Évekkel ezelőtt megírtam már, hogy a gnosztikus zsinat-ökumenizmus elkerülhetetlen következménye ama három jelentős elemnek a folyamatos, lassú, mégis feltartóztathatatlan és kérlelhetetlen eltörlése, melyek egykor a katolikus – mostanra már hipermodernné vált – vallást isteni és emberi természetében jellemezték. Fontosságát tekintve növekvő sorrendben erről a három elemről van szó:
1. Szeplőtelen Szűz, a Boldogságos Szűz Mária és Isten Anyja;
2. A Legméltóságosabb Oltáriszentség;
3. A Legszentebb Szentháromság.
Ugyanis ez a három elem abszolút és kikerülhetetlenül összeegyeztethetetlen a vallások közötti „párbeszéddel”, és mindenek előtt annak végső céljával, nevezetesen a gnosztikus, globális, egalitárius „egy világvallás” létrehozásával.

E három elem közül talán az első, a Szeplőtelen Szűz az egyetlen, akit valamiképpen át lehet alakítani egyfajta transz-naturális egységbe egy pogány istennővel (gondoljunk a Pachamama megjelenésére a Vatikánban, vagy Gaia-rá és ezekhez hasonló alakokra).

Amíg ezt a három elemet nem tüntetik el a zsinati szekta vezetői a hivatalos "egyházból", addig a protestáns, zsidó és iszlám világgal való bármilyen párbeszéd a világvallás megteremtéséről hiábavaló lesz. Csakhogy a második és a harmadik elem semmiféle kiigazítást nem tesz lehetővé: Krisztus, aki érettünk testében, vérében, lelkében és istenségében a kenyér és bor színe alatt feláldozta magát, rendíthetetlen és semmire sem redukálható. És a Legszentebb Szentháromság második és harmadik személye még ennél is megingathatatlanabb – és ez a voltaképpeni és utolsó akadály a párbeszéd minden formája számára, különösen a zsidósággal és az iszlámmal.

Ezért semmi értelme csodálkozni a Boldogságos Szűz Mária – a zsinatutáni emlékezet szerint mindössze a „szomszéd lánya” – ellen viselt háború miatt, akinek mostantól Prevost és cinkosa szerint nem szabad sem a „minden kegyelem közvetítője”, sem a „Corredemptrix“ („társ-megváltó” = „Krisztus megváltási művében való benső résztvevő” (Schütz Antal)), vagy valami más katolikus címet viselnie. Ez a háború addig fog tartani, amíg őt nem Pachamamának vagy Gaia-nak ábrázolják, minden ember megkülönböztetés nélküli anyjának az Abu Dhabi-i zsinati hitvallás szerint – amiben már semmi katolikus nem található.
De ugyanígy fogják előbb vagy utóbb az Oltáriszentségben és a Szentháromságban való hitet is meghamisítani.

Aki ma, hatvan évvel az [ú. n.] II. Vatikáni Zsinat után, vagyis hatvan éve tartó feltartóztathatatlan és egyre pusztítóbb katasztrófák, hitehagyások, minden fajta eretnekség – még egy Bergoglio és a mostani hiper-ökologikus és homo-barát vatikáni hierarchia – láttán sem értette még mindig meg, mi is valójában a zsinati egyház, azt nem lehet tovább mentegetni vagy megérteni.
De még kevésbé azt, aki megértette ugyan, de egy tál lencséért eladta magát a forradalom erőinek.

Ne áltassuk magunkat: ez mindig rosszabb lesz, egészen addig, amíg Isten nem lép közbe.

Értelmetlen dolog patetikus melodrámákat rendezni a szedesvakantizmus veszélyéről, mintha ez lenne a mai "egyház" fő problémája – nem pedig csak veszélyes [?] következménye a hit és erkölcs régóta tartó szétzúzásának. Krisztus misztikus Testének lerombolása feltartóztathatatlanul addig fog tartani, amíg a Feje megengedi. Csak akkor ér véget, amikor Ő közbelép – azon a módon, amit Ő helyesnek ítél meg.

Addig csak három dolgot tehetünk:
1. Istenhez imádkozni, hogy mielőbb közbelépjen;
2. Felajánlani Istennek minden fájdalmunkat és szent haragunkat – akik megkapták az égtől ezeket a kegyelmeket, hiszen az Egyház bajai feletti fájdalom és harag isteni kegyelmek;
3. Az egy, változatlan, örök igazságról tanúságot tenni.
Minden más árulás és bűnrészesség – mind azoktól, akik elkövetik, mind azoktól, akik őket követik.

Vezessen és világosítson meg bennünket a Boldogságos Szűz Mária, az emberi nem társ-megváltója – és jöjjön minél hamarabb az Egyház segítségére, hogy azt hűtlen férfijaitól, és ezek mindenütt, különösen a „jók között” szétszóródó, bűntársaitól megmentse.

 

Függelék:
1. Az Efezusi, harmadik egyetemes, zsinat (431.), melyen Alexandriai Szent Cirill elnökölt, kimondta, hogy Mária „Isten szülő”. Alexandriai Szent Cirill foglalta össze legelőször a legvilágosabban Krisztus kettős természetének és egyszemélyűségének teológiáját. – »A két természetű egy Krisztusról igazsággal el lehet mondani, hogy Isten is, ember is, hogy szenvedő és szenvedhetetlen; el lehet mondani: Isten született Szűz Máriától, amiért Szűz Máriát helyesen nevezzük „Isten-szülőnek”. Mária Isten-anyai méltósága elsősorban a kegyelem teljességét hozza magával, ami azt jelenti, hogy Máriában a megszentelő kegyelem oly mértékben volt meg, aminő mértékben az puszta teremtményben Isten rendelése szerint egyáltalán meglehetett, és hogy következésképpen a kegyelem bősége Máriában az összes szentek és angyalok kegyelmi mértékét messze meghaladja.« (forrás: Katolikus Lexikon 1932. Bangha Béla)

2. Prof. Massimo Viglione nézeteiről lásd a honlap eme cikkét.

3. A második és harmadik elem kiiktatása, még most is úgy tűnik, vagy egyáltalán nem megoldható, vagy csak nagyon sokára. Helyette, mint tálcán Keresztelő Szent János fejét Heródesnek, a pápaságot nyújtják majd át a globalista nagyhatalomnak. Erre készül Prevost, és nyilván ezt tervezi a 2028. októberben megtartandó „általános egyházgyűlésen” bejelenteni. Ráadásul a pápaság megszűntével Viglione professzor második eleme, az Oltáriszentség eltűntetése is könnyen megoldhatóvá válik.
Lásd ezzel kapcsolatosan a www.kath.net weboldal 2025. október 30-án „Synodenrat gibt Auftrag für allgemeine Kirchenversammlung 2028” = „a szinódus tanácsa megbízást adott a 2028-as általános egyházgyűlésre” című cikkét. – Ebből a cikkből való a következő részlet:
»A közleményben a tanács többek között köszönetet mondott a szinódus titkárságának eddigi munkájáért, és egyúttal a következő javaslatokat tette:
Az elmúlt napok tanácskozásaiból néhány elsőbbséget érdemlő téma tűnt ki, melyek a következők:
A szinodális gondolkodás fejlesztése, az "Isten népére való odafigyelés", a lelkigondozás és gyakorlati döntések közötti erősebb összekapcsolódás, valamint a különböző kultúrák iránti tisztelet, és az olyan emberekkel való nagyobb törődés, akik a szinodális folyamatok láttán félelmet és csalódást éreznek.«

4. Az "egyház" tervezett parlamentáris átépítése kapcsán lásd elsősorban ezt a tanulmányt:
A pápaság megszűnik; megszentelt kés alatt hal meg, amit az utolsó zsinat atyái fognak megfenni




(forrás: www.katholisches.iinfo – 2025. november 6.)https://www.katolikus-honlap.hu/2501/viglione.htm