2022. február 21., hétfő

BKP: Az USA elnökének, J. Bidennek a kiközösítése a meg nem született gyermekek meggyilkolása és a kísérleti mRNS vakcina szorgalmazása miatt

 

A Bizánci Katolikus Patriarchátus az egyház jelenben zajló aposztázisának idején pusztába kiáltó szó. Ezennel apostoli és prófétai tekintélyünknél fogva, a Szentháromság Isten nevében a katolikus Joe Bidenre, az USA jelenlegi elnökére kinyilvánítjuk Isten anathémáját, tehát a Krisztus titokzatos testéből való kiközösítést és ezzel a katolikus egyházból való kizárást. Az az ok, ami miatt saját magát kizárta az az, hogy nyilvánosan szorgalmazza a meg nem született gyermekek tömeges meggyilkolását – az abortuszt – és ugyanakkor szorgalmazza a kötelező kísérleti vakcinázást, ami viszont kárt tesz az emberi genómban. Az ún. vakcina a csippelési folyamat része, tehát az ember szabad akarattól való fokozatos megfosztása azzal a céllal, hogy biorobottá változzék. A Biblia óv ettől a tüzes tóba vettetés büntetésének kilátásba helyezésével (Jel 19,20). Ráadásul az ún. vakcina, valójában azonban genetikai szérum, az emberiség létszámának csökkentését, tehát kiirtását szolgáló program része. Óriási bűntett tehát az amerikai gyermekeket a vakcinációs kockázat vállalására kényszeríteni. Ezek miatt az Isten parancsolatai ellen, valamint az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt az érintett Joe Biden kizárta magát az egyházból. Amennyiben szent liturgián szeretné az Úr testét venni, a Biblia figyelmeztetése vonatkozik rá: „Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának.” (1Kor 11,29)

 

Amennyiben az érintett elutasítja a nyilvános bűnbánatot és meghal, a lelke örökre pokolra vettetik. Ebbe az Istentől való elvettetés állapotába az érintett maga magát hozta, ezért senki nem veheti le róla Isten anathémáját, azaz átkát, sem a jelenlegi hamis pápa, sem az USA egész püspöki konferenciája, de még maga Isten sem. Ő ugyanis tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. Az anathéma alól csak az illető saját maga mentheti fel magát, mégpedig nyilvános bűnbánat tartása által.

Az anathéma kinyilvánítása a megmenekülés utolsó eszköze annak érdekében, hogy az illető tudatosítsa veszélyes lelki állapotát. Ráadásul tanulság sok tájékozatlan katolikus számára is, akiket már elnyelt ennek a világnak a lelke és az egyházon belüli eretnekség, hogy képesek legyenek megkülönböztetni az orthodoxiát a tévtanításoktól, az erkölcsöt az antierkölcstől, az örök mennyet az örök pokoltól.

Bárcsak a Szűzanya kikönyörögné az USA elnöke, Joe Biden számára az igaz és nyilvános bűnbánatot, ezzel pedig az ő megmenekülését a pokolra vettetéstől!

 

+ Illés

a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

+ Metód           + Timóteus

püspök-titkárok

 

2022. 2. 21.

 

Letöltés: BKP: Az USA elnökének, J. Bidennek a kiközösítése a meg nem született gyermekek meggyilkolása és a kísérleti mRNS vakcina szorgalmazása miatt (2022. 2. 21.)

 

https://vkpatriarhat.org/hu/j-bidennek-a-kikozositese/


Timothy Flanders : A böjtölés erény, amely szükséges a szentséghez

Az atyáinktól származó sok dolog között, amelyek szükségesek a hagyomány helyreállításához, kevés olyan dolog van, amelyet jobban elhanyagolnak, de amely ugyanakkor szükségesebb is lenne, mint a testi böjt. Még a hívő katolikusok is, akik buzgón törekszenek a szentmise és a valóságos jelenlétnek kijáró tisztelet helyreállítására, a legalapvetőbb böjtöt, amelyet atyáink még 1950-ben is gyakoroltak, ritkán értik és gyakorolják. Ráadásul a modern világnak a saját étvágya és az érzéki élvezetek iránti rabsága a rabszolgatartó szociális média mindenütt jelenlévő uralmán keresztül a katolikus családokba is behatol. Ezért ebben a cikkben az a szándékunk, hogy az olvasóknak megadjuk a szükséges ellenszert mind a lelki életben burjánzó tanbeli tévedésekkel szemben, mind pedig az elődeinktől származó szükséges gyakorlati bölcsességet a böjt eme erényének visszaszerzéséhez.

Az ember igazi állapota

Mint katekizmusunkból tudjuk, a szent keresztség megtisztít az eredendő bűntől, de annak hatásai bennünk maradnak, és hajlamosítanak bennünket ősszüleink bűnére. A lelki élet a keresztény által tett erőfeszítés, hogy ezeket a hatásokat Isten erejével legyőzze és örök jutalmat érdemeljen ki Isten kegyelme által -, azt a jutalmat, amelyet a Krisztus szenvedésével egyesülőknek ígértek.

Az eredendő bűn hatásai közé tartozik az értelem elsötétülése, az akarat meggyengülése és a rosszra való általános hajlam. Ez a hajlam annak a következménye, hogy érzéki vágyaink irányítják értelmünket és gondolkodásunkat, ahelyett, hogy ez fordítva lenne. Más szóval, értelmünk az érzéki vágyaink rabszolgája, és ezért úgy viselkedünk, mint az állatok, akiknek nincs értelmük. A megfelelően rendezett lélek az értelmet és az akaratot használja az érzéki vágyak irányítására, hogy azok a helyes értelemnek megfelelően rendezettek legyenek.

Mik ezek az érzéki vágyak? A domonkos felfogás szerint ezek közé tartoznak a haragvó képesség (irrascibile) és a vágyódó képesség (concupiscibile) vágyai, és ezek a testünkben, nem pedig a lelkünkben találhatók. Ezek az vágyak azokat a természetes javakat kívánják, amelyeket Isten az emberi természet használatára és parancsolatainak teljesítésére teremtett. A vágyódó képesség minden közvetlen, érzéki élvezetre vágyik, de különösen két természeti jó felé irányul: az étel és a szexuális aktus (nemzés) felé. Ezek a dolgok önmagukban jók, de az eredendő bűn által romlásunk okozóivá válhatnak.

Az ember bukott állapotában a vágyódó képesség az értelmet az étel és a szexuális aktus iránti vágyak rabjává teszi, ami két elhatalmasodó bűnt eredményez: a falánkságot és a kéjvágyat. Ezek – az étel utáni vágy és a házastársi aktus – nagyon erős természetes hajlamok, mivel az emberi természet számára (az Isten által teremtett és a helyes értelem által elrendelt) nagy jót jelentenek, így a hozzájuk kapcsolódó bűnök különösen uralkodóak a bukott ember számára.

Így modern világunkban, amely az eredendő bűnt fékező minden hatást ledobott magáról, ezt a két mindent elsöprő rosszat látjuk: a falánksági fogyasztást és a paráznaság rabszolgasorba taszító szellemét. Ezekhez aztán hozzáadhatjuk a közösségi média mindent átható uralmát, amely a technológia segítségével manipulálja ennek a vágynak a közvetlen örömeit. [1] Valóban, a modern korszakot, amely megkísérelte trónfosztani Krisztus Királyt, a “test uralmának” – vagyis a vágyódó képesség uralmának – nevezhetjük, ugyanúgy, mint a Sátán uralmát, aki a test bűneit különös hatékonysággal használja fel a terveihez.

A böjt: a természeti és az isteni törvény egyik alapvető parancsa

Mivel a bukott emberben különösen a bujaság és a falánkság uralkodik, az atyák azt mondják, hogy ez a két rossz az első, amelyet a lelki életben le kell győzni, ezért nagyon nehéz a lelki életben előrehaladást elérni, ha a vágyódó képességet még mindig ezek az érzéki vágyak uralják. Különösen a kéjvágynak van különösen sötétítő hatása az értelemre, amint azt modern világunk teljes irracionalitása mutatja [3].

Könnyen belátható, hogy a böjt miként fékezi a falánkságot, de hogyan segít a bujaság elleni küzdelemben? Ennek az az oka, hogy mindkettő olyan rossz, amely ugyanazt a vágyódó képességet érinti. A böjtöléssel a lélek azt a vágyódó képességet kormányozza, amely – a bujaság és a falánkság által – Isten ellen lázad. Így a böjtöléssel a lélek mindkét rosszat ugyanazzal a gyakorlattal támadja meg.

A böjt tehát olyan eszközzé válik, amellyel a vágyódó képességet a helyes értelemnek megfelelően mérsékelni lehet. Ezáltal a falánkság vétke a mértékletesség erényévé, a kéjvágy vétke pedig a tisztaság erényévé alakul át. Ezért mondja Augustinus, összefoglalva az összes szentek tanítását, hogy “a böjt megtisztítja a lelket, felemeli az elmét, aláveti a testet a léleknek, megtörtté és alázatossá teszi a szívet, szétszórja a vágyódás felhőit, eloltja a kéjvágy tüzét, meggyújtja a tisztaság igazi fényét.”[4].

Szent Tamás hozzáteszi: “Mindenki köteles az értelem természetes belátása révén gyakorolni a böjtöt, legalább annyira, amennyire szükséges ezen célok miatt” [5]. Maga a természeti törvény is jelzi, hogy a böjtöt gyakorolni kell, mert egy nem katolikus is beláthatja az értelmét használva – ahogyan egyesek teszik -, hogy az embert a falánkság és a kéjvágy rabszolgasága vadállattá változtatja.

Ezen felül Isten már az Ószövetségben is megparancsolta a böjtöt, súlyos büntetést állapítva meg: “Mindaz, aki nem tagadja meg magát ezen a napon [a böjt napján], vesszen el népéből(Lev23,29). Urunk idejében általános szokás volt, hogy minden héten két napon – hétfőn és csütörtökön – böjtöltek, ezért említi a példabeszéd a heti kétszeri böjtöt (Lk 18,12). Ez a szokás már kialakult, így Urunk nem adott előírást, hanem egyszerűen csak azt mondta, hogy amikor böjtölsz, ne böjtölj úgy, mint a képmutatók (Mt 6,16). Ezért alakult ki a keresztény hagyomány az apostoli időktől kezdve, hogy más napokon böjtöljenek, mint a “képmutatók”, hogy megkülönböztessék a keresztényt a zsidótól. Keleten egy nagyon korai dokumentum tanúskodik erről:

„Ne legyen a ti böjtötök a képmutatókéval azonos, mert ők a hét második és ötödik napján böjtölnek; de böjtöljetek a negyedik napon és az előkészületen”. [6]

Így a keleti keresztények az apostoli idők óta minden héten böjtölnek szerdán – Urunk elárulásának napján – és pénteken – Urunk szenvedésének napján. Nyugaton erősebb hangsúlyt kapott Urunk szenvedése, így a péntek lett a böjt elsődleges napja, bár a kántorböjtök idején a szerda és a szombat is bekerült (a szombati böjt Rómában szintén nagyon régi szokás). Az apostolok így tanították a rendszeres böjtöt, amely a különböző régiókban eltérő szokásokká fejlődött.

Ezért mondja Szent Tamás, hogy maga a böjt erény, és ezért szokás, amelyet rendszeres – általában heti – gyakorlással kell elsajátítani. Szent Tamás azonban további különbséget tesz a böjtölési kötelezettség tekintetében a böjt természetes törvénye és az egyházi tekintélyen keresztül közvetített isteni törvény között. Ez azt jelenti, hogy az egyház a böjti szabályokat az egyes vidékek szokásai szerint állapította meg, és idézi Augustinust, aki szerint “Minden tartomány tartsa magát a saját gyakorlatához, és tekintsen úgy az idősek parancsaira, mintha azok az apostolok törvényei lennének.”[7] Így nyugaton és keleten különböző böjti szabályok születtek, mint mondtuk, a helyi szokásoknak megfelelően kialakítva, de mindegyiket azzal az alapvető kötelezettséggel tartották, hogy a böjt szükséges a lelki élethez.

A böjt mint bűnbánat és elmélkedés

De az érzéki vágyak mérséklésén kívül Szent Tamás a böjt erényének két másik célját is meghatározza. Az első a bűnbánat és a bűnért való elégtétel, amelyre Szent Tamás a Jo 2, 12-t idézi: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtöléssel, sírással és gyásszal. Ezért különösen a nagyböjt bűnbánati időszakában a böjt szabályait minden keresztény egyház minden régióban előírta (bár a szabályok között vannak sajátos eltérések). [8]

De miután a test mértékletességét és a bűnbánatot már gyakorolták, megmutatkozik a böjt harmadik és legmagasabb rendű célja:

„Azért folyamodunk a böjtöléshez, hogy elménk szabadabban emelkedjen fel a mennyei dolgok szemlélésére: ezért mesélik Dánielről, hogy három hét böjt után kinyilatkoztatást kapott Istentől.”

A böjti szabályok nemcsak a húsoktól, hanem a tejből és tojásból készült ételektől való tartózkodást is előírták. Miért van ez így? A régiek könnyen megfigyelhették – még ha a tudományos kifejezéseik mások is voltak -, hogy ezek az ételek sok zsírt tartalmaznak, ami az érzéki vágy növekedését okozza, álmossághoz és az elme tompulásához vezet. Ezért a böjt a kevesebb étellel és kevesebb zsírral könnyített a vágyódó képességen, és így az értelem könnyebben fel tudott emelkedni a szemlélődésre.

Ez az oka annak, hogy a hal volt az egyetlen megengedett hús, mivel sovány, kevés zsírt tartalmazó hús volt. Ez megmagyarázza a Nagyböjt vagy húshagyó kedd eredetét is, amely napon az összes tojást és tejet fel kellett használni – különböző szokás szerinti finomságokkal, például a lengyel pączki-val -, mivel húsvétig nem ették újra. Szent Tamás így foglalja össze a böjt fontosságát az egész évi ünnepnapokon való áhítatos szemlélődés érdekében:

Húsvét ünnepén az ember elméjét áhítattal az örökkévalóság dicsőségére kell emelni, amelyet Krisztus a halálból való feltámadásával helyreállított, ezért az Egyház böjtöt rendelt el közvetlenül a húsvéti ünnep előtt; és ugyanezen okból a főünnepek előestéjén is, mert ekkor kell felkészülni a közelgő ünnep áhítatos megtartására. Ugyancsak az Egyházban az a szokás, hogy az év minden negyedénél (kántorböjt – azaz évnegyedes böjt) végzi a szenteléseket… és akkor mind a felszentelőnek, mind a felszentelésre jelölteknek, sőt az egész népnek, amelynek javára felszentelik őket, böjtölnie kell, hogy felkészüljön a felszentelésre.”

Így böjtöltek és tartózkodtak atyáink a böjtnek ebben a régóta bevett szokásában az Egyház minden vidékén. De ez nemcsak a bujaság és a falánkság alapvető vétkeinek leküzdésére szolgáló alapszabály volt, hanem rendszeres szigorral járó fegyelem, amellyel a szentek a szemlélődés magaslataira emelkedtek, és jóvátételt ajánlottak Istennek az emberek bűneiért.

A II. vatikáni zsinat idején az Egyház már jóváhagyta a böjti szabályok némi enyhítését. Jelentős enyhítés történt XIV. Benedek alatt 1741-ben, és még több a 20. században, különösen a II. világháború alatti élelmiszerhiány idején. A háború utáni években azonban az egyházi hatóságok egyre erősebb társadalmi törekvést ismertek fel a tisztaság elleni minden bűn normalizálására. Az 1920-as és 30-as években már a jazz-korszak “első szexuális forradalma” zajlott.

1950-ben, Szent Goretti Mária szentté avatásán XII. Piusz homíliájában azt mondta:

Az elmúlt ötven év alatt, a tisztességes emberek gyakran gyenge reakciójától kísérve, a gonosz gyakorlatok összeesküvése zajlott, amelyek könyvekben és illusztrációkban, színházakban és rádióműsorokban, stílusokban, klubokban és a strandokon propagálták magukat, megpróbáltak utat törni maguknak a családban és a társadalomban, a legnagyobb kárt a fiatalok körében okozva, még a legzsengébb korúak körében is, akikben az erény birtoklása természetes örökség.” [9]

Ezért mondhatta a II. vatikáni zsinat előestéjén Ottaviani bíboros az egyik előkészítő dokumentumban:

„Az erkölcsi rend a keresztény szemérem és tisztaság megváltoztathatatlan elveit védi. Ismerjük azokat az energiákat, amelyeket a divat, a filmek és a sajtó világa jelenleg arra fordít, hogy a keresztény erkölcs alapjait e tekintetben megingassa, mintha a hatodik parancsolatot elavultnak kellene tekinteni, és szabad utat kellene engedni minden szenvedélynek, még a természetellenesnek is. A Zsinatnak lesz mondanivalója e témával kapcsolatban. Tisztázni és végül elítélni fog minden olyan kísérletet, amely a pogányság újjáélesztésére irányul … ellentétben az erkölcsi renddel.” [10]

Sőt, a fatimai Szűzanya volt az, akinek üzenete az egész világon erősödött a Harmadik Titok 1960-as kinyilatkoztatását várva. Ennek az üzenetnek az egyik legerősebb része a gyökerére mutatott arra, amivel a társadalom akkor már évtizedek óta szembesült: “Több lélek kerül a pokolba a test bűnei miatt, mint bármilyen más okból.”[11].

De a test bűnei elleni józan figyelmeztetés helyett a háború utáni világgal kapcsolatos Teilhard-féle optimizmus uralta az egyházi vezetőket a zsinaton és utána is. A modern világnak, amely napról napra jobban rabjává válik érzéki vágyának, nem a “jótékony anatémát”, hanem az irgalom irgalmatlan “gyógyszerét” adták. És így a modern ember böjt iránti megvetését – amely nyilvánvalóan féktelen vágyának és falánkságának következménye – nem megfékezték, hanem megerősítették. A modern böjti szabályokat 1966-ban olyan mértékben enyhítették, hogy a rendszeres böjt gyakorlata – az alapvető erkölcstelenségek elleni alapvető fegyver – szinte teljesen eltűnt a katolikus hívek életéből. VI. Pál 1966-os katasztrofális döntése után a mocsok – mint egy rothadó szennyvízáradat – az 1968-as (második) szexuális forradalomban szabadult el, és a többi már történelem.

A böjtöléssel kapcsolatos modern tévedések

Az újítók a böjt elnyomását kettős tévedéssel indokolták: az egyik a tanításban és a lelki életben, a másik a modern világ állapotára vonatkozó téves állításban. Ez az az irracionális és csábító állítás, miszerint a modern ember már túlhaladt azon, hogy olyan gyakorlatokra vonatkozó szabályokra legyen szüksége, mint a böjt, és képes uralkodni saját vágyain. Mindenki számára magától értetődőnek kellene lennie, hogy ez az állítás nem tükrözi a valóságot.

De a tanításban azt állították (és VI. Pál elfogadta), hogy a szeretet művei a böjt önmegtagadását a lelki élet mindenféle vesztesége nélkül helyettesíthetik. [12] De a szeretet művei – bár önmagukban jók és dicséretesek – nem fékezik meg az érzéki vágy túltengését. A lelki életet akadályozza, hogy az alapvető erkölcstelenségeket nem támadják meg gyökerüknél. Ezután egy neognoszticizmus uralkodott, amely azt állította, hogy az önmegtagadás kizárólag belső dolog, és nem kell, hogy a testet érintse. Ez a tévedés azonban rosszabb volt, mint az első, mivel tagadta az ember alapvető felépítését, amely szerint az ember egyszerre lélek és test, egy személyben egyesülve.

De ez táplálta a legsúlyosabb tévedést, amely azt állította, hogy az ember inkább alkalmas a szabadságra, mint a törvényre. Ez nem volt más, mint egy retorikai lepel, amellyel a bukott ember örökre elrejthette az eredendő bűn szégyenét. E dogma tagadása – legalábbis a gyakorlatban – áll a szabadságnak a törvénnyel szemben való torz kijátszásának középpontjában, hogy a hús-vér test bűneinek teljes szabadságot és korlátoktól mentességet adjon, ami a bűn teljes rabszolgaságához és szellemi vaksághoz vezet. Ilyen a mai modern világ állapota, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a katolikus pásztorok és hívek átadták magukat a rabszolgasorba taszított Bukott Ember zabolátlan követeléseinek.

Hogyan kell böjtölni: Gyakorlati bölcsesség az atyáktól

Mindezek ismeretében döntő fontosságú, hogy azok a katolikusok, akik a lelki életben előre akarnak lépni, ismét visszaszerezzék atyáink fegyelmét a böjt erényében. Nincs jobb alkalom ennek visszaszerzésére, mint a nagyböjt.

Miután egy lélek meggyőződött a böjt szükségességéről, döntő fontosságú, hogy elkerülje az atyák által e kérdésben leggyakrabban azonosított hibát: a mértéktelen buzgóságot.[13] Az ördög elragadja a nagylelkű lelkek jámbor szándékait, és úgy csavarja el őket, hogy ha nem vállalják a teljes önmegtartóztatás és a napi böjt szigorú fegyelmét, akkor nem böjtölnek igazán. Ennek eredményeként ezek a lelkek két nap után kiégnek és kudarcot vallanak, csüggedésbe esnek, és teljesen abbahagyják a böjtöt.

Ehelyett legyen benned alázat, hogy a lehető legobjektívebben nézz magadra: milyen mértékű böjtöt tudsz végezni, hogy megszokd a böjtölést? Kezdd azzal, hogy minden pénteken (nem csak nagyböjtben) tartózkodsz a hústól. Amint ezt rendszeresen meg tudod tenni, kezdd el kihagyni a pénteki reggelit. Ha ez már szokássá vált, fontold meg, hogy teljes böjtnapot csinálj belőle, és pénteken csak egyszer étkezzél. Nagyböjtben ugyanezt megteheted szerdán is. Ha így teszel, akkor máris a böjt erénye felé haladsz. A hagyományos böjt a nagyböjtben a hét hat napján naponta csak egy étkezés, és a hús- és tejtermékektől való tartózkodás minden nap, még vasárnap is.

Légy óvatos a húsvét alatt: könnyen elveszítheted a böjtölés egész erényét, ha az ünnepek eme ünnepén túlzott lakomákba bocsátkozol. Helyes, ha ilyenkor minden böjtöt lazítunk, de az is bölcs dolog, ha a böjtöt nem szüntetjük meg teljesen. Folytassunk például némi önmegtartóztatást péntekenként a húsvét alatt, majd a pünkösd utáni időszakban térjünk vissza a teljes böjti fegyelemhez.

Az is nagyon hasznos, ha ezt más hívőkkel együtt tesszük (ahogyan ezt egykor a nagyböjtben gyakorolták). Fontold meg, hogy a házastársaddal együtt böjtölj, vagy csatlakozz egy Exodus 90 csoporthoz. E rendszeres böjti fegyelem fenntartásával Isten kegyelméből meglesz az alapvető fegyvered a kéjvágy és a falánkság démona elleni küzdelemhez, és a szentség eléréséhez.

Jegyzetek

[1] A közösségi médiát az alkotók úgy tervezték, hogy manipulálják az embereket, hogy a maximális profit érdekében rabszolgasorba taszítsák őket a kedvelések, retweetek és követők örömével. Ezt az alkotók nyíltan elismerik, például a Facebook létrehozója, Sean Parker.

[2] ld. Cassianus, Institutes, 5. és 6. könyv

[3] Szent Tamás azt mondja, hogy az ostobaság – a bölcsesség ellentéte – egyenes következménye a kéjvágy bűnének. (II-II q46 a3).

[4] De orat. et Jejun., Serm. lxxii (ccxxx, de Tempore). idézve in II-II q147, a1.

[5] II-II q147 a3

[6] Az előkészület a hetedik nap, a szombat előtti nap volt. Didache, 8. fejezet. Ez az apostoli tanítás egyik legkorábbi írásos emléke, amelyet Kr. u. 100 körül jegyeztek le.

[7] De Lib. Arb. iii, 18; cf. De Nat. et Grat. lxvii. Quoted in II-II q147 a8.

[8] A halevés szokása a nagyböjt idején például sohasem terjedt el keleten, ahol nemcsak a haltól, hanem a bortól és az olívaolajtól is tartózkodtak. Ez valószínűleg a nyugati tartományok (különösen annak északi részei) és a keleti tartományokat uraló számos városi központ közötti gazdasági különbségekre utal.

[9] XII. Piusz, Homília Szent Maria Goretti szenttéavatásán. 1950.június 24.

[10] II. vatikáni zsinat előkészítő jelentések. trans. Aram Berard, (Philadelphia, The Westminster Press, 1965), 51.

[11] Szent Alfonz ugyanezt mondja erkölcsteológiájában: “Nem habozom azt állítani, hogy mindenki, aki elkárhozott, a szexuális tisztátalanság eme egyetlen bűne miatt kárhozott el (vagy legalábbis anélkül nem)” Moral Theology Vol. II Book IVa, trans. R. Grant, (Mediatrix Press: 2017), p. 465.

[12] VI. Pál (1966), Paenitemini.

[13] Cassianus, Beszédek I, ch. 17.

Fasting is a Virtue – OnePeterFive

https://invocabo.wordpress.com/2022/02/22/timothy-flanders-a-bojtoles-ereny-amely-szukseges-a-szentseghez/