Sokakkal együtt engem is nagyon megrázott Magyari Péter Utána minden állat szomorú című
cikke. Csak a tévéből ismertem S.-t, kamaszként eléggé rajongtam érte,
és amikor olvastam a cikket, a tévés pályát, átvillant a fejemen, hogy
nehogymár ő legyen. De. Úgy tűnik, mégis. Hogyan lehetséges ez? Hogy
lehet, hogy egy ilyen jófej, elkötelezett, értelmes, törődő ember
valójában a szörnyetegek szörnyetege? A válasz: könnyen. Sőt, nagyon
gyakori. Sőt, a szexuális ragadozók, pedofilek igen sűrűn a társadalom,
a közösség elismert, sokak által tisztelt, kiválónak tartott tagjai.
Hiszen ez a taktikájuk egyik eleme, olyan kedves, segítőkész, jó
embernek tűnnek, akiről senki nem tételezne fel semmi rosszat. Gyakran
vállalnak aktivista munkát a közösségben, dolgoznak templomokban,
iskolákban, ami saját hitelességük látszatának megteremtése mellett
remek vadászterületet is jelent. Módszerük, amire a cikkben bemutatott
embernél az egész életpálya felépült, annyira hasonló, annyira
ugyanazokat a lépéseket követi, mintha olvasták volna a Gonosz
kézikönyvében.
Az angol szó a grooming,
magyarul talán behálózásnak, beférkőzésnek lehetne mondani. Ez a
folyamat elnevezése, annak a folyamatnak, amely során a szexuális
ragadozó úgy elnyeri a gyerekek, és a szüleik, valamint a többi felnőtt
bizalmát, hogy azután a lebukás veszélyét minimalizálva folytathatja a
gyerekekkel a szexuális visszaéléseit, megrontásukat, bántalmazásukat.
Van egy hat lépcsős folyamat, ami lefedi az egész, több hónapig vagy évig tartó eseménysort:
1. szint: az áldozat kiválasztása
A támadó az áldozatát az alapján választja ki, hogy mennyire tűnik
az védtelennek, sebezhetőnek. Azzal a gyerekkel fog kezdeni, aki
valamiben szükséget szenved, szeretethiánya van, vagy kevés az
önbizalma, esetleg elszeparálódott a többiektől. Az a gyerek van
nagyobb veszélynek kitéve, akinek szüleivel zavart a kapcsolata, vagy
mert problémák vannak otthon, vagy a szülők keveset érnek rá vele
törődni.
"S. bukását az is hozhatta, hogy az apjával beszélő fiú
kiválasztásakor óvatlan volt. A legtöbb, szexuális játékba bevont
gyerek társadalmi státusában hiába számított a felső középosztályhoz,
valamilyen gondjuk volt otthon. Válófélben lévő szülők, meghalt szülő,
túl sok munka, kevés figyelem."
2. szint: a bizalom elnyerése
A gyerek bizalmának elnyerését gondos megfigyelés előzi meg. Mire
van szüksége, mi érdekli, miben szenved (szeretet, megértés, elfogadás)
hiányt? Milyen területen szorul segítségre? Ez az érdeklődés csak a
béna ragadozók esetében kelt gyanút, akik túljátsszák a szerepüket, a
tehetségesebb elkövetők olyan természetesen csinálják, hogy mindenki
csak a jóságot és érdeklődést látja bennük. Általában olyan szerepben
is vannak, akinél természetes, elvárt, vágyott kvalitás az érdeklődés,
például tanár, pap, a család jóbarátja. A megfigyelő munka után már
csak meg kell felelni a gyerek elvárásainak, vágyainak, és a bizalom
eltéphetetlen hálója megfonódott. Kamaszoknál a következő módszereket
is használják a bizalom kiépítésekor: azonosulás a tinédzserrel, úgy
tűnhet, hogy ő az egyetlen felnőtt, aki megérti. Közös érdeklődés
kifejezése, zenében, spotokban, filmekben, vagy irodalomban. Különleges
kiváltságok, vagy ajándékok adása. A kamaszok bátorítása a szabályok
megszegésére, dohányzás, ivás, drogozás. A szerepeken kívül eső
kommunikáció, például tanárként sms-ezés a diákokkal.
Másrészt a család, felnőtt közösség bizalmát is el kell nyerni:
barátkozás, fontos dolgok megbeszélése, segítségnyújtás, jelenlét.
"A szigorú elitiskolában ő volt a jófej tanár, aki elképesztő
érdekesen magyarázta a kötelező tananyagot, aki rengeteg kirándulást
szervezett, és aki színdarabokat tanított be. A színjátszó próbák
fontosabbak voltak a tanóráknál, nagy közös játék lett belőle, ami
kitöltötte sok diák életét."
„Ha valami bajom volt, tudod, tipikus kamaszos problémák, az apám is azt mondta, hogy menj S.-hez, beszéld meg vele”
– mondta Eszter, és ezt sok családban gondolták így. S. szívesen látott
vendége, szórakoztató és okos barátja volt sok szülőnek, a gyerekek
többsége pedig egyenesen rajongott érte."
3. szint: a szükséglet kielégítése
Amint egy szexuális támadó elkezdi kielégíteni a gyerekek igényeit,
nagyon megnő a jelentősége, fontossága a szemükben, életük központi
figurájává válik, idealizálni kezdik. Amikor pedig ez az idealizált
személy külön elkezd foglalkozni valakivel, az kiválasztottnak érzi
magát, megdicsőül a kapott figyelemben, szeretetben, és megszűnik a
gyanakvása, vagy nem érzi már, hogy vissza kellene utasítania bármit
is, amit ez a hős kér tőle.
"A gimnáziumban hasonló világot alakított S. mint a táborban: a
beavatottság és a kiválasztottság kegyét osztogatta előbb az egész
közösségnek, aztán pedig az osztályon belül a számára legkiválóbbaknak.
És akiket S. igazán a bizalmába fogadott, és például a
főszerepeket kapták a színdarabokban, azok egy idő után különleges
kegyben is részesültek: felmehettek S. lakására."
4. szint: a gyerek izolálása
Amint megvan ez a baráti, mély bizalmon alapuló kapcsolat, ahol a
molesztáló az egyik legfontosabb személy a gyerek világában, elkezdi
megteremteni azokat a helyzeteket, amikben egyedül maradhat a
gyerekkel. Felajánlja a szülőknek, hogy vigyáz rá, bébiszitterkedik,
korrepetálja, kirándulni viszi. Ezek a kettesben töltött alkalmak csak
még inkább megerősítik a gyerek kiválasztottság érzetét. Eközben az
elkövető táplálja a gyereknek azt a hitét, hogy ő úgy szereti, és úgy
fogadja el, ahogy erre senki más nem képes, még a szülei sem.
"A lakásra hívásokból hétvégi kirándulások is lettek.
Biciklizések, a tábor házának kifestése, karbantartási munkák,
kirándulások."
"inkább csak általános szívességeket várt el S. a diákoktól:
szereljenek neki otthon bútort, cipekedjenek a ház körül. A hivatalos
munka és S. személyes világa mindenképpen összefolyt, és aki szexelt is
S-el, annak ez már nem is lett olyan éles határátlépés."
5. szint: a kapcsolat szexuálissá tétele
A bizalommal és szeretettel teli kapcsolat lassan halad előre, hogy
végül szexuálissá váljon. Beszélgetések, képek nézegetése, vagy olyan
alkalmak megteremtése (mondjuk közös úszás) ahol mindkét fél meztelen.
A beszélgetések során az elkövető felderíti, hogy a gyereket mi
izgatja, mire vágyik, míg a gyerek elkezd egyre inkább szexuális
lényként, tárgyként tekinteni önmagára, és a felnőttel való kapcsolatát
is átdefiniálja szexuális kapcsolattá.
"A vers erotikus költeménynek bizonyult, és Gábor egyszerre volt zavarban, és lett izgatott. S. a csajozásra terelte a szót. „Ki tetszik, meddig jutottatok el?” Tanácsokat adott. „Nem
kell szégyellni. Maszturbálsz, ugye? Teljesen természetes! Akármennyit
is csinálod, nem lehet bajod belőle. Sőt olyan mint az edzés, csak jobb
leszel tőle, amikor odakerülsz. Izgatott lettél? Itt egy zsepi, most is
csinálhatod.”
"Az egyik délután három fiút hívott fel magához az osztályból,
és a pornóról kezdett el beszélni, aztán berakott egy pornófilmet a
videóba. „Izgalomba jöttetek? Verjétek ki nyugodtan. Segíthetek? Segítek.”
6. szint: a kontroll fenntartása
Ha már megtörtént a szexuális együttlét az elkövetők azzal
fenyegetik a gyerekeket, hogy kieshetnek a kegyeikből, ha nem jönnek
többet, illetve ha beszélnek valakinek róla. A gyerekek egy ilyen eset
után hajlamosak lennének megszüntetni a kapcsolatot, de ezt
megakadályozza a figyelme megvonásának fenyegetésével. Ezek a beteges
kapcsolatok a gyerek fejében összefonódnak mindazzal a jóval, amit
kaptak az illetőtől, a figyelemmel, az ajándékokkal, a közös vidám
programok lehetőségeivel. Ennek az elvesztése, vagy a szexuális aktusok
kiderülése (amiért persze, az elkövető manipulatív erőfeszítéseinek
hála, a gyerekek felelősnek érzik magukat) sokkal rosszabb lenne
számukra, mint ami most van.
"Nagyon lelkes híve volt sokáig S-nek, táborozott is, és
gimnáziumi tanítvány is volt. Igazi kis kedvenc, mások irigyelték, hogy
mennyire futtatott fiú.
Ezektől a szexuális szeánszoktól viszont zavarban volt.
Kifogásokat kezdett el keresni, hogy ne kelljen mennie S-sel,
hazudozott mindenféle elfoglaltságokról. Ekkor hamar megérezte, hogy
már nem kedvenc többé. Már nem kérdezi meg S. a véleményét a versről.
Már nem figyel rá, már nem olyan fontos. Ettől is szenvedett a fiú, és
attól is, hogy újra részt vegyen a közös szexben."
"Egyszerre volt az apám, de a szeretőjének is kellett
lennem. És innen az lett, hogy azt éreztette, hogy nem lesz többé az
apám, ha nem leszek a szeretője. Nem lehetett elszakítani ezt a hálót,
nem lehetett hova menni."
És mit tegyen a szülő, hogy megóvja ettől a gyerekét?
Az első tanács,
hogy bízzon a megérzéseiben. Ha nem is tud semmit biztosan, ha nincs
más, csak egy kósza rosszérzés, ha tart is attól, hogy a gyereke milyen
szomorú lesz, ha megtiltja neki, hogy ezzel a szeretett személlyel
találkozzon - azonnal meg kell szakíttatni a gyereke kapcsolatát az
illetővel. Eközben oda kell figyelni a gyerek kérdéseire, furcsa
mondásaira, amik alátámasztják a gyanúját. Bátorítani kell a gyereket,
hogy beszéljen a dologról többet.
Egy kommentben olvastam, hogy az alapvető nagy baj ott kezdődött,
hogy "imádták" a gyerekek a tanár urat. Egy tanárt ne imádjanak, legyen
közömbös, vagy kedveljék, de ez a fajta rajongás, amit popsztárok iránt
szoktak érezni, gyanús. Felveti a kérdést, hogy mi szüksége van az
illetőnek erre a nagy imádatra, és mire használja ezt. Lehet ebben némi
igazság. Egy segítő oldal is azt javasolja a szülőknek, hogy legyen
óvatosak és körültekintők, ha a gyerekük ilyen rajongást kezd érezni
egy környezetükben élő felnőtt iránt. Beszélgessenek a gyerekkel arról,
hogy mit csinál a felnőttel közösen, az miről kérdezgeti őket, és ne
hagyják, hogy olyan problémái legyenek a gyereknek, amit nem velük,
hanem más felnőttel beszél meg. Persze, ez nem könnyű, és persze sok
olyan jószándékú, ártatlan felnőtt van, aki semmi rosszat nem tesz a
gyerekeinkkel - de az odafigyelés, a gyerek kapcsolatai természetének a
kiderítése akkor is lényeges szülői feladat.
A megelőzés is fontos. Időről időre beszélni kell a gyerekkel arról,
hogy mi oké, és mi nem az, hogy hogyan nem szabad hozzájuk nyúlni, és
hogy hogyan kell nemet mondani, ha valaki olyat tenne velük, amiben nem
érzik jól magukat.
Fontos megjegyezni, hogy a szexuális ragadozók olyan gondosan építik
fel az egész manipulációs őrületet, hogy sok gyerek nincs is tudatában
annak, hogy másokkal ilyesmi nem történik. Sokan csak évek múlva, ha
látnak egy tévéműsort, vagy olvasnak valamit a szexuális erőszakról,
jönnek rá, hogy ami velük történt, az is az volt. "Nálunk tabu
volt otthon a szex, semmilyen más tapasztalatom addig nem volt, és itt
olyan valaki mondta, hogy ez természetes, akiben jobban bíztunk, mint a
saját szüleinkben."
Ha egy szülő rájön, hogy a gyerekét szexuálisan kihasználták,
iszonyú gondolatok és érzések örvényébe kerül. Sokk, düh, bűntudat,
frusztráció, szégyen, félelem, gyász... Utólag már beazonosíthatók
jelek, események, amiket észre kellett volna venni, ahol meg lehetett
volna állítani az egészet, és nem tették, nem is gondoltak rá. De ez
teljesen természetes, az utolsó dolog, amire az ember általa kedvelt,
vagy tisztelt emberekkel kapcsolatban gondol, a szexuális abúzus. Ami
nem a szülő bűne. Nem a gyerek bűne. Egy bűnös van: a felnőtt, aki
elkövette.
A dőlt betűs részek idézetek Magyari Péter cikkéből
http://stressz.blog.hu/2014/07/13/hogyan_ferkoznek_a_szexualis_ragadozok_a_gyerekeinkhez
