Angolul már kitölthető:
If you want to fill in the actual form, visit:
The
following series of questions allows the particular churches to
participate actively in the preparation of the extraordinary synod,
whose purpose is to proclaim the Gospel in the context of the pastoral
challenges facing the family today.
1. The diffusion of the teachings on the family in sacred Scripture and the Church’s Magisterium
a.
Describe how the Catholic Church’s teachings on the value of the family
contained in the Bible, Gaudium et Spes, Familiaris Consortio and other
documents of the post-conciliar Magisterium is understood by people
today. What formation is given to our people on the Church’s teaching on
family life?
b.
In those cases where the Church’s teaching is known, is it accepted
fully or are there difficulties in putting it into practice? If so, what
are they?
c.
How widespread is the Church’s teaching in pastoral programmes at the
national, diocesan and parish levels? What catechesis is done on the
family?
d.
To what extent – and what aspects in particular – is this teaching
actually known, accepted, rejected and/or criticised in areas outside
the Church? What are the cultural factors which hinder the full
reception of the Church’s teaching on the family?
2. Marriage according to the natural law
a.
What place does the idea of the natural law have in the cultural areas
of society: in institutions, education, academic circles and among the
people at large? What anthropological ideas underlie the discussion on
the natural basis of the family?
b. Is the idea of the natural law in the union between a man and a woman commonly accepted as such by the baptised in general?
c.
How is the theory and practice of natural law in the union between man
and woman challenged in light of the formation of a family? How is it
proposed and developed in civil and church institutions?
d.
In cases where non-practising Catholics or declared non-believers
request the celebration of marriage, describe how this pastoral
challenge is dealt with.
3. The pastoral care of the family in evangelisation
a.
What experiences have emerged in recent decades regarding marriage
preparation? What efforts are there to stimulate the task of
evangelisation of the couple and of the family? How can an awareness of
the family as the “domestic Church” be promoted?
b.
How successful have you been in proposing a manner of praying within
the family which can withstand life’s complexities and today’s culture?
c. In the current generational crisis, how have Christian families been able to fulfil their vocation of transmitting the faith?
d.
In what way have the local churches and movements on family
spirituality been able to create ways of acting which are exemplary?
e.
What specific contribution can couples and families make to spreading a
credible and holistic idea of the couple and the Christian family
today?
f. What pastoral care has the Church provided in supporting couples in formation and couples in crisis situations?
4. Pastoral care in certain difficult marital situations
a. Is cohabitation ad experimentum a pastoral reality in your particular church? Can you approximate a percentage?
b. Do unions which are not recognised either religiously or civilly exist? Are reliable statistics available?
c.
Are separated couples and those divorced and remarried a pastoral
reality in your particular church? Can you approximate a percentage? How
do you deal with this situation in appropriate pastoral programmes?
d.
In all the above cases, how do the baptised live in this irregular
situation? Are they aware of it? Are they simply indifferent? Do they
feel marginalised or suffer from the impossibility of receiving the
sacraments?
e.
What questions do divorced and remarried people pose to the Church
concerning the Sacraments of the Eucharist and of Reconciliation? Among
those persons who find themselves in these situations, how many ask for
these sacraments?
f.
Could a simplification of canonical practice in recognising a
declaration of nullity of the marriage bond provide a positive
contribution to solving the problems of the persons involved? If yes,
what form would it take?
g.
Does a ministry exist to attend to these cases? Describe this pastoral
ministry. Do such programmes exist on the national and diocesan levels?
How is God’s mercy proclaimed to separated couples and those divorced
and remarried and how does the Church put into practice her support for
them in their journey of faith?
5. On unions of persons of the same sex
a. Is there a law in your country recognising civil unions for people of the same sex and equating it in some way to marriage?
b.
What is the attitude of the local and particular churches towards both
the state as the promoter of civil unions between persons of the same
sex and the people involved in this type of union?
c. What pastoral attention can be given to people who have chosen to live in these types of union?
d.
In the case of unions of persons of the same sex who have adopted
children, what can be done pastorally in light of transmitting the
faith?
6. The education of children in irregular marriages
a.
What is the estimated proportion of children and adolescents in these
cases, as regards children who are born and raised in regularly
constituted families?
b.
How do parents in these situations approach the Church? What do they
ask? Do they request the sacraments only or do they also want catechesis
and the general teaching of religion?
c.
How do the particular churches attempt to meet the needs of the parents
of these children to provide them with a Christian education?
d. What is the sacramental practice in these cases: preparation, administration of the sacrament and the accompaniment?
7. The openness of the married couple to life
a.
What knowledge do Christians have today of the teachings of Humanae
Vitae on responsible parenthood? Are they aware of how morally to
evaluate the different methods of family planning? Could any insights be
suggested in this regard pastorally?
b.
Is this moral teaching accepted? What aspects pose the most
difficulties in a large majority of couples accepting this teaching?
c.
What natural methods are promoted by the particular churches to help
spouses put into practice the teachings of Humanae Vitae?
d. What is your experience on this subject in the practice of the Sacrament of Penance and participation at the Eucharist?
e. What differences are seen in this regard between the Church’s teaching and civic education?
f. How can a more open attitude towards having children be fostered? How can an increase in births be promoted?
8. The relationship between the family and the person
a.
Jesus Christ reveals the mystery and vocation of the human person. How
can the family be a privileged place for this to happen?
b. What critical situations in the family today can obstruct a person’s encounter with Christ?
c. To what extent do the many crises of faith which people can experience affect family life?
9. Other challenges and proposals
What other challenges or proposals related to the topics in the above questions do you consider urgent and useful to treat?
Kik és mikor válaszolhatják meg Ferenc pápa kérdőívét családról, fogamzásgátlásról?
"Értesüléseink
szerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia még most állítja össze
azt a listát, mely szervezetek válaszoljanak a kérdésekre. A kérdőíveket
még sem a papság, sem a világi hívek nem kapták meg."
Az Egyesült Államokban eddig már mintegy háromszáz kérdőívet küldtek
vissza azok közül, amelyeket a Vatikán állított össze a világ
társadalmait különösen érdeklő, s elsősorban a családokat érintő
kérdésekről. Teljesen új, hogy a Vatikán közvéleménykutatást tart, az
pedig különösképpen, hogy nemcsak a püspökök, illetve a papság, hanem a
hívek véleményét is kikéri.
Ferenc pápa érezhetően nagyon szívén viseli a jövőre, október 5-től
19-ig, a Vatikánban megrendezendő püspöki szinódus sorsát, amelyen a
családok egyházban betöltött szerepéről lesz szó. Az már szűk egy évvel
az esemény előtt nyilvánvaló, hogy nem egy szinódus lesz a sok közül,
hanem olyan témákról is szó esik, amelyek jelentősen meghatározhatják
azt, merre folytatja útját az egyház,
még inkább nyit-e a hívek felé, s - a II. vatikáni zsinatot elindító
XXIII. János pápa szavaival élve - Ferenc pápa friss levegőt enged-e az
egyházba. Ennek a folyamata már megkezdődött ugyan, de még hosszú út
előtt áll az egyház, s ezt Ferenc pápa is pontosan tudja. Az egyházfő
ezért minél szélesebb rétegeket akar bevonni a reform folyamatába. A
szinóduson egy sor olyan témáról tárgyalnak, amelyeket hosszú éveken át
igyekeztek a szőnyeg alá söpörni.
Ferenc
pápa tanácsadó testületével, a bíborosi tanáccsal egyeztetve
kérdőíveket küldetett ki október 18-án a helyi püspöki konferenciáknak.
Azért beszélhetünk forradalmi lépésről, mert ugyan a dokumentumot a
püspökök testülete, s a világ mintegy 4700 egyházmegyei vezetője kapta
meg, közvetítésükkel azonban a világi hívek véleményét is kikérik. Az
érintetteknek december 31-ig kell eljuttatniuk véleményüket a
Szentszékhez. A kérdőívet Lorenzo Baldisseri, a püspöki szinódus
főtitkárának vezetésével állították össze.
Ferenc
pápa elsősorban arra keresi a választ, a hívek hogyan vélekednek az
elváltak egyházba való visszafogadásáról. Más szóval lehetővé tennék-e,
hogy áldozhassanak-e azok, akik felbontották házasságukat. Kérdéseket tesznek fel a gyermekeiket egyedül nevelő szülőkről, a családtervezésről, sőt, a homoszexuális párok megítéléséről is.
A dokumentum megállapítja, hogy a mai társadalmakban olyan
jelenségeknek lehetünk tanúi, amilyenekkel korábban nem kellett
szembesülnünk. Említést tesz azokról a párokról, amelyek nem törekednek házasságra.
Szót ejt a különböző vallású házastársak helyzetéről, a feminizmusról, s
általában a házasság változó társadalmi megítéléséről. A felmérés
készítői felteszik azt a kérdést, egyszerűsíteni kívánják-e a hívek a
zátonyra futott házasság egyház általi felbontását. Érdeklődnek továbbá
az iránt is, hogyan zajlik azoknak a gyermekeknek a keresztény hitre
való nevelése, akik nem éppen megszokott családi környezetben nőnek fel.
A püspöki szinódus előkészítésével megbízott bizottság ugyanakkor
legfőképpen arra kíváncsi, hogyan vélekednek a keresztények az egyház
tanításáról.
E
kérdőívekre adott válaszok szolgálhatnak a jövő októberi püspöki
szinódus alapjául. Az eseménynek fontos magyar szereplője is van, hiszen
Ferenc pápa október közepén Erdő Péter bíboros, prímást,
Esztergom-budapesti érseket nevezte ki a szinódus főrelátorának. A
tisztséget betöltő feladata a főtéma felvezetése.
Mivel a
kérdőívek egy szűrőn - a helyi püspöki konferenciákon - átmennek, ezért
egyelőre nem világos, milyen szervezeteknek továbbítják a kérdéseket.
Megkapják-e például a liberálisnak tartott katolikus szervezetek is.
Mindenesetre a közvéleménykutatás a főpapok számára is az újdonság
erejével hat, hiszen korábban nem volt példa arra, hogy a Vatikán
megbízásából nekik kell felmérniük azt, hogyan vélekednek bizonyos
kérdésekről a hívek. Eddig az volt a megszokott, hogy a püspökök, a
lelkipásztorok azt közvetítették a szószékről, illetve amit az egyház
tanít, amit a Vatikán bizonyos kérdésekben mond. (Más kérdés persze,
távolról sem mindegyikük ért(ett) egyet egyebek mellett a
családtervezéssel kapcsolatos tanítással.)
Az
Egyesült Államokban egy katolikus civil szervezet (Catholics in
Alliance for the Common Good) gyűjti össze a kérdőíveket - írta a
National Catholic Reporter. Emailben már 30 ezer tagjához juttatta el, s
eddig 300 válasz érkezett. Többen arról számoltak be, milyen
tapasztalatokat szereztek a helyi plébánián. Christopher Hale, a
szervezet egyik aktivistája elmondta, egy sor elvált, illetve
újraházasodott katolikus kirekesztettnek érzi magát az egyházban, mert
nem részesülhetnek az oltári szentségben. Ugyanígy nyilatkoztak a saját
neműekhez vonzódók is - tette hozzá.
Helen
Osman, az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciájának szóvivője
azt közölte, az egyházmegyékre bízzák, hogyan juttatják el a
kérdőíveket a Vatikánba.
Miközben
az Egyesült Államokban már kérdőívek százait vissza is küldték, a világ
más országaiban nem ennyire jó a helyzet. Peter Schipka, az Osztrák
Püspöki Konferencia főtitkára az osztrák katolikus hírügynökség, a
Kathpress kérdésére csak annyit erősített meg, hogy megkapták a
kérdőíveket. Mint mondta, az osztrák püspökök őszi ülésszakukon
foglalkoznak a kérdéssel. Értesüléseink szerint a Magyar Katolikus
Püspöki Konferencia még most állítja össze azt a listát, mely
szervezetek válaszoljanak a kérdésekre. A kérdőíveket még sem a papság,
sem a világi hívek nem kapták meg.
A
kérdőívek összeállításának és kiküldésének visszhangja az egész
világban igen pozitív, amely szintén azt jelzi, új szelek fújnak a
katolikus egyházban, s Ferenc pápa komolyan gondolja azt, hogy emberközeli egyházat akar.
A Német Katolikus Püspöki konferencia szóvivője a Süddeutsche
Zeitungnak elmondta, az ugyan nem új, hogy a Vatikán kérdésekkel fordul a
testülethez, az azonban annál inkább, hogy a különböző egyházi
közösségek véleményét is kikérik. A német katolikusok központi
bizottsága (ZdK) üdvözölte a Vatikán lépését. "Hatalmas esély ez arra,
hogy a világi hívek is kinyilváníthassák véleményüket a házasság, a
család és a szexualitás témakörében" - nyilatkozta a szervezet elnöke,
Alois Glück, aki szerint az lenne a cél, hogy minél több hívőt
bevonjanak a közös gondolkodás folyamatába.
Rónay Tamás
Ők meg fogják győzni követőimet, hogy egy népszavazás eredményéhez igazítsák Egyházam Törvényeit
2013. július 31. szerda, 18:56
Drága szeretett leányom, emlékezz mindig arra, hogy hogyan munkálkodik
az ördög. Ő nagyon óvatos, nehogy felfedje magát. Ő azért, hogy zavart
kelthessen, összekeveri az igazságot a hazugságokkal. Ez az ő kedvenc
módszere, hogy megtévessze a lelkeket. Ő sohasem mondaná az igazságot,
nem engedi meg másoknak, hogy azt lássák, hogy milyen ő valójában, de
mivel ő gőgös, arroganciája és az Irántam való gyűlölete mindig ki fog
szivárogni. Azok, akiknek a szemük nyitva van, azonnal fel fogják
ismerni a sértéseket, melyeket Oltárom előtt az Arcomba dobnak.
Ne
feledjétek, hogy a Sátán gőgös, arrogáns, nagyképű és nagyon-nagyon
ravasz. Amikor a lelkekben jelen van, akkor magabiztos, ami a gőgből és
az arroganciából ered és abból a hitből, hogy ő Isten fölött áll. Ő
mindig ad olyan jeleket, amelyek sértik Istent, de csak azok fogják
azokat észrevenni, akik tudják, hogy mit kell keresni. Azok,
akik a Sátánt tisztelik, és akik idejük nagy részét olyan csoportokban
töltik, melyek rituálékat szerveznek, hogy neki hódolattal adózzanak,
örömüket fogják lelni abban, hogy látják ezeket a jeleket. Mindazok,
akik eladták a lelküket a Sátánnak, ezeken a jeleken keresztül fognak
kommunikálni, arrogáns és kihívó gesztusként Ellenem, Jézus Krisztus
ellen.
Azok, akik az Én Nevemben becsapnak benneteket, arról fogják meggyőzni
követőimet, hogy egy népszavazás eredményéhez igazítsák Egyházam
Törvényeit. Azt fogják kérni mindenkitől, hogy egyezzenek bele
az új gyakorlatokba, melyek két dolgot foglalnak magukba. Az első: hogy
eltöröljék az Eucarisztiában való Jelenlétemet. A második: hogy nézzék
el a bűnt, arra biztatván az embereket, hogy mutassanak rokonszenvet
azok jogai iránt, akik nem hisznek Jézus Krisztusban.
Ezt a népszavazást meg fogják hamisítani, és a hazugságokat Igazságként
fogják bemutatni. Amikor az új világvallás bevezetésre kerül, Földi
Egyházam – az Igaz Egyház – rejtekbe fog vonulni annak érdekében, hogy
tisztelettel adózhasson Irántam.
Én vagyok a fenevad célpontja. Én vagyok az, akit bántani akar. Ő
tudja, hogy Engem nem képes elpusztítani, ezért az emberiséget próbálja
elpusztítani, amelyre másodpercenként átkot szór. Szolgái nem fognak
megelégedni csupán azzal, hogy sértegetik Jelenlétemet a világ
tabernákulumaiban. Ők nem lesznek boldogok azzal, hogy csak a
Szentségeket pusztítsák el, káromolván így Engem. Ők csak akkor lesznek
boldogok, ha lelkeket lopnak, megvalósítván így minden idők legnagyobb
Istenkáromlását. Ez lesz akkor is, amikor megpróbálják újra alkotni Első
Eljövetelemet, azt a benyomást keltve, hogy Keresztelő János már
elküldetett. Az az ember, aki azt fogja mondani, hogy ő Isten prófétája,
hazudni fog, és nagy csodálkozást fog kelteni, amikor majd kijelenti,
hogy Én, Jézus Krisztus lennék az Antikrisztus.
Az Antikrisztus viszont azt fogja állítani, a Sátán hatalma által, hogy ő nem más, mint Én, Jézus Krisztus.
Jaj azoknak, akik tárt karokkal köszöntik őt, mert tehetetlenek lesznek
vele szemben. Csak engedjétek meg ennek a kettőnek, hogy a hazugságok
vákuumába szippantsanak benneteket, és akkor annyira el fogtok távolodni
Tőlem, hogy csak Atyám beavatkozása hozhat benneteket vissza Nagy
Irgalmasságomba.
Ha
bárki jön a jövőben és azt állítja, hogy ő nem más, mint Én, Jézus
Krisztus, akkor tudnotok kell, hogy az egy hazug. Másodszorra nem
testben fogok eljönni. A Sátán nem tudja ezeket a szavakat kimondani:
„Jézus Krisztus, aki Testben jött el.”
Amit ő, a fenevad az Antikrisztus száján keresztül fog mondani az a következő:
„Én vagyok Jézus Krisztus, Én most testben jöttem el, hogy üdvösséget hozzak nektek.”
Amikor ez megtörténik, Isteni Beavatkozásom gyors lesz, de addigra már a
hamis próféta és az Antikrisztus sok lelket fognak ellopni.
Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, hogy mindazok, akik azt mondják, hogy az Enyémek, továbbra is az Enyémek maradjanak.
Imádkozzatok, hogy legyen erőtök és bátorságotok Keresztem
hordozásához, Testem – Misztikus Testem –, földi Egyházam legnagyobb
üldöztetésének ezen időszakában.
Jézusotok
