A “félhivatalos lap” Franciscus látogatására készülve áprilisban közreadta annak hivatalos életrajzát, amely szerint  „Bergoglio vegyésztechnikusként végzett, majd a papságot választotta és belépett az egyházmegyei szemináriumba. 1958. március 11-én belépett a Jézus Társaságába és megkezdte a noviciátust. A bölcsészeti tanulmányait Chilében végezte, majd 1963-ban visszatért Argentínába, ahol filozófiából diplomázott a jezsuiták San Miguel-i Szent József Főiskoláján.”

Amint megláttam az életrajzot, tudtam, hogy ismét odalesz néhány napom, mert hótziher, hogy korábbi fixa ideám ismét feléled. Így is lett, ezért beletörődve a szükségszerűbe, leporoltam korábbi kutatásaimat, és ismét rászántam néhány napot a témára.

Annak idején szerettem volna megérteni, hogy ki is Franciscus, és miért úgy működik, ahogy tapasztalhatjuk, ezért előéletéről szóló forrásokat kezdtem tanulmányozni, hátha az segít. Ennek során arra lettem arra figyelmes, hogy Bergoglio életrajzai egyöntetűen és nagyvonalúan elbánnak életének két évével, azt állítva, hogy a Chilében nem egy, hanem három évet töltött: mintha a kétéves noviciátusba való 1958-as belépése után csak 1963-ban tért volna vissza Chiléből. Az életrajzaiban elterjedt tévedés alapja a vatikáni honlapon még mindig megtalálható bíborosi életrajz, ez fogalmazott félreérthetően, pedig ezt valószínűleg sajátkezűleg írta:

„Vegyipari technikusnak tanult és végzett, de aztán a papságot választotta, és a Villa Devoto szemináriumba lépett. 1958. március 11-én átment a Jézus Társasága noviciátusába, Chilében elvégezte a humán tanulmányokat, és 1963-ban, Buenos Airesbe visszatérve, filozófiából szerzett diplomát a San Miguel-i Szent József Főiskola filozófiai karán.”

Pedig Bergoglio valójában nem 1963-ban, hanem 1961-ben tért vissza Argentínába. De vajon miért nem javítja ki, miért hagyta uralkodóvá válni a tévedést? Egy pápa előéletében nem tűnhet el csak úgy két év, főleg, ha élő személyről van szó, aki azonnal észlelheti a tévedést, és javítást rendelhet el. Úgy gondoltam, hogy ez nem értelmes eljárás az ő részéről, kivéve, ha valami konkrét oka van arra, hogy a feledés homályába taszítsa azt a két évet. De mi lehet az?

Nekiálltam ezért összeállítani az 1958-tól 1963-ig tartó évek bergogliói menetrendjét. És hát a megdöbbenésem tovább nőtt, mert csak több napnyi kutatómunka révén tudtam összeszedni az adatokat.  Hogy másnak megspóroljam ezt a végtelenül fölösleges munkát, és hogy kielégítsem a bergogliói biográfia után érdeklődő hatalmas tömegek jogos tudásszomját, íme a kérdéses időszak menetrendje: két év noviciátus Córdobában (Argentína): 1958. március 11. – 1960. március 12; egy év juniorát humán tanulmányokkal Santiago de Chilében (Chile): 1960. március – 1961. március; Két év filozófia a Colegio Máximo-ban, San Miguel, Buenos Aires, Argentína: 1961. március – 1963.

Ez utóbbi tehát az a két év, amikor ő volt az az ember Argentínában, aki a kutyaütő életrajzíró szerint hivatalosan ott sem volt. Persze érdekelt, hogy miért „nem volt ott”, és fékezhetetlen agyvelejűként hamar fel is állítottam egy elméletet erre. De ennek ellenőrzéséhez adatokra volt szükségem Argentínából, írtam hát a Caminante Wanderer oldalt jegyző argentin bloggernek, segítségét kérve az 1961 tavaszán Buenos Airesben tartott társadalmi események feltérképezésében. Sajnos ez meghaladta az ő és barátai lehetőségét, de Bergoglio jó ismerőjeként egy lényegi üzenete mégis volt:

„Nekem úgy tűnik, hogy nincs sok értelme belemerülni ezekbe a részletekbe. Bergoglio alapvetően hazug, és olyan sokszor hazudik, amilyen gyakran csak szüksége van rá, hogy felépítse azt a képet, amelyben érdekelt. Például azt mondta, hogy fiatalkorában kidobóként dolgozott egy diszkóban, ami lehetetlen, mert akkoriban nem voltak kidobók (és diszkók); azt mondta, hogy marihuánát szívott, ami szintén lehetetlen, mert Argentínában, az ő fiatalkorában nem léteztek drogok. Azt javaslom tehát, hogy hagyja figyelmen kívül Bergoglio saját maga által írt vagy általa ihletett életrajzát.”

Megfogadtam a tanácsát, és az elmúlt másfél évben nem kutattam tovább az eltűnt két év rejtélyét. Hiszen igaz lehet ez az állítás, különben miért hazudna értelmetlenül és betegesen? (Például Sylvester Stallone vatikáni audienciáján mi értelme volt a napokban azt mondania, hogy az ő filmjein nőtt fel ?!)

De aztán néhány napja foglalkoztatni kezdtek Krisztus Urunk szavai a hazugságról, és ennek kapcsán az a két év is.

János evangéliuma számol be Jézus szavairól, amelyek szerint az ördög „gyilkos kezdettől fogva”. És talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy nem Ábel meggyilkolása kapcsán vált azzá. A „kezdettől fogva” arra utal, hogy már az ember teremtése előtt gyilkos volt, és ez az angyalokról szóló ismereteink alapján összefüggésben lehet a hazug voltával, azzal, hogy ő a „hazugság atyja”. Ez a megnevezés a sátán bukásának okára utal, ő ugyanis saját képzelt, Istenét meghaladó dicsőségért, azaz egy hazugságért, nem valóságos dologért szegült ellen Istennek. A nem létező, valóságnak ellentmondó, képzelt célért lihegő becsvágyért nem csak saját üdvösségét, hanem a neki alárendelt angyalokét is feláldozta. Mivel a magasabb rendű angyalok feladata megvilágosítani az alattuk lévő angyalokat, ez valamilyen módon közrejátszhatott bukásukban, talán úgy, hogy a sátán az általa „feltalált” hazugsággal vette rá azokat a lázadásra, így az ő üdvösségüket is meghiúsította, gyilkosává vált azoknak.

A démonok üzemmódja a hazugság és a tántoríthatatlan rossz akarat szerinti működés: akkor is hazudnak, ha semmi hasznuk nincs belőle, de csak akkor mondanak igazat, ha hasznuk származik belőle vagy ha rákényszerítik őket. Ez a hazugság szerinti lét minden démon sajátossága, ezért aztán például a megszállottság egyik ismérve is az állandó hazugsághoz való beteges vonzódás. De ha nem is megszállottak, az ilyen embereket fogva tartja a hazugság lelke, és az e szerinti élet a démoni üzemmód, amely a történelemben már sok ember sajátja volt, sőt már rendszert is alkotott a kommunisták révén. Mert aki élt kommunizmusban, az tudja, hogy a rendszer sajátossága a hazugság. Akkor is hazudtak, ha mindenki tudta, hogy hazudnak, ha mindenki tudta, hogy azzal vádolnak másokat, amit ők maguk tettek, ha mindenki tudta, hogy még kérdésük is hazugság – és ők mégis hazudtak, szemrebbenés, visszafogottság nélkül.

És a kommunisták hazugságai miatt generációk sérültek. Az elején az emberek egyszerűen nem hitték el, hogy lehet így hazudni: keresték az igazság-magvakat, megpróbálták jóra magyarázni, komolyan vették szavaikat. Aztán felháborodtak, elképedtek, harag támadt bennük, de idővel mégis lefagytak, rezignáltakká váltak. Mert a folytonos hazugság miatt sérül az ember, aki elszenvedi azt.

És ugyanezeket tapasztalhatjuk meg Franciscus működése, szavai nyomán is, amelyek a nyelvvel és igazsággal való visszaélés példái. A kommunisták kitalálták a kulák szót, amely semmit sem jelentett, de amellyel megbélyegeztek, nincstelenné vagy halottá tették parasztok millióit. Azokat az embereket, akik útjában álltak hagymázas utópiáiknak. Franciscus magyarul visszaadhatatlan szót kreált, amely leginkább a kommunisták retrográd fogalmának felel meg, és azokat bélyegzi meg vele, akik az igaz katolikus hithez ragaszkodnak. Egy ősök által áthagyományozott és megőrzött hitet továbbőrző és védő alapállást gyaláz, nyilván ugyanazért, amiért a kommunisták bélyegezték meg a parasztokat: mert ők állnak az útjában. És az igazságtalan megbélyegzéshez való vonzódásában  Franciscus a kommunistákkal együtt annak működéséhez hasonlít, aki „a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta” testvéreinket.

A kommunisták mindig a jókat üldözték, mindig a jót mondták rossznak, démoni atyjukhoz méltóan. Franciscus hasonlóképpen a jót mondja rossznak, és a rosszat jónak. Ha a démonok állítanak valamit, annak pont az ellenkezője igaz: ez a démoni inverzió-elve. És a szörnyű hír az, hogy Franciscusnál a kommunistákhoz hasonlóan zökkenőmentesen alkalmazható ez az elv. A katolikus hit terjesztését a Hittani Kongregáció elődintézményének ajtaját kétszer is levizelő “szent” Yves Congar nyomán prozelitizmusnak nevezi, és tiltja. És ez az ember hátralévő életében maximalizálni fogja az Egyházon elkövetett kártételét, ugyanúgy, ahogy a kommunisták mások életét megvető bátorsággal dolgoztak emberellenes utópiájuk megvalósításán, és semmi aggály nem akadályozta őket emberek millióinak megölésében.

Az értelmetlenül hosszúra nyúltnak tűnő bevezetőt azért írtam, mert úgy sejtem, hogy abban az eltűnt két évben történt Bergoglióval valami, ami az egész életének félrecsúszását okozta. Mert bár hosszú ideig botor módon nem tudtam eldönteni, hogy vajon aposztata-e, vagy sosem volt hite, de a katolikus tanítás egyértelmű: a csecsemő is elnyeri a keresztségben a katolikus hitet, Bergogliót vélelmezhetően megkeresztelték, így tehát később kellett elveszítenie katolikus hitét ahhoz, hogy a mostani üzemmódjában működjön. Mert Wanderer és a tapasztalat is azt erősíti, hogy Franciscusban a hazugság lelke uralkodik, és nem a hit. És ez alapján valószínű, hogy akkor is hazudik, ha nincs haszna belőle, így a hivatalos életrajz vagy tényleg takargat valamit, vagy pusztán redundáns illusztráció a hazugság szelleméhez. Pedig “Hat dolgot gyűlöl az Úr, és a hetediket utálja a lelke: a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezet, az álnok tervet forraló szívet, a gonoszra sebtében siető lábakat, a hamis tanút, aki ontja a hazugságot, és azt, aki viszályt hint testvérek közé.”

A félhivatalos lap által közreadott életrajz:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-eletrajza

A vatikáni honlapon megtalálható bíborosi életrajz:
https://www.vatican.va/news_services/press/documentazione/documents/cardinali_biografie/cardinali_bio_bergoglio_jm_it.html

„Ha studiato e si è diplomato come tecnico chimico, ma poi ha scelto il sacerdozio ed è entrato nel seminario di Villa Devoto. L’11 marzo 1958 è passato al noviziato della Compagnia di Gesù, ha compiuto studi umanistici in Cile e nel 1963, di ritorno a Buenos Aires, ha conseguito la laurea in filosofia presso la Facoltà di Filosofia del collegio massimo «San José» di San Miguel.”

A valós menetrend:

Elisabetta Pique: Pope Francis: Life and Revolution: A Biography of Jorge Bergoglio: B.1960-ban kezdte meg chilei tanulmányát a jezsuiták Casa Loyola tanulmányi házában, Padre Hurtado vidéki közösségében 14 mérföldnyire Santiago de Chiletől
(https://books.google.hu/books?id=afQTBQAAQBAJ&pg=PT385&lpg=PT385&dq=jos%C3%A9+bergoglio+cordoba+biografia&source=bl&ots=3mJj6MGrAa&sig=ACfU3U05nX1zp7q1G-35ofkXITBYdOAMow&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjQufGb4qb6AhXL-yoKHSj3BC4Q6AF6BAgdEAM#v=onepage&q=chile&f=false)

“In 1960 he began Humaties Studies in Chile. There, while he lived in Casa Loyola – the Jesuit residence with three floors and ninety rooms in rural community of Padre Hurtado, fourteen miles from Santiago del Chile”

Mark K. Shriver: Pilgrimage: My Search for the Real Pope Francis.
Bergoglio 1960. március 12-én tette le első fogadalmait, ezután ment Chilébe egy évre, majd 1961-ben San Miguelbe (Buenos Aires külvárosa):

„On March 12, 1960, Bergoglio professed the vows of poverty, chastity, and obedience. He spent a year in the juniorate in Santiago, Chile, reading Jesuit texts, studying the humanities, and expanding upon what he learned in the novitiate. In 1961, he entered Colegio Máximo in the town of San Miguel.”

A juniorát azért volt csak egy év nála, mert figyelembe vették korábbi tanulmányait.
Austin Ivereigh:The Great Reformer: Francis and the Making of a Radical Pope https://books.google.hu/books?id=ZU_CDQAAQBAJ&pg=PT129&lpg=PT129&dq=program+of+juniorate+bergoglio&source=bl&ots=OURrBmNYob&sig=ACfU3U1vkoEDH9hb3yqb8JJ0Q1kFm3ODeg&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwi4mrmilqj6AhXJhP0HHUllC-QQ6AF6BAgFEAM#v=onepage&q=juniorate%20&f=false

“In Bergoglio’s case – because the Jesuits took into account his secondary education and time at the seminary – the juniorate was only a year. Together with Goma and others, Jorge traveled by truck to Mendoza, then by plane”

1961 márciusában kezdte meg tanulmányait a Colegio Máximo-ban
Beatrice Gromley: Pope Francis: The People’s Pope:

„For Jorge Bergoglio’s next stage in his Jesuit training, he returned to Argentina. In March 1961 he began two years of studying philosophy at the Colegio Máximo de San José”

Bergoglio saját szavaival is megerősíti ezt a a La Civiltá Cattolica 2022. március 25-i számában (https://www.laciviltacattolica.es/2022/03/25/maestros-espirituales-del-papa-francisco/):

„2019. december 13-án Ferenc részt vett Michelangelo Fiorito (1916-2005) írásainak bemutatásán, amelyre a Jézus Társaságának Általános Kúriájában került sor. Ott a következő kijelentést tette: “Fiorito mester” – ahogy Argentína jezsuita tartományában hívták – megtanította nekünk a »megkülönböztetés módját«”. Életrajzi hangnemben ezt a vallomást tette hozzá: “Fiorito-val 1961-ben találkoztam, amikor visszatértem a chilei juniorátusomból. A Metafizika professzora volt a Colegio Máximo de San José-ban, a formáció házában San Miguelben, Buenos Aires tartományban.”

Franciscus tehát kiválóan emlékezett pápaként, hogy mikor tért vissza a chilei juniorátusból, de valamiért nem bánja, ha az életrajza mást sugall.

https://invocabo.wordpress.com/2023/09/09/a-demoni-uzemmod/