Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Ti vagy Istent szolgáljátok, vagy az emberek ostobaságának adjátok magatokat

2014. október 1. szerda, 21:15

Drága szeretett leányom, az Én, Jézus Krisztus, az Emberfia elárulása óriási méreteket öltött azok között, akik azt mondják, hogy Engem szolgálnak. Még azok is, akik azt mondják magukról, hogy ők az Én hűséges szolgáim, elhagytak Engem, és a hitük csak egy pislákoló fény a korábbi hitükhöz képest. Ami egykor az Irántam való szeretettel és együttérzéssel kezdődött el, a töredékére csökkent annak, ami korábban volt, és ennek számos tényező volt az okozója.

Az Egyházammal szemben tanúsított sok megvetés azon elesett lelkek részéről érkezik, akiket súlyos bűnbe vittek annak belsejében. Sok ártatlan felszentelt szolgám szenved mások bűnei miatt, és ez nagy szégyent hozott rájuk. Aztán, amikor Isten Törvényeit félre tolták, és már alig beszéltek azokról, sokan elfelejtették, hogy Isten Parancsolatait minden áron meg kell tartani. Amikor felszentelt szolgáim többé már nem az Igazságot prédikálják, és elutasítják annak fontosságát, hogy létezik a bűn, akkor Isten gyermekei hogyan lehetnének okosabbak? Felszentelt szolgáimnak erkölcsi kötelessége, hogy védelmezzék Isten Igéjét, és hogy a bűn veszélyeire figyelmeztessék Isten gyermekeit. De ők úgy döntöttek, hogy ezt nem teszik. Sokan félnek hirdetni az Igazságot, mert attól tartanak, hogy üldözni fogják őket azok, akik őket fogják hibáztatni mások bűneiért.

A földi Időm során Én sohasem tétováztam hirdetni azt a büntetést, amellyel szembe kell néznie az embernek, ha nem törekszik arra, hogy Istentől bűneiért bocsánatot kérjen. Nem az Isten büntetésétől való félelem kellene, hogy legyen a bűn elkerülésének az oka, hanem hogy ti, bűnösök megmenekülhessetek. A bűn egy olyan dolog, amivel együtt kell élnetek, de soha nem szabad azt elfogadnotok. Harcolnotok kell ellene, mert Én arra vágyom, hogy megmentsem a lelketeket. Ugyan miért ne akarnám megmenteni a lelketeket, bármibe kerüljön is az? Hát nem szenvedtem értetek, és nem haltam kínhalált a Kereszten, hogy megváltsalak benneteket Isten Szemében? Akkor felszentelt szolgáim miért nem beszélnek arról, hogy feltétlenül szükséges keresni az örök életet. Ha nem keresitek az Örök Életet, nem is fogjátok azt megtalálni.

Akik Engem szolgálnak, azoknak kötelessége, hogy segítsenek megmenteni az embert az örök kárhozattól. Már hosszú ideje annak, hogy az Igazság el van rejtve, és emiatt sok lélek veszett el Számomra. Tudnotok kell, hogy az utolsó napon elküldöm Angyalaimat, és az emberek két csoportra lesznek osztva: egyik oldalon azok, akik rémtetteket vittek végbe, a másik oldalon pedig, akik Hozzám tartoznak. Arra kérlek benneteket, felszentelt szolgáim, hogy mondjátok el az Igazságot, mert ha ezt nem teszitek meg, akkor sok lelket fogtok elveszíteni Számomra, és Én azt nektek soha nem fogok megbocsátani.

Ti vagy Istent szolgáljátok, vagy az emberek ostobaságának adjátok magatokat.

Jézusotok

Égi Édesanyánk 2014. október 2-ai üzenetei Medjugorje-ből

Mirjana által kapott üzenet 2014. október 2-án:

"Drága gyermekek! Édesanyai szeretettel kérlek benneteket, szeressétek egymást. A Mennyei Atya és a felebarát iránti szeretet legyen az első helyen a szívetekben, minden evilági felett, ahogyan azt Fiam kezdettől fogva szeretné. Drága gyermekeim, hát nem ismeritek fel az idők jeleit? Nem ismeritek fel, hogy körülöttetek minden, ami történik azért van, mert nincs szeretet? Értsétek meg, hogy az üdvösség az igaz értékekben van. Fogadjátok el a Mennyei Atya hatalmát, szeressétek és tiszteljétek Őt. Járjatok Fiam nyomában. Gyermekeim, drága apostolaim, ti mindig újra körém gyűltök, mert szomjaztok. Szomjaztok a békére, a szeretetre és a boldogságra. Igyatok a kezemből. Kezem Fiamat nyújtja nektek, Aki a tiszta víz forrása. Ő élővé fogja tenni hiteteket és megtisztítja szíveteket, mert Fiam szereti a tiszta szíveket, a tiszta szívek pedig szeretik Fiamat. Csak a tiszta szívek alázatosak és erős hitűek. Gyermekeim, ilyen szívet kérek tőletek. Fiam azt mondta nekem, hogy az egész világ Édesanyja vagyok. Ti, akik így fogadtok el engem, kérlek benneteket, hogy életetekkel, imátokkal, áldozatotokkal segítsetek nekem, hogy minden gyermekem édesanyaként fogadjon el és így elvezethessem őket a tiszta víz forrásához. Köszönöm nektek! Drága gyermekeim, míg pásztoraitok megáldott kezükkel Fiam testét nyújtják nektek, szívetekben mindig köszönjétek meg Fiamnak áldozatát, és a pásztorokat, akiket újra és újra nektek ad."

Legálissá akarják tenni a vérfertőzést

"Ezért az Úr így szólt: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.” [Ter 18,20-21]

Igen, nem tévedés. És rögvest eltűnődik az ember. Merthogy valaha ennél sokkal kevesebbért mi is járt? Bitó, kaloda, karó, kerék, máglya. Mert akár tetszett, akár nem, rend volt bizony a lelke mindennek. Hangsúlyozzuk persze, valaha. És ma? Németországban a derék jó demokrata jogvédők most éppen ezt akarják. A Magyar Hírlap mai számában olvassuk:

„Az önként beleegyező felnőtt testvérpárok közötti vérfertőző szexuális kapcsolat alapvető jog, felülírja a család intézményének védelmére vonatkozó elvont jogállást a Német Etnikai Tanács döntése szerint – írta a Telegraph internetes kiadása.”

A történelemben jobb időket is megért németség erkölcsi lejtmenete ijesztően felgyorsult hát. Ugyanis 2012-ben még más állapotok voltak arrafelé. Akkor egy férfit három év letöltendő börtönre ítéltek Szászországban, amiért nemi aktust létesített tulajdon testvérével.

Aztán jött a huszonhat tagú, orvosokból, ügyvédekből, sőt teológusokból álló Német Etikai Tanács, amelynek derék demokratái most úgy vélik, hibázott bizony a taláros testület a férfi elítélésével, amikor arra hivatkozva döntött a börtön mellett, hogy a vérfertőző viszonyból születő gyermekeknél nagyobb az esélye a fogyatékosságnak, mint a normális kapcsolatok esetében. Szerintük ugyanis a „fogyatékosság esélye” más pároknál éppúgy fennáll, mégsem tiltják el őket a gyermekvállalástól.

Kezdem irigyelni az ókort. Éspedig egyre inkább. Augusztus császár például a mégoly hírneves költőt, Ovidiust, Tomiba száműzte „Ars amatoria” című erkölcsromboló műve miatt. Uralkodása során vagy kétezer ilyen művet égettek el nyilvánosan. Ez volt akkor.

És ma? Bárki járhat a lányával, ha az beleegyezik? Csoda-e, ha annyian csatlakoznak német földön a többnejűséget legalizáló iszlámhoz? De ami a legfőbb: csoda-e, ha egyre többen lesznek viszont, akik visszasírják az emberiség régmúlt korait? Amikor is mi járt ezért? Bitó, kaloda, karó, kerék, máglya.

ifj. Tompó László

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/legalissa-akarjak-tenni-a-verfertozest-/

Lysa TerKeurst: Mit tegyek, mikor nem tudom, mit tegyek

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.” 1Jn 4,7-8

Olyan törékenynek éreztem magam, ahogy ott ültem a Target parkolójában, és túlságosan szomorú voltam ahhoz, hogy abba tudjam hagyni a sírást. Volt egy listám a halaszthatatlan tennivalóimról aznapra, de a súlyos fáradtság, ami elömlött rajtam, nem engedte, hogy nekiinduljak. Így hát csak ültem ott. Egyedül.

Pár perccel azelőtt felhívott egy barátnőm, hogy elmondja, mit olvasott rólam egy bejegyzésben egy közösségi oldalon.

Kemény, bántó szavak voltak.

Egy mondás jutott eszembe, amivel buzdítani próbáltam magam: „Botok, kövek megüthetnek, de a szavak lepattannak rólam”. Mekkora hülyeség! Nem tudom, ki az ördög jött elő vele! Egyszerűen nem igaz. Tovább sírdogáltam.

Megnyitottam azt az oldalt, amit a barátnőm mondott, igen, ott volt, az egész világ láthatta: vélemények rólam, melyek ízekre szednek. Ahogy olvastam, minden kegyetlen szó tőrként hasított a szívembe.

Csak néhányan voltak, de úgy nyilatkoztak rólam, mintha egy bolti áru lennék a polcon, egy lélek nélküli tárgy. Nem egy érző, lélegző ember, ki mélyen átél mindent.

Hirtelen úgy éreztem, elegem van az egészből.

Felnéztem, láttam a Targetbe ki-bejáró embereket, és nagyon irigyeltem őket. Békésnek, boldognak, de legalábbis közömbösnek tűntek. De jó volna kevesebb kockázattal élni.

Miért tárom fel az egész világ előtt a szívemet-lelkemet??

A „hivatás”, a „tanítvány” szavak ugrottak elém, de most áldás helyett tehernek éreztem őket.

Megint ránéztem a telefonomra, és újraolvastam a bántó internetes megjegyzéseket. Mit csináljon az ember lánya, mikor kétségbeesetten szeretne azonnal rendbe rakni valamit, amit nem lehet rögtön elrendezni?

Védekezzem?

De nem akarom, hogy magyarázkodásnak tűnjön.

Kérjem, hogy védjenek meg mások?

De nem akarok másokat belekeverni.

Maradjak csendben?

De mi lesz, ha a hallgatásom csak tovább tüzeli őket?

Egyik megoldás sem tűnt megfelelőnek.

Mit tegyek, mikor nem tudom, mit kell tennem?

Talán te is ültél már így, sírva, a magad Target parkolójában. Lehet, mások voltak a körülmények, de a megsebzettség ugyanúgy fájt – az a hasogató érzés, hogy elítélnek, félremagyaráznak, megvető módon nyilatkoznak rólad csak azért, hogy ők egymással egyetérthessenek.

Szeretném tudni a választ a kérdésemre. De nem tudom. Az ilyen helyzetek kínosabbak, bonyolultabbak annál, semhogy egy jó kis képlet dobozába beilleszkedjenek.

Azért egy tökéletlen megoldást mégis megemlítek, ami legalább beállít minket a jó irányba: tedd meg a soron következő apró lépést jól, jókor.

Más szavakkal, találj valami jó kis dolgot, amit megtehetsz, s ami enyhíti a sok negatívumot. Tegyél egy jó dolgot, jókor és jól, bizonyítsd be magadnak, hogy nem minden igaz, amit állítanak rólad. Lehet valami kis igazság azokban a bántó szavakban. Imádkozz róla, és később majd, ha enyhül a fájdalom, hozd is helyre, ha lehet.

De mindent a maga idejében. Először állítsuk el a legmélyebb seb vérzését.

Tegyél valami apró jó dolgot jól és jókor.

Az apró dolog, amit én kitaláltam az, hogy megpróbálom onnan nézni ezt az egészet, hogy a bántó szavak nem gyűlöletből, hanem fájdalomból erednek. Megsebzett emberek sebzik meg a többieket. Valami fájdalmat keltett a lelkükben. Talán én is hozzátettem, akaratomon kívül. De ettől függetlenül, az együttérzés velük enyhítette a fájdalmamat.

Felhívtam a barátnőmet, aki felhívta a figyelmemet ezekre a megjegyzésekre, és ezt mondtam neki: „Nem tudok mást tenni, mint megpróbálok a szeretet alapján maradni. Ha visszavágok, csak tovább rontok a helyzeten.”

Alapigénk, az 1Jn 4,7-8 figyelmeztet, mennyire fontos, hogy szeressük egymást: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.”

Hagynom kell tehát, hogy a szeretet vezessen.

A szeretet erőt ad, hogy – bár fáj - ne hagyjam, hogy ez a fájdalom felemésszen.

Érezhetem, hogy megtámadtak, de nem kell legyőzetnem.

Érezhetem magam bizonytalanságban, de nem kell félelemből cselekednem.

Érezhetek haragot, de nem kell haragból reagálnom.

Ez a szeretet döntése.

És szeretném, ha megértenéd, hogy nem vagyok mindenestül Pollyanna, nem tudom tökéletesen kezelni ezeket a helyzeteket.

Meg kell engednem magamnak az őszinte érzelmeket. De nem kell továbbsúlyosbítanom a helyzetet azzal, hogy ezekből kiindulva reagálok.

Nem jutottam el aznap a Targetba. És azóta is voltak napok, amikor nagyon törékenynek és sérülékenynek éreztem magam. Talán te is?

Engedjük hát, hogy a szeretet kézen fogjon, és megerősítsen minden egyes alkalommal, mikor nem tudjuk, mit tegyünk.

Félhetünk, de attól ne féljünk, hogy megtegyük a következő apró jó dolgot jól és jókor.

Uram, szeretném, ha ma a szeretet vezérelne. Segíts, hogy jól végezzem el az előttem álló jó feladatot. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: What to Do When You Don’t Know What to Do
Encouragement for today, 2014.10.02.