DÁTUM: 2000. május 19.
TÉMA: Miért üttök arcul oly kegyetlenül?
Látomásban láttam a haláltusát vívó Jézus
Krisztust a kereszten. Egy kis idő elteltével egy felhő ereszkedett le,
és befedte az egész helyet. A felhőben megjelent a Haláltusát vívó
Jézus Krisztus Arca, s így szólt:
„Választottaim,
miért ütitek arcomat oly kegyetlenül? Mi rosszat tettem ellenetek? Ha
semmit, akkor miért üttök engem. Talán azért, mert kiválasztottalak
titeket, hogy vigasztalóim legyetek? Vagy azért, mert szeretlek
benneteket és Szívemet belétek helyeztem? Ismertétek Szívemet, mert
annak fiai vagytok. Nektek adtam Szívemet, hogy válasszatok: átszúrjátok
vagy vigasztaljátok Haláltusát vívó Szívem.
Jóakaratomért
cserébe ti hidegséggel és figyelmetlenséggel arcul üttök Engem.
Hidegségeteket látni megduplázza fájdalmaimat és szenvedésemet. Mikor
arra kértelek titeket, hogy térjetek vissza hozzám, s segítsetek Izrael
elveszett juhainak is visszatérni, ti keserves pofonnal válaszoltatok
nekem. Mi rosszat tettem ellenetek, választottaim? Ha semmit, akkor
miért üttök arcul oly kegyetlenül?
Semmisségetekből
választottalak ki titeket, s Szívem fiaivá tettelek meg benneteket. Már
születésetek előtt ismertelek benneteket. Ti vagytok azok, akiket az
angyal nekem megmutatott a Gecemáni kertben. Attól a naptól kezdve,
neveteket Szívembe véstem. Nem felejtelek el titeket. Fogantatásotok
pillanatától gondotokat viselem. Kiszabadítottalak benneteket az
ellenség kezéből. Az én Legdrágább Vérem a ti megváltásotok.
Sokszorozzátok meg irántam érzett szereteteteket. Ne emeljétek Arcom
ütésére kezeteket. Tekintsetek annak arcára, aki nagyon szeret titeket.
Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Megáldalak titeket.”
A látomás hirtelen megszűnt.
