2017. október 29., vasárnap

Az ÉLŐ ISTEN PECSÉTJE. Jelenések Könyve 7. fejezet.

Az Atyaisten: Álljatok most fel, és fogadjátok Pecsétemet, az Élő Isten pecsétjét.
2012. február 20., hétfő, 12:20
Szeretett leányom, Szívem erősen ver bánatomban, gyermekeim bűnei miatt.
Mint bármely szerető apának, kettészakítja Szívemet az egymás iránti gonosz gyűlöletük.
Ez olyan, mintha egy kard szúrná át a Szívemet, melynek hatása nem akarna szűnni.
Én vagyok a Legmagasságosabb Isten, akinek a gyermekeimnek adott szabad akarat miatt, tartós fájdalmat kell elviselnem mindaddig, amíg ki nem bontakozik az Új Paradicsom a Földön.
Akkor, gyermekeim, Szent Akaratomnak megfelelően fogtok egyesülni.
Amíg ez meg nem történik, nem lehet béke a Földön.
Végül a világ csak akkor nyugszik meg, amikor a Gonosz, és mindazok, akik hazug Ígéreteit rabszolgaként követik, elpusztulnak.
Leányom, mondd meg gyermekeimnek, hogy Én nem élvezem gyermekeim megbüntetésének gondolatát, hiszen szeretem őket.
Ők az enyémek, az én dédelgetett teremtményeim. Állandó gyötrelmet jelent Számomra, szeretett Atyjuk számára látni azt, ahogyan a gonosz megrontotta a lelküket.
Azt szeretném, drága gyermekeim, akik ismeritek és megértitek irántatok való Szeretetemet, hogy bevigyelek benneteket szép, Új Paradicsomomba a Földön.
Megígérem nektek, hogy az üldöztetés rövid lesz, és hogy ti védelem alatt lesztek.
Mert Én most rátok hagyom Szeretetem és Védelmem pecsétjét.
Ezzel el fogjátok kerülni azok figyelmét, akik nehézségeket fognak okozni országotokban.
A Pecsétem Üdvösségem Ígérete. Ezzel a pecséttel az Én erőm eláraszt benneteket, és nem lesz semmi ártalomban részetek.
Ez egy csoda, gyermekeim, és egyedül csak azok lehetnek megáldva ezzel az Isteni ajándékkal, akik kis gyermekként Irántam való szeretetükben meghajolnak Előttem, az ő Uruk, a Mindenség Teremtője előtt.
Álljatok most fel, és fogadjátok Pecsétemet, az Élő Isten Pecsétjét.
Imádkozzátok a Keresztes Imahadjárat (33) eme imáját, hogy pecsétemet méltányoljátok, és fogadjátok azt szeretettel, örömmel és hálával.
Istenem, szerető Atyám, szeretettel és hálával elfogadom Védelmed Isteni Pecsétjét.
Istenséged körülveszi testemet és lelkemet az örökkévalóságig.
Alázatos hálával meghajolok, és felajánlom Neked, szeretett Atyám, mélységes szeretetemet és hűségemet.
Könyörögve kérlek, hogy ezzel a különleges Pecséttel védj meg engem és szeretteimet, és én megígérem, hogy életemet a Te Szolgálatodnak szentelem, mindörökkön-örökké.
Szeretlek Drága Atyám.
Vigasztallak Téged ezekben az időkben, Drága Atyám.
Felajánlom Neked, szeretett Fiad Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, engesztelésül a világ bűneiért és minden gyermeked üdvösségéért.
Ámen.
Menjetek gyermekeim, és ne féljetek. Bízzatok Bennem, szeretett Atyátokban, aki szeretettel teremtett meg mindnyájatokat.
Én minden egyes lelket ismerek, minden részetek ismert Számomra. Egyikőtök sincs részesül kevesebb szeretetben, mint a másik.
Éppen ezért egy lelket sem akarok elveszíteni. Egyet sem.
Kérlek, hogy továbbra is imádkozzátok mindennap Isteni Irgalmasságom Rózsafüzérét.
Egy szép napon majd meg fogjátok érteni, hogy szükséges ez a megtisztulás.
Szerető Mennyei Atyátok,
A Legmagasságosabb Isten.



Ezékiel próféta könyve 9:4 : Ezt mondta neki az ÚR: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak az embereknek a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek amiatt a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.

Ezékiel próféta könyve 9:5: A többieknek pedig ezt mondta a fülem hallatára: Menjetek utána végig a városon, és öldököljetek, ne szánakozzatok, és ne legyetek könyörületesek!

Ezékiel próféta könyve 9:6
: Gyilkoljátok az öreget, az ifjat és a szüzet, a gyermekeket és az asszonyokat, hadd pusztuljanak! De azokhoz az emberekhez ne nyúljatok, akiken jel van! Az én szentélyemnél kezdjétek el! Elkezdték tehát az öregeken, akik a templom előtt voltak.

Jelenések 7:1 Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra.

Jelenések 7:2 Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
Jelenések 7:3 és így szólt: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit".
Jelenések 7:4 És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer pecséttel megjelölt Izráel fiainak minden törzséből:
Jelenések 7:5 Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,

Jelenések 7:6 Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer,
Jelenések 7:7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer,
Jelenések 7:8 Zebulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt.

Jelenések 7:9 Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak,
Jelenések 7:10 és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!"
Jelenések 7:11 Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent
Jelenések 7:12 eképpen: "Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen."

Jelenések 7:13 Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"
Jelenések 7:14 Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod". Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.
Jelenések 7:15 Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.

Jelenések 7:16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség,
Jelenések 7:17 mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."

Bocsa József: A főparancs

Bocsa József atya homiliája az évközi 30. vasárnap olvasmányaihoz (A/ sorozat)
A Jézus korabeli zsidók között különféle csoportok, pártok voltak. A mai evangélium ezek közül kettőt említ: a farizeusok és a szadduceusok pártját. Jézus egyik párthoz sem csatlakozik, bár ezek megpróbálnak mindent, hogy vagy a maguk pártjára állítsák, vagy elgáncsolják. Jézus ezek felett a csoportosulások felett áll. Ő nem párt alapon gondolkodik, hanem az igazságot képviseli, hirdeti, Ő maga az Igazság. A mai evangéliumi részlet is egy ilyen pártoskodó felállásból indul, egy alattomos szándékkal feltett kérdéssel, de Jézus most is olyan választ ad, amely olyan igazság, amelyre ráépül az egész Ószövetség, és amelyre ráépül a keresztény élet is.
„Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: Melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus válasza: ,,Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel”. Vagyis minden képességeddel „Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták” És, amint említettem: e két parancson nyugszik az egész keresztény élet is.
E két parancshoz fűzött kommentárnak tekinthetők a szentmise többi olvasmányai is. „Az idegent ne használd ki és ne nyomd el!” „Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok!” A Kivonulások könyve érvel is amellett, hogy az ember így cselekedjen, de szankciókat is kilátásba helyez azoknak, akiknek nem elég a puszta érvelés. Az érv: emlékezzetek, „ti is idegenek voltatok Egyiptomban”. A kilátásba helyezett büntetés, ha valaki nem így cselekedne: „Ha sanyargatjátok őket, s ők hozzám kiáltanak, meghallom panaszukat, és fellobban haragom. Kard által veszítelek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek” És az uzsoráról szóló rész után: „ha hozzám kiált az igazságtalanul sanyargatott: én meghallgatom”.
A zsoltár tovább bátorítja a szegényt és az elnyomottat, hogy kiáltson bizalommal Istenhez, mert ő a szeretet Istene: „Istenem, segítőm, akiben remélek, oltalmazóm, pártfogóm és üdvöm ereje. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől”. A válaszos zsoltár egyben válasz Isten irántunk való szeretetére. Erről ugyan nincs direkt módon szó a mai olvasmányokban, csak a mi iránta és embertársunk iránti szeretetünkről. Az Isten iránti és a felebarát iránti szeretetünket megelőzi Isten irántunk való szeretete. Ez az igazi alap, amire válaszként ráépül a mi szeretetünk. „Szeretlek, Uram, Istenem,  én erősségem. Menedékem és sziklaváram, szabadítóm te vagy, Uram”.
Az alleluja vers azt fogalmazza meg, hogy a mi Isten iránti szeretetünk megnyilatkozása az, ha megtartjuk a törvényeit, vagyis teljesítjük az Ő akaratát, úgy élünk, ahogyan Ő szeretné. „Aki szeret engem, megfogadja szavamat”.  Ehhez hozzá fűz még valamit Jézus. Bár Isten kezdettől fogva szeret minket, Ő az, aki előbb szeret, de az irántunk  való szeretete növkedhet is. „Aki szeret engem, megfogadja szavamat, Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk”. Vagyis megtapasztalja az Istent viszont szerető ember, az Ővele való egyre mélyebb közösséget, Isten benne lakozását.
Isten akaratának a teljesítéséhez, vagyis az istenszeretethez hozzá tartozik az is, hogy az ember odafigyel az egész hitrendszerre, a Hiszekegyre, az egyház törvényeire, amelyek kifejtik, magyarázzák ezt a hitet. A szentleckében Pál apostol emlékezteti tesszalonikai híveit arra, hogy mit is jelentett számukra Isten akaratának a teljesítése megtérésük kezdetén: azt, hogy elfordultak a bálványoktól, a hamis istenektől, amiket addig imádtak. És itt nemcsak az idegen istenek kultuszára kell gondolnunk, hanem az ember saját kívánságainak a bálványozására is. A saját vágyaink bálványozása, és az élet mindennapi sodra könnyen elfeledtetheti velünk, hogy ez a földi élet csak egy rövid, átmeneti időszak, az igazi élet majd a halál után kezdődik. „Várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment minket az eljövendő haragtól”.
Ez a részlet már utalás az egyházi év végére és az egyéni élet végre, és az emberi történelem végére, a „dies irae”-re, „ama végső harag napjára”, amikor Isten igazságossága is megnyilvánul, nem csak irgalma, amikor megítél mindenkit személyesen, és megítéli az egész világot.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/1268-a-foparancs