Kétezer
éve élt két ember, aki bűn nélkül való volt. Az egyiket keserves
kínhalállal kivégezték, a másik bűn nélkül való pedig végigszenvedte
azt tehetetlen nézőként. A szög és a lándzsa a Fiú testét, az Anyának
pedig lelkét járta át.
De
„szükséges, hogy az Emberfia sokat szenvedjen és hogy ez a nemzedék
megtagadja”, „el kell, hogy vessék”, „meg kell, hogy öljék”.
Vajon
ez a „szükséges” és ez a „kell” azt mutatná, hogy az isteni terv az
Atya által tervezett eseménysorozat volt a Fiú megölésére? Akarta Isten
megölni a Fiát? Ez a blaszfémikus gondolat nyilvánul meg a Júdást,
mint vértanút ábrázoló festményben.
Ha Júdás valóban vértanú lenne, aki csak segített beteljesíteni az
isteni tervet, akkor nem lett volna bűne. De „az Emberfia elmegy, amint
meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja:
jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik”. Júdásnak
tehát van bűne, és emiatt rosszabbá vált létezése a nemlétnél, mert az
Atya nem akarta megölni Fiát.
De
tudta, hogy meg fogják ölni. És az isteni előretudás megnyilvánult a
választott népnek adott próféciákban, utoljára Simeon, az „igaz és
istenfélő férfiú” révén, akitől már Fia bemutatásakor megtudhatta a
Szűzanya, hogy Jézus jel lesz, amelynek ellene mondanak. És azt is, hogy
az ő lelkét is tőr járja át. Mert szükséges és kell, hogy a bűntelen
Fiú kínhalált szenvedjen, a bűntelen Szűzanya pedig tehetetlen nézőként
szenvedjen vele.
De a
„szükséges” és a „kell” nem egyszerűen az isteni előretudás
megfellebbezhetetlen bizonyosságát jelenti. Ha „kikapcsolható” lett
volna ez az előretudás, a gonoszság természetének teljes ismerete
alapján akkor is teljes bizonyossággal tudható már előre, hogy nem
pusztán ellentmondanak neki, hanem meg is fogják ölni. Mert a
gonoszságot a szabad akarat teszi lehetővé, de a gonoszat tevőnek többé
nincs szabadsága a gonoszságtól, amely gyűlöli a jót. Minél jobb, annál
inkább. És ha egyszer megjelenik a tökéletesen jó és igaz, a gonoszság
természete alapján szükségszerű, hogy követői ne elégedjenek meg annak
elkerülésével, üldözésével és gyötrésével. El akarják és el is fogják
pusztítani. Szükségszerű, hogy így legyen.
A
gonosz természete a megváltással nem változott meg. Ma ugyanúgy igaz a
fenti megállapítás, mint Krisztus Urunk esetében. Ami változott: nekünk
a megváltás révén lehetőségünk van szabaddá válni a gonosztól. De nem a
szenvedéstől. Ha elfogadjuk Krisztus megváltását a gonoszság
bilincseitől, ha Őt követjük, minél krisztusibbá válunk, annál inkább
válik sorsunkká a szenvedés, az üldözés, gyötrés és – ha megajándékoz
bennünket ezzel a kegyelemmel az Úr – a vértanúság. Mert a szenvedésben
és a vértanúságban válhatunk leginkább krisztusivá, hogy azt tegyük,
amit Ő tett, és azt szenvedjük, amit Ő szenvedett.
Szükséges, kell, és nem elkerülhető, hogy így legyen.
https://invocabo.wordpress.com/2021/10/25/szukseges-kell-nem-elkerulheto/
