Világjelenség a hagyományos családmodell háttérbe szorulása, a család és a házasság értelmezésének gyökeres átalakulása. Teljes
család, csonka család, vallási és faji keveredés, szinglik és
lakótársak, azonos nemű szülők gyermekekkel – az együttélés számos
formája vált részben vagy egészben elfogadottá az utóbbi évtizedekben,
gazdasági-társadalmi kényszer hatására vagy az erkölcsi relativizálódás
gyümölcseként.
.
A demográfusok számos okot neveznek meg a család fogalmának átalakulása mögött. Ezek között előkelő helyen szerepel a házasság értékének devalválódása, a család szerkezetének átalakulása. Világjelenség, hogy egyre kevesebben – és egyre későbbi életkorban – kötnek házasságot. Ez a tendencia Európában is jól nyomon követhető: a legkorábban és legnagyobb mértékben az észak-európai jóléti államokban hódított teret a házasságot helyettesítő együttélés gyakorlata. Ezzel párhuzamosan csökkent a gyermekvállalási kedv, aminek csak egyik oka az, hogy az együttélés a házassághoz képest kevesebb biztonságot ígér a kapcsolatok számára. A halogatott, idősebb korban kötött házasságok is azzal a veszéllyel járnak, hogy a házasodók túljutnak a gyerekvállalásra biológiailag alkalmas életszakaszon, azaz „kifutnak az időből”.
.
A demográfusok számos okot neveznek meg a család fogalmának átalakulása mögött. Ezek között előkelő helyen szerepel a házasság értékének devalválódása, a család szerkezetének átalakulása. Világjelenség, hogy egyre kevesebben – és egyre későbbi életkorban – kötnek házasságot. Ez a tendencia Európában is jól nyomon követhető: a legkorábban és legnagyobb mértékben az észak-európai jóléti államokban hódított teret a házasságot helyettesítő együttélés gyakorlata. Ezzel párhuzamosan csökkent a gyermekvállalási kedv, aminek csak egyik oka az, hogy az együttélés a házassághoz képest kevesebb biztonságot ígér a kapcsolatok számára. A halogatott, idősebb korban kötött házasságok is azzal a veszéllyel járnak, hogy a házasodók túljutnak a gyerekvállalásra biológiailag alkalmas életszakaszon, azaz „kifutnak az időből”.
A
megkötött házasságok egyre kevésbé állják ki az idő próbáját, így a
válások is csökkentik a hagyományos értelemben vett kétszülős családok
számát, növelve a gyerekek eltartásával kapcsolatos anyagi és szociális
gondokat. Világszerte egyre több gyerek születik házasságon kívül – az
Európai Unióban minden negyedik gyerek, de Izlandon például 1998-ban a
gyerekek kétharmada született házasságon kívül.
Szinglik világa
A
házasodási kedvet csökkenti a szingli életmód terjedése is, amely
részben kényelmi, részben anyagi hátterű döntés: bár férfiakat és nőket
egyaránt jellemez, szorosan összefügg a nők magasabb iskolázottságával, a
divatos, jól fizetett szakmákban elérhető magasabb életszínvonallal,
amely lehetővé teszi az anyagilag megterhelőbb egyszemélyes háztartás
fenntartását. Ugyanakkor nem elhanyagolható körülmény, hogy az
elkötelezettséget nem jelentő életmód megkönnyíti a karrierre és a
pénzkeresésre való koncentrálást, tehát egy, a hagyományos
családmodelltől gyökeresen eltérő értékrendet tükröz.
A
gazdasági válság elhúzódásával a házasság későbbre halasztásának egyéb
okai között egyre jelentősebbé válnak az anyagi nehézségek és a
gazdasági kilátástalanság.
.
A mai Európában a hagyományos családmodell leginkább a déli országokban őrizte meg jelentőségét, ahol még mindig ritkábbnak számít a válás és az élettársi kapcsolat.
.
Viszonylag új világjelenségnek tekinthető a nem családi háztartások számának növekedése – amikor az egy háztartásban élők egyike sem áll családi kapcsolatban a másikkal –, ezek száma az Egyesült Államokban például rohamosan nőtt az elmúlt évtizedben, és ugyanebben az időben az azonos nemű párok alkotta háztartások száma is megduplázódott.
.
A mai Európában a hagyományos családmodell leginkább a déli országokban őrizte meg jelentőségét, ahol még mindig ritkábbnak számít a válás és az élettársi kapcsolat.
.
Viszonylag új világjelenségnek tekinthető a nem családi háztartások számának növekedése – amikor az egy háztartásban élők egyike sem áll családi kapcsolatban a másikkal –, ezek száma az Egyesült Államokban például rohamosan nőtt az elmúlt évtizedben, és ugyanebben az időben az azonos nemű párok alkotta háztartások száma is megduplázódott.
Bár
a britek nagyobb része ma még házasságban neveli gyermekét, a házasság
hagyományos fogalma itt éppen úgy átalakulóban van, mint a fejlett világ
nagy részén. A britek nagy többsége egyre inkább hajlamos „rendes”
családként tekinteni az egyszülős, az azonos nemű szülőkből és
gyermekből álló, valamint az élettársi kapcsolatban gyermeket nevelő
családokra is. A politikában gyorsan nő a szakadék azok között, akik a
házaspárok támogatásának erősödését szeretnék látni az állami
kedvezmények rendszerében, illetve azok között, akik minél kisebb
jelentőséget adnának a házasságnak. Ez utóbbi törekvéssel áll
összhangban David Cameron miniszterelnök azon szándéka, hogy teljes
házasodási jogot kapjanak a jelenleg hivatalos élettársi kapcsolat
regisztrálására jogosult azonos nemű párok. Az angol parlament alsóháza
idén februárban első olvasatban nagy többséggel jóváhagyta az erre
irányuló törvénytervezetet.
A
családokat érő legújabb kori kihívások között előkelő helyet foglalnak
el a digitális kor vívmányai – állítja a Barna Group 2011-es felmérése.
Az ennek alapján készült tanulmány egyik fő megállapítása, hogy a szülők
legalább olyan mértékben függenek a technikai eszközöktől, mint
tizenéves gyermekeik. A mobiltelefonok és asztali számítógépek
használatában a szülők abszolút mértékben versenyképeseknek bizonyultak
utódaikkal, és a laptopok és tabletek használatában sem sokkal maradtak
el tőlük. Emellett ugyanannyi filmet és tévéműsort néztek, ugyanannyit
interneteztek, viszont gyermekeiknél is több időt töltöttek
telefonálással és emailezéssel.
A
tinik verhetetlennek bizonyultak az sms-küldésben, a zenehallgatásban
és a videójátékok használatában – bár a felmérés szerint számos szülő
meglepően aktívnak mutatkozott ezen a területen is. Ezek nem meglepő
módon a fiatalabb korosztályba tartozó szülők voltak, akik maguk is
számos esetben a függőség határaihoz közelítő időt töltöttek a digitális
technológia használatával. A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy a
családok jelentős része – több mint harminc százalékuk – inkább
hasznosnak, a családi életet pozitívan befolyásolónak tartotta a
digitális technikai eszközök ilyen mértékű használatát, és inkább a
közös élményt, mint az elszigetelődés okát látta bennük. A digitális
családi idill mellett azért realisztikusabb motívumok is megjelentek az
értékelésben: a megkérdezett szülők fele aggódott amiatt, hogy gyermeke a
technikának hódolva az idejét vesztegeti, a tinik egyhatodát pedig az
aggasztotta, hogy a szülők – mivel a modern technika ezt is könnyebbé
teszi – „túl sok munkát visznek haza az otthonukba”. A vizsgálat végső
soron arra mutat rá, hogy a megfelelő kommunikációs szokásokkal bíró
családokban, ahol a családtagok gyakran és tartalmasan képesek
beszélgetni, a kapcsolatok minőségét nem rontja a technikai eszközök
intenzív használata, míg ott, ahol eleve deficitesek a kapcsolatok, a
technika jelenléte elősegíti az együtt élő személyek elszigetelődését.
Melegfront
A
demográfiai változások és a modern kor vívmányai mellett a családot érő
egyik legnagyobb kihívás napjainkban a melegházasságok kérdése,
amelynek pártfogói alapjaiban igyekeznek megkérdőjelezni a hagyományos
családmodell létjogosultságát.
Az
amerikai legfelsőbb bíróság várhatóan júniusban hoz ítéletet két
precedensértékű ügyben. Az elsőben egy 2008-ban népszavazás által
megerősített rendelkezést vizsgálnak, amely Kalifornia államban megvonta
az azonos neműektől a korábban már biztosított házasságkötési jogot. A
tilalmat a szövetségi fellebbviteli bíróság korábban alkotmányellenesnek
találta.
A
másik ügy a házasság védelméről szóló törvényt érinti: amikor az
Egyesült Államok Kongresszusa 1996-ban törvénybe iktatta, hogy a
szövetségi kormány nem ismeri el az azonos neműek házasságát akkor sem,
ha az olyan államban köttetett, amely saját törvényeiben megengedi az
ilyen házasságot, még egyetlen államban sem köthettek házasságot a
melegek. Az azóta eltelt időben azonban kilenc államban és a fővárosban,
Washingtonban vált legálissá az azonos neműek házasságkötése, további
nyolcban pedig hivatalos élettársi kapcsolatban élhetnek a melegek, így a
kérdés aktualitása jelentősen megnőtt. A rendelkezést a bíróság
törvényellenesnek találta, arra hivatkozva, hogy a szövetségi jogokat
illetően nem lehet megkülönböztetni egymástól a törvényes házasságban
élők különböző csoportjait. Amennyiben a legfelsőbb bíróság megsemmisíti
a kaliforniai tiltó rendelkezést, az további hét államban nyitja meg az
utat a melegházasságok legalizálása előtt.
A
melegházasság mellett érvelők szerint a házasság fogalmának 21. századi
értelmezése olyannyira elszakadt az utódnemzés kérdésétől, hogy az
többé nem alkalmazható a heteroszexuális házasság kizárólagossága
melletti érvként.
A
házasság védelmében megszólaló szakértők ugyanakkor felhívják a
figyelmet a házasság hagyományos definíciójának antropológiai hátterére,
mely szerint az a férfi és a nő közötti, egymást kiegészítő
kapcsolatra, valamint arra az egyszerű biológiai tényre épül, hogy az
emberi reprodukcióhoz még a modern korban is egy férfira és egy nőre van
szükség.
A
meleglobbi éppen a gyermekek kérdésében kezdte meg offenzíváját a
hagyományos házasságkép ellen. Érvrendszerüket elsősorban arra építik,
hogy a számos különféle házasságmodell között az azonos neműek házassága
sem tiltható meg, hiszen a legfelsőbb bíróság tagjai között is sokféle
házassági forma látható, a különböző bőrszínűek, különböző vallásúak,
meddők és a gyermektelenség mellett döntők példáival színesítve (bár
egyikük sem él azonos neművel párkapcsolatban). „Ha az idősek és a
meddők házasodhatnak, az semmissé teszi a házasságnak az utódnemzés
eszközeként való definiálását, és utat nyit az azonos neműek házassága
számára” – érvelnek a melegházasság pártolói. A kérdés most már arról
szól, vajon az államnak joga van-e meghatározni, mi a házasság, és az
emberek bizonyos csoportjaira korlátozni azt, illetve, hogy milyen
messzire mehet az alkotmány az állampolgári egyenlőség védelmében.
Mindezek ellenére – hívja fel a figyelmet Ryan T. Anderson
házasságkutató – 41 amerikai szövetségi állam ma is úgy látja, érdemes
tovább védelmezni a heteroszexuális házasságot a melegházasságokkal
szemben.
Abban,
hogy a közvélemény egyre elfogadóbban viszonyul a melegkultúrához és
általában a hagyományos családmodellel szembenálló normákhoz, jelentős
szerep jut Hollywoodnak és általában a médiának. Bár a jelenség nem
korlátozódik Amerikára, érdekes áttekinteni egy, a tavaly novemberi
elnökválasztást megelőzően készült felmérés eredményeit. Eszerint az
amerikai szavazók egyre nagyobb hányada tartja elfogadhatónak a melegek
házasságát, amiben nem kis szerep jut a tévésorozatoknak és
mozifilmeknek, állapítják meg a felmérést készíttető The Hollywood
Reporter című magazin (THR) szerkesztői. Az olyan sorozatok, mint a
magyarul is vetített Glee (Sztárok leszünk!), a Modern Family (Modern
Család) vagy a New Normal korábban elképzelhetetlen mértékben ösztönzik a
nézőket a melegek elfogadására. Kevés olyan hollywoodi filmet
láthatunk, ahol a szerelemért harcba szálló főszereplőnek ne lenne egy
meleg férfibarátja, aki különféle párkapcsolati jótanácsokkal látja el,
vagy legalábbis lelki szemetesláda minőségében szerez elévülhetetlen
érdemeket a későbbi „happy end” elősegítésében.
Bár
a melegek erőltetett szerepeltetése sokakat még határozottabb
elutasításra késztet, a felmérés szerint sokkal többen vannak azok, akik
„veszik az üzenetet”.
A
Big Bang című (Magyarországon Agymenők címen vetített) sorozat is
ráerősít a hagyományos értékrend támadására. Nem véletlen, hogy a
legtöbb poénra kihegyezett szereplő, Sheldon Cooper éppen a
biblia-övezetből, Texasból származik, családi hátterét pedig egy
egyedülálló, hívő anya alkotja, akinek ritka megjelenése a sorozatban
arra a következtetésre ad okot, hogy zseniális intellektusú fiából
részben az ő bigott, antik életfelfogása következményeként lett
szociálisan visszamaradott, emberi kapcsolatokat és interakciókat
értelmezni képtelen, leginkább egy autistára emlékeztető csodabogár.
A
titok tehát abban van, hogy amit sokat látunk, azt lassan megszokjuk,
és egyre elfogadhatóbbnak tekintjük. Ezt bizonyítják a számok is: a THR
felmérése szerint az elmúlt tíz évben éppen háromszor annyian mozdultak
el a melegházasságok támogatása felé, mint ahányan az ellenkező irányba,
a radikálisabb elutasítás felé. Az sem véletlen, hogy ezek a sorozatok
nagyrészt a fiatal nézőket célozzák meg. A könnyebben befolyásolható
fiatalok nyitottabbak a tévében és moziban látottak befogadására,
nézeteik, illetve viselkedésük esetleges megváltoztatására.
Forrás: Hetek / Lukács Ibolya Anna