2011. március 16., szerda

Martin által 2011. március 15-én Dejtéről

15/03/2011 - Martinon keresztül
Gyermekeim!
     A böjtnek és az imának ebben az idejében arra vágyom, hogy térjetek vissza a Mennyei Atya szerető karjába. Az ölelő karba, amely a szeretetre teremtett benneteket. Gyermekek, az én anyai szívem szomorú, mert bűnt vettek magatok körül. Kérdezlek titeket, mit fogtok aratni? A ti kezetek arra lett teremtve, hogy szeretetet osszon szét. Milyen gyümölcsöket fogtok begyűjteni ti és azok, akik utánatok jönnek? Jézus és az én szívem szeretetébe merítelek benneteket. 

10 pont a szolgálat növekedéséért (Damian Stayne, a karizma iskolában tartott előadása alapján)

1. Tökéletesen meggyőződve kell lenni arról, hogy a karizmák rendelkezésre állnak és fontosak.
 
2. A reményünket és vágyainkat táplálni kell, hogy felépítsük a hitünket. A remény maga után húzza a hitet és a szeretetet.
 
3. Minden nap imádkoznunk kell az Úrhoz, hogy növelje, erősítse hitünket. („Uram bocsáss meg nekem a hitem kicsinysége miatt, hogy ezért nem gyógyulnak meg a betegek. Add meg nekem a hit ajándékát, hogy hittel szolgálhassak feléjük!”)
 
4. Az imádság emberévé kell válni. A napi imádságból kell élni. Törekedjünk – lépésről lépésre -, az egyre hosszabb imaidőre.
 
5. Tiszta életet kell élni. Keresztül kell menni a megtisztító tűzön, a tisztulási folyamaton. A bűnt a gyökeréig ki kell irtani. „Ha a nagy bűnöktől szabad akarsz lenni, utáld a kicsiket.” (Ferreri Szent Vince)
 
6. Családi élet. A helyes sorrend: szeretem Istent – ez az első. Szeretem a családomat – ez a második. Szeretem Isten szolgálatát, amit végzek – ez csak a harmadik!
 
7. Alázatosság – maradjak tanítható, tanulékony. Össze kell töretnünk, vállalnunk kell a megtöretést. Elismerem a bűneimet. Mária példáján elmélkedni: Ő milyen kicsi, és Isten milyen nagy…
 
8. Szabadság az anyagi és lelki javaktól. Képesnek kell lenni Istenért mindent elhagyni. Nem az kell, amit akarok, hogy legyen, hanem kiválogatni, hogy mire van valóban szükségem. Függetlenné lenni a szellemi javaktól is – Istent önmagáért szeretni és nem a javakért, amiket adhat.
 
9. A közösség fontossága. Ne válj le a közösségedről! „Krisztus teste” különbözteti meg, hogy mi a te karizmád, amivel szolgálhatsz.
 
10.  Szeretet – szeretet nélkül a csoda is csak statisztikai adat. Imádkozni kell azért, hogy szeressem azokat, akik felé szolgálok

Damian Stayne: Hit és gyógyulás

Damian Stayne az angol Krisztus Szíve és Világossága Közösség alapítója. Igen időszerű és szükséges feladatot látnak el. Olyan lelki felkészítő programmal járják a világot, melynek célja, hogy a karizmák használata növekedjen a közösségekben. A következő interjú szolgáljon buzdításul azoknak, akik úgy érzik néha, mintha csökkent volna a karizmák használata a katolikus közösségekben, és vágynak arra, hogy a Szentlélek újra úgy működjön az egyházban, mint 2000 évvel ezelőtt.  (zarandok.hu)

Hit és gyógyulás

Kristina Cooper interjúja Damian Stayne-nel, a Cor et Lumen Christi alapítójával és a nagyon népszerű karizma-iskola nevű tanfolyamok elindítójával, melyek az utóbbi években katolikusokat képeztek arra, hogy hogyan használják a gyógyítás és prófétálás adományát.
GOODNEWS: Hány tanfolyamot tartott eddig?
Damian: Az elmúlt 3 évben mintegy 30 tanfolyamunk volt, több mint 5000 résztvevővel. Angliában, Írországban, több ízben Lengyelországban, Portugáliában, Kelet-Afrikában: Tanzániában, Kenyában, Ugandában.
G.: Miért érezte úgy, hogy szükség lenne egy ilyen iskola beindítására?
D.: Aggodalom töltött el az angol katolikus karizmatikus megújulás miatt, amiatt, hogy attól a néhány szolgáló embertől függünk, akik hatásos, erős gyógyító, prófétáló, ismeret szava karizmával rendelkeznek, (s akik többnyire idősebbek), hogy ha meghalnak ezek a testvérek, velük halnak a szolgálatok is.
G.: Miért gondolja ezt?
D.: Azért gondolom, mert egy csomó ember van, akik sosem kaptak megfelelő képzést, illetve nem ragadták meg a lényegét  a gyógyításba vetett hit erejének. Nem elég egyszerűen elhinni, hogy csodák vannak, hanem el kell hinnünk, hogy Isten használni akar minket és ez nem olyasmi, amire mi magunkat lelkileg fel tudjuk tornázni, hanem ez Isten ajándéka, és  ez az az ajándék, amire igazán nagyon kell vágynunk és kérnünk kell. Nem nagyon tudunk hatékonyak lenni, nagy gyógyulásokat látni, a hit ajándéka nélkül.
G.: Ez az ön saját tapasztalata?
D.: Igen. A mi közösségünk kezdetektől fogva imádkozik gyógyulásokért és meg is tapasztaltunk számos testi gyógyulást, de ezek nem voltak olyan mértékűek, mint amilyenek a Bibliában leírt ígéretek. Nem láttunk vakokat, süketeket, bénákat gyógyulni, holott Jézus ezt ígérte.

G.: Mikor változtak meg a dolgok?
D.: Úgy 4-5 évvel ezelőtt egy pap jött hozzánk Pottából (India) aki tartott nekünk egy lelkigyakorlatot Chertseyben. Ez volt az első alkalom, hogy láttam valakit a vakságából meggyógyulni. 30 másodperc alatt történt. Semmi kétsége sem lehetett az embernek felőle. A következő évben, ahogy az szokásos volt, a mi közösségünk vezette a gyógyító imaszolgálatot az ünnepi konferencián, és úgy éreztem, bűnbánatot kell tartanom a hitem hiányossága miatt, és imádkoznom kell azért, hogy nagy csodák történjenek a konferencia alatt. Erősen éreztem, hogy Isten többet akar tenni és ezért több hitért imádkoztam. Rászántam az időt, hogy valódi bűnbánatot tartsak és gyóntam is. Szükségét éreztem, hogy az Úrral jóban legyek, tiszta lélekkel állhassak előtte, hogy használhasson, mivel a bűn akadálya lehet annak, hogy meghalljam Istent és hogy a szolgálatom által működhessen az ő kegyelme, ereje.
G.: Mi történt?
D.: A gyógyító összejövetel utolsó napja előtti éjszakája volt. Szolgáltam a tömegben, miközben mások dicsőítettek és épp imádkoztam valakiért, hogy erővel tudjon evangelizálni, mikor valamit éreztem a hátamban. Felismertem, hogy ez egy ismeret szava. Tudtam, Isten arra hív, hogy imádkozzam valakiért, akinek hátproblémája van. Megfordultam és láttam, hogy egy nő ül ott tolószékben.  Megrémültem és az első gondolatom az volt: ez túlzás, tolószékben ülő gyógyulásáért nem imádkozom. Megkérdeztem a hölgytől, hogy mi a baja, és ő mondta, hogy a háta. Féltem imádkozni érte, mert hátha semmi sem történik, de tudtam, Isten azt akarja, bízzam abban a hitben, amelyért én magam imádkoztam.  Összehívtam egy pár embert a közösségemből, hogy együtt imádkozzunk a nő felett. Őbenne nagy adag fájdalomcsillapító volt, és mindig nagy fájdalmai voltak, ha állnia, vagy járnia kellett. Azt mondta, évek óta nem járt már járókeret nélkül, és nem telt bele pár perc ima, mikor felállt a tolószékéből és ment, futott körben a teremben a legcsekélyebb fájdalom nélkül.  A férje, aki a gondozója is volt, meg volt lepve, mikor látta a feleségét besétálni, mikor hazaért.  Kapcsolatban maradtam vele, és 5 év óta jól van és teljesen normális életet él.  Ez a gyógyulás megváltoztatta számomra a dolgokat, segített a hitem növekedésében és abban, hogy többre vágyjak. Aztán 2001-ben megalapítottam a Karizma Iskolát, hogy képezzük és bátorítsuk az embereket hitre, hogy Isten használhassa őket erővel a karizmákban, beleértve a gyógyítást is.
G.: Voltak más fontos dolgok is, amelyek nagy hatással voltak Önre?
D.: Igen, a másik dolog az volt, hogy olvastam Smith Wigglesworth-ről. Ő egy alázatos pünkösdista Yorkshire-ből, aki a 20. század első felében működött. Bámulatos csodákat látott szolgálata során és rendkívülien el volt telve a hit ajándékával.  Megtanultam tőle, milyen ereje van a Parancsolás Szavának. Néha az emberek több, mint háromnegyede meggyógyult az ő szolgálata során. Megvilágította a gyógyításba és csodákba vetett hit fontosságát, és akkor elkezdtem nap mint nap imádkozni és bűnbánatot tartani a csodákba vetett hitem hiánya miatt. Kértem Istent, használjon engem vakok, süketek, némák, mankóval járók, rákosok és egyéb gyógyíthatatlan betegségben szenvedők gyógyítására. Sőt, halottak feltámasztására.
G.: Aztán valóban megtapasztalt ilyen dolgokat?
D: Az első alkalom, amikor hittel használtam a parancs szavát a nagy nyilvánosság előtt (korábban hébe-hóba éltem vele), az akkor volt, amikor Legyelországban tartottunk egy tanfolyamot. A gyógyító szolgálat alatt hirtelen Isten késztetését éreztem, hogy kérjem meg a rákos betegeket, hogy álljanak fel, mialatt én megparancsoltam a daganatoknak, hogy tűnjenek el Jézus nevében. Egy nő meggyógyult, akit már több ízben operáltak rák miatt, de az mindig visszatért. 24 órán belül eltűnt minden daganata. Mind a mai napig teljesen jól van. Azóta a legtöbb tanfolyam során láttunk parancsszóra történt gyógyulást. A leglátványosabb azonban az volt, amikor tavaly Tanzániába mentünk. Egy katolikus road show volt, ahol rengeteg ember volt jelen, az első nap 7000 ember (ami az utolsóra 15000 lett). Ekkor jöttem rá, hogy nem lehet mindenkiért egyesével imádkozni, így hát a parancs szavával imádkoztam egyszerre értük, hogy mindenféle problémákból és betegségekből gyógyuljanak meg, azokból, amelyeket megérzéseimen át Isten mondott nekem.
G.: Mi volt az eredmény?
D.: Hihetetlen volt. Egy csomó ember felállt, és mondta, hogy meggyógyult, és akkor azt hittük, félreértették a kérdésünket, de a rendezők biztosítottak róla, hogy senki sem merné állítani, hogy meggyógyult, ha nem úgy lenne. Felvettünk videóra egy pár tanúságtételt, mert az emberek nem hisznek másképp. Az első napon például kb. 160 ember állította, hogy ott azonnal meggyógyult a látása. Ezután süketek, némák, bénák, rákosok gyógyultak meg. Egy nő tanúságot tett róla, hogy luftballon méretű daganata volt a nyakán 40 éve. Az orvosok azt mondták, veszélyes lenne eltávolítani műtétileg, az egyéb kezelés feltételei pedig nem voltak meg. Az éjszaka során teljesen eltűnt a daganata. Amit látni lehetett, a ráncos bőr, ahol a daganat volt. A három nap alatt 15000 ember gyógyult meg. Az afrikaiakra annyira nagy hatást gyakorolt, amit Isten tett, hogy visszahívtak minket, hogy vezessünk két katolikus csodák útját (vagy csodarallyt), az első ilyent Tanzániában.
G.: Angliában is ilyen látványos gyógyulások történtek?
D.: Nem, Angliában visszafogottabb a dolog, gondolhatja, de ez változóban van. Elkezdtük látni mindazt, amit én az Újszövetség jeleinek hívok - vakoknak, süketeknek és sebeknek a meggyógyulása az összejöveteleink alatt éppúgy, mint a gyógyíthatalan betegségek növekvő számú gyógyulása. És tavaly a brentwoodi tanfolyam alatt elöször mondtam ki nyilvánosan parancs szavát Angliában. Azt sugallta nekem Isten, hogy lépjenek ki azok az emberek, akiknek gondja van a vállával, vagy karjával. Végeredményképpen 5 ember, aki addig nem tudta felemelni, vagy hajlítani  a karját, ettől kezdve képes volt rá. A havi Megújulási Nap a Barátok Találkozó-házában londoni összejövetelén tavaly decemberben 50 ember gyógyult meg a parancs szava által látás-, süketség-, vagy járásproblémákból. Nagyon megindító dolog látni a könnyeket a Jézus által meggyógyított emberek arcán. Mindent felveszünk filmre, mivel rájöttünk, hogy kéne készítenünk egy felvételt, és reméljük, hogy idővel elkészítünk egy videot/dvd-t, hogy bátorítsuk, erősítsük ezáltal mások hitét.
G. Ön szerint miért kevesebb a gyógyulás, mint Afrikában?
D.: Szerintem ez a hit és a szükség kérdése. Ez Jézus idejében ugyanúgy volt. Egy csomó embert még ő sem tudott Názáretben meggyógyítani a hitük hiánya miatt. Meg tudom érteni, miért a galileai tó partján kezdte működését és nem a fensőbbségesen okoskodó Jeruzsálemben. Úgy tűnik, hogy akik jobban tudatában vannak a szegénységüknek és segítségre szorultságuknak, azok között jellemzőbb az erős hit a csodákban.
G.: Jó a karizmatikus tanfolyam, a Karizma Iskolák visszhangja?
D.: Igen, nagyon jó. Az emberek nagyon fontosnak érzik, hogy növekedjenek a karizmáik megértésében. A tanfolyam többoldalú, vegyes profilú. A középpontban a Biblia és a katolikus egyház tanítása áll a karizmákról, és magyarázza a hit fontosságát ebben.  A résztvevőknek ezután lehetősége van kipróbálni a gyakorlatban, amit tanultak, imádkozhatnak a tanfolyamot tartókkal, végül egy gyógyító szolgálat során másokért is.
G.: És tapasztalják a résztvevők, hogy gyógyulnak azok, akikért imádkoznak?
D.: Igen. Mert megtapasztalják a tanítás és a hittel teli környezet miatt a gyógyulásokat. Angliában egy tanfolyam minden negyedik, ötödik résztvevője találkozik fizikai gyógyulással. Sajnos itt megáll a dolog. Növekedni kell a hitben folyton. Azt hiszem, sokan közülünk nem imádkoznak hitért és nem tartanak bűnbánatot a hitetlenségük felett, mert nem látjuk, mennyire a mi hitünkön múlik a dolog. Isten ajándékai egy bizonyos értelemben ingyenesek, másrészt viszont közbenjárással, engedelmességgel és önfeláldozással kell fizetni értük. Afrikában a tanfolyam után azonnal a gyakorlatba ültették át, amit tanultak és beszámoltak róla, hogy nő a gyógyulások száma. Britanniában sajnos sokszor nincs rá tér, fórum, hogy a gyakorlatba ültessük át az elméletet.  Bátorítok mindenkit, hogy rendezzenek havonta gyógyító összejöveteleket, látogassanak más csoportokat, mert ha az emberek megragadnak a maguk kis biztonságos csoportjában, akkor nem látják a növekvő számú gyógyulásokat. Az én közösségemben például van egy epilepsziás tag, és a feleségem, Kati (Cath) jóindulatú agydaganattól szenved, amely minden imánk ellenére nem gyógyul, holott ha másokért imádkozunk, gyógyulások történnek. Nemrég mondta apám, hogy a gyógyítás ajándéka nem a saját családunk és barátaink jólétét szolgálja. Igaza van. Ez elsősorban az Ige megerősítésére és a királyság terjedésére szolgál.
G.: Ön rendszeres szolgálatként imádkozik egyes emberek gyógyulásáért ?
D.: Az embereknek más és más elhívásaik vannak. Én úgy érzem, fő karizmám a tanítás és buzdítás és az emberek bátorítása karizmáik használatára. Ez segíti az Egyházban a csodákkal és jelekkel járó evangelizáció modelljének újrafelfedezését, amit úgy érzem, elhanyagoltak, periférikusnak tekintettek. Ez a módszer, hogy az Igét hirdetjük, és aztán az Úrtól várjuk, hogy jelekkel és csodákkal megerősítse, ez a jézusi metodika és ez még ma is érvényes és működő módszer. Minden alkalommal, amikor Igét hirdetünk, Ő hozzáadja a tanúságát (Zsid 2) és az emberek fizikailag meggyógyulnak.
G.: Ön szerint miért fontosak manapság a jelek és csodák az evangelizálásban?
D.: Az emberek ma fenyegetve  és bizonytalanságban érzik magukat sok dolog miatt, és érezniük kell, hogy van valaki, aki jó és erős, aki szereti őket, meg tudja óvni őket és segíteni tudja őket. Szóval úgy érzem, hogy Isten erejének megnyilatkozása fontos, leginkább a gyógyítás területén. A csodák annak a jelei, hogy elközelgett az Ő országa.  Az elmúlt években megnőtt az érdeklődés és nyitottság a vallási dolgok iránt. Vegyük észre, hogy az embereket mennyire vonzzák a New Age módszerei, illetve a "természetgyógyászat". Sokan hisznek a természetfeletti gyógyításban és oda mennek, ahol ezeket kínálják nekik, és ezért fontos megmutatnunk, hogy a mi Istenünk nagyobb és erősebb, mint az összes többi isten ott a piacon. Azt gondolom, az evangélium hihetősége a tét, és az emberek akarják tudni, hogy hol van az igazi szellemi hatalom. A jelek és csodák tisztán demonstrálják, hogy Jézus él, és mindennek Ura.
G.: Ön rendez egy konferenciát júliusban Csodák és jelek címmel a Megújulási Napon a Barátok Találkozó-házában. Meséljen róla!
D.: Így van. Két konferenciát rendeztünk Chertseyben.  A legutóbbin 200 ember volt, és azt éreztük, Isten azt mondja nekünk, hogy tegyünk egy lépést előre a hitben és rendezzünk egy nagyobbat. Lefoglaltuk ezt a bonyolult nevű helyszínt, ahol 1100 ember fér el, július 9-10-ére. Az egyetlen gond az volt, hogy ehhez 5000 fontra volt szükségünk 2 héten belül. Szóbeli felhívást tettünk és 3 napon belül jött egy csekk a postán, amely a konferencia egész költségét fedezte, sőt még a 10000 darab szórólap nyomtatását is. Ezt megerősítésként éltük meg, hogy Isten a konferencia mögött áll, és hogy ez igazán fontos a katolikus egyház számára. Hisszük, hogy ez a konferencia bárki számára elérhető, és csak adományokból fedezzük a költségeket. Ez az első olyan angliai konferencia, amely a jelekre és gyógyulásokra fókuszál.  Eamonn Pugh és a csapata, akit sokan fognak ismerni, fogja az imát és a szolgálatot vezetni. Az előadók közt lesz David Pytches püspök, Pat Collins testvér, és jómagam. A konferencia fő részeinek alapszerkezete a dicsőítés és imádás, igehirdetés és gyógyítás és a Szentlélek erejében való szolgálat lesz, így hát lesz Istennek számtalan alkalma, hogy megerősítse Szavát csodákkal és jelekkel. És lesz természetesen szentmise és szentségimádás. Hisszük, hogy ez a konferencia mindazok számára fontos esemény lesz, akik érintettek a megújulásban, de egy ennél jóval szélesebb kört is fog vonzani, és mindannyian nagy izgalommal várjuk.

Damian Stayne: Új korszak hajnalán

A döntés pillanata
Egy új  korszak küszöbén
Évekkel ezelőtt egy összejövetelen nyelveken imádkoztam, s nagy meglepetésemre egy nyelvész, aki szintén jelen volt, azt mondta, hogy spanyolul imádkoztam. Amikor megkérdeztem, hogy és mit mondtam, azt mondta, hogy azt: Semmit sem tudtok, csak amit Isten kinyilatkoztat nektek. Mielőtt olvasni kezded ezt a cikket, arra bíztatlak, állj meg egy pillanatra és imádkozz. Kérd a Szentlelket, hogy adja neked a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét. (Ef. 1,17) Hogy  ahogy olvasol,  most Isten szólni akar a szívedhez mélyen meg tudja tenni azt.
Mi a karizmatikus megújulásban Isten nagy művének a részesei vagyunk, amely alapvetően érinti az életünket, ugyanúgy mint más százmillióakét világszerte. Láttunk és hallottunk nagy dolgokról. De láttuk-e Isten terveinek teljes virágzását és Isten nagy művének vízióját teljesen?
Mindannyian tudjuk, hogy voltak Istennek az egész történelemben hatalmas megmozdulásai. Gondoljunk pl. szt Ferenc és Domonkos időszakára. Mint tudjuk, már a ferencesek és dominkánusok rendjének megszületése előtt pár évvel nagy engesztelő mozgalom söpört végig Európán és terjedt el a laikusok körében. A meghatározó vonásai ennek szegénységben, közösségi prédikációban, bűnbánati cselekményekben és irgalmasság cselekedeteiben -pl. a leprások és számkivetettek irányában- jutott kifejezésre. Miközben ebben sok jó volt, sok túlkapás és kaotika is jellemezte, amely veszélyessé vált és eretnekségbe torkollt. Sokan azt gondolhatják, ahogy én is, hogy valójában ez az egész csak a ferencesek és dominikánusok hatására vált igazán katolikussá és került előtérbe az Egyházban. Habár már a 12. sz kezdetétől, még a franciskánusok és dominikánusok megalapítása előtt, a pápák hivatalossá tették és szárnyaik alá vették ezeknek a mozgalmaknak az alapján alakuló csoportokat. Amikor ez megtörtént, bizonyára azt gondolták, hogy a mozgalom révbe jutott.
Merengek, vajon ezen engesztelő csoportok korai tagjai, akiket Róma elismert, gondolták-e, hogy az ő mozgalmuk része valami olyasminek, amely később különlegesen dicsőséges lesz és hagyatéka lesz a korai ferencesek és dominikánusok részére. Azt hiszem, mi, a  karizmatikus megújulásban levők, valami hasonlók vagyunk, mint a pápailag elismert úttörő engesztelő csoportok. Mi, éppúgy mint ők, a Szentlélek világszerte való kiáradásának tanúi vagyunk, és éppúgy pápai elismerést kapott néhány dolog ebből,lásd pl. az ICCRS vagy a Karizmatikus Közösségek Katolikus Szövetsége.
Ez a felismerés nagyon bátorító de nem szabad itt megtorpannunk. Szerintem a karizmatikus megújulás legnagyobb „durranása” még csak ezután következik.
Nagyon bátorítónak tartom azt is, hogy ha emlékeztetjük magunkat, hogy a szentek olyan emberek voltak, akik saját idejükben  Isten nagy művének a kellős közepén találták magukat. A  elődeikhez és kortársaikhoz képest abban különböztek, hogy a szentek többet akartak és hittek. Ima, irgalmasság, alázatosság, engedelmesség, hit, a kegyelemben való állhatatosság által elnyerték Isten kegyelmének teljességét és dicsőségének koronáját. Azt hiszem, a karizmatikus megújulás is termelni fog kanonizált szenteket. (Fr. Emiliano Tardif a nagy karizmatikus tanító és gyógyító, az ő ügye már sínen is van)
Növekvő vízió
Úgy tűnik az egyik kulcs ahhoz, hogy többet örököljünk, a nagyobb látás,(bátrabb vízió) ajándéka. A királyság ügyére való nagyobb vágyódás korrelál a víziónk méretével, és az imánk pedig akkora, amekkora a vágyunk. Néhányan közülünk hihetetlen nagy dolgokat látnak pünkösdi körökben világszerte, miközben mi úgy érezzük, elbátortalanodunk és azt kérdezzük, miért nem történnek a katolikus megújulásban ilyen hatalmas és gyümölcsöző dolgok. Miközben jómagam nagy segítségnek tartok egyes pünkösdista példákat és tanításokat, különösen Smith Wigglesworth-ét, azalatt ne felejtsük el, hogy a katolikus történelemnek is vannak nagy ébredései, s ez a víziónk növekedését kell segítse. Magam rendszeresen táplálom a víziómat azáltal, hogy olvasom ezeket a dolgokat.
Például St Iréneusz (K.u.110) csodákról számol be, sőt, halottak feltámadásáról, úgy, mint a normális keresztény szolgálatot kísérő jelenségekről, akár a helyi plébániák életében. „néhányan, akik meghaltak, feltámadtak és itt élnek köztünk számos éve …megszámolni sem tudjuk a csodákat, melyeket Isten művel az Egyházban minden nap, világszerte, Jézus nevében” A nagy ébredés amely a sivatagi atyák által indult, hihetetlen csodákhoz vezetett, tökéletes alapokon nyugodott, a halottak feltámasztása, a hónapokon át tartó kenyérszaporítás, hatalom az elemek felett, tűzön járás, évekig való étel nélkül való élés, csodás gyógyulások és szabadulások a feltámadt Jézus fényét hordozzák, számtalan elbeszélésben. Néhány kolostornak ekkor 10 000 feletti szerzetese volt.
Egy másik csodálatos kegyelmi időszak St Patrick életében volt (389-461) 30 év alatt Patrick szinte egy egész népet megtérített a pogányságból, a Druidák jól kiépített vallásából.  350 püspököt szentelt, 700 templomot épített, 5000 papot szentelt pappá, és különleges csodákat művelt egyesek szerint napi rendszerességgel.
Ferreri St Vincének (1350-1419) is meghökkentő szolgálata volt. Körülutazta Európát, és azzal együtt, hogy csak  a valenciai nyelvet beszélte, mégis mindenki értette, minden országban, ahol tanított.  10.000 ember kísérte az utazásait, akik a Gondviselésből éltek,  közbenjártak és kiszolgáltatták a szentségeket, és segítették az ő szolgálatát. Hatalmas tömegek tértek vissza Európa szerte a hithez és sok nem-keresztény megtért. Csodáinak számát képtelenség összeadni, saját állítása szerint is több ezerre rúgott.  873 csoda fel van jegyezve az Acta Sanctorumban valamint 28 ember feltámasztása is. Egy ezek közül, amikor egy apa a fia darabokra vágott testét hozta Szt Vincéhez. Vince összeillesztette a részeket, imádkozott és a gyermek életre kelt. Ranzano püspök, az ő legkorábbi életrajzírója azt írja, ez a csoda képezte Szt Vince szenttéavatási eljárásában a megerősítést. Ezt a jelenetet örökítette meg Francesco del Cossa a New Picture Gallery-ben a Vaticanban.
Új idők szelei
28 éve vagyok a megújulásban, és úgy 5 éve érzékelek egy erőteljes váltást akár az én szolgálatomban, akár másoknál, akiknél jártunk, a megújuláson belül és kívül. Olyan, mintha Isten új kegyelmi kiáradásának egy magasabb szintje érné el az átlagos embereket, akik örömmel fogadják és válaszolnak arra, amit Isten tesz, s mindez a gyógyulások és csodák számának szaporodásában, a Szentlélek erőteljesebb kiáradásában, a népek közti párbeszédek erősödésében nyilvánul meg, nem csak külföldön, de itt Angliában is. Azt hiszem, a tapasztalatunk prófétikus és sokan fognak részesedni ezekből az elkövetkező években. Ezen évek alatt érzékeltem, hogy mindannyian egy nagy fordulat felé közeledünk, amely új fokra emel bennünket mind a megújulásban, mind a társadalomban. Úgy másfél éve pedig úgy érezem, már befordultunk a sarkon, csak még nem látunk tisztán végig az úton, amelyre kerültünk.  Egy új időszak küszöbén vagyunk. Azt hiszem, Isten „mozdulása” ez, amely nem egy emberen vagy  egy szolgálaton keresztül fog megnyilvánulni. Természetesen időről időre lesznek olyanok, akiket Isten kiválaszt, hogy kulcsszerepet játsszanak, de világosan fog látszani, hogy ez Isten kezdeményezése  és munkája alapvetően.
Amikor múlt novemberben erről imádkoztam, a következőt kaptam:
Ez a remény ideje. A remény tűzpróbája.
Kiöntöm élő vizemet, mindazokra, akik hajlandóak belépni a folyóba.
Ez a folyó gyors folyású lesz és nem ti fogjátok szabályozni.
Az enyémek összejönnek imádkozni és keresnek engem.
Tisztítsátok meg életeteket, újuljon meg életetek.
Szabaduljatok meg mindentől, ami akadályozza művemet bennetek és általatok.
Veletek vagyok, így a vihar nem árthat nektek.
Majd’ 25 évvel ezelőtt kaptam egy próféciát egy John Wimber konferencián valakitől, amely Józsue szerepéről szólt, amely ráillik erre, és azóta is visszahangzik bennem. 2005-ben írtam az NSC-nek néhány dologról, amit, úgy érzem, Isten mondott nekem Józsue kenetéről és a megújulás új időszakáról. Azt hiszem, most mi is a Jordán partján állunk. Mint mozgalom, mi is a sivatagot jártuk a 70-es évek csodálatos napjai után.  Most, 40 év után, a partszélén állunk valami újnak. Valaminek, ami a megújulás nagy  beteljesülését ígéri válaszként XXIII. János prófétikus imájára: Urunk, újítsd meg jeleidet és csodáidat napjainkban, adj Új Pünkösdöt! Meggyőződésem szerint 3 éven belül egy teljesen más spirituális környezetben fogjuk magunkat találni és 5 éven belül a katolikus Karizmatikus Megújulásra új korszak fog köszönteni. Nagy harcok és nagy győzelmek ideje közeleg.
Úgy érzem, Isten 3 dolgot szeretne hangsúlyozni ebben az új időszakban:
1. Alázat
2. Egység
3. Természetfeletti hit a csodákban
És ezeket egy mély imaélet és életünk folyamatos tisztogatása alapozza meg.
 
Ha Jozsué történetét olvassuk, érdemes megjegyezni, hogy Józsué nem vágott át azonnal a Jordánon, amint megérkezett a partjára. Inkább, az Ígéret Földjét tartva szem előtt gondoskodott róla, hogy a nép három dolgot tegyen előbb. Azt hiszem, hogy ezek érdemesek arra, hogy a Megújulás jelenlegi helyzetére vonatkoztatva elgondolkodjunk rajtuk:
1. „Lássátok el magatokat élelemmel” (Józs. 1, 11)
Ezt úgy értelmezem, mint felhívást arra, hogy készüljünk fel és biztosítsuk, hogy legyen elegendő tartalékunk a csatára. Szerelkezzünk fel és bizonyosodjunk meg róla, hogy életünkben megalapoztuk azokat a szellemi(lelki) alapelveket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy haladhassunk.Nem ebben a pillanatban kelünk át, hanem van egy rövid időszakunk, hogy felkészüljünk rá. Légy készen!!
2. Józsué kémeket küldött a nép előtt előre az ígéret földjére. Ők visszatértek mondván: „Az Úr az egész országot kezünkre adta.”  (Józs 2, 24)
Oda kell figyelnünk azokra, akik már előttünk beléptek, és megízleltek valamit az Úr ígéretének beteljesüléséből, és hagynunk kell, hogy az ő tapasztalatuk táplálja hitünket és bátorítson minket.  Ők alapvetően ezt mondják: "Isten ígéretei igazak, és a mieink lehetnek." Higgyél az Úr ígéreteiben!
3. Szentelődjetek meg, mert holnap az Úr csodát tesz körötökben. (Józs 3, 5)
Tisztítsátok meg az életeteket és törekedjetek az életszentségre!  Ha nem szenteljük meg magunkat, a hatalmas csodák, amelyeket arra ad az Úr, hogy legyőzzük ellenségeit és megtisztítsuk a földet, saját pusztulásunk okaivá válnak a gőg, a bujaság, a kapzsiság és az evilági dolgok szeretete által. Tisztítd meg az életed!
Sokan évek óta a Megújulás és Isten egyházának szolgálatára adtuk magukat, és bár voltak gyümölcsök, legtöbbünk számára nem jött el az az aratás, amelyet reméltünk.
A sivatagi atyák egyike, Copres, elbeszéli, hogyan jöttek a szerzetesekével szomszédos földekről való emberek hozzá, mert a földjük alig kétszer annyit termett, mint amennyi magot elvetettek. Azt mondta nekik: „Ha van elég hitetek Istenben, még ez a sivatagi homok is gyümölcsöt fog teremni nektek.” Az emberek pillanatnyi habozás nélkül, kötényként használva ruhájukat, megtöltötték azt homokkal, és kérték, hogy áldja meg azt.  Ezután elvetették a homokot a kukoricájukkal együtt, és a földjük azonnal rendkívül termékeny lett. Minden évben visszatértek a szerzetesekhez áldott homokért könyörögve és minden évben gazdag termésük volt.
Sokan közülünk a minket körbevevő szellemi sivatagra tekintünk és évről évre elcsüggedünk a szegény termés miatt, pedig az Úr  azt mondja nekünk: „Ha van elég hitetek Istenben, még ez a sivatag is gyümölcsöt fog teremni nektek.
Egy új időszak
Az utóbbi idők pápáinak víziója volt a Pünkösd kultúrájának elterjesztése az egész Egyházban, amely alapvető hatással lesz a világra. XVI. Benedek pápa azt mondta, hogy  bár XXIII. János pápa imája nem maradt megválaszolatlan, hanem mindaz, amit  az új mozgalmakban látunk, visszafogottan bár, de egyfajta pünkösd az Egyház életében.
Kielégít téged egy „visszafogott” pünkösd?  Míg hálásak vagyunk az eddigiekért, sürgetően várjuk, hogy a pünkösd tüze ragyogóan beborítsa az egész világot.
II. János Pál pápa beszélt úgy a megújulási mozgalmakról, mint az Egyház tavaszi időszakáról. A tavasz az az idő, amikor az új élet és remény jeleit megláthatjuk a telet követően. De nem akarunk a tavaszban maradni. A tavasznak a nyárhoz, a teljesen kifejlődött élethez kell elvezetnie, a gyümölcshöz és a bőséges aratáshoz, amihez a tavasz az előkészület.
Amikor Józsue a Jordán partján állt, sokkal nagyobb akadállyal került szembe, mint amikor Mózes kémjeként a sivatagot átszelte 40 évvel korábban. Nem csak egy nagy folyót kellett keresztülszelnie, de egy hatalmas áradó folyót. Azt gondolhatnánk, hogy amit 40 évvel ezelőtt elértünk a világban, az most sokkal nehezebb, szembesülve a bűn agresszív hirdetéseivel szemben, legyen az egyéni, vagy intézményesített bűn, amely oly hatalmas áradással elárasztja nyugati kultúránkat. De Isten ismeri mindennek az idejét, azt is, mikor kell kettéválasztani ezt a folyamot, amely már majd' átcsap a fejünk felett.
Ahogy a Jordán partján állunk, azt kérdezem magamtól, melyik generációhoz hasonlít az én nemzedékem. Ahhoz, akik 40 évvel ezelőtt megkapták az ígéretet, de visszafordultak, félve a kihívásoktól, vagy Józsue generációjához, akik hittek Isten ígéreteiben, alázatosak voltak és megtisztultak, és Isten természetfeletti erejében átmentek a folyón és beléptek örökségükbe elfoglalva a földet Istennek.
Szeretnék  a gyermekeim és unokáim szemébe tudni nézni, és dicsőséget adva Istennek, mondani, hogy egy voltam azok közül, akik átjutottak, hogy  így beléphessünk a nekünk készített örökségbe. Imádkozom, hogy Jézus Krisztus Urunk Istene, a dicsőség Atyja, adja neked a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerd Őt, hogy a világosodjon meg a szíved látása, megértsd, mi az a remény, amelyre Ő hív téged, mi az ő szentjeinek gazdag dicsőséges öröksége, mi az Ő mérhetetlen erejének hatalma, amelyet a benne hívőknek ád. (Ef.1.17-19.)
Damian Stayne 2009.

És te, testvér? Én a magam részéről biztosan tudom, hogy ott szeretnék lenni Isten művének a közepében, nem akarok lemaradni róla!