Támadás alatt a hagyományos értékrend

Világjelenség a hagyományos családmodell háttérbe szorulása, a család és a házasság értelmezésének gyökeres átalakulása. Teljes család, csonka család, vallási és faji keveredés, szinglik és lakótársak, azonos nemű szülők gyermekekkel – az együttélés számos formája vált részben vagy egészben elfogadottá az utóbbi évtizedekben, gazdasági-társadalmi kényszer hatására vagy az erkölcsi relativizálódás gyümölcseként.
.
A demográfusok számos okot neveznek meg a család fogalmának átalakulása mögött. Ezek között előkelő helyen szerepel a házasság értékének devalválódása, a család szerkezetének átalakulása. Világjelenség, hogy egyre kevesebben – és egyre későbbi életkorban – kötnek házasságot. Ez a tendencia Európában is jól nyomon követhető: a legkorábban és legnagyobb mértékben az észak-európai jóléti államokban hódított teret a házasságot helyettesítő együttélés gyakorlata. Ezzel párhuzamosan csökkent a gyermekvállalási kedv, aminek csak egyik oka az, hogy az együttélés a házassághoz képest kevesebb biztonságot ígér a kapcsolatok számára. A halogatott, idősebb korban kötött házasságok is azzal a veszéllyel járnak, hogy a házasodók túljutnak a gyerekvállalásra biológiailag alkalmas életszakaszon, azaz „kifutnak az időből”.

A megkötött házasságok egyre kevésbé állják ki az idő próbáját, így a válások is csökkentik a hagyományos értelemben vett kétszülős családok számát, növelve a gyerekek eltartásával kapcsolatos anyagi és szociális gondokat. Világszerte egyre több gyerek születik házasságon kívül – az Európai Unióban minden negyedik gyerek, de Izlandon például 1998-ban a gyerekek kétharmada született házasságon kívül.

Szinglik világa

A házasodási kedvet csökkenti a szingli életmód terjedése is, amely részben kényelmi, részben anyagi hátterű döntés: bár férfiakat és nőket egyaránt jellemez, szorosan összefügg a nők magasabb iskolázottságával, a divatos, jól fizetett szakmákban elérhető magasabb életszínvonallal, amely lehetővé teszi az anyagilag megterhelőbb egyszemélyes háztartás fenntartását. Ugyanakkor nem elhanyagolható körülmény, hogy az elkötelezettséget nem jelentő életmód megkönnyíti a karrierre és a pénzkeresésre való koncentrálást, tehát egy, a hagyományos családmodelltől gyökeresen eltérő értékrendet tükröz.

A gazdasági válság elhúzódásával a házasság későbbre halasztásának egyéb okai között egyre jelentősebbé válnak az anyagi nehézségek és a gazdasági kilátástalanság.
.
A mai Európában a hagyományos családmodell leginkább a déli országokban őrizte meg jelentőségét, ahol még mindig ritkábbnak számít a válás és az élettársi kapcsolat.
.
Viszonylag új világjelenségnek tekinthető a nem családi háztartások számának növekedése – amikor az egy háztartásban élők egyike sem áll családi kapcsolatban a másikkal –, ezek száma az Egyesült Államokban például rohamosan nőtt az elmúlt évtizedben, és ugyanebben az időben az azonos nemű párok alkotta háztartások száma is megduplázódott.

Bár a britek nagyobb része ma még házasságban neveli gyermekét, a házasság hagyományos fogalma itt éppen úgy átalakulóban van, mint a fejlett világ nagy részén. A britek nagy többsége egyre inkább hajlamos „rendes” családként tekinteni az egyszülős, az azonos nemű szülőkből és gyermekből álló, valamint az élettársi kapcsolatban gyermeket nevelő családokra is. A politikában gyorsan nő a szakadék azok között, akik a házaspárok támogatásának erősödését szeretnék látni az állami kedvezmények rendszerében, illetve azok között, akik minél kisebb jelentőséget adnának a házasságnak. Ez utóbbi törekvéssel áll összhangban David Cameron miniszterelnök azon szándéka, hogy teljes házasodási jogot kapjanak a jelenleg hivatalos élettársi kapcsolat regisztrálására jogosult azonos nemű párok. Az angol parlament alsóháza idén februárban első olvasatban nagy többséggel jóváhagyta az erre irányuló törvénytervezetet.

A családokat érő legújabb kori kihívások között előkelő helyet foglalnak el a digitális kor vívmányai – állítja a Barna Group 2011-es felmérése. Az ennek alapján készült tanulmány egyik fő megállapítása, hogy a szülők legalább olyan mértékben függenek a technikai eszközöktől, mint tizenéves gyermekeik. A mobiltelefonok és asztali számítógépek használatában a szülők abszolút mértékben versenyképeseknek bizonyultak utódaikkal, és a laptopok és tabletek használatában sem sokkal maradtak el tőlük. Emellett ugyanannyi filmet és tévéműsort néztek, ugyanannyit interneteztek, viszont gyermekeiknél is több időt töltöttek telefonálással és emailezéssel.

A tinik verhetetlennek bizonyultak az sms-küldésben, a zenehallgatásban és a videójátékok használatában – bár a felmérés szerint számos szülő meglepően aktívnak mutatkozott ezen a területen is. Ezek nem meglepő módon a fiatalabb korosztályba tartozó szülők voltak, akik maguk is számos esetben a függőség határaihoz közelítő időt töltöttek a digitális technológia használatával. A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy a családok jelentős része – több mint harminc százalékuk – inkább hasznosnak, a családi életet pozitívan befolyásolónak tartotta a digitális technikai eszközök ilyen mértékű használatát, és inkább a közös élményt, mint az elszigetelődés okát látta bennük. A digi­tális családi idill mellett azért realisztikusabb motívumok is megjelentek az értékelésben: a megkérdezett szülők fele aggódott amiatt, hogy gyermeke a technikának hódolva az idejét vesztegeti, a tinik egyhatodát pedig az aggasztotta, hogy a szülők – mivel a modern technika ezt is könnyebbé teszi – „túl sok munkát visznek haza az otthonukba”. A vizsgálat végső soron arra mutat rá, hogy a megfelelő kommunikációs szokásokkal bíró családokban, ahol a családtagok gyakran és tartalmasan képesek beszélgetni, a kapcsolatok minőségét nem rontja a technikai eszközök intenzív használata, míg ott, ahol eleve deficitesek a kapcsolatok, a technika jelenléte elősegíti az együtt élő személyek elszigetelődését.

Melegfront

A demográfiai változások és a modern kor vívmányai mellett a családot érő egyik legnagyobb kihívás napjainkban a melegházasságok kérdése, amelynek pártfogói alapjaiban igyekeznek megkérdőjelezni a hagyományos családmodell létjogosultságát.

Az amerikai legfelsőbb bíróság várhatóan júniusban hoz ítéletet két precedensértékű ügyben. Az elsőben egy 2008-ban népszavazás által megerősített rendelkezést vizsgálnak, amely Kalifornia államban megvonta az azonos neműektől a korábban már biztosított házasságkötési jogot. A tilalmat a szövetségi fellebbviteli bíróság korábban alkotmányellenesnek találta.

A másik ügy a házasság védelméről szóló törvényt érinti: amikor az Egyesült Államok Kongresszusa 1996-ban törvénybe iktatta, hogy a szövetségi kormány nem ismeri el az azonos neműek házasságát akkor sem, ha az olyan államban köttetett, amely saját törvényeiben megengedi az ilyen házasságot, még egyetlen államban sem köthettek házasságot a melegek. Az azóta eltelt időben azonban kilenc államban és a fővárosban, Washingtonban vált legálissá az azonos neműek házasságkötése, további nyolcban pedig hivatalos élettársi kapcsolatban élhetnek a melegek, így a kérdés aktualitása jelentősen megnőtt. A rendelkezést a bíróság törvényellenesnek találta, arra hivatkozva, hogy a szövetségi jogokat illetően nem lehet megkülönböztetni egymástól a törvényes házasságban élők különböző csoportjait. Amennyiben a legfelsőbb bíróság megsemmisíti a kaliforniai tiltó rendelkezést, az további hét államban nyitja meg az utat a melegházasságok legalizálása előtt.

A melegházasság mellett érvelők szerint a házasság fogalmának 21. századi értelmezése olyannyira elszakadt az utódnemzés kérdésétől, hogy az többé nem alkalmazható a heteroszexuális házasság kizárólagossága melletti érvként.

A házasság védelmében megszólaló szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet a házasság hagyományos definíciójának antropológiai hátterére, mely szerint az a férfi és a nő közötti, egymást kiegészítő kapcsolatra, valamint arra az egyszerű biológiai tényre épül, hogy az emberi reprodukcióhoz még a modern korban is egy férfira és egy nőre van szükség.

A meleglobbi éppen a gyermekek kérdésében kezdte meg offenzíváját a hagyományos házasságkép ellen. Érvrendszerüket elsősorban arra építik, hogy a számos különféle házasságmodell között az azonos neműek házassága sem tiltható meg, hiszen a legfelsőbb bíróság tagjai között is sokféle házassági forma látható, a különböző bőrszínűek, különböző vallásúak, meddők és a gyermektelenség mellett döntők példáival színesítve (bár egyikük sem él azonos neművel párkapcsolatban). „Ha az idősek és a meddők házasodhatnak, az semmissé teszi a házasságnak az utódnemzés eszközeként való definiálását, és utat nyit az azonos neműek házassága számára” – érvelnek a melegházasság pártolói. A kérdés most már arról szól, vajon az államnak joga van-e meghatározni, mi a házasság, és az emberek bizonyos csoportjaira korlátozni azt, illetve, hogy milyen messzire mehet az alkotmány az állampolgári egyenlőség védelmében. Mindezek ellenére – hívja fel a figyelmet Ryan T. Anderson házasságkutató – 41 amerikai szövetségi állam ma is úgy látja, érdemes tovább védelmezni a heteroszexuális házasságot a melegházasságokkal szemben.

Abban, hogy a közvélemény egyre elfogadóbban viszonyul a melegkultúrához és általában a hagyományos családmodellel szembenálló normákhoz, jelentős szerep jut Hollywoodnak és általában a médiának. Bár a jelenség nem korlátozódik Amerikára, érdekes áttekinteni egy, a tavaly novemberi elnökválasztást megelőzően készült felmérés eredményeit. Eszerint az amerikai szavazók egyre nagyobb hányada tartja elfogadhatónak a melegek házasságát, amiben nem kis szerep jut a tévésorozatoknak és mozifilmeknek, állapítják meg a felmérést készíttető The Hollywood Reporter című magazin (THR) szerkesztői. Az olyan sorozatok, mint a magyarul is vetített Glee (Sztárok leszünk!), a Modern Family (Modern Család) vagy a New Normal korábban elképzelhetetlen mértékben ösztönzik a nézőket a melegek elfogadására. Kevés olyan hollywoodi filmet láthatunk, ahol a szerelemért harcba szálló főszereplőnek ne lenne egy meleg férfibarátja, aki különféle párkapcsolati jótanácsokkal látja el, vagy legalábbis lelki szemetesláda minőségében szerez elévülhetetlen érdemeket a későbbi „happy end” elősegítésében.

Bár a melegek erőltetett szerepeltetése sokakat még határozottabb elutasításra késztet, a felmérés szerint sokkal többen vannak azok, akik „veszik az üzenetet”.

A Big Bang című (Magyarországon Agymenők címen vetített) sorozat is ráerősít a hagyományos értékrend támadására. Nem véletlen, hogy a legtöbb poénra kihegyezett szereplő, Sheldon Cooper éppen a biblia-övezetből, Texas­ból származik, családi hátterét pedig egy egyedülálló, hívő anya alkotja, akinek ritka megjelenése a sorozatban arra a következtetésre ad okot, hogy zseniális intellektusú fiából részben az ő bigott, antik életfelfogása következményeként lett szociálisan visszamaradott, emberi kapcsolatokat és interakciókat értelmezni képtelen, leginkább egy autistára emlékeztető csodabogár.

A titok tehát abban van, hogy amit sokat látunk, azt lassan megszokjuk, és egyre elfogadhatóbbnak tekintjük. Ezt bizonyítják a számok is: a THR felmérése szerint az elmúlt tíz évben éppen háromszor annyian mozdultak el a melegházasságok támogatása felé, mint ahányan az ellenkező irányba, a radikálisabb elutasítás felé. Az sem véletlen, hogy ezek a sorozatok nagyrészt a fiatal nézőket célozzák meg. A könnyebben befolyásolható fiatalok nyitottabbak a tévében és moziban látottak befogadására, nézeteik, illetve viselkedésük esetleges megváltoztatására.

Forrás: Hetek / Lukács Ibolya Anna

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Azt fogják mondani, hogy ez az új templom egy olyan egyház, mely mindenkit egyesít, mert Isten minden gyermekét szereti

2013. április 7. vasárnap 18:40

Drága szeretett leányom, Isten minden egyes Egyháza a Földön, amelyek tisztelnek Engem, az Emberfiát, és azok, akik kifejezik Mennyei Atyám iránti hűségüket, hamarosan meg fognak oszlani. Egyes Egyházakon belül sokan fellázadnak majd, és nagy megosztottságok kerülnek felszínre, s mivel egyre jobban félrevezetik őket a saját soraikon belül, megpróbálnak olyan törvényeket bevezetni, amelyek elnézik a bűnt.
Azoknak, akik erkölcsi kötelezettséget éreznek, mert szeretik és ismerik Isten Szent Szavát, szemrehányást fognak tenni, és azzal fogják őket vádolni, hogy kegyetlenek és szívtelenek. Az ő bűnük az lesz, hogy ellenszegülnek a bűnös törvényeknek, amelyeket azért fognak bevezetni, mert az Egyházakat az üldöztetés során az Antikrisztus fel fogja oszlatni. Amikor ezek megoszlanak és szilánkokra hullnak, akkor az alapjaik majd meginognak. Többé már nem lesznek képesek határozottan kiállni a gonoszsággal és az igazságtalansággal szemben. Ekkor sok megrémült lélek számára, akik nagyon össze fognak zavarodni, megérik az idő arra, hogy szemtanúi legyenek Isten egy alternatív templomának.
Azt fogják mondani, hogy ez az új templom egy olyan egyház, mely mindenkit egyesít, mert Isten minden gyermekét szereti. És mivel Isten minden gyermekét szereti, ezért egyesíteni szeretné őket; és hogy nekik át kell ölelniük egymást függetlenül hittől, vallástól, bőrszíntől, fajtól és törvényeiktől. Azt fogják mondani, hogy így mindnyájan egységessé válnának Isten Színe előtt, és felkérik mindnyájukat, hogy küldjenek képviselőket az új templomba, amely Rómában lesz megtalálható. Továbbá azt fogják mondani, hogy ez lesz majd az Új Jeruzsálem, amely a Bibliában meg van jövendölve, és amelyet Isten választott vezetője védelmez – a hamis próféta.
Oly sokan fognak bedőlni ennek a nagy hazugságnak, mely a János Evangélistának adott Isten Szent Szavának a megcsúfolása. Minden Szót, amelyek ennek a prófétának adattak a végidőkre, megragadnak, átalakítanak és kiforgatnak, hogy megfeleljen az Antikrisztus napirendjének.
Azokat, akik nem hajlandók elfogadni ezt az új, úgynevezett befogadó egyházat, nem fogják Kereszténynek tekinteni. Őket durván bántalmazni fogják és bolondoknak tekintik majd. Ha a Szentlélek nem vezetné őket, be lennének szippantva a hamis és trágár templomba, ami elrejti azt a ronda igazságot, amely felszíne alatt húzódik meg.
Az Antikrisztus most azon munkálkodik, hogy előkészítse fellépését a világ színpadára, és ő lesz az, aki nemcsak uralkodni fog ezek fölött az egyházak fölött, de elhitetve azt, hogy ő különleges isteni ajándékokkal rendelkezik, becsapja majd az embereket. A humanitárius ügyek iránti nagy szolgálataiért fogják tisztelni. Ő, az Antikrisztus, nemzetközi kitüntetéseket fog kapni karitatív munkájáért. És aztán azt fogják mondani, hogy ő egy szent ember karizmájával rendelkezik. Nem sokkal később csodákat fognak neki tulajdonítani, míg végül azt fogja mondani, hogy ő egy Isten küldetésében járó próféta.
Sokan be fognak dőlni ennek a szörnyű megtévesztésnek, mert a világ egyházai támogatni fogják őt, a hamis prófétától pedig megkapja a jóváhagyás pecsétjét.
Végül a világ azt fogja hinni, hogy ő Én vagyok, Jézus Krisztus. Szavaim süket fülekre fognak találni, mivel az ő jelenléte felfalja majd az egész emberiséget, kinek tapsa el fogja hallgattatni azokat, akik Isten Igaz Szavát hirdetik. De Nagy Irgalmasságomnak köszönhetően, Atyám Kezével együtt közbe fogok lépni az út minden jelentős lépésénél.  
Üzeneteim a legutolsó napig sem fognak véget érni. Az Én Hangom sohasem fog meghalni. Isten azon gyermekei sem fognak meghalni soha, akik hűségesek maradnak Szent Szavához.
Jézusotok