Velem együtt adjatok hálát Istennek!
Üzenet, 25. június 2016
Drága
gyermekek! Velem együtt adjatok hálát Istennek azért az ajándékért,
hogy veletek vagyok. Imádkozzatok gyermekeim, és éljétek Isten parancsai
szerint, hogy jó legyen nektek a földön. Ma, ezen a kegyelmi napon,
édesanyai béke-áldásomat és szeretetemet szeretném adni nektek.
Közbenjárok értetek Fiamnál és arra hívlak benneteket, hogy tartsatok ki
az imában, hogy veletek együtt valósíthassam meg terveimet. Köszönöm,
hogy válaszoltatok hívásomra.
Szűz Mária múlt havi, májusi üzenetében arról beszél, hogy köztünk
való jelenléte Isten ajándéka. Akinek nyitott szeme és szíve van, a
jelenéseket és Szűz Mária köztünk való jelenlétét Isten ajándékaként
ismeri fel, amely nekünk, embereknek adatik, akik úton vagyunk a cél
felé, ahol Isten vár ránk. Nyitott szemmel fogadni ezt az ajándékot azt
jelenti, hálás szívvel élni, olyannal, amely felismeri azt, hogy
mindent Istentől kaptunk.
Mária minden üzenetének végén azzal a vággyal fejezi ki irántunk való
háláját, hogy hallgassuk megmentő szavait, amelyek által új
lehetőséghez szeretne elvezetni bennünket. Mária hálás szívvel dicsőíti
Istent mindazért, amit tett népéért és életéért. Mária nagy és
gyönyörűséges, de nem azért, amit tett, hanem a „nagy dolgokért”
amelyeket Isten művelt vele.
Szűz Mária hozzánk hasonlóan élt. Miután kimondta „igenjét” Istennek,
olyan úton jár, amelyen majd Krisztus és övéi fognak járni. Ez a
szenvedés és a kereszt útja. Isten meghívását a házasság körüli
nehézség, később pedig az aprószentek, az ártatlan gyermekek
meggyilkolása, az Egyiptomba való menekülés és az onnan való visszatérés
fájdalma követi. És az állandó üldöztetés és szegénység. De minden baj
ellenére, a földi pusztaság útján Mária éneke hangzik fel: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben!” (Lk 1,46).
Azt kérdezhetjük hogyan és miért tud valaki így beszélni, ha útja tele
van fájdalommal és szenvedéssel?! Nyilván azért, mert szívének
rejtekében látta Istent, aki a világ minden kincsénél nagyobb. Ennek a
kincsnek birtokában örvendezve énekelheti: Magasztalja lelkem az Urat.
Minden kereszt ellenére hálát ad Istennek, mert látja, hogy mindent Tőle
kapott.
Mi jól tudjuk, mennyire fáj mások hálátlansága. Nehéz felismerni
szívünk hálátlanságát. A hálátlanság a szív zártsága és vaksága.
Mindenünket Istentől kaptunk. Életünk minden pillanata a felülről való
ajándék. Nem tudtuk előre megrendelni szüleinket, a természetet,
amelyben élünk és a testünket sem. Mindent kaptunk. Megköszöntük-e
valaha is Istennek ajándékait és azt, hogy életre hívott bennünket?
A hálás ember látja, hogy élete Istentől függ. A hálás ember meg van
győződve arról, hogy sokkal inkább abból él, amit befogad, mint abból,
amit tesz. Az ember annyira él, amennyire hálás. A hálátlan ember vak. A
hálátlan embernek nincs szüksége senkire sem, ha mégis, akkor csak
azért, hogy kihasználja. A hálátlan ember rabló és gyilkos. Önző módon
abból él, ami nem az övé. Mindent Istentől és az emberektől kapott,
mégis úgy viselkedik, mintha minden az övé lenne.
A hálás ember reális és alázatos. Úgy látja a dolgokat és a világot,
ahogyan van. A hálás ember szüntelenül tanul, mindenre figyel és
mindent észrevesz. Szüntelenül növekszik, mert kész kapni és befogadni.
A hálás emberek nagy és bátor szívűek. Együtt tudnak élni másokkal. Ki
tudnak engesztelődni és meg tudnak érteni másokat. Készek hidakat
építeni az emberek közé és világosságot gyújtani a szívekben.
Alkalmasak arra, hogy megállítsák az emberek közötti háborúkat és
emberségessé teszik az életet.
Szűz Máriának hálás szíve volt. Csak a hálás emberek válnak
dicsőségessé. A hálátlanok megmaradnak a sötétségben és a szégyenben. A
hálásak tudnak adni, mert nekik mindig van mit.
A hálás szívű emberek felismerik Szűz Mária jelenlétét, jelenéseit és
üzeneteit. Ez Isten az egyháznak, a világnak és minden alázatos és
hálás szívnek nyújtott ajándéka.
Imádság
Szűz
Mária, Te, aki a kicsinyek, az egyszerűek és a szegények nyomában
Isten akaratát teljesítve jártál, tudtál meghallgatni és szívedben
elgondolkodni minden eseményről és minden szóról. Taníts minket az
alázatosság útjára, hogy hálás szívűek legyünk, olyan szívünk legyen,
amely felismeri, hogy mindaz, ami vagyunk, és amink van Istentől kaptuk.
Nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk a hálaadásra. Könyörögd ki
számunkra a hálás szív ajándékát, hogy meggyógyuljunk vakságunkból és
önző voltunkból. Ámen.
M. M
fordította: Sarnyai Andrea
