Engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint?

Egy kolostor karácsonyi üdvözlete

„Az Isten Igéje az emberben lakozott, Emberfiává lett, hogy az embert hozzászoktassa Isten megragadásához és Istent hozzászoktassa az emberben lakáshoz, az Atya tetszése szerint.” (Szent Iréneusz)

Kedves Testvéreink!

Mit mondhatunk ma Szent Iréneusz, II. századi püspök fenti szavaira? Vajon a régebbi korok emberéhez képest a ma embere jobban hozzászokott ahhoz, hogy Isten benne él? Nem a régi korok letűnése és az új korok megjelenése segíti ezt a kegyelmi történést, hanem az egyes ember Istennel való személyes kapcsolatának elmélyülése. Kinek-kinek a belső életútja foglal magába mindent.
Nyilvánvalóan tapasztaljuk, hogy a történelem eseményeiből az ember nem tanu1. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy képes ugyanazokat és általa már elítélt borzalmas tetteket újra elkövetni. A történelmi korok egymásutánisága nem képes szilárd változásokat előidézni, eredményezni. A szilárd, maradandó változásokat az egyes ember megtérése, átalakulása és az abból fakadó cselekedetei hozzák meg.
Ezért csak a személyes életünkre kérdezhetünk rá: mi történik bennünk életünk folyamán; engedjük-e, hogy az Úr bennünk éljen tetszése szerint? Tudjuk-e Őt választani saját magunk helyett?

Az emberiség igazi haladásának feltétele és lényegi tényezője a személyes megtérés. S itt a kérdés az, hogyan élünk egyre természetesebben, egyre állandósultabb formában Istennel olyannyira, hogy az Ő végtelen jósága, szeretete áthassa mind a magunk, mind pedig világunk életét. Hiszen ezt akarta az Úr, amikor megteremtette a mindenséget és benne az embert! A szeretetben és a szeretet által épülő világ nem emberi mű, hanem olyan lelkek legszentebb belső útjának külső lenyomata, akik mindenben az Urat keresik, még akkor is, ha sok esetben ezt nem is tudják. Ezért a szeretetben élő világ legapróbb megnyilvánulása is mindig a kegyelem műve. Az ember csak megnyílik, csak befogad, csak enged Istennek, aki benne és általa megvalósítja művét.
Magában a megtestesült és bennünk élő Igében valósul meg Isten hozzászokása az emberben lakáshoz. Ezért ereszkedik bennünk mélyre az Ige, Jézus Krisztus, oda, ahol teremtésünk óta bennünk él, s ahol kezdetben az ember számára oly természetes volt, hogy Istennel él. Így írunk történelmet, üdvtörténetet vertikális vonalakkal, vagyis a teremtményt mindenben a Teremtőhöz fűző szálakkal.
Hiszen Urunk megmondta, hogy mit sem ér, ha az egész világot megragadjuk is, de lelkünk elvész. „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?” (Mt 16,26)

http://katolikus-honlap.hu/1901/karacsony.htm

„A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall” (Mt 13,16)

Adjunk hálát Istennek azért a kimondhatatlan jótéteményéért, hogy katolikusok lehetünk!

Látva a mai világunkat egyre nagyobb ütemben elöntő újpogányságot, Isten tökéletes semmibevevését, önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés: Vajon mennyivel lehettek gonoszabbak az emberek a vízözön előtt, hogy őket Isten elpusztította? Mennyivel lehetett nagyobb „az emberek gonoszsága a földön”, mennyivel inkább „irányulhatott szívük állandóan a rosszra”, hogy „megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön és bánkódott szívében”; és úgy döntött, hogy „eltörli a föld színéről az embert, akit a földön teremtett: az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel megbánta, hogy teremtette őket.” (Ter 6,5-7) – Magyarul, mit tehettek az akkori emberek, hogy az a világ még a mienkénél is gonoszabb volt? Minek kellene ma még megtörténnie, hogy Isten megelégelje, és miként ezt Noé idejében tette, „eltörölné a föld színéről az embert”?
Aki azonban idáig eljut a gondolkodásban, annak az is eszébe jut, hogy mit mondott Isten Noénak a vízözön után: „Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van… Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet."” (Ter 9,8-11) – Vagyis Isten csak azt ígérte meg Noénak, hogy bármi történjék is a jövőben, vízözön által többé nem pusztítja el a földet. Ha tehát a Biblia szavait szószerint értelmezzük, akkor látjuk, hogy Isten azt nem ígérte meg, hogy más módon, más „áradattal”, például nagy természeti katasztrófával, vagy barbárok pusztító seregével sem fogja soha többé megtorolni az emberek gonoszságait, például úgy, ahogy később később Szodomával és Gomorrával tette (lásd: Ter 18,20-19,29).
A Szentírás arról is pontosan beszámol, hogy Jézus mit mondott tanítványainak Noéról és a vízözönről: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39) – Jézus tehát világosan megmondta, hogy az újraeljövetele előtt élő emberek ugyanolyan istentelenek lesznek, mint a vízözön előtti emberek voltak. Mint ahogy arra is világosan utalt, hogy újraeljövetelekor alig fog hitet találni a földön (lásd Lk 18,8).
A Biblia azt is részletesen leírja, hogy Noé 100 évig építette családja tagjaival a bárkát, vagyis éppen elég sokáig ahhoz, hogy látva őket és munkálkodásukat, rajtuk kívül mások is észre térhessenek. A vízözönt mégis csak ők nyolcan élték túl, Noé és három fia feleségeikkel. A Biblia egyetlen szóval sem említi, hogy bárki is csatlakozott volna hozzájuk, vagyis, hogy a bárka építése alatt bárki is letért volna gonosz útjáról. A katolikus prédikációkban sokkal inkább arról hallunk, hogy az emberek kigúnyolták Noét és családja tagjait a bárka építéséért. Vagyis rajtuk kívül se Isten döntése előtt, se a bárka építése alatt nem akadt senki, akinek az akkori világ gonoszsága annyira fájt volna, hogy megtérjen Istenhez.

Tehát amit tudunk, az a következő: A végidőkben járunk, emberi erőből képtelenség a mostani romlottság iszonyú áradatát visszafordítani, de még megállítani sem. Hogy ez a végidő meddig tart, azt ugyan nem tudjuk, de azt a jelek alapján jogosan feltételezhetjük, hogy a „visszaszámlálás” már elkezdődött. Az emberiség történelmében még soha nem volt olyan kor, amelyre annyira illettek volna Urunk Jézus Krisztus fent idézett szavai, mint a mostanira: Az emberek semmi mást nem csinálnak, mint esznek, isznak, mulatnak, a kimerülésig, jobban mondva az őrületig hajszolják az élvezeteket, a szórakozásokat: Ráadásul – amire eddig még soha nem volt példa – a világon mindenütt ez történik, ily módon ez a szuper-hedonizmus nem csak egyes területeket, országokat, hanem mára már az egész földgolyót elárasztotta. A világ legkülönbözőbb, egymástól legmesszebb levő vidékein ugyanúgy és ugyanazért élnek az emberek: A lehető legnagyobb anyagi előnyökért, a legtöbb szórakozásért. Az a tény, hogy ma mindenütt, mindenki ugyanazoknak az anyagi dolgoknak és vágyaknak a rabja, miközben ugyanúgy elfordul minden értelmes, szellemi értéktől, de elsősorban Istentől, és mindenestül tagadja a természetfelettit, sőt ennek még a lehetőségét is, és csakis a mának, az eviláginak él, megdönthetetlenül bizonyítja, hogy a hazugság atyja, e világ fejedelme uralkodásának tetőpontján van: az egész földet a maga uralma alá hajtotta.
A legmegdöbbentőbb ebben az, hogy még az is, aki mindezeknek tudatában van, sőt ezen állapotokat az Istentől való elfordulás logikus, kikerülhetetlen következményének tartja (lásd a honlapra nemrég feltett írást: „Senki sem jó, csak az Isten”), a feltárulkozó valóság elképesztő durvaságán, aljasságán mégis megdöbben, szinte kővé dermed, amikor a saját szemével látja a mai mindennapi életet. Aki most, Karácsony szent ünnepe előtti hetekben kimegy az utcára, az eszeveszett, mintegy démonoktól felkorbácsolt, űzött vadembereket lát mindenütt. Aki csak egy kicsit is megőrzött emberségéből, e látványtól, ha korábban nem is gondolta volna rá, rögvest Jézus Urunk fent idézett szavai jutnak az eszébe: „Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.” (Mt 24,37-39)

Az ószövetségi próféták jövendölései, Urunk Jézus Krisztusnak a végidőkről mondott szavai (lásd Mt 24), és a Szent János apostol Jelenések Könyvében leírt történésekről a bibliamagyarázók azt mondják, hogy e jövendölések mind a közeli, mind a távoli jövőre, azaz mind a zsidók árulására, illetve Jeruzsálem pusztulására, mind Jézus újraeljövetelére egyaránt vonatkoznak. Mindezek után nem logikátlan az a feltételezés, hogy a mai iszonyú mértékű elpogányosodás, a barbarizmusnak technikailag a réginél jóval fejlettebb és rombolóbb formája lesz az, ami a világot nemsokára elpusztítja, ugyanolyan alaposan, mint tette ezt mintegy 6 ezer évvel ezelőtt a vízözön. Hogy a katolikusok erre már korábban is gondoltak, nem meglepő, a meglepő az, hogy korunkban naponta jelennek meg új könyvek, tanulmányok erről a jelenségről, erről a világot egyre jobban fenyegető jövőről. A különbség csak az, hogy míg a nem-katolikus gondolkodók ezt a pusztulást csupán a mai emberiség ostobaságának logikus következményének tartják, addig a katolikusok tudják, hogy ez Isten büntetése, amit a mai emberiség, élén a zsinati szektával, ezerszeresen megérdemelt.

A katolikus vallás nem csak az egyetlen igaz vallás, de egyúttal a legnehezebb is. Katolikusnak lenni ugyanis azt jelenti, hogy soha, egy pillanatra nem szabad megállni a lelki fejlődésben, vagyis annak akarásában, hogy jobbak, Istennek tetszőbbek legyünk. Egy katolikus, ha megáll, már vissza is csúszott, mert az Istenhez vezető úton nincsenek megállók, nincsenek pihenőhelyek, ezen csak előre lehet haladni, vagy visszafelé lehet csúszni.
Egy további kihívása a katolicizmusnak, hogy egyfelől azt követeli, hogy állapotbeli kötelességünknek egyre jobban és határozottabban tegyünk eleget, másfelől viszont megtiltja, hogy olyasmiért ügyködjünk, ami nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Ez utóbbit teljes egészében rá kell bíznunk Istenre, az Ő ítéletére és igazságszolgáltatására. Vagyis az első esetben erőnket megfeszítve állandóan jobbá kell válnunk, míg a másodikban úgymond passzívan kell végignéznünk a számunkra többnyire felfoghatatlan eseményeket, anélkül, hogy közbe akarnánk avatkozni (lásd ezzel kapcsolatban a következő imát).
Ugyanígy: egyfelől nem szabad felháborodnunk mások hibáin, bűnein, szemtelenségein, aljasságain, sőt, azokat nyugodtan, egyre szenvtelenebbül kell elviselnünk, másfelől viszont kínosan vigyáznunk kell arra, hogy a mindennap átélt, elszenvedett kellemetlenségek, embertársainktól átélt atrocitások minket ne utánzásra, hanem ellenkezőleg, egyre nagyobb buzgóságra sarkalljanak, hogy mi ne váljunk durvák embertársaink és érzéketlenné a világ bajai iránt. Vagyis ne adjuk vissza azt a rosszat, amit mások követnek el ellenünk, nap mint nap, egyre gyakrabban, egyre több helyen, egyre általánosabban, sőt, lehetőségeinkhez képest mindenütt segítsünk, ahol ezt kérik tőlünk, vagy ahol ezt megtehetjük.
A katolikus vallás az egyetlen vallás, ami képessé teszi az embert, hogy 1) megértse a körülöttünk levő világot, a körülöttünk folyó eseményeket; 2) erőt adjon minden baj, minden keserűség elviselésére; 3) és ami a legfontosabb, képessé tegye az embert arra, hogy megváltozzon, hogy a bajokon saját maga „megmunkálásával” próbáljon meg felülkerekedni. Persze, ez egy katolikusnak sem könnyű, de neki vallása legalább megadja erre a lehetőséget, az eszközöket! Semmilyen más vallás híveinek nem állnak a rendelkezésére ilyesfajta eszközök, pláne nem a pogányoknak! Ezért hullik ma darabokra a világ, hullanak darabokra a családok, a közösségek, ezért betegednek meg a gyermekek és öregek, ezért lesz az élet minden helyzetben elviselhetetlenné. A katolikus vallás az egyetlen, ami állandóan erőfeszítéseket követel híveitől, ami állandóan azt követeli, hogy emelkedjünk fel mindennapi gondjainkon, és tekintetünket Istenre és a természetfelettire vessük!

Adjunk hálát Istennek azért a kimondhatatlan jótéteményéért, hogy katolikusok lehetünk!

(a szövegben már említetteken felül különösen ajánlott bibliai versek: Iz 6,9-13; 29,9-12; Zsolt 68(9),22-28)

http://katolikus-honlap.hu/1901/ozonviz2.htm

FOLYTATÁS

Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2019. december 5. Az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Elérkezett az óra. Ha látnátok, mi van a kulisszák mögött, megrémülnétek. Én, Aki mindent tudok és látok, a szívek és a vesék vizsgálója vagyok, tudom, hogy már minden elő van készítve megsemmisítésetekre. Amint mondtam: „gyűlölni fognak titeket az Én Nevemért”. Ez most hatványozottan érvényes. Hasonlítsátok össze életszentségeteket a bűn fertőjével, amiben a világ fiai dagonyáznak, mint sertések a pocsolyában. Emiatt a különbség miatt gyűlölnek titeket, mert ti messze fölötte álltok ezeknek, és életszentségetek úgy világít, mint a Nap. Maradjatok meg mindig ilyennek, éljetek szüntelen készenlétben, legyetek éberek, mert hamarosan lecsap a világra a pusztítás, amint azt a jövendölésekben, a Szentírásban tudtul adtam nektek. De még mielőtt a nagy világégés bekövetkezne, démonok milliárdjai folytatnak ádáz szellemi harcot a lelkekért, hogy mindenkit elveszejtsenek, ha lehet, még a választottakat is.

Kicsinyeim! Egyedül Nekem akarjatok mindig megfelelni! Csak az Én törvényeimet tartsátok meg: a világgal ne foglalkozzatok! Határolódjatok el minden bűntől és minden bűnre vezető alkalomtól! A bűn képviselőit nagy ívben kerüljétek! Ezekkel nemcsak, hogy nem kell, hanem nem is szabad békét kötni. Mert, ahogy a tűz meg a víz, nem fér össze, úgy a bűn és az életszentség sem fog soha közös nevezőre jutni.

Imádjatok Engem a tabernákulum csöndjében, s ha nincs rá mód, akkor a lelketek hetedik szobájában! Én mindig bennetek vagyok, és kitartok egyik Szentáldozástól a másikig. Engeszteljetek a szegény bűnösökért! Sok ember azért kap keresztet, hogy általa üdvözítsem. Akik pedig már leszenvedték a bűneikért járó vezeklést, azok másokért szenvednek, hogy általuk mentsem meg a lelkeket. Ti vagytok az Én kinyújtott kezeim, bennetek folytatom életemet a Földön, ezért nagyon kedvesek vagytok Nekem. Nagy lesz a jutalmatok a Mennyben.

Fogadjátok áldásomat, melyet Szívem túláradó, végtelen, örök szeretetével adom rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Mt 26, 1: „Jézus szólt”

2019. december 8. Ima a Szentlélek által…

„Uram, jó nekem mindaz, amit Tőled kaptam. Egyedül, Te tudod, mi válik az üdvösségemre, és azt meg is adod.
Köszönöm, hogy parányi szálkát adtál hatalmas keresztedből.
Egyedül a kereszt visz közelebb hozzád. Szívesen osztozom sorsodban, és boldog vagyok, hogy meghívtál követésedre.
Add kegyelmedet, hogy tagadjam meg magam, és vegyem fel a keresztet naponta, mint a Te ajándékodat. Szívesen fölmegyek hozzád a keresztre, mert a szenvedésekben is százszor jobb Veled, mint nélküled. 
Köszönöm, hogy keresztedre várod az egész világot. Nem keresek, és nem akarok kívüled más boldogságot. Egyedül, csak Téged akarlak! Boríts be engem drága Szent Véreddel, hogy megrészegüljek az irántad való szeretettől! Mindig csak Téged imádjalak és szeresselek teljes szívemből! Annak, aki Istené, semmi sem hiányzik, Isten egy maga elég.
Jézusom, kérlek, szabadíts meg engem önmagamtól, hogy ennek a csodálatos imának minden szava gyökeret verjen bennem! Szakíts el minden félelemtől, aggódástól, egyedül Te légy reményem, örök boldogságom!

Hálát adok Neked, minden kegyelmedért. Ámen.”

2019. december 12. Az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Elérkezett az óra. A sátán támadása a tetőfokára hágott. Még a ti korotokban fel fog lépni az antikrisztus. Én pedig visszajövök dicsőségben, és szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Jóllehet, nagyon nehéz korban éltek, de oltalmam alatt vagytok. Megóvlak titeket, mert a szívetek tele van Irántam szeretettel. Sokan szerették volna látni és hallani, amiben nektek részetek lesz, ezért örüljetek és emeljétek föl fejeteket, mert amikor visszatérek dicsőségemben az ég felhőin, elérkezik a ti megváltásotok. Akkor az igazakat, akik Bennem hunytak el, feltámasztom, dicsőséges testben visszahozom őket, és az ezer éves béke uralmában Velem együtt fognak uralkodni. A kárhozottak nem támadnak fel: ők majd a végítéleten nyerik el csúfos külsejüket, amiben örökkön-örökké fognak szenvedni.

Ó, drága kicsinyeim, ha láthatnátok, mit jelent elkárhozni, és ha csak egy pillantást vethetnétek a Mennyre, mind szentül élnétek. Még a legnagyobb kínszenvedéseket is vállalnátok, csakhogy bekerüljetek a Mennybe. Helyesen írta Szent Pál: „ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” (Róm 8, 18) Mindezt azért mondtam nektek, hogy bár üldözést szenvedtek, és sokféle nyavalyák, betegségek és egyéb gondok terhelnek, tartsatok ki mindhalálig Mellettem, mert csak aki mindvégig kitart, az üdvözül. Tegyétek meg törvényeimet, és akkor nincs mitől félnetek!

Kicsinyeim! Teljes szívetekből kérjétek, hogy mielőbb jöjjek vissza a Földre, és elhozzam nektek az oly nagyon áhított békét és az Én szeretetemet! Addig is tekintsetek Rám, a Megfeszítettre! Merüljetek el Bennem, Aki oly nagyon szerettelek titeket, hogy az életemet áldoztam értetek! Magamra vettem bűneiteket, és rettenetes kínszenvedéssel és kínhalállal fizettem le adósságotokat. Ezért soha ne kövessetek el bűnt! Inkább meghaljatok, mint hogy vétkeznétek! Mert ha bűn nélkül haltok meg, lelketek egy boldog örökkévalóságban egyesül Velem, de ha vétkeznétek, a bűn elszakítana titeket Tőlem, és lelkestül-testestül az örök tűzbe kerülnétek. Az Én békémet adom nektek, amit a világ nem adhat. Fogadjátok áldásomat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Máté 24, 44: „Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” Máté 25, 13: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”

2019. december 17. Ima a Szentlélek által…

Hőn imádott Jézusom! Leborulva áldalak és imádlak Téged, Aki a Legméltóságosabb Oltáriszentségben valóságosan jelen vagy. A szent angyalok milliárdnyi serege vesz körül Téged a Föld minden tabernákulumában. Egyetlen pillanatra sem szűnik meg az ő imádásuk és dicsőítésük. Ahol jelen vagy, mindenütt imádnak Téged éjjel és nappal. Akkor is, amikor üres a templom, de Te ott vagy a tabernákulumban. Méltó hogy imádjanak Téged, Aki az ég és Föld Ura és Istene vagy.
Általad lett minden. Atyád azért teremtette, mert kiárasztotta szeretetét, és ez a szeretet arra késztette, hogy megalkossa ezt a csodálatos bolygót, amit Földnek nevezünk. A legkisebb virágszál és minden, ami rajta van, dicsőíti és magasztalja Isten végtelen gondviselő szeretetét. Emberi szó nincs rá, mekkora a Te irántunk való szereteted, amely betölti a Mennyet és a Földet. Nincs egyetlen zug sem, ahol ne lennél jelen. kiárasztod ránk békédet. Ha megnyitjuk szívünket, belénk árad a fény, a kegyelem. De ha elzárjuk magunkat, meg leszünk fosztva mindattól az örömtől és boldogságtól, amit jelenléted okoz. Egyedül Benned van boldogság. Ahol Te vagy, ott a Mennyország.
Imádott Jézusom! Köszönöm, hogy megváltottál minket, és beléphetünk Országodba. Köszönöm, hogy megtisztítottál vétkeinktől, értünk ontott drága, Szent ártatlan Véreddel. Az egész örökkévalóság kevés lesz rá, hogy hálát adjak Neked.
Kérlek, add nekem azt a szeretetet, amit irántam éreztél, amikor értem a keresztfára mentél! Gyújtsd szívemet lángra, hogy teljesen elégjek, elhamvadjak az Irántad való szeretettől! Mindig csak Neked éljek, Téged magasztaljalak és dicsőítselek örökké!

Ó, szelíd Jézusom! Tégy engem olyan alázatossá és engedelmessé, mint amilyen Te voltál! Egyedül Neked akarok mindig megfelelni! Még akkor is, ha ez az életembe fog kerülni. Te mondtad: senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. Te értem adtad az életedet. Engem arra indítottál, hogy felajánljam Neked az enyémet. Törvényeidet megtartva, csak Érted éljek. Téged szolgáljalak mindazokban, akiket elém hozol. Drága Jézusom, mindenkiben Téged akarlak látni! Mindazt, amit kegyelmedből másokkal teszek, Veled teszem. Hála és dicsőség legyen Neked, Atyádnak és a Szentléleknek mindenért, most és mindörökké. Ámen.”