„Ne akard megérteni a nőket.
Az egyik nő megérti a másikat… gyűlölik is egymást.”
Egy olyan káros viselkedési mintára
szeretném felhívni a férfiak figyelmét, amivel a nők a közösségeket
teljesen felbomlasztják és viszályt keltenek. Legyen ez a közösség egy
család, egy munkahely, vagy éppen egy társadalom.
A nők figyelmét is felhívhatnám ezekre a
dolgokra, de teljesen fölösleges és hiábavaló. Zsigerből ilyen a
viselkedésük és maguktól nem tudnak és nem is hajlandóak változtatni
rajta. Tudatosan, vagy tudattalanul jelentős százalékban ez a minta
jellemzi megnyilvánulásukat, mind a párkapcsolatokban, mind a különböző
emberi csoportokban. Hiába tudnak erről a dologról, ők akkor is nyíltan
tagadják ezt, vagy felháborodnak az itt leírt szokásuk miatt. Talán
ezzel szeretnék leplezi azt a manipulációt, amivel a hatalmat szeretnék
maguk számára minden áron megszerezni. És nagyon sok esetben meg is
szerzik maguknak. Hatalmas károkat okozva az emberek, családok és a
közösségek életében. Mert nincs béke és nem is hagyják, hogy legyen.
Ezzel atomizálva a csoportokat és a folyamatos háborúságot fenntartva. A
háború pedig mit szül? Boldogtalanságot és szenvedést. Nem csak a
férfiak számára, hanem a nők számára is.
Szintén ennek a káros tevékenységnek a
felerősödését hozta el az emancipáció. A nők a jogaikkal nem élnek ezen a
téren, hanem egyre inkább visszaélnek. Azért, hogy a hatalmat
megszerezzék a férjüktől. Azért, hogy az irányítást megszerezzék egy
közösségen belül.
A nők ezen szokása a történelem során
talán azért alakult ki, mert a férfiak mellet másodrangú szerepben
másképpen nem tudták érdekeiket érvényesíteni. Teljesen mindegy. Ezek a
tevékenységeik odáig fajultak, hogy napjainkra már alig látni
értékelhető családi mintát. A válások száma megnőtt, a gyerekek pedig
sínylődnek a káros minta közvetlen és közvetett hatásai miatt. Azokban a
társadalmakban, ahol ez bekövetkezett, látványosan csökken a népesedés.
Míg azok a közösségek, amelyek ragaszkodnak a régi családi felálláshoz,
ott a népességszaporulat folyamatos megújulását eredményezi a
társadalmuknak.
Nincsenek jól ezek a dolgok. Mert ami
kicsiben, az játszódik le nagyban is. Ahogy a családok tönkre mennek,
úgy mennek tönkre a közösségek is a nők ilyen jellegű magaviselete
miatt.
És, hogy miről is van szó?
Az intrikával, a hisztivel és az érzelmi
manipulációkkal való uralkodás művészetéről. Mely hatalmat ad a nőnek,
de ez a hatalom a családok és a társadalom felbomlását hozza magával.
Hosszú távon káros és nem maradhat így. Ez mellett a férfiak
elnőiesedését és a nők elférfiasodását is kiváltja. Amely
természetellenes, és létrehozza a népesség fogyását és az életképtelen
utódok megjelenését. A szokásos liberális szennyet, amiért minden héten
tartanak egy parádét…, egy tüntetéssel felváltva.
Hogy hogyan néz ez ki gyakorlatban?
Dolgoztál már női munkaközösségben? Vagy
iskolás korodban az osztályban megfigyelted, hogy hogyan viselkednek
egymással a lányok és hogyan a fiúk?
Az egész életen keresztül végzett
megfigyelés arra a megállapításra ösztönzött, hogy a nők egymással nem
tudnak békében élni egy csoporton belül. Majdhogynem azt mondhatnánk,
hogy ahány nő, annyi klikk alakul ki közöttük. A csapatszellemet csak
hírből ismerik és nem is hajlandóak igazán egységet alkotni egymással…
pár fős barátnői csoportok ideiglenes kivételéve.
Míg a férfiak a történelem során jobban
megtanulták azt, hogy a közösség, amihez tartoznak, sokkal nagyobb
eséllyel jelenti számukra a túlélést, ha abban egység uralkodik.
Megértés, összetartozás és csapatszellem, amire szükség van. Akkor a
vadászat jobban sikerül. Akkor a harcot nagyobb százalékban élik túl, ha
jól szervezett csoportot alkotnak. Akkor a munkákat könnyebb elvégezni,
ha egymást segítik a tagok. A férfiak közti rivalizálás is addig tart,
míg az erőviszonyok és a hierarchia létre nem jön.
A nőknél ez a megértés viszont nem
alakult ki. Lehet, mert a saját családjaikban nem kellett nekik
összedolgozniuk nagyon a saját hozzátartozóikon kívül senkivel. Így nem
tanulták meg, hogy a közösséget éltetni kell és nem szétbomlasztani. A
nők bár a felszínen nagyon édesek és tündériek tudnak lenni egymással,
de az csak színjáték a legtöbb esetben egymás között. Mert mikor
elfordul a másik, abban a pillanatban már kígyót, békát kiabál rá. A
pletykálkodás, az állandó intrika az, ami élteti őket egy közösségen
belül. Tisztelet a kivételnek. Nyíltan ritkán szállnak egymással szembe,
mint a férfiaknál szokás. A nők inkább kibeszélik, megszégyenítik,
gúnyolják a másikat a háta mögött. Ezzel próbálnak maguk mellé
szövetségeseket, az ellenségüknek pedig rosszakarókat támasztani. Így
kialakítva a hierarchiát egy undorító és visszataszító bájolgásba
bújtatva. A csavar az egészben, hogy ezt egyaránt csinálják legtöbbször
mindenkivel. Még azzal is, akit az egyik percben a mézes-mázasságukkal a
szövetségesség illúziójába ringatnak. Vagy is már nem ringatnak, mert a
nők kiismerik egymás ilyen jellegű tevékenységét, és oda-vissza megy
náluk a másik mocskolása, mikor nincs ott az illető. A férfiak pedig
csak azt veszik észre, hogy állandóan belső harcok uralkodnak. Mindenki
utál már mindenkit és rossz érzés arra a munkahelyre, vagy közösségbe
bemenni. Azonban nem látják meg a lényeget, hogy sokszor mi is van a
háttérben. Nem más, mint ami fentebb vázolva lett. A nők folyamatos
intrikus és kibeszélő, uszító viselkedése.
Ennek pedig van egy rettentően káros
hatása a közösségre nézve. Ha van egy jó barátod, akkor azzal általában
jól megértitek egymást. Egészen addig, amíg nem jön egy harmadik fél és
azt hazudja neked, hogy a jó barátod becsmérelt a hátad mögött. Majd
ezután oda megy a társadhoz is, és neki szintén azt hazudja, hogy te
rosszat mondtál róla. Párszor eljátssza ezt valaki, akkor szerinted
meddig fog tartani a barátság? Meddig fog tartani egy közösség? Meddig
fog tartani egy társadalom együttműködése, mikor ilyen erők munkálkodnak
a bomlasztásán? Persze nem mindig hazugságról van szó. Elég néha csak
állandóan szajkózni a másik hibáit és kellő mértékben felnagyítani a
legapróbb dolgokat… Pont, mint egy lejárató kampányban.
Itt nagy általánosságokról beszélünk. A
férfiak között is vannak ilyen jellegű negatív tevékenységek. De nem
olyan borzalmas arányban, mint, ahogy a nők művelik. 10-ből 7-8 minimum.
Mert még a kulturált és tanult nők is teljes odaadással végzik a
társadalom ilyen jellegű rombolását. De még a családokon belül is ezt
folytatják. Főleg akkor, ha új női tag kerül be hozzájuk és mondjuk nem
tetszik nekik vele kapcsolatban valami. Ilyenkor szokott például
kialakulni az anyós probléma. A felszínen tündérien elbeszélgetnek, de
megtudnák fojtani egymást egy kanál vízben.
Nagyon gyakran fordul elő az, hogy a
különböző vérvonalból származó nők nem tudnak békében élni egymással.
Két dudás nem fér meg egy csárdában? Vagy két királynő egy kaptárban?
Teljesen mindegy. Az állandó harcaik miatt tönkre teszik a család
békéjét. Míg a férfiak legtöbbször jól megértik egymást, segítik
egymást, addig a nők állandóan a viszálykodást éltetik. A férfiak is
csak addig jönnek ki, míg a kedves hölgyek nem kezdik el a hatalmi
játszmáikban az urakat is az egyik-másik nő érdeke szerint hangolni.
Ezzel pedig általában kész a válás, a boldogtalan élet, az állandó
utálkozás. Mi lehet a nők ezen káros viselkedésére a megoldás? Azon
érdemes lesz elgondolkoznunk, amíg nem késő.
Azok a munkaközösségek, ahol nagy
létszámban dolgoznak nők, hatalmas mértékben vannak kitéve ennek a káros
tevékenységnek. Lásd óvoda, iskola, bölcsőde. Ilyen helyeken sokszor
nincs jó légkör, csak a felszínen megy a bájmosolygás. Általában
mindenki utál mindenkit. Kisebb klikkek alakulnak ki, gyakran tucatszám,
amelyek folyamatosan harcban állnak egymással az álnokság és az intrika
harcmezején. Kegyetlenek egymással, még ha úgy is tűnik, hogy szép
gesztusokat tesznek egymás iránt. Ajándékozzák a másikat, felköszöntik,
érdeklődnek, hogy jól van-e? Közben pedig irgalmatlanok a háttérben,
mint a nőstényhiénák, akik már születésüktől fogva ölik az azonos nemű
társaikat, hogy övéké legyen a hatalom. Az ilyen helyek nem is tudnak
100%-os hatásfokkal működni az állandó viszályok miatt, mert energiáik
jelentős részét egymás mocskolására fordítják, és ez hátráltatja az
együttműködést, az egymás segítését.
A nők megsértődnek, mikor azt mondják
nekik, hogy a konyhában a helyük. Azonban ha elgondolkoznak a fent leírt
kártevésük nyomán, akkor rájöhetnek, hogy nem ok nélkül mondják ezt.
Akik ilyen károkat okoznak a közösségekben, vajon ugyan azokat a jogokat
érdemlik, mint akik nem viselkednek így?
Természetesen azok is rájátszottak a
társadalom ilyen jellegű bomlasztására, akik a pénzelt mozgalmaikkal az
emancipációt erősítették és a kétkeresős családmodellel a nőket
elszakították az anyaságtól és a családtól, ami a feladatuk lenne. Lehet
ismerték ezt az intrikus női tulajdonságot és ezt is a nemzeti
társadalmak bomlasztására használták fel tudatosan? Könnyen
előfordulhat!
Valamint megszűntek a férfi és a női
szerepek. Az asszony is és a férj is ugyan azt a munkát végzi. Ugyan
abban a ruhában. Ugyan abban az időpontban. Régen meg voltak a férfiak
és a nők feladatai. Mára ezek összemosódtak. Ennek következménye, hogy a
jellegzetes férfi és a női viselkedésminták is kezdenek egymásba
mosódni. A nő elkezd férfiként élni. A férfi pedig nőként. Ez
természetellenes és nagyon káros.
Maga a divat is egy szándékos
manipulálás alatt áll. Ahol a férfiakra nőies ruhákat, a nőkre pedig
férfiasakat adnak. Ezért tűnt el a szoknya és lépett a helyére a nadrág a
nők öltözködésében. Lassan már öltönyt is hordani fognak. A férfiak
pedig passzos nadrágokban, rózsaszín pulcsikban virítanak. Ez is
elősegíti a nemekre jellemző jegyek elmosódását. Felgyorsítva a
társadalmi káosz kialakulását. A végidők jelei ezek.
Azonban a kedves hölgyek fentebb vázolt
negatív tevékenysége nem áll meg csak a közösségek terén, hanem
hisztérikus és intrikus természetüket kiterjesztik a családjukra és
legtöbbször a férjükre is. Itt sincs másról szó, hogy ki irányít kit. Ki
birtokolja a hatalmat. A férj kell, hogy a család feje legyen, de a nők
különböző érzelmi és lelki terrorral ügyesen megfosztják az urakat a
férfiakat megillető szereptől.
Gyakran mondják a férjek, hogy a nőket
nem lehet megérteni. Ha sapka van rajtuk az a baj. Ha meg nincs az is
baj. Mindenből képesek cirkuszt kerekíteni. Még szóra sem érdemes
ügyekből is. Ezt pedig nem tudják nyomon követni a kedves urak, hogy ami
10 perce még jó volt, az most miért nem jó nekik.
Nem is kell megérteni ezt. A lényeget
kell meglátni benne. A hisztériázás és az állandó lelki terror az, amit a
nők arra akarnak használni, hogy a férfi megtörjön és bele unjon az
állandó szóbeli és érzelmi zaklatásba. Amikor ez bekövetkezik, akkor a
férfi inkább már mindent megcsinál a nőnek, csak, hogy egy kis nyugalma
legyen a hisztériázástól. Jó szolgaként teljesít minden parancsot. Úgy
ugrik a feleségének, ahogy fütyül, mert tudja, ha nem teszi, akkor nagy
veszekedés lesz. A csavar pedig a történetben ott van, hogy a férfi
hiába teszi ki szívét lelkét a családért ilyen esetben. A nő akkor is
mindig találni fog valami hibát, amivel ezt a lelki zaklatást fenn tudja
tartani, hogy uralma alatt tartsa a férfit. A rabszolgásítás trükkös
módja ez, ha ideálisan alakulnak a dolgok a nő szemszögéből nézve. Jó
papucs lesz a kedves párja. Elveszíti a család fejét megillető vezetői
tisztséget az ura, és a férfi szerepébe lép a nő. Kardos kis menyecske
lesz belőle. A férfi pedig meghunyászkodva felveszi a szelíd, mindent
elfogadó női szerepet. A rend felbomlik és ezzel együtt a nemi szerepek
is visszataszító módon helyet cserélnek.
A jogvédők és az emancipációs mozgalmak
torzult lelkű szószólói teli torokból üvöltenek, ha családon belüli
erőszak történik. Arról viszont már senki sem beszél, hogy a családon
belüli lelki erőszakot pedig a nők végzik kifinomult és alattomos módon.
Sokszor ennek a következménye az, hogy a férfi besokall és végső
kétségbeesésében a fizikai erőszakhoz fordul. Nem védem az ok nélkül
erőszakos férfiakat, de legtöbbször a fentebb vázolt női tevékenység
váltja ki azt, hogy a feleséget tettleg is bántalmazás éri.
Hogyan reagálhat még a férfi a női
hisztériázás hatására? Például az alkoholizmusba menekül. Igyekszik
minél kevesebbet otthon lenni, hogy ne kelljen az állandó zaklatást
hallgatnia. Inkább a haverokkal eljár kocsmázni, eltávolodik a
családjától és elzüllik testileg-lelkileg. Utána persze anyuci
mutogathatja a gyerekeknek, hogy nézzétek meg mi lett apátokból… Persze
azt nem teszi hozzá, hogy ha ő a női szerepkörénél maradt volna és
élteti a kapcsolatukat, nem pedig csak kizsigereli testileg és lelkileg a
férjét, akkor akár még jó apjuk is lehetett volna a gyerekeiknek.
Ahogy egy valóban megtörtént vicces, de elszomorító párbeszéd jól alátámasztja ezt:
Feleség: Egész életedben csak a kocsmába jártál és ittál!
Férj: Persze, mert máshogy nem bírtalak volna elviselni.
Vagy reagálhat még úgy a férfi, hogy
csak fogja magát és az állandó lelki zaklatás miatt elhagyja családját.
Nem véletlenül láthatjuk azt, hogy annyi anyuka neveli napjainkban
egyedül a gyerekét. Azt hitték, hogy a gyerekkel már megfogták
maradandóan maguknak a férfit és a kezdeti bájolgási időszakot (ami
minden kapcsolatot eleinte jellemez) felváltották a zsarnoki
viselkedésre. Persze, hogy vannak férfiak, akik besokallnak, és inkább
elmenekülnek. Itt pedig nem azokról a semmirekellő urakról van szó, akik
trehányság, nemtörődömség és felelőtlenség miatt hagyják el
családjukat. Hanem azon apák tömegeiről, akik besokallnak, és nem bírják
már tovább, hogy egy házisárkánnyal kelljen együtt élniük. Így
keletkezik annyi csonka család. Így lesznek a zabigyerekek, akiket a
mostoháik nem fogadnak el és egyéb lelki sérüléseket okoznak az anyuka
utódjának. Ezért van az, hogy minden második házasság válással végződik,
megnyomorítva mind a két felet, és még az utódok életét és lelki
világát is. Nincs, aki kordában tudná tartani ezt a káros női
természetet. A férfiakat és a nőket pedig már nem tartja vissza az, mint
ami a régi időben volt, hogy szégyen volt elválni. Az erkölcsök
felbomlásával a családok is bomlásnak indultak emiatt.
Ahogy a Biblia írja a Példabeszédek 21:19-ben:
„Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonnyal.”
És nem arról van szó, hogy a nő nem
lehet mérges, ha például a férje elkártyázza a pénzüket, vagy egyéb
veszélynek teszi ki a családot. Hanem arról, hogy mikor az ura mindent
meg tesz a családért, de ő még akkor is minden napra kitalál valami
cirkuszra való okot, hogy zaklassa a párját. Ilyen esetben nem is
annyira a férfival, mint inkább a nővel van a probléma. Mivel tönkre
teszi a párja, a családja és a saját maga családi békéjét. Az igazi
tűzijáték pedig akkor van, amikor anyuka is segít valamelyik oldalról az
egyik-másik félnek.
Még, ha álmai férfiját is kapnák meg a
kedves hölgyek, előbb-utóbb annál is elkezdenék alkalmazni ezt a káros,
hisztérikus módszert, hogy az irányítást megkaparintsák maguknak.
Teljesen mindegy, a lényeg a lelki zaklatáson van, hogy a férfi bele
unjon a bántalmazásba és azt csinálja, amit a felesége mond.
Borzasztó káros ez a tevékenység a
családokra és a társadalomra nézve. A női jogok kiterjesztése pedig csak
olaj volt a tűzre. A férfiaknak semmilyen eszköz nem maradt a kezében,
amivel ezt az állandó mocskolódást leállíthatnák. Így veszett ki a női
és a férfi szerep szép lassan a társadalmunkból és már csak nyomokban
található meg. Nem úgy, mint például a keleti kultúrákban, ahol a Korán
egyenesen kimondja, hogy a nők intrikus természetét a férjnek
kötelessége megnevelni a család és a társadalom egységének megtartása
érdekében. Az már más kérdés, hogy vannak olyan iszlám esküvők, ahol a
szertartás jelképesen úgy kezdődik, hogy a férj felemeli a fátylat és
pofon vágja az asszonyt, hogy tudja már a kezdeteknél, hogy meddig mehet
el… A násznép pedig tapssal és üdvrivalgással fogadja az eseményt.
Régen Európában is úgy tartották, hogy
az asszony és az állat verve jó. Napjainkra ez a hozzáállás azért erősen
változott. Viszont mi lehet a helyes megoldás ezekre a „női bajokra”?
Mivel tisztelet a kivételnek a nők nagyon nagy százaléka él ezzel a
családromboló és nemi szerepeket romboló tulajdonságával.
Valljuk meg őszintén. A nőkre az ész
érvek nem hatnak. A színtiszta logikai magyarázatok sem. Mikor még maguk
is elismerik, hogy káros, amit csinálnak, akkor sincs megoldás. Mivel
két nap múlva újra kezdenek mindent…
A fizikai erőszak erre nem a legszentebb
és legjobb megoldás. De az sem, hogy a férfiak hagyják magukat, hagyják
a családjaik tönkretételét, hagyják, hogy a nők állandó viszályokat és
megosztást hozzanak létre. Az ész érvek a nők viselkedésén nem
segítenek! DE akkor mégis mi?
Azt sem mondhatják a nők, hogy ha ezt
nem csinálnák, akkor a gyerekeknek sokkal rosszabb lenne a sora. Mivel
mikor a férfiak voltak vezető szerepben a családokon belül, akkor is
mindent igyekeztek a korszakoknak megfelelő körülmények szerint
megteremteni a példamutató családapák. Semmi másról nem szól ez, mint a
hatalom birtoklásáról. Hogy az legyen, amit a nő akar és bármi áron a
férjére kényszerítse. Feltéve, ha a férfi nem bolondul meg és irtja ki a
családot, vagy nem menekül el otthonról…
A kapcsolatok kezdetén a nők tudják,
hogy hogy kell viselkedni, ami a férfiakat boldoggá teszi. Azonban ez
csak a megnyerésüknek szóló színjáték, mert utána váltanak. Sokkal
bölcsebb lenne a részükről, ha továbbra is normálisak maradnának a
férjeikkel, párjukkal, mert akkor a jóravaló urak sokkal nagyobb
lelkesedéssel segítik nem csak a családjuk, de a nő életének
boldogulását is. A mostani módszerükkel pedig csak a viszályt éltetik…
Végső soron magukat is boldogtalanná téve.
Számtalan férfival és ismerőssel
beszéltünk erről. A férfiak 99%-a beszámolt a párkapcsolatokban zajló
állandó túlkapásairól a nőknek. Még akkor is, amikor szívüket, lelküket
kitették a párjukért, a családjukért. Akkor is mindig kapták a
szidalmakat és az ártó szándékú megjegyzéseket.
Egy hölgy ismerősnek meséltem ezekről a
dolgokról. Ő nem hitt nekem. Elment egy másik férfihoz, hogy
megkérdezze, hogy tényleg hisztisek-e a nők? A férfi pedig csak annyit
mondott neki, hogy borzasztóan! Alig lehet elviselni!
Ekkor azért már ő is meglepődött…
20 percnyi gondolkozás után alig tud az
ember olyan családot mondani, ahol ne ezt művelnék a hölgyek. Nagyon
nagy tisztelet ezeknek a kivételeknek, ha vannak, mert ők az igazi nők,
akik tudják, hogy meddig tart a hölgy és meddig tart a férfi szerepe.
Sok közülük pedig nincs tisztában ezzel és műveli a viszálykodást a
saját családja ellen. Van férj, aki eltűri ezt a családra való
tekintettel. Van, aki nem. Van, akinek meg nincs más választása.
Szokták hangoztatni, hogy az nem férfi,
aki megüt egy nőt. Én erre azt mondom, hogy nem nő az, aki a családja és
kapcsolata békéjét a hisztériázással állandóan tönkreteszi! És ezt
nagyon komolyan mondom! Mélységesen szánalmasak és visszataszítóak az
ilyen nők. Nem feleség és nem hitves az ilyen. Nem méltó a
megbecsülésre, mert ő sem becsüli a férjét, párját semmire. Vajon hány
igazi nő van?
Ugyan jól van-e ez így? Vajon
helyénvaló-e az, hogy a nők ilyen károkat okoznak a családoknak és a
közösségeknek, és a nemi szerepeket erőszakosan felcserélik? Biztos,
hogy nem, de akkor mi lenne a megoldás. Régen a fizikai erőszak barbár
módszere hellyel-közzel működött, de vajon napjainkban, mikor az ész
érvek nem segítenek a nőkön, akkor mi lehetne ennek a káros hatásnak a
gyógyszere? Mivel oda vezet ez az egész a férfi lélekben, hogy még ha
istennőkként is tiszteli a hölgyeket és hős lovagként mindent meg is
tenne választott párjáért, egy idő után az állandó lelkiterror és a
szidalmak olyan elidegenedést hoznak létre a házassághoz és a családhoz
való hozzáállásban a társadalom berkein belül, hogy a férfiak a
családalapítás helyett már csak a nők testének használatában fognak
egyre tömegesebben gondolkozni. Aztán meg a nők sírhatnak, hogy ennek a
férfinak is csak arra kellett.
A férfiak elkezdtek rosszabbul
teljesíteni az iskolában és az életben is. Ennek köze van ahhoz, hogy az
oktatás a lányok fejlett nyelvi készségeinek kedveznek. Nem pedig a
fiúk vizuális fejlettségének.
Az életben pedig felbomlott a régi rend
és a férfiak már nincsenek ösztönözve arra, hogy kiválóak legyenek
valamiben és ezzel hívják fel a figyelmét az ellenkező nemnek, mivel a
nő is ugyan azt csinálja, mint a férfi, közben pedig a női feladatokat
elhanyagolják. Ez a kiábrándulás és a családokban látott viszály
keltette boldogtalanság arra ösztönzi az urakat, hogy ne is tegyenek a
nőkért erőfeszítéseket. Minek védjék meg a családjukat, amikor a félárva
gyerekeket az anyjuk úgy is az apjuk ellen fogja nevelni? Egyáltalán
minek házasodjanak meg? Hogy a nő rapliját kelljen állandóan hallgatni?
Inkább, csak élvezkednek a férfiak a hölgyeken, meg az életen. Minek
játsszák az igazi férfit? A nők úgy is megteszik helyettük…, az éltben
meg a családban is.
Így előnybe kerül a pornó, az
egyéjszakás kalandok, a fizetős lehetőségek. Minek küzdeni azért, hogy
aztán csak a szidalom legyen a jutalma?
Mert szépek a lovagi erények, hogy
tiszteljük, becsüljük és életünk árán is védjük a hölgyeket, de
hova-tova, mikor a szende, szelíd szüzek, már 15 éves kor felett nem
nagyon találhatóak. És ismét tisztelet a kivételeknek…
Mert már nem a sárkánnyal kell
megküzdeni. Mivel maguk a nők váltak a kapcsolatokon belül sárkányokká.
Mert megtehetik, mert nincs, ami gátat szabjon természetüknek.
A média is szándékosan káros képet
vetít, mind a fiúk, és mind a lányok elé, női és férfi minta gyanánt. A
szajhák lettek a példaképek. A nyegle, nyarvogó férfiak pedig a fiúk
útmutatói. Elég megnézni egy gyerekcsatorna műsorait. Normális családot
egyik alkotásban sem látni. Viszont kötelezően van legalább egy meleg a
filmben elrejtve.
Sok jóhiszemű férfi egyenrangúként
viszonyul partneréhez, akivel közösen építik majd a jövőt. Azonban a nők
jelentős része, csak látszólag gondolkozik így. A kezdeti bájolgási
időszak után előveszik számító és befolyásoló természetüket, amivel az
irányítást akarják kieszközölni jóhiszemű párjaikon. Ekkor kezdődik a
már fentebb vázolt tevékenységük… Mi lenne a megoldás?
Ahogy a Bibliában 1Kor 11,3-ban található:
„Szeretném, azonban, hogy tudnátok, hogy
minden férfinak feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus
feje pedig az Isten.”
Ez napjainkra azzá változott, hogy a
férfi a fej, de a nő a nyak, aki mozgatja. Rossz hírem van, mert a
nyakaskodásukkal mindent felborítanak. Hiába érvényesül az akaratuk…
A fenti idézetre még a vallásos nők is
felhördülnek, pedig az égi törvényekről van szó. Aki pedig ellene megy,
az ne sok jóra számítson.
A régi időkben a társadalom, az erkölcsi
normák és a férfiak betartatták a Bibliából idézett isteni rendet. Nem
volt emancipáció, nem volt karriermániás nő, nem volt ennyi nyíltan
erkölcstelen ember. Nem volt pár évtized alatt 6 millió abortusz. Nem
végződött minden második házasság válással. Nem élt a gyerekek fele
csonka családban. Mivel szégyen volt a társadalom szemében az ilyen
káros viselkedés.
A nőknek elsősorban anyáknak és
feleségeknek kell lenniük. Magát a társadalmat is vissza kell formálni a
különböző törvények és intézkedések segítségével. Ismét meg kell, hogy
legyen a férfi és a női minták között a nemekre jellemző különbségek.
Maga az oktatás is káros, mivel ugyan azt a nevelést kapják a fiúk is,
mint a lányok. Pedig a fiúkat férfiaknak, apáknak és családfőknek kell
nevelnünk. A lányokat pedig anyáknak, hitveseknek.
A nők kierőszakolták maguknak a családfő
tisztségét. Ennek következményeként a gyerekek el is lettek
kényeztetve. A széltől is óvták őket. Ez pedig túlzásba víve károsan hat
arra, hogy az utódok rendesen fel tudjanak készülni az élet
kihívásaira, mert a gyermekkori gondtalan évek elkényelmesítették őket.
Hiányzott az atyai szigor, ami megtanítja nekik a határaikat és nem
volt, ami felkészítse őket a próbatételekre. Szintén a társadalom
betegeskedéséhez vezet ez is…
Nagyra tisztelem, hogy általában az
anyák szívüket-lelküket kiteszik gyermekeikért. Közvetlenül nagyon sokat
segítenek az utódoknak a fejlődésében, felnevelésében. Hatalmas
áldozatokra képesek és ezt nagyon becsülöm bennük. Azonban közvetetten
hatalmas károkat is okoznak nekik. Felborítják a férfi és a női
mintaképet és a gyerekek is már egy torz mintát kapnak. Így a lányok
fiúsan, a fiúk pedig lányosan viselkednek, mivel anyuka és apuka egymás
szerepét felcserélte. Így lesznek a pöcsös csajok és az anyámasszony
katonái, mire felnőnek. Ők azok, akik nem tudnak már normális anyák, és
normális apák lenni. Nem mernek a férfiak udvarolni. Az anyákat meg
mindenféle szülési depresszió gyötri majd, mert gyerekkorukban a Barbi
Baba a rúdtáncra és nem az anyaságra készítette fel őket. Sőt már
viszolyognak a gyermekvállalástól és összeroppannak, ha idejekorán jön a
gyerek, mert ők még nem élték ki magukat és még bulizni akarnak. Inkább
elvetetik… Ez lett a divat.
Eljutva olyan helyekre, ahol a nők még
jobban őrzik a hagyományos szerepüket, ott egészen más kisugárzás
tapasztalható náluk, mint a modern, felvilágosult, elvadult nőknél.
Szelídséget, lágyságot érez az ember velük kapcsolatban. Míg a modern
nőknél ez nem igazán mondható el.
Az Istenhez való visszatérés is
elengedhetetlenül fontos a társadalom szempontjából, mert a kommunizmus
ateizmusa az erkölcsök felbomlását hozta magával. A családok
tönkretételét, mert a szerepeket megengedte, sőt támogatta, hogy
felcserélődjenek. Így a társadalmat elindították egy bomlási irányba.
A férfi férfi legyen! A nő pedig nő!
Mindenki tudja, hogy hol a helye! Annál jobban erre törekedjetek, minél
jobban terjesztenék a liberálisok a gender, nemtelen, korcs felfogást. A
liberalizmus pedig nem más, mint, hogy mindent szabad, csak normálisnak
lenni nem… Az emancipáció is csak szétrombolta a család szentségét és
szerepeit, egy két pozitív eredményt leszámítva. Remek, hogy a nők is
lehetnek gyári munkások, meg PR managerek. Csak akkor kik lesznek az
igazi régi típusú anyák? Kik lesznek, akik a családokat éltetik? Több
kárt csinált a feminizmus, és csinál még ma is, mint hasznot. Dupla
munkát kell végezni a nőknek, mint előtte. Akik kitalálták és
támogatták, azok a társadalom bomlasztásán dolgoztak és ezért áldoztak
rá annyi energiát és pénzt, különböző gazdasági érdekkörök.
A nők tudatosan változtassanak az itt
felvázolt káros szokásaikon. A férfiak álljanak a sarkaikra és húzzák
meg a vonalat, hogy meddig mehet el a nő a kapcsolaton, társadalmon
belül. Mert az út pusztulásba visz, ahol most járunk. A fiúk előtt nincs
férfi minta, csak szakállas nők képében a családokon belül. A lányok
pedig férfiviselkedést tanulnak. A tünetek szemmel láthatóak és ettől
nem csak a férfiak, hanem a nők is szenvednek. Amikor egyedül nevelik
gyerekeiket, amikor az abortuszok száma az egekbe szökött, amikor már a
férjeik nem tisztelik őket nőkként, hanem csak sakkoznak, hogy ne
kelljen a sárkánnyal találkozni…
Felejtsék el a hölgyek a pletykálkodást,
az intrikát, az aljas érzelmi zsarolásokat, a hisztériázást. Fogadják
meg a vallási tanításokat, hogy hogyan érdemes élni és viselkedni, mind
egy férfinak, mind pedig egy nőnek. Vagy maguktól változtatnak, vagy az
Isteni törvények megszegéséből fakadó visszahatások romlásba juttatják
társadalmunkat. Mint Róma végnapjaiban. Mint Szodoma és Gomorra
esetében.
A férfi férfi legyen. A nő pedig nő.
Minden más szenvedést szül a törvényeknek való ellentmondás miatt.
Mindenki a maga helyén tevékenykedjen, a maga szerepének megfelelően.
Vagy magunktól változunk, vagy a világ okozta szenvedések okoznak majd
nekünk fájdalmas változást.
A jelenlegi felállás nem működik, mert
Európa népessége fogy. Az iszlám párhuzamos társadalmak már megjelentek
sok nyugati országban. A nők vagy maguktól találják fel magukat, hogy
hogy érdemes viselkedni egy kapcsolatban, egy közösségben, vagy az
iszlám társadalom majd megtanítja újra nekik, csak egy kicsit durvábban.
Mivel az ő lélekszámuk nő, mert helyén van a férfi és a nő. Míg a mi
lélekszámunk csökken, mert a férfi nőt játszik, a nő meg férfit. Az
igazságtétel előbb, vagy utóbb végbemegy. Sok múlik a nőkön, hogy
melyiket választják. Valamint a férfiakon is, hogy meddig hagyják az
intrikus női természetet pusztítani…
Félreértés ne essék. Ez az írás nem csak
a nőket akarta szidni. Mivel a férfiaknál is sok aljas és rosszindulatú
ember található. Az ilyen embereket egyáltalán nem szeretném védeni.
Sőt az ilyet is nagyon károsnak tartom a társadalomra nézve. Azonban sok
férfi azért viselkedik már így a nőkkel, mert a hölgyek mocskolódása
miatt váltak mocskossá. Pedig kezdetben jóhiszeműen és igaz szándékokkal
viszonyultak a gyengébbik nemhez.
Aki azt mondaná, hogy ez egy rágalom, annak csak megemlíteném, hogy külön könyvek foglalkoznak ezzel a témával. Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című írást ajánlom mindenkinek.
Valamint Tesla gondolatait. Ő egy igazi
lángelme volt, aki olyan logikai meglátásokra volt képes, amire egy
hétköznapi ember nem igazán. Ő azt mondta, hogy azért nem házasodott
meg, mert a drága idejét, amit a munkásságára fordított, nem akarta
akadályoztatni a nők állandó játszmáival.
Vannak a hölgyek között is kivételek,
akikre az itt leírtak nem vonatkoznak. Minden tiszteletem és
megbecsülésem az övéké. Ők az igazi nők! Nem pedig csak utánzatai a
szent és nemes nőiségnek. Akinek nem inge ne vegye magára az itt
olvasottakat. Viszont akire ráillik, az duplán is felruházhatja magát
ezzel a zakóval…
Terjeszd ezeket az információkat a többi
férfitársaidnak is. A szem felnyílásával hátha lesz egy olyan irányzat,
ami a hagyományos család felé fordítja vissza ezt a szándékosan
elkorcsosított társadalmat.