2000. március 3.
Jézus Mester ezúttal egy különlegesen nyugodt pillanatban szólít meg. Éppen a háztartási teendőimet végzem.
J. „Béke veled! Leányom, könnyű akkor imádkoznod és áldozatokat felajánlanod, amikor nyugodt vagy és derűs, de mihelyst valamilyen nehézség támad, rögtön elkeseredsz, panaszkodsz és sírsz. Azt hiszed, ilyen viselkedést várok tőled?"
D. „Sajnálom, Uram!"
/ „Az az igazság, hogy túl sokat rágódsz azon, vajon miféle fájdalmak várnak még rád! Jobban kell hinned a küldetésedben, amit rád bíztam, és lázadozás, szitkozódás nélkül teljesítened! Változz meg, leányom!
Teljes erődből próbálj meg másmilyen lenni! Ismétlem, hogy azok számára, akik az utadba állnak, megvetésemet tartogatom, és bár ezt olvasom szívedben: „az ellenségeim egyre erősebbek és dühösebbek", Én újra arra kérlek: ne védekezz! A támadások számukra pusztulást, számodra azonban megújulást és friss lendületet hoznak, mert az Én erőm begyógyítja sebeidet. Próbálj, leányom, mind magasabbra törni, és a kehely egyre kevésbé lesz keserű!
Itt hagyom neked áldásomat! Maradj bennem!"
2000. március 6.
Miután végigmondtam a napi imádságomat, spontán imával folytatom. Ahogy a párnára hajtom fejem, megpillantom a Mestert, és teljesen elbűvölve csodálom!
Ragyogó szemei magukkal ragadják lelkemet, és olyan szeretetet ébresztenek bennem, hogy azt már alig bírom visszafogni. Én látom Őt, Ő pedig látja az én folyamatos bizonyságtételemet, melyet, bár napról-napra nehezebb, még mindig a világnak ajánlok, saját magammal együtt.
J. „Leányom, pusztítsd el szereteteddel és ifjúi áldozatoddal a gyűlölet végtelen tengerét, amely már mindenütt elhatalmasodott! Nézd, minden áldott nap magukhoz veszik a Szeretet Áldozatát, és miközben fényemmel és ajándékaimmal próbálom magammal ragadni a lelkűket, ők hidegek és ellenségesek maradnak. Bizony mondom, nincs szörnyűbb csapás ennél a változatlan, elutasító magatartásnál!
Az emberek azzal áltatják magukat, hogy elegendő a vallásosság látszatát kelteni, és olyan jelenléttel megtölteni a Szentélyeket, amely az anyagi szükségleteknek eleget tesz.
Én viszont arra hívlak titeket: lépjetek túl a múlt hibáin, és térjetek őszintén vissza hozzám, hogy Én művelhessem kertjeiteket!
Rajta, ne makacskodjatok! Te is, lelkem, őrizd szívedet az egyszerűség átriumában, mert Én így akarom, és te tudod, hogy érdemes elfogadni akaratomat! Hát kérhetnék tőled olyat, rózsaszálam, ami nem a te lelki egészségedet szolgálná?"
D. „Szeretném, ha lelkem kiszabadulna a kényelmes illúziók sírkamrájából, és csak a Te szavaiddal táplálkozhatna, s elűzhetném azt a szomorú érzést, hogy nincs szükséged rám!"
/ „Tégy egy új és még erősebb felajánlást Istennek, és tudj elfogadni minden egyes morzsát, amit neked ajándékozok, hogy újra örömöt lelj a szolgálatomban! Nézd a te Jézusodat!"
D. „Köszönöm, hogy betértél a sátramba! Nagyon sajnálom, ha a lábad megbotlott valamiben, ami nem volt a helyén!"
/. „Próbálj nagyobb rendet rakni, az üvöltözésre válaszolj a csenddel, amely segít, hogy megfigyeld a legmélyebb dolgokat, és kijavítsd a szavakat, amelyek elferdítik azt, amit valójában mondani szeretnél!
Ami a körülötted zajló eseményeket illeti, tégy le mindent az Én kezembe, növekedj, és erősödj, virágom, mert a szenvedés emléke nem feledteti majd veled, hogy az Enyém vagy, és ezután is az Enyém kell, hogy legyél!
Légy éber! Maradj meg a Békémben!"
2000. március 13.
Úgy érzem, teljesen betemetett a fájdalom. Az egész testemet mardossa a szenvedés, de a lelkemben béke van.
Már teljesen összeroskadok a fájdalom súlya alatt, amikor hirtelen fény ragyogja be a szoba legapróbb sötét csücskét is. Az ágyam fejénél egy átjáró nyílik, amelyben egy kis lépcsőt pillantok meg.
Újra átélem a már jól ismert mennyei érzést, még mielőtt felfognám, mi is történik. Az édes Úrnő: az Istenanya mosolya - mely olyan, mint egy lágy dallam - páratlan erővel tölti be a szívemet! Nem tudok mást mondani, amikor az ő boldogságos arcáról mesélek; jelenléte által a Szentlélek tüze járja át a lelkeket, s így azt mondhatom, hogy a Szent Szűz az Úr páratlan közelségét ajándékozza nekünk.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Leányom, azért jöttem, hogy visszaadjam neked a reményt!
(Ekkor a Szűzanya lehunyja a szemét, és összekulcsolja a keblén a kezeit. Hallom, hogy imádkozik. Hirtelen hatalmas fényesség: millió aranysugár árad a szobába az ajtón át, amelyen az imént belépett.)
Vigasztald meg Jézusom Eukarisztikus Szívét, és tanítsd testvéreidnek, akiket az Úr vezérel utadba, hogy végtelenül fontos Szentségéhez közeledni: alázatosan és tisztelettel, engesztelő szándékkal.
Amikor nagy szeretettel azt kértük tőletek, hogy az Oltárhoz járulva ne kézbe fogadjátok az Égből alászállott Élő Kenyeret, akkor figyelmeztetni akartunk benneteket, hogy nagyon óvakodjatok a súlyos lopásoktól, amelyeket a Sátán követei kieszelnek.
Sokan továbbra is vitatkoztak és harcoltak kérésem ellen, ennek következtében nagy zavarodás támadt.
Ó, kedves leányom, ha tudnád, hány gyalázatot kell elviselnie Jézusnak sok kemény szívű ember miatt! Kérlek benneteket, őrködjetek az Oltáriszentség kiosztása alatt; Én magam a pap oldalán állok majd, mert azt szeretném, ha imádnátok a Fiamat, és tovább növekednétek a kegyelemben.
Ujjongj, leányom, mert a világ meglátja majd Isten Irgalmát, ahogy eddig még soha!
Ezekekről a napokról megemlékeznek majd a századok! Légy erős!
Megáldalak, anyai áldásommal!"
2000. március 17.
Fidemile látogat meg. Kezében színarany kelyhet tart, melyből majdnem kicsordulnak az élénkpiros, fénylő vércseppek. Fehér ruhát visel, öv nélkül.
F. „Béke veled, Isten követe!"
D. „Örömmel fogadom a békét, amelyet nekem kínálsz!"
F. „íme, virágba borult Izrael Olajfájának nagy Üzenete, melyet az Úr rád bízott! Az Anya szíve már begyűjti az első gyümölcsöket, amelyeket munkája termett. A népet ismét Isten népének hívják majd, és az angyalok nem búsulnak többé, mert az emberek visszatérnek a becsülethez és az igazsághoz.
Az ateizmus napjai meg vannak számlálva. Hamarosan újra a virágkorát éli majd a hit, s akkor Isten Báránya váratlanul kitárja a kaput, és béke tölti majd be a szíveket. Az Egyházban újra napsütötte tavasz lesz."
D. „Akkor hát nem volt felesleges az a sok-sok könny, amit hullattam!"
F. „A te vértanúságod egy kifürkészhetetlen terv! Kislányom, húgom, új, még nehezebb próbák várnak rád, mert a Sátán engedélyt kapott rá, hogy tovább gyötörjön, de add a kezedet, és maradj meg szilárdan a hitedben!
Én melletted vagyok, és a Szeplőtelen Szűz segíti bizonyságtételedet!
Nem feledik majd az Égben, milyen áldozatokat hoztál Krisztus Urunk, a Szentségi Szeretet győzelméért!"
D. Édes Fidemile, csókold meg helyettem a Szentlelket, és mondd el a Háromságos Szeretetnek, hogy igent mondok. Eltűnök majd Istenben, hisz Őbenne teljes értelmet nyer a szenvedés és a gyötrelem, és örömhimnusszá változik számomra!"
F. „Te „tüzes kardot" kaptál az Égtől; a népek pedig már várják a Lélek Szentséges Jegyesének kenetét! Szólítsd meg Isten követeit, és mondd nekik, hogy emlékezzenek a Szent Rend nagyságára, amelyben részesültek! Boldogok azok a szent papok, akik az önfeláldozásban és a szolgálatban hasonlóak lesznek a Bárányhoz.
Imádkozzunk együtt!
(Az ima után eltűnik.)
2000. március 23.
Hatalmas béke tölti be a szívemet. Ez jelzi, hogy hamarosan eljön hozzám Isten Anyja. Látogatását a szokásos három villám előzi meg.
„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Drágáim, köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!
Ebben a különleges időszakban arra kérlek benneteket, hogy ajánljátok Istennek böjtöléseteket, mert a világnak nagy szüksége van rá! A böjt képes távol tartani a bajt: akár testi, akár lelki jellegű. Gyermekeim, nekem elég lesz tizenkét óra jókedvű önmegtartóztatás a két nap helyett, amelyet a múltban kijelöltem (szerda és péntek), így emlékezni fogtok a tizenkét csillagra, amelyet a fejemen viselek.
Kicsinyeim, szeretném, ha megértenétek, milyen értékes segítséget nyújt számotokra a böjt. Nem csak azt kérem, hogy kenyéren és vízen éljetek... Minden beteg gyermekem ajánlja Fiamnak a szenvedését, alázatosan elfogadva Isten akaratát.
Azt is szeretném, ha nagyobb jelentőséget tulajdonítanátok az imának. De ez, gyermekeim, csak akkor lehetséges, ha majd megszeretitek a csendet, és ellenálltok a könnyelmű ítélet kísértésének!
Azért is jöttem, hogy emlékeztesselek benneteket: járjatok a hit fényében; mert hit nélkül minden cselekedet hatástalan marad! Egyesítsétek áldozataitokat az Én könnyeimmel, Jézus Krisztus drága Vérével, és a „Fehér Mártír" (a Pápa) szenvedésével, mindazok érdekében, akik már nem hisznek! Hit nélkül élni annyi, mint már itt, a földön elmerülni a Pokol lángjaiban!
Értsétek meg, hogy nagyon fáj a szívem, amikor elfelejtitek, hogy győzni fogok!!!
Megáldalak benneteket anyai áldásommal, hogy önmagatokról lemondva, minden nap az Én jelenlétem jelei lehessetek.
Én megismertetem a világgal az Eukarisztikus Engesztelés Mozgalmát, amelyet az Úr rám bízott, és mindenütt el fog terjedni, ha ezután is hűséges lesz hozzám!
Építsétek a Békét! Hamarosan találkozunk!
Várlak benneteket 23-án, a nekem szentelt napon!
2000. március 25.
Mint minden évben ezen a napon, most is egy különleges üzenetet kapok. Ezt az üzenetet azonban nem fedhetem fel, mivel teljesen személyes jellegű.
2000. március 30.
Dél felé a konyhába megyek, hogy előkészítsek néhány dolgot az ebédünkhöz, és közben az Úr Könyörületességén elmélkedek, aki, mint egy jó Apa, semmit sem tagad meg tőlünk, amire szükségünk van.
Ahogy a szoba felé fordulok, amelyben egy kis kápolnát alakítottunk ki egy válaszfal segítségével (amely tényleg csak elválaszt, de nem kettéoszt, friss virágok illata csapja meg az orrom, és teljesen magával ragadja a lelkemet. Ahogy meghallom a Mester hangját, kitör belőlem az ujjongás.
J. Jöjj, jöjj, kedvesem! Leányom, húgom, mátkám, azért jövök hozzád, hogy megpihenjek, és te megvigasztalj! Ha tudnád, mennyire keserű a Szívem a sok Nekem Szentelt férfi és nő hűtlensége miatt, szüntelen csak sírnál!"
D. „Ó, Jézus Mester, nyomorult szívem lángol a szerelemtől! Hogy tudnálak megvigasztalni ezen a napon?"
J. „Foglalkozz Velem, hagyd most a nővéreidet!
Jöjj, mert kedvesebb a fohász, ha az számodra nehezebb! Ebben az órában a te kertedet választottam menedékül! Mentsünk meg három lelket, akik a kárhozatba rohannak, és valójában nem érdemelnék meg jóságomat!"
D. „Édes Uram, én Hozzád zengem énekem ezen a napon, mert úgy döntöttél: megmented őket!"
/. „Te a tanúm vagy: ki akarom szabadítani őket hálóikból, láncaikból! Mondd utánam: legyen!"
D. „Legyen!"
J. .Jóakaratom emlékéül maradjon itt veled az illatom! Örvendezz, kedvesem!"
D. „Hányan várják még, hogy Szent Szíved megérintse őket, és megszabaduljanak a gonosztól, hogy végre a kebledre borulhassanak, Uram!"
/. „Meg van írva, jegyesem: „Az Úr nem várat magára, és nem könyörül a kegyetleneken, amíg nem szaggatta szét veséiket, és nem bosszulta meg magát a nemzetekért; amíg nem tépte ki a földből az erőszakosakat, és nem törte össze az igazságtalanok jogarát121! Elmélkedj!"
D. „De Te, Szerelmem, nem törődsz ezzel, és még mindig kegyes, gyengéd és irgalmas vagy velünk! Hagyd, Kedvesem, hogy megismerjenek a földön az emberek, és mindenki ráébredjen, hogy te vagy az Igazság Olajfája és az örök szövetség Báránya!"
J. „Imádkozz, és hozz áldozatokat, hogy a lelkek ne keressék rajtam kívül az boldogságukat; és a szavak, amelyeket rád bízok, felébresszék a népekben a vágyat, hogy Engem dicsőítsenek! Azt akarom, hogy lángként emészd el magadat, miközben a lelkek felett őrködsz!
Maradj bennem! Béke veled!"
121 Sir. 35, 22-23.
