2011. november 12., szombat

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning”

Elsőként a jelek fognak megjelenni az égen – a nap forogni fog


2011. november 11. péntek, 16.00
Ima, és még több ima szükséges most a lelkek megmentéséhez. Neked Leányom fel kell készítened a családod, és el kell mondanod azoknak, akiknek szükségük van az Én nagy irgalmasságomra, hogy álljanak készen.
Elismétlem újra: elsőként a jelek fognak megjelenni (az égen). Sok ember fog elcsendesedni és figyelni, amikor meglátják a változásokat az égen. Tanúi lesznek, amint a nap úgy forog, mint még azelőtt sohasem.  Utána meg fogják látni a keresztet. Ez közvetlenül azelőtt fog megtörténni, hogy a csillagok összeütköznek az égen, és amikor az Én Isteni Irgalmasságom sugarai beburkolják a földet.
Csend fog beállni, minden egyes lélek a teljes egyedüllét állapotában lesz, mikor ők Elém fognak járulni. Mondjátok el Gyermekeimnek, hogy mire ügyeljenek (számítsanak), mert nem szabad félniük. Ez nem egy olyan esemény, melytől félniük kell. Épp ellenkezőleg, nektek mindannyiatoknak üdvözölnötök kell ezt a találkozást.
Minden Gyermekemnek el kell fogadnia, hogy Én vagyok az, aki most jön eléjük. Nem szabad azt gondolniuk, hogy ez a világ vége.  Mert ez nem az. Ez egy új korszak kezdete, amikor is minden Gyermekem tudni fogja végre az igazságot.
Én örvendezem, és nagy gyengédséget érzek minden egyes lélek iránt, akiket meg lehet váltani, ha megengedik nekem, hogy átadjam nekik ezt az ajándékot.
Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok most minden lélekért, különösképpen azokért, akik annyira fognak félni, hogy esetleg nem lesznek elég erősek, hogy elfogadják Irgalmas Kezem.
A ti Megváltótok
Jézus Krisztus

Tóth Bálint: Magyar litánia

Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért...
Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségeidet.
Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket...` (Máté 5, 38, 43, 44)

Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat:
feledni éjszakai vad hánykolódásokat,
(egy hónapban két éjjelt börtönben töltök,
és kéthavonként felakasztanak.)
Sokat kérsz, Jézus, nagyon is sokat:
hogy megszeressem a hóhérokat,
s imádkozzam ellenségeimért...
Pedig tudom, ez az egyetlen út.
ki megnyithatja a szent kaput
az oltárhoz, hol a szeretet ég,
de befogadni az igaz igét -,
hogy magam előtt se legyek hazug -,
tudod, Uram, ez száz szentnek elég!

Igaz, ha annyi vagyok, mint ők,
semmi vagyok.

Nézem, Krisztus, a tévét:
ez mind élőhalott:
pöszög, dadog,
nem bánt meg semmit,
nem kér bocsánatot.
Hadd kérdjem Tőled:
Én megbocsáthatok?
Megbocsáthatok-e
a cvikkeres Nagyért,
a hórihorgas Pálinkás őrnagyért,
Maléterért és Mansfeld Péterért,
a Kossuth téren meggyilkoltakért,
Magyaróváron meggyilkoltakért,
Salgótarjánban meggyilkoltakért,
a háromszázakért, az ötszázakért,
és a ki tudja hogy hány ezrekért;
a Pesti Srácokért, s a Pesti Lányokért,
Angyalért és az angyali Géreczért. S a korábbiakért:
Donáthért, Kiss Szalézért
és Apor Vilmosért,
a Recsken holtakért,
a vallatáskor agyonvertekért,
a börtönökben égig kínzottakért,
tyúkketrecbe telepítettekért,
és a határon agyon lőttekért.

S a későbbiekért:
Bériért, Gáliért,
s ki tudja még kiért,
ki korábban halt, mint rendeltetett,
Uram, itt valaki felfejtette
a te szent törvényedet!

Hány sor kéne ide,
hány sírkő s kopjafa,
mert ezt a magyar litániát
nem fejezhetjük be soha.

És mégis, mégis fejezzük be,
mi nem kezdhetjük újra,
de véssétek gránitba, bazalttömbbe,
minden időkre minden bűnös nevét,
jegyezzétek fel, ennyi elég -,
mi nem kezdhetjük újra