta a professzor úr a következményeket? Nem, dehogyis. Ő is, csakúgy, mint hasonlóan gondolkodó társai, például a fenti cikk írója, bírál és mégis Krisztus Helytartójának, Krisztus szeplőtelen menyasszonyának, az egy szent katolikus és apostoli Egyház tévedhetetlenséggel bíró fejének tartja Bergogliot.
Ezzel az égvilágon semmivel sem különbek bírálatuk tárgyától: hiszen csakúgy, mint Bergoglio, ők is tagadják a katolikus tanítást, még ha nem is ugyanazt a tételét. De miként a Tanítóhivatal már tévedhetetlenül kijelentette, a katolikus vallásban egy hittétel tagadása egyet jelent az egész vallás tagadásával. Sőt, Bergoglio annyira nyíltan és undorítóan hitehagyott, hogy egyetlen vallását csak kicsit is komolyan vevő katolikust sem csaphat már be, míg az őt bíráló „hithűek” súlyosan félrevezetnek másokat.
Minél több már a jóízlésnek, nem csak a katolikus vallásnak ellentmondó dolgot tesz Bergoglio, a „katolikus” internetes sajtóban annál határozottabban kezdenek elkülönülni egymástól azok, akik vakon és ostobán követnek mindent, ami népszerű, politikailag korrekt és előnyhöz juttató, és azok, akik bírálják Bergogliot és társait. Ez utóbbiakkal mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy bírálatuk miatt munkaadójuk kiteszi őket állásukból, vagy mint nemrégen az egyik vatikáni szakértővel történt, maga a Vatikán vonja el tőlük akkreditálásukat. Az ú. n. „tradicionalista” sajtó ilyenkor felháborodik, holott erre semmi oka nincs. Ha ugyanis valaki elismeri Bergogliot legitim pápának, akkor, mint katolikusnak, abszolút tilos neki hit és erkölcs dolgában őt kritizálni. Ahogy Müller „bíboros”, a Hittani Kongregáció prefektusa – ebben legalábbis – a katolikus tanításhoz nagyon következetesen kijelentette: „A Tanítóhivatal tanít, és nem őt tanítják.”
Meggyőződésem, hogy az ilyen fél-katolikusnak megmaradt személyek munkássága ártalmasabb, mint a nyílt eretnekeké, hiszen az igazságot őszintén kereső, igaz katolikus útmutatást váró embereket tökéletesen félrevezetik, úgy ahogy ezt a lefebvrizmus tette.
Emlékezzünk csak Dr. theol. Klaus Obenauer, a bonni egyetem teológus tanára Evangélium-hű vagy ‘papa haereticus’ című tanulmányára, melyben a szerző annak a véleményének adott hangot, hogy már az tagadja az isteni törvényt, aki „megvitatásra” bocsát egy ilyet. Írta ezt akkor, amikor még csak suttogtak, de nem döntöttek egy püspöki szinódusról. És most, amikor már túl vagyunk az elsőn, és előttünk a második, ahova Bergoglio teljes erővel gyűjti a saját csapatát, azaz minden megüresedett püspöki székbe egy homokos-barát embert ültet, levonta a professzor úr a következményeket? Nem, dehogyis. Ő is, csakúgy, mint hasonlóan gondolkodó társai, például a fenti cikk írója, bírál és mégis Krisztus Helytartójának, Krisztus szeplőtelen menyasszonyának, az egy szent katolikus és apostoli Egyház tévedhetetlenséggel bíró fejének tartja Bergogliot.
Ezzel az égvilágon semmivel sem különbek bírálatuk tárgyától: hiszen csakúgy, mint Bergoglio, ők is tagadják a katolikus tanítást, még ha nem is ugyanazt a tételét. De miként a Tanítóhivatal már tévedhetetlenül kijelentette, a katolikus vallásban egy hittétel tagadása egyet jelent az egész vallás tagadásával. Sőt, Bergoglio annyira nyíltan és undorítóan hitehagyott, hogy egyetlen vallását csak kicsit is komolyan vevő katolikust sem csaphat már be, míg az őt bíráló „hithűek” súlyosan félrevezetnek másokat.
Zaby
atya mondta, hogy a 6. parancs önmagában (ha nem tekintünk a
következményekre) sokkal kisebb bűn, mint például a kézbeáldozás, hiszen
az az 1. parancsolatot szegi meg. A Bergogliot érvényes pápának tartók
bűne is súlyosabb, mint az emberi nemi tisztaság ellen elkövetett bűn,
hiszen Jézus Szentlélek által vezérelt szeplőtelen menyasszonyának
tisztaságát tagadják.
Végül még egy hír a zsinati szekta fővárosából, amit a kath.net június 15-én jelentetett meg:
Miután Bergoglio ellátogat a valdensek egyik templomába, Koch bíboros, a pápai ökumenikus tanács elnöke abban reménykedik, hogy ez impulzusul szolgál arra, hogy a katolikus egyház bocsánatot kér a valdensektől.
JÚNIUS 22-i HÍR: Bergoglio hétfőn Torinóban ellátogatott a valdensek legfőbb templomába, és valóban bocsánatot kért tőlük. A katolikus Egyház „keresztényietlen tetteket és viselkedési módokat” mutatott, mondta Bergoglio, a mostani fő eretnek a már régóta eretnekeknek. „Jézus Krisztus nevében, bocsássatok meg!” ... No comment….
Miután Bergoglio ellátogat a valdensek egyik templomába, Koch bíboros, a pápai ökumenikus tanács elnöke abban reménykedik, hogy ez impulzusul szolgál arra, hogy a katolikus egyház bocsánatot kér a valdensektől.
JÚNIUS 22-i HÍR: Bergoglio hétfőn Torinóban ellátogatott a valdensek legfőbb templomába, és valóban bocsánatot kért tőlük. A katolikus Egyház „keresztényietlen tetteket és viselkedési módokat” mutatott, mondta Bergoglio, a mostani fő eretnek a már régóta eretnekeknek. „Jézus Krisztus nevében, bocsássatok meg!” ... No comment….
Vajon, mi jöhet még ezek után?
http://katolikus-honlap.hu/1501/sarajevo.htm
http://katolikus-honlap.hu/1501/sarajevo.htm
