Martin Lenz: Az erények

Az Egyház tanítóhivatala az évszázadok folyamán a katolikus erkölcstan oktatására két formát alakított ki: az egyik, melyet katekizmusként ismerünk, s melyet a legtöbb gyónási tükör használ, az emberi viselkedés moralitását a Tízparancsolat alapján ítéli meg. A katekizmusokban az egyes parancsok rövid mondatokban, melyek mögött Isten tekintélye áll, tömören juttatnak kifejezésre egy-egy erkölcsi követelményt – előírást vagy tiltást. Az egyes parancsokat követő magyarázatok további precíz adatokkal szolgálnak, melyek a bűnelkövetés körülményeit is tárgyalják, így lehetővé válik, hogy a hívek megállapíthassák, mikor követtek el bocsánatos és mikortól már halálos bűnt.
A másik forma az erkölcstan ábrázolására az erénytan, ami ugyan már az egyházatyáknál is felbukkan, de szisztematikus kidolgozást először a középkor fénykorában kap. A katolikus erénytan túlszárnyalja a tisztán emberi perspektívákat, köztük például ezeket a kérdésfeltevéseket: Mit szabad tennem? Mit nem szabad tennem? Ezen emberi kérdésfeltevések helyett az erénytan Krisztus ezen követeléséből indul ki: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)
Az erénytanban az ember Isten képmásaként áll a középpontban, azaz azt hirdeti, hogy Krisztus tanítása és személyes példája szerint minden embernek Isten képmását kell saját magában létrehoznia. Ezért a korábbi – földhöz ragadt – kérdések itt már csak ily módon tehetők fel: Milyennek kell az embernek lennie, hogy Isten képmásaként a Teremtőt tükrözze vissza? Hogyan kell viselkednie, hogy olyanná váljon, amilyennek Isten őt öröktől fogva elképzelte? A katolikus erkölcstan tehát semmiképpen nem merülhet ki parancsok és tiltások felsorolásának mechanikus betartásából, hanem az embert, aki számára Isten az ideál és egyúttal a végső cél, teljes egészében át kell itassa és át kell formálja.

A középkor skolasztikusai az erkölcsi élet egész területét összefoglalva azt három isteni és a négy kardinális erényben dolgozták fel. Ők, közülük különösen Aquinói Szent Tamás, ezt a felosztást nem Arisztotelésztől vették át, miként ezt sokan állítják, hanem az ezeréves keresztény hagyományból, még akkor is, ha Szent Tamás sokszor hivatkozik a „filozófusra” (Arisztotelészre). Szent Tamásnak egyedülálló módon sikerült nem csak a „helyes emberlétről”, hanem a keresztény tökéletességről világos képet festenie, mely teljes egészében az isteni kinyilatkoztatástól átitatva, a Krisztusban megváltott Isten-gyermek természetfeletti nemességét fejti ki szisztematikusan, amivel minden egyes embert arra sarkal, hogy lelkében az Isten-képnek egész élete során minden területen megfeleljen.

A Tízparancsolatból kiinduló parancs- és kötelesség-tan kétségen kívül nagyon tiszteletreméltó, sőt a világos határok megjelölésével abszolút nélkülözhetetlen. A benne található „Tilos!”, „Tedd!” isteni felkiáltó mondatok bizonyára a legnagyobb segítséget jelentik a lelki fejlődés kezdetén állók számára, akiknek még azért kell küzdeniük, hogy konzekvensen kerüljék a halálos bűnöket és azokat a helyzeteket, melyek ezek elkövetését elősegítik. A katekizmus elengedhetetlen segítség annak megismerésére, hogy hol kezdődik a bűn.
Ugyanakkor pont ebben az előnyben, nevezetesen a bűn és a nem-bűn közötti megkülönböztetésben, egyúttal bizonyos gyengeség is rejlik. Túl könnyen azt a benyomást kelti, mintha a tökéletes keresztény élet egyedül a bűnös dolgok elkerülésére korlátozódna. Az a veszély jön létre, hogy a hívek megelégszenek a minimum teljesítésével, és a szenttéválás és a katolikus tökéletesség felfelé igyekvő ideálját teljesen elvesztik szemük elől. Fennáll a veszélye annak, hogy sokan csak azzal tőrödnek, hogy ne kövessenek el halálos bűnt, és ne kárhozzanak el.

Az erénytan azonban ennél sokkal többet követel; azt vázolja fel, hogy a megváltott embernek, az „új embernek, aki Krisztusban újjászületett” milyenné kell válnia. Hogy mit és hogyan kell gondolkoznunk, beszélnünk és viselkednünk, hogy valóban Isten példaképévé váljunk. Azok a lelkek, akik a kegyelmi állapotban szilárdan kitartanak, a katolikus szentség-ideál pont ezen pozitív ábrázolásától nyernek további ösztönzést, hogy szakadatlanul saját tökéletesebbé válásukon dolgozzanak, és ne elégedjenek meg azzal, hogy halálos bűnt nem követnek el. A katolikus erénytan azt az ideált mutatja meg, melynek megvalósítása valójában minden megkeresztelt ember feladata. Ettől a követelménytől minden minimalizmus távol áll.
A katolikus erénytan a hívő tekintetét azon új útra tereli, mely minden kereszténynek világosan megmutatja, hogy a szenttéválás és a tökéletesség ugyan kihívóan meredek és szűk ösvényen érhető csak el, de mégis mindenki előtt nyitva áll. Az Úr ugyan azt mondja, hogy csak kevesen járnak rajta [„szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják” (Mt 7,14)], mindazonáltal nem azért vannak kevesen, mert csak néhány kiválasztottnak szabad azon járnia, hanem mert azok vannak kevesen, akik rászánják magukat, hogy ezen a szűk és kényelmetlen úton járjanak.

Ahhoz, hogy erényesek legyünk, először azzal kell tisztában lennünk, hogy mi is az erény? Definíciója szerint az erény „az ember tökéletessége, ami belsőleg tökéletessé teszi, és ami külső tetteit és viselkedését is tökéletessé teszi”. [Katolikus Lexikon 1933: „Az erény akaratunk állandó hajlama és készsége az erkölcsi jó cselekvésére. (Szent Tamás szerint: habitus operativus bonus)”] Arisztotelész szerint az erény „az ember készsége, ami őt saját magát és tetteit jóvá teszi”. Mindazonáltal az erény nem egyes jó aktusokból vagy tettekből áll, hanem egy megszokásban, mely képessé tesz bennünket, hogy könnyebben, gyorsabban és nagyobb biztossággal tegyük a helyeset. Erényről tehát csak akkor beszélünk, ha szokássá válik bennünk a helyes viselkedés. Összefoglalva: Az erények begyakorolt jó szokások, melyek emberi képességeinket tökéletesítik.

Mindezekből logikusan következik, hogy az erények mekkora jelentőséggel bírnak az ember számára, mekkora értékkel bírnak saját maga és élete számára. Ez teoretikusan hangzik, holott nagyon gyakorlati dolog, a gyakorlatban valósul meg.
Az embernek különböző képességei vannak: testiek és szellemiek. A szellemi képességeket „lelkierőnek” is nevezik. Az emberi lélek erőit két magasabb és két alacsonyabb csoportba osztjuk. A két magasabb lelkierő – az értelem és az akarat –, a lélek tisztán lelki, míg a két alacsonyabb – a nehéz feladatok megoldására irányuló törekvés, és a vágyakozásra való képesség – a lélek érzéki területén székel.
Az értelem, különösen a gyakorlati értelem ilyen kérdéseket tesz fel: Mi az igaz? Mi a jó? Mit akar Isten tőlem? Az értelem fő tevékenysége tehát a fel- és megismerésből áll. A szabad akarat arra törekszik, amit az értelem jónak és helyesnek ismert fel, és azt utasítja vissza, amit az értelem hamisnak és rossznak ítélt meg.
A nehéz feladatok megoldására irányuló törekvés kitartással és lendülettel igyekszik a nehezen elérhető dolgokat megoldani, a cél előtt álló akadályokat legyőzni. Ide tartozik például a csapások és kudarcok méltó elviselésére való törekvés. A vágyakozásra való képesség olyan dolgokra irányul, melyek érzéki élvezetet okoznak nekünk, például édesség, vagy zenei és színházi előadások élvezete stb.
Magában véve mindezen lelkierők jók, azok az érzelmek is, melyek ezekkel együtt járnak: mint például a szeretet, vágyakozás, félelem, öröm, ellenszenv, bátorság, szomorúság, fájdalom stb. De az egész ember csak akkor jó, ha minden lelkiereje az érzésekkel együtt jól és helyesen rendezettek, és az értelem vezetése alatt állnak.

Mindazonáltal lelkierőink rendezettsége az ősbűn következtében állandó veszélyben van, mert az ősbűn következtében értelmünk elhomályosodott. Ennek következtében gyakran nehéz számára, hogy a jót a rossztól, a helyeset a hamistól megkülönböztesse. Az akarat szintén meggyengült, sokszor kitér az elől, amit az értelem helyesnek ismert fel. Az ember gyakran tudja, hogy mi a helyes és a jó, és mégis sokszor az ellenkezőjét teszi.
A magasabb lelkierők meggyengülése negatívan hat az alacsonyabb erőkre is, melyek ennek következtében már sokszor nem hajlandók magukat az értelemnek és az akaratnak alárendelni, és ehelyett a „kellemes” vagy „kellemetlen”, a „kedv, hajlam, vágy” vagy „kedvetlenség, idegenkedés” mércéje szerint működnek. A meggyengült akarat gyakran nem képes uralkodni a rendezetlen vágyakon, és ezért az ember túl gyakran teszi a kellemest, és túl gyakran mulasztja el a szükséges kellemetlenséget megtenni.

A lélek négy ereje kaotikus összevisszaságának rendezése a négy fő (sarkalatos) erény feladata: az okosság tökéletesíti az értelmet, az igazságosság az akaratot, a lelkierő a nehéz dolgok megoldására való törekvést erősíti, és a mértékletesség az érzéki javak iránti törekvést mérsékli. [Katolikus Lexikon 1933: „Az okosság a lelkiismeretet élesíti az egyes cselekedetek erkölcsi értékének gyors és biztos megismerésére; az igazságosság az egyént hajlandóvá teszi arra, hogy megadja mindenkinek, ami őt megilleti; a mértékletesség az egyéni akaratot saját ösztönös vágyaival szemben önuralomra képesíti; az erősség a bajokkal és akadályokkal szemben kellőmagatartásra segíti.”]
A sarkalatos erények segítik az embert, hogy természetes célját és természetfeletti tökéletességét elérje – vagyis, hogy tökéletes módon pont úgy viselkedjen, ahogy az az emberi természetnek Isten rendelése szerint megfelel.

Ezen erények gyakorlása ugyan felettébb fontos, de nem elegendő! A keresztség által Isten gyermekei lettünk, és a megszentelő kegyelem által részt kaptunk Isten természetfeletti életéből, és ennél fogva természetfeletti életcélunk elérésére kell törekednünk. Ehhez azonban nem elegendő egy pusztán természetes jó élet, se a pusztán természetesen jó tettek sem!
Hogy az ember saját erőit és képességeit messze felülmúló célját képes legyen biztosan és jól elérni, Isten további erényeket ajándékozott neki. Ezek az isteni erények – hit, remény, szeretet –, melyek a lélek erőinek készséget kölcsönöznek, természetes erényeit tökéletesítik, és azokat Istenre irányítják. Azért nevezzük őket „isteni” erényeknek, mert direkt és közvetlenül Istenre utalnak, mert ezeknek az erényeknek fő tárgya és indítéka Isten. A hit képessé teszi az értelmet, hogy mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott, igaznak fogadja el. A remény tökéletesíti az akaratot, hogy mindazt, ami az örök üdvösség elnyeréséhez szükséges, Istentől bizakodva várja. És a szeretet arra képesíti az akaratot, hogy Istent saját magáért szeresse.

Másfelől Isten a megszentelő kegyelemmel egyidőben ajándékozza meg az embert az ú. n. „belénk öntött” erényekkel is, melyek természetfeletti módon nemesítik meg és tökéletesítik a négy sarkalatos erényt, és az ember minden cselekedetét természetfeletti céljára irányítják, és képessé teszik az embert, hogy természetfeletti erényaktusokat hajtson végre. Például az okosság természetes erényét természetfeletti síkra emelik, amitől az értelem arra válik képessé, hogy ne csak a természetes értelem szemszögéből ítélkezzen, hanem minden dolgot Istenre vonatkoztatva ítéljen meg.
Az igazságosság természetfeletti erénye az akaratot nem csak arra teszi képessé, hogy mindenkinek és mindennek „annyit adjon, amennyi neki jár”, hanem arra is, hogy mindezt Isten akarata szerint és az Ő dicséretére tegye. A természetfeletti lelkierő Isten iránti hűségből és az Ő dicsőségére vállal magára nehézségeket. Végezetül a vágyakozásra való képesség a mértékletesség természetfeletti erénye által Istenre irányítottá válik, vagyis a lélek könnyen és szívesen mond le érzéki hajlandóságairól, hogy Istennek jobban tessen és hűségesebben tudjon Neki szolgálni.

A természetfeletti erényeket, melyek magasan felülmúlják a természeteseket, miként az isteni minden emberit magasan felülmúl, az ember nem képes megszolgálni, azokat csak ajándékként kaphatja meg Istentől. Isten működik általuk bennünk és nélkülünk. Bár szorgalmas gyakorlással az ember képes őket megszilárdítani, de növelni saját erejéből nem tudja őket. A lélekben a természetfeletti erények növekedése a megszentelő kegyelem szaporodásával függ össze.

A természetes erények csírájukban az emberi természetben rejlenek. Az ember saját erejéből is képes őket megszerezni, de az ősbűn következtében csak fáradságos megerőltetéssel képes őket kidolgozni és tovább fejleszteni. És csak addig maradnak meg, amíg rendszeresen ápolják őket. Ugyanúgy, ahogy egy zongorista csak heteken, hónapokon, éveken keresztül tartó napi több órás gyakorlással válik képessé komoly zeneműveket művészi fokon eljátszani, ugyanígy kell nekünk az erényeket elsajátítanunk. És miként a zongorista, ha abbahagyja a rendszeres gyakorlást, elveszti ujjai könnyedségét, ugyanúgy veszítjük el mi is az erényeinket, amint felhagyunk az erényes aktusok rendszeres gyakorlásával. A megállás ezen a területen egyet jelent a visszalépéssel. Aki felhagy azzal, hogy egyre jobbá váljon, az máris megszűnt jónak lenni. A megszerzett erény a szakadatlan gyakorlat gyümölcse, és a természet törvényei szerint helyes viselkedésünkhöz csak ez kölcsönöz tartósságot, bizonyosságot és könnyedséget.

Természetes erényei egy pogánynak, vagy egy halálos bűnben élőnek is lehetnek, nem csak a megkeresztelteknek vagy a megszentelő kegyelem állapotában levőknek. Az is megtörténhet, hogy egy pogány a természetes erényeket nagyobb mértékben bírja, mint egy katolikus a kegyelmi állapotban – és mégis: bár egy ilyen pogány tiszteletreméltó, sőt, csodálatraméltóan jó ember lehet, pusztán természetes erényei az örök üdvösségét illetően semmit nem használnak neki, legalábbis nem közvetlenül [Isten ezekért cserébe megadhatja neki azt a különleges kegyelmet, hogy halála előtt, még időben megtér, és megkeresztelkedik, de az ilyen különleges kegyelmi ajándékokra nem szabad és nem lehet senkinek sem számítani].
Röviden összefoglalva: a természetes erények legmagasabb fokukban sem érhetik el soha a természetfeletti erények tökéletességét. A természetes erényes cselekedetek [önmagukban] soha nem tehetnek méltóvá senkit a természetfeletti jutalomra.

És mégis, a természetes erények megszerzése és fejlesztése rendkívül fontos a számunkra, mégpedig azért, mert a kegyelem a természetre épít! A természetfeletti erények csak arra az alapra épülhetnek fel, melyeket a természetes erények fektettek le. Mivel a természetfeletti erény csak a lélekben már meglévő természetes erényeket nemesíti meg, és irányítja az ember természetfeletti céljához, különösen fontos számunkra, hogy a természetes erényeket egyre tökéletesebbé tegyük magunkban, és egyre jobban ápoljuk.
Szemben a természetfeletti erényekkel, melyek halálos bűn elkövetése esetén a megszentelő kegyelem állapotával együtt elvesznek, a természetes erények ekkor is megmaradnak, csak tovább nem szolgálják az örök üdvösséget; Csak akkor vesznek el, ha nem gyakorolják többet őket, vagy ha az érintett ember tudatosan az erénnyel szemben álló tetteket hajt végre. Ezek a tettek nem mások, mint bűnök, melyek, ha valaki gyakran követi el őket, szinte már megszokásból, gyorsan és könnyedén, valóságos anti-erényekké válnak, amiket innentől megrögzött bűnöknek nevezünk.

Az elmondottakból következik, hogy ahhoz, hogy azzá váljunk, amivé Isten bennünket kigondolt, két dolgot kell mindenképpen elvégeznünk: A megszentelő kegyelem állapotában kell lennünk, és abban folyamatosan fejlődnünk; valamint úgy az isteni, mint a sarkalatos erényeket buzgón kell gyakorolnunk, hogy megszilárdítsuk és növeljük őket.

---

[C. S. Lewis nem teológiailag, hanem pusztán emberi logikával magyarázta el az erény mibenlétét „Keresztény vagyok” című könyvében: Ha valaki azért viselkedik türelmesen felebarátjával, mert születésétől fogva türelmes természetű, akkor az még nem erényes. De aki születésénél fogva türelmetlen, de tudatosan igyekszik türelmesnek mutatkozni másokkal szemben, az már erényes cselekedetet hajt végre. Ha elég kitartó ebbeli igyekezetében, azaz mindig megpróbálja türelmetlenségét legyűrni, akkor – mégha eleinte többször sikertelen is lesz igyekezete – idővel ez a másokkal szembeni türelmes viselkedés sajátjává válik, azaz a türelem erénnyé válik és megszilárdul benne. Ha az illető katolikus, és a megszentelő kegyelem állapotában él, akkor az isteni erények ajándékával a már megszerzett „türelmes viselkedését” már nem a másoknak való megfelelés, vagy valami ehhez hasonló emberi cél érdekében gyakorolja, hanem Isten dicsőségére, azért a vágyért, hogy jobban tessék Istennek. – Ezen az úton kell nekünk is haladnunk: 1. fel kell ismernünk hibáinkat; 2. meg kell próbálnunk legyűrni őket; 3. hogy aztán az ily módon megszerzett természetes erényeinket Isten segítségével természetfeletti módon, azaz Isten szeretetéért gyakorolhassuk; és ha ez sikerül, akkor ily módon munkálkodni tudunk saját üdvünkön.]

http://katolikus-honlap.hu/2001/erenyek.htm

Chad Ripperger: Az őrangyalokról

 

A témánk az őrangyalok, de mielőtt az őrangyalokról beszélnénk, fontos, hogy legyen egy biztos megértésünk az angyalokról általánosságban, és arról, hogy őrangyalaink hogyan illeszkednek mindebbe.

Az Egyház azt tanítja nekünk, hogy az angyalok teljesen szellemi lények. Nincs testük, és ebben a tekintetben hasonlítanak Istenhez, mert nincs bennük semmi testi. Az emberek egyik gyakori tévhite az, hogy ha a kegyelem állapotában halsz meg, akkor a mennybe mész és angyallá válsz. Ez persze nem így van. A halálban testtől megfosztott lélekké válsz, olyasvalaki leszel, akinek a lelke a mennyben van. De nem válsz angyallá, mert az angyal olyan valaki, akinek természeténél fogva nincs teste. Aztán természetesen visszakapjuk a testünket az utolsó ítéletkor.

Az angyalok nem teljesen egyszerűek, mint Isten. Isten tisztán egyszerű, az ő lényegében nincs megosztottság, és így ennek eredményeként minden, amit Isten tesz, az a saját lényegének cselekedete. Tehát például, amikor Isten akar vagy szeret, akkor azt a teljes lényege teszi. Az angyaloknál ez másként van, nekik angyali szubsztanciájuk van, de van értelmük és akaratuk is, ami elkülönül ettől. Ebben nagyon hasonlóan hozzánk: a mi értelmünk és az akaratunk elkülönül a test-lélek összetettségünktől, még akkor is, ha az agy része az értelemnek. Erről később még beszélünk, mert ez fontos.

Az angyalok kommunikációja úgy történik, hogy amikor az egyik angyal beszélni akar egy másik angyallal, az akaratán keresztül – egyfajta telepátia révén – jelzi a másik angyalnak, hogy kommunikálni akar vele, és ha a másik angyal beleegyezését adja, akkor az a fogalom, amire az egyik angyal gondol, megjelenik a másik angyal értelmében. Közvetlenül az értelem szól az értelemhez. A magasabb rendű angyalok – mivel minden angyal része egy hierarchiának – nem csak közölni tudják a másik angyallal azt, amiről kommunikálni akarnak, hanem képessé tudják tenni az alacsonyabb rangú angyal elméjét arra, hogy nagyobb mértékben felfogja azt, mint amire természeténél fogva képes lenne.

Az, hogy az egyes angyalok hol helyezkednek el a hierarchiában, egyenesen arányos azzal, hogy mennyire intelligensek. Tehát minél intelligensebb az angyal, annál magasabban áll a hierarchiában. Az, hogy mennyi megszentelő kegyelemmel rendelkeztek abban a pillanatban, amikor megteremtették őket, egyenesen arányos azzal, hogy mennyire intelligensek, és ez pedig egyenesen arányos a lényegi természetükkel. A mennyben tehát az angyalok hierarchiája tisztán a természetükön alapszik, de a természetfeletti kegyelmi hierarchia is ennek megfelelően épül fel. Amikor az angyalok egy része elbukott, üresedés keletkezett a természet hierarchiájában, ami sosem fog helyreállni (Isten nem fog új angyalokat teremteni az elbukottak helyére – szerk. megjegyz.). Ami viszont helyreáll, az a kegyelem hierarchiája: az emberek kapják meg az elbukott angyalok helyét. A démonok ezt különösen nehezményezik, és nagyon dühösek lesznek, amikor megtudják, hogy ki kapja meg a helyüket.

Az angyalokat Isten a teremtésük pillanatában felruházta az összes teremtett dolgok lényegi sajátosságának ismeretével. Tehát amint megteremtette őket, Isten beléjük öntötte annak ismeretét, hogy mi a lényege például egy fának, az embernek, a kutyának, az összes tőle különböző angyalnak. Minden angyalnak ugyanis más a lényegi sajátossága, mintha mindegyik egy-egy különböző faj lenne. És amikor az angyalokkal foglalkozol, az egyik dolog, amit felfedezhetsz, az a személyiségük különbözősége. Mert minden egyes angyal lényegesen különbözik a másiktól, és a személyiségük sokkal jobban különbözik egymástól, mint az embereké, és sokkal világosabban jelenik meg, mint az emberek személyisége. Ennek részben köze van ahhoz a tényhez, hogy a mi személyiségünket befolyásolják az anyagi adottságaink, a testünk, amelyek kevésbé különböznek, mint a spirituális dolgok. Ezért az ő személyiségük sokkal jobban különbözik, sokkal határozottabb, mint a miénk.

Teremtésükkor tehát a mindezekről való tudás azonnal átjárja őket. Amivel nem rendelkeznek, az az összes konkrét esemény ismerete, ami történelmileg fog megtörténni, azok ugyanis akkor válnak ismertté számukra, amint megtörténnek. Ez az alapvető mód, ahogyan ők megértik és megismerik a dolgokat, így gondolnak egy fogalomra, mint például az ember, és ezen belül az intellektusukat egy adott emberi lényekre tudják összpontosítani, és arra, hogy mit tesz ez az ember ebben az adott időben. Mi ennek az ellenkezője szerint működünk: megismerünk sok különböző embert, és ebből alkotjuk meg az elvont fogalmat, hogy mit jelent embernek lenni. Ezért amint arra a fogalomra gondolnak, amire akarnak, az angyalok azonnal, tudásuk mértékéig teljesen kimerítenek mindent, amit arról a fogalomról tudni lehet. Nem kell leülniük és végiggondolniuk a dolgokat. Az egyetlen dolog, amit nem ismernek, az a kegyelmi rend. A kegyelmi rend az, hogy mi Isten gondviselésének terve a megszentelő kegyelemmel és a segítő kegyelemmel kapcsolatban az emberek életében.

Az angyalok nem férnek hozzá a történelem folyamához, amíg az ténylegesen meg nem történik. De sokkal jobban látják az ok-okozati összefüggéseket, mint mi, mert az ő értelmükben ott van mindannak a sok részletnek ismerete, ami történik, és ez alapján jó becsléssel ki tudják „számítani”, hogy mi következik, milyen irányba haladnak majd a dolgok. Egyszer, 2007-ben egy démon azt mondta nekem: a dolgok 2009-ben fognak felforrósodni. Mert látta, hogy a dolgok milyen irányba haladnak.

A mennyei angyalok megvárják, amíg Isten kinyilatkoztatja nekik, és örülnek, hogy kinyilatkoztatja nekik, amit az adott pillanatban kinyilatkoztat, és megelégszenek azzal. De a démonok különösen frusztrálónak találják, hogy nem tudják milyen kegyelmet fog adni Isten az egyes embereknek. Ez mindig ismeretlen számukra, és ezért nagyon figyelnek. Néha a kegyelem hatásaiból, tehát a személyek viselkedéséből tudják, hogy egy adott személynek van egy bizonyos kegyelme, ami egy bizonyos tehetséget vagy képességet ad neki valamire. Néha ez azt jelenti, hogy ténylegesen odamennek és megfigyelik őket, de mivel megértik ezeket a sajátosságokat, és így mindannak minden sajátosságát, ami az egész világegyetemben történik az adott időben, úgy kerül az intellektusukba minden, ahogyan az történik. Tehát ha tudni akarják, hogy mi történik a Plútón, csak annyit kell tenniük, hogy az akaratukkal ráirányítják az értelmüket, hogy a Plútó fogalmára fókuszáljon, és máris látják, hogy mi történik a Plútón.

A velünk való kommunikációjuk egy kicsit másként zajlik. Mivel Isten megengedi nekik, az angyalok időnként a beleegyezésünk nélkül is kommunikálhatnak velünk. Ezt Isten határozza meg, mert nekünk nincs olyan kapcsolatunk velük, mint nekik egymással, hogy oda-vissza kommunikálhassunk velük, Isten az, aki meghatározza, hogy mikor kommunikálhatnak velünk ténylegesen, és hogy hogyan tehetik ezt. Nem fogalmilag kommunikálnak velünk, például nem azt a fogalmat ültetik belénk, hogy mit jelent emberi lénynek lenni, ehelyett információt vesznek az emlékezetünkből, amit arra használnak fel, hogy képet alkossanak az elménkben, hogy aztán mi ezt a képet látva döntsünk. Az, hogy hogyan van „becsomagolva”, mutatja meg, hogy mit akarnak, hogy tudj, vagy megérts.

Egy másik dolog, amit megtehetnek, az az, hogy megerősíthetik az értelmedet, hogy így sokkal jobban felfogd azt a dolgot, amit a képzeletedben nézel. Segíthetnek ebben, de nem közvetítik neked közvetlenül a fogalmi tudást, csak a képet. Ez nagyon fontos, mert így kommunikálnak velünk az őrangyalaink is: képekkel látnak el minket, amelyek segítenek nekünk abban, hogy helyesen cselekedjünk. A démonok persze ennek az ellenkezőjét teszik: az emlékezetünkből „kikeresik” a dolgokat, és ezeket arra használják, hogy megkísértsenek, vagy képeket alkossanak meg, hogy megkísértsenek bennünket ezekkel. Ez az egyik ok, amiért azt szoktam mondani az embereknek: az elméd és az érzékszerveid, mint például a szemed, felügyelete rendkívül fontos, mert amint látsz valamit, és az a memóriádba kerül. Még ha te el is felejted, a démonok akkor is felhasználhatják, és ténylegesen fel is használják azt, amit tudsz, de még azt az információt is, amit esetleg elfelejtettél. Ezért is mondom a srácoknak, hogy soha ne nézzenek pornót. Pont. Mert ez azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat felhasználhatják a képzeletedben. Ugyanez a helyzet bizonyos típusú filmek nézésével, amelyek a képzeletünket indítják be, mert a démonok felhasználhatják ezeket az információkat, hogy felzaklassanak minket, és befolyásoljanak minket.

A velünk való kommunikációjukat tehát Isten határozza meg, Ő határozza meg, hogy mit közölhetnek velünk, ez igaz a démonok velünk való kommunikációjára, de az őrangyalokéra is. Ő határoz meg mindent, azt is, hogy mit közölhetnek velünk és mit nem, hogy mennyire lehet befolyásuk az életünkre, egy kivétellel, az őrangyalok határozottabb bevonásáról életünkbe, amiről később beszélek.

Egyedül Isten határozza meg életed folyását, ezért még ha a démonok ténylegesen meg is kísértenek téged, azt, hogy mivel kísértenek meg, csakis Isten határozza meg. Ugyanígy a kísértés mértékét, hogy milyen erős, milyen az időtartalma, abszolút minden aspektusát Isten határozza meg, tehát ők nem tehetik ezt meg maguktól. Amikor megtörténik a kommunikáció kezdeményezése az angyal részéről, akkor képeket közölnek velünk, ezek a képek a késztetések (prompting). Ez hasonló ahhoz a jelzéshez, amit az egyik angyal ad a másiknak, hogy kommunikálni akar vele. Ez a késztetés. Rajtad múlik, hogy ezt folytatod-e vagy sem. Például néha az emberek olyan ösztönzéseket kapnak, hogy a helyes dolgot tegyék, mint például: „most imádkozz”, „jó lenne most imádkozni menni”. És az ember mégis azt mondja, hogy inkább tévét nézek. Tehát rajtad áll, hogy követed-e ezt a késztetést, vagy az ellenkezőjét teszed.

Néha megkérdezik tőlem: a démonok valóban tudják, mi van a fejünkben? Nem, ők csak sejtik. Ugyanez a helyzet az angyalokkal: nincs közvetlen hozzáférésük ahhoz, hogy mi van az elménkben, de a testi reakcióink alapján nagy valószínűséggel tudják kitalálni. Ennek módját fedezi fel a modern tudomány például abban, hogy amikor az emberek hazudnak, a szemük környéke elkezd felmelegedni. Vannak bizonyos fiziológiai reakciók bizonyos típusú gondolatokra. A démonok nagyon figyelnek ezekre, és amint látják, hogy ilyen elváltozás történik, abból tudhatják nagy valószínűséggel, hogy az ember mire gondol.

A másik módja annak, hogy tudják, az az, ha ők ültetnek el egy gondolatot az elménkben, és mi elfogadjuk azt, akkor ők tudják, hogy ez az, amire gondolunk. Tehát ez a két módja annak, hogy tudják mire gondolunk, és ez vonatkozik az őrangyalokra is. Ők tudnak ösztönözni bennünket, adnak nekünk egy képet és ha elfogadjuk, azáltal tudnak vezetni, segíteni bennünket. Sokszor az emberek azt kérdezik tőlem: hogyan lehet, hogy mindig csak a gonosz szellemekről hallok? Az emberek beszélnek a megszállottakról, hallani arról, hogy démonok jelennek meg a kísértetjárta házban, de ritkán hallani az angyalokról. Ennek köze van az angyalokkal való kapcsolatunkhoz.

Van egy meghatározás a skolasztikus teológiában, miszerint a kegyelem a természetre épül. Ez azt jelenti, hogy Isten az emberi természetet meghatározott módon tervezte, és amikor kegyelmet ad nekünk, a kegyelem ezzel a természettel együttműködik, arra épít. Hogy mi a természetünk meghatározása? Egy értelmes, szabad akaratú teremtmény. Innen érthető meg, hogy amikor Isten kegyelmet ad nekünk, az elmét világosítja meg és az akaratot erősíti meg.  Az ilyen kapott kegyelmek, szinte természetesnek tűnnek számunkra, mintha csak a részünk lennének. Amikor a jó angyalok hatnak ránk, és képeket öntenek az elménkbe, a késztetések olyan módon történnek, hogy sokszor lehetetlen számunkra megkülönböztetni, hogy mi származik tőlünk és mi tőlük. És mivel az a céljuk, hogy rávegyenek minket, hogy a természetünknek, a racionális emberi lény voltunknak megfelelően cselekedjünk, mert ez az egyik elsődleges céljuk, nagyon gyakran ez természetesnek tűnik számunkra. És ez azt jelenti, hogy ha normálisan működsz, az valószínűleg annak a jele, hogy az őrangyalod elég aktív a háttérben, segít neked, és megóv téged. Ha nem működsz normálisan, az valószínűleg annak a jele, hogy az őrangyal helyett a démon hat rád. Mert a démonok éppen mindezek ellenkezőjét teszik: az a céljuk, hogy megkeserítsék az életedet, és eljuttassanak arra a pontra, hogy elveszítsd az önkontrollt, elveszítsd a racionalitásodat. Ez az ő céljuk. És mivel a természetünkkel összhangban lévő késztetések a természetünknek való megfelelésük miatt természetesnek tűnnek számunkra, kevésbé vesszük észre őket. Ennek az ellenkezője történik, amikor a démonok hatnak ránk, sokkal érzékenyebbek vagyunk azokra, amikor nyomorultul érezzük magunkat.

Mit jelent ez? Azt, hogy az őrangyalok valószínűleg sokkal aktívabbak az életetekben, mint ahogy azt egyáltalán észreveszitek.

Hallottátok már a történetet Pio atyáról és az őrangyaláról? A következő történt: abban a faluban, ahol Pió atya élt, eltévedt egy fiú. Pió atya éppen játszott, ezért többiek azt kérdezték tőle: miért nem jössz és segítesz nekünk, hogy megtaláljuk? Pió atya pedig azt válaszolta, hogy miért nem kérdezitek meg az őrangyalotokat? Mivel azok furcsán néztek rá, ő egyszerűen odafordult az őrangyalához, és megkérdezte tőle, hogy hol van a fiú? Az őrangyala megmondta neki, mire ő elmondta a többieknek, hogy hol van az elveszett gyerek. Azok odamentek, és valóban megtalálták a gyereket. Ez volt az első alkalom, tíz éves volt akkor, amikor Pio atya megtudta, hogy mások nem látják az őrangyalukat, ahogyan ő látja. Ő végig látta az őrangyalát, kivéve akkor, amikor a sátán megverte, mert azután azt kérdezte őrangyalától: hol voltál? De ez megint csak arra vezethető vissza, hogy Isten határoz meg mindent, még az őrangyalaink sem tehetnek meg dolgokat, hacsak Isten és mi nem engedjük meg nekik.

Hogy az őrangyal mennyire vesz részt az életedben, azon kívül, hogy mennyire engedi meg neki ezt Isten, egyenesen arányos azzal, hogy te mennyire vonod be az életedbe. Ha arról panaszkodsz, hogy az őrangyalod nem nagyon segít neked, csak nézz tükörbe, hogy meglásd ennek okát. Mert az a helyzet, hogy ha többet imádkoznál hozzá, akkor többet tudna veled kommunikálni. Jobban felhatalmaznád őt a cselekvésre azzal, ha kérnéd, hogy segítsen neked, és ha arra kérnéd, hogy adja neked meg ezt a megvilágosodást, ezt a megértést, felhatalmaznád őt, hogy valóban többet segítsen neked. Ha soha nem fordítasz rá figyelmet, akkor egyszerűen nem fog tudni neked sokat segíteni, mert a vele való kapcsolatod intenzitása nagyrészt rajtad áll. Ő hajlandó teljesen részt venni az életedben, de hogy mennyire vesz részt az életedben, az igazából rajtad múlik. Sajnos a legtöbb ember alig fordít figyelmet az őrangyalára.

Az emberek meg szokták kérdezni, hogy hol helyezkedik el az én őrangyalom ebben a hierarchiában? Mert kilenc angyali kar van, és ennek a hierarchiának az alján helyezkednek el az arkangyalok és angyalok. Az egyes emberek őrangyalai az angyalok karához tartoznak. Néha az emberek azt is megkérdezik, hogy hány angyal van, amire a válasz az, hogy sok. Mert ha belegondolunk, hogy minden egyes emberi személynek, aki megfogant, más-más őrangyala van, akkor belátható, hogy szó szerint milliárdokról beszélünk. A témában írók azt szokták mondani, hogy a teremtésnek, tehát mindannak, amit Isten teremtett, 99%-a nem látható, a dolgok spirituális oldalához tartozik. Tehát az őrangyaloké a legalacsonyabb hierarchikus szint, fölöttük vannak az arkangyalok és így megyünk felfelé egészen a csúcsig: milliárd és milliárdnyi angyal van, akiket Isten egyszerre, hierarchikus rendbe teremtett.

Az emberek erre azt szokták kérdezni, hogy ha van hierarchia, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik ember magasabb rangú őrangyalt kap, mint a másik? Igen, ez így van. Ne feledjétek, hogy minden angyal lényegesen különbözik a másiktól. Olyannyira különböznek egymástól, mint mondjuk a szöcskék a tehenektől, az emberek a kutyáktól.

És amit Isten a teremtésükkor az angyalokba árasztott, az nem csak a tudás. Ezt nevezik a három instanciának (három azonnal bekövetkező eseménynek). Isten egy azonnali tudással teremtette őket, tehát azonnal felfogták, hogy kik ők, hogy Isten teremtette őket, és hogy egy meghatározott feladatra teremtette őket. Ennek a feladatnak mibenléte bele van írva a természetükbe. Így az őrangyalnak van egy célra irányuló természete, van egy sajátos hajlam benne, mert Isten az angyalokat kifejezetten arra a feladatra teremtette, amit rájuk bízott. Ez azt jelenti, hogy az őrangyalodat valójában kifejezetten neked teremtette. Mert ezt tette Isten: érted teremtett egy feletted lévőt. Ez volt tehát az első instancia, az azonnali tudás, amit az angyalnak megmutatott: az a feladata, hogy vigyázzon erre a bizonyos emberre.

A második instancia, hogy az angyalok meghozzák a döntésüket: elfogadják ezt vagy sem? Isten tehát megteremti az őrangyalt, ő meghozza a döntését, és ha úgy dönt, hogy Isten akaratát teljesíti, akkor belép a harmadik instanciába, ami az azonnali boldogító színelátás állapota. A döntésétől függően azonnal megjutalmazzák, vagy azonnal elkárhozik. Van egy népszerű elképzelés, mely szerint volt egy csata, és mindannyian felsorakoztak, úgy álltak körbe, és gondolkodtak, hogy melyik döntést hozzák meg. Az angyalok egyáltalán nem így működnek! Ők teremtésükkor azonnal meghozták döntésüket, mert teljes és azonnali megértésük volt mindenről, amit egy adott fogalomról tudni lehet. Amikor meghozzák ezt a döntést, az egy végleges, egyszeri, teljes döntés, ezért nem változik, nem tudnak visszakozni belőle. Ha démonokat megkérdezel, hogy “Tehát úgy döntöttél, hogy nem követed Isten akaratát?” -“Igen!”. „De ez nem volt bölcs dolog?” – “Nem“. “Elég nagy hülyeség volt, ugye?”– “Igen“. “Ez okozza ezt a sok szenvedést?”– “Igen” “Tudtál erről a fájdalomról?”- “Igen” “És újra így döntenél?”– “Igen!”. Az emberek azt mondanák e helyett: igen, ez nem olyan jó döntés, kipróbálok valami mást, de a démonok nem tudják ezt megtenni, mert az akaratuk be van zárva abba a választásba, amit megtettek.

Visszatérve az őrangyalotok választására: tehát van egy őrangyalod, és ő meghozta azt a döntést, hogy elfogadja Isten akaratát, azaz, hogy vigyázzon rád. A szeretet definíciója az, hogy a másik javát akarjuk. Másnak a javát akarni, védeni és vigyázni valakire, gondoskodni valakiről és megvilágosítani őt, ez egy jó dolog, ami azt jelenti, hogy az első választás, amit az őrangyalod hozott, az volt, hogy szeret téged. Ez volt az első döntése! Persze nyilván ez Isten iránti szeretet rajtad keresztül, de ez volt az ő első választása! Tehát az ő oldalán csak a szeretet van, és csak az üdvösséged iránti vágy, az értelmi és lelki jóléted iránti vágy. Persze valójában nem vágy ez, mert a szó szoros értelmében nincsenek vágyai, hanem akarat a veled való sokkal bensőségesebb kapcsolatra, aminek feltétele az, hogy te magadat jobban átadd neki arra, hogy ő vezessen. Erre neked kell őt jobban felhatalmaznod.

Hogy ő hol van az angyali hierarchiában, az attól függ, hogy mi Isten szándéka veled az életedben. Hogy melyik angyalt osztotta be melléd, azt az határozza meg, hogy mi az ő konkrét akarata a te életedben. Az őrangyalod kiválasztása pillanatában kap némi tudást az életedről. Így például az angyalok, akik a Szűzanya számára lettek teremtve, már a teremtésük előtt valamiféle tudást kaptak az ő életéről. Ugyanígy áll a dolog a te őrangyaloddal kapcsolatban is: ő megkapta a tudást arról, hogy mi lesz a szereped végül az életben: például valamely magas kormányzati vagy egyházi szereplő leszel, vagy valami más. Ami valószínűleg azt is jelenti, hogy azért van egy magasabb rangú angyalod, mert szükséged van rá. Tehát nem azért, mert olyan különleges lennél, hanem mert feladatodnál fogva szükséged van rá. De mondhatnánk, hogy ha mi csak a legalsó angyali karból kapunk őrangyalt, akkor azok nem tudnak túl sokat tenni értünk? Ez nem így van, ő többet tesz érted, mint amennyit ténylegesen észreveszel belőle.

Az ördögűzők között elterjedt vélemény, tapasztalataink alapján, hogy a sátán mindenki számára kijelölt egy őrző démont. Ha az őrangyalod elbukott a próbán, akkor több mint valószínű, hogy ő az, aki hozzád van rendelve, ha nem, akkor valaki mást jelöl ki erre. És ők tudják – mind az angyalok, mind a démonok tudják – már a fogantatásod idején pusztán a DNS-szerkezetedet ismerve, hogy milyen hajlamaid lesznek. Ami azt jelenti, hogy tudja mire leszel hajlamos, hogy valószínűleg milyen nehézségekkel fogsz küzdeni az életben, legyen az a tisztaság, az étel, a harag vagy más hasonló dolgok. Van egy általános ismeretük erről. És mivel az ember hajlamai alapján láthatjuk, hogy azok hová vezethetnek, az angyalok ezek alapján sokkal jobban ismernek minket, mint mi magunk.

Az egyik leghatékonyabb dolog ezért, amit tehetsz, hogy megkérdezed őrangyalodat. Ha előre akarsz haladni a szentségben, tudnod kell, mik a hibáid, mik a problémáid, merre kell haladnod a lelki életedben. Őrangyalod pontosan tudja, hogy hol tartasz, pontosan tudja, mik a problémáid. Ezért megkérheted őt: fedd fel nekem, mit kell tudnom, mi az uralkodó hibám. Mivel a szentségünk foka egyenesen arányos azzal, hogy mennyire vagyunk alázatosak, az egyik leghatékonyabb dolog, amit böjti gyakorlatként – vagy akár mindig – végezhetsz, hogy megkéred az őrangyalodat: alázz meg engem belsőleg minden nap a nagyböjt idején. Csak ennyit kell tenned! Garantálom neked, hogy az lesz az egyik legtermékenyebb böjt, amiben valaha is részed volt az életben, mert ők szeretnek megalázni minket, nem abban az értelemben, hogy kigúnyolni akarnának bennünket, hanem mert tudják, hogy a magunkról való felfogásunk inkább nem egyezik a valósággal, mint igen. Ezzel szemben az őrangyalod állandóan látja az arroganciádat, a gőgödet, mindig azokkal kell foglalkoznia. Ezért érdemes ezt megfontolni, és megkérni őt arra, hogy alázzon meg bensőleg. Ez általában hirtelen történik: csak állsz valaki mellett éppen, és hirtelen megkapod azt a kegyelmet, hogy lásd magad, hogy miként viselkedsz az emberekkel, merre halad az életed. És látod, hogy ebben van büszkeség, abban van gőg benned. Ez fájdalmas, de tisztuláshoz vezet, ha hajlandó vagy elfogadni.

A hierarchiáról néhányan azért kérdeznek, mert azt hallották, hogy ha pap leszel, kapsz egy másik őrangyalt. Ez a közvélekedés, és valójában ez az én személyes tapasztalatom is. Volt egy esetem, amikor nem tudtam segíteni egy bizonyos személynek, ezért megkértem az őrangyalomat, hogy menjen és segítsen az illetőnek. Később kapcsolatba tudtam lépni vele, és mivel ördögi támadás érte, rávettem a démonokat, hogy hagyják őt békén. Akkor megkérdezte, hogy a papi őrangyalt küldted? Soha nem mondtam ezt neki és ő mégis ezt mondta. Azt mondtam igen, honnan tudtad? Mert megjelent nekem és fogta a kezemet a megpróbáltatás alatt. A lényeg az, hogy amikor diakónussá, majd pappá szentelnek, akkor tulajdonképpen kapsz egy másik angyalt, hogy vezesse és védje a papságodat. Tehát két őrangyalod lesz.

A teológusok között közkeletű vélemény, hogy amikor a házasság szentségében részesülnek, Isten egy másik őrangyalt rendel számukra a házasságukhoz, így tulajdonképpen van egy őrangyala a családnak is. Kérheted tehát a családod őrangyalát, hogy védjen meg titeket stb. és hívhatod őt, hogy védje meg a gyermekeidet, különösen, ha egyetemre vagy iskolába mennek.

Sokaknak úgy tűnik néha, hogy a családjukat egy közös démon sújtja, és ez nagyon gyakran igaz is. Ezeket generációs démonoknak hívják, és ennek oka általában az, hogy valaki, valahol a felmenők között elkövetett egy nagy bűnt, általában az apa. Ez a szellem bekerül a családba, elkezdi sújtani a családot, majd kísértésen és más módon tovább adódik generációról generációra. Így lesznek olyan családok, amelyekben úgy tűnik, mintha az ilyesmi genetikai eredetű lenne, de valójában csak egy közös démon sújtja őket. Ilyenkor kérhetik a Fájdalmas Szűzanyától, hogy tárja fel előttük, hogy mi a családuk gonosz generációs szelleme.

Néhány évvel ezelőtt elterjedt, hogy az emberek elnevezték az őrangyalukat. A Vatikán kiadott egy figyelmeztetést, és azt mondta, hogy nem, nem szabad elnevezni az őrangyalodat. Ennek pedig konkrét oka van. Először is nem ismerheted azt. Hallottam néhány olyan nevet, amit az emberek adtak az őrangyaluknak: „az ő neve Fred”. Hogy miért nem nevezheted el az őrangyalodat, az nagyon egyszerű. A Teremtés könyvében le van írva, hogy Isten Ádám elé vezette az állatokat, és ő elnevezte őket. Azért tehette meg, mert hatalommal bírt az állatok fölött. Ugyanez az oka annak is, hogy a szülőknek joguk van nevet adni a gyermekeiknek. Mert hatalmuk van a gyermekeik felett. Valójában az, hogy egy gyermek később kellő indok nélkül megváltoztatja a nevét, a kegyesség elleni bűnnek számít, vagyis ellenkezik azzal a megfelelő tisztelettel, amit neki a szülei iránt kellene mutatnia.

Tehát azért nem adunk nevet az őrangyalunknak, mert nincs hatalmunk az őrangyalunk felett, és ezért nem a mi dolgunk elnevezni őt. Az ő nevét már előre meghatározta Isten a teremtéskor: a saját természete az ő neve. Ha megmondják nevüket, az szóbeli megfogalmazása annak, hogy mi a lényegük. Tehát például Mihály az, akinek a lényege a „Ki olyan, mint Isten!” felkiáltás, mert ez az, amit valójában jelent. Van egy konkrét aspektusa a természetének, ami ezt jelzi. És ezért van az, hogy az Egyház azt mondta, hogy csak három angyal nevét ismerjük biztosan: Mihály, Gábriel és Ráfáel neveit – már, ami a jó angyalokat illeti, mert a démonok oldaláról sokat ismerünk. Ezért az angyalok elnevezése általunk valójában a jogbitorlás bűne: olyan hatalmat tulajdonítasz magadnak, amivel nem rendelkezel. Ezért mondom az embereknek, hogy ne tegyék ezt. Ne nevezd Frednek… tudod, úgy vélem, hogy az ő neve ennél egy kicsit méltóságteljesebb.

Az embereknek nem csak egyénenként vannak őrangyalaik, hanem minden családnak van egy, a papoknak és a diakónusoknak van, a püspököknek van. Általában úgy tartják, hogy amint magasabbra jutsz a hierarchiában, minden egyes foknál egy másik őrangyal van melléd rendelve. Így egy püspöknek magasabb rangú angyala van, mint mondjuk egy papnak. Ez csak az általános konszenzus, de ez nyilvánvalóan szükséges dolog, mert minél magasabbra jutsz, annál több védelemre van szükséged. Vannak olyan angyalok is, akik konkrét épületeket védenek, ha például egy épület különösen fontos az ország vezetése szempontjából, akkor Isten egy angyalt rendel hozzá. Vannak őrangyalai a régióknak, a nemzeteknek. Van egy konkrét őrangyala a mi nemzetünknek is, nem tudjuk, hogy mi a neve, de azt tudjuk, hogy mellé rendelte Isten, mert van egy konkrét szándéka az adott nemzet történelmével kapcsolatban, kifejezetten az adott nemzethez teremtett egy angyalt, hogy segítsen nekünk. Bár nyilván mostanában nem nagyon támaszkodunk az angyalunkra.

Vannak az egyes templomoknak is őrangyalai, van egy őrangyala annak annak a plébániának, ahol te vagy, az egyházmegyének. Vannak őrangyalai néha világméretű szervezeteknek vagy intézmények is. Isten kijelöl egy őrangyalt ezekhez is. Más szóval hatalmas számban léteznek olyan angyalok, akiket azért teremtett, hogy az emberek kormányzása megfelelően rendezett legyen. Azt hiszem, hogy a legtöbb ember nem veszi észre, hogy mennyire szorosan benne vannak mindezekben az angyalok. Ha látnánk, hogy mi folyik spirituálisan, akkor látnánk, hogy sokkal több történik az angyalaink és a démonok oldalán, mint amennyit valaha is felfoghatnánk.

Sajnálatos, hogy az emberek egyszerűen nem élnek az őrangyaluk által jelentett lehetőséggel. Mert ő ott van, segíteni akar és tud segíteni. Néha az embereknek még rendkívüli élményeik is vannak az őrangyalukkal kapcsolatban. Ismerek egy papot, aki egyszer az úton haladt, és látta, hogy az út másik oldalán egy mentő közeledik, ezért elkezdett lassítani, hogy lehúzódjon. De amint felnézett, azt látta, hogy az előtte haladó autó hirtelen megállt pont előtte, ő meg a hátuljába csapódik. De hirtelen valami megragadta a kormányt, és szó szerint tökéletes mozdulatokkal az árokba kormányozta őt, majd vissza az útra. Nem ütközött neki semminek. Ez a pap azt mondta: nem én voltam az, aki kormányozott! Szóval néha megesik az ilyesmi. Néha az emberek azt keresik, hogy az őrangyalukkal kapcsolatban valami rendkívüli dolog történjen. Vannak ilyen dolgok, de ne keressétek, mert ha a rendkívüli dolgokat keresitek, akkor a démonok szívesen lépnek be azokon keresztül.

Azt is kérheted az őrangyalodtól, hogy segítsen neked a konkrét hibáid leküzdésében, és erősítsen meg téged nem csak azáltal, hogy jobban megértsd a dolgokat, de még azt is kérheted tőle, hogy a megfelelő képeket sugallja neked, hogy jobban tudd irányítani az életedet. Kérd meg, hogy segítsen neked, hogy ne emlékezz dolgokra, mert ők valójában megakadályozhatják, hogy emlékezz dolgokra, ha megengeded nekik. De kérheted azt is, hogy segítsen emlékezni dolgokra, segítsen a megfelelő asszociációkat létrehozni, segítsen az érzelmi életedben. Mivel az angyalok képesek hatni a testünkre, valóban tudnak segíteni. Ha nagyon erős érzelmekkel küzdesz, mint például a harag, akkor valóban tudnak segíteni abban, hogy lecsillapítsák a haragot, vagy elnyomják a testi funkciókat, amelyek ezt okozzák. Így valóban képes leszel tisztábban gondolkodni.

De ezeket csak akkor teszik meg, ha folyamatosan kéred őket, és egyre jobban bevonod őket az életedbe. Természetesen minden nap imádkoznod kell az őrangyalodhoz, és imádkozhatsz a családodban élő más emberek őrangyalaihoz is, vagy a plébánia angyalához, hogy megkapd az erőt, hogy megkapd a segítséget, amire valójában szükséged van.
https://invocabo.wordpress.com/2023/01/21/chad-ripperger-az-orangyalokrol/