Imádkozzatok és higgyetek az ima erejében!
A Szűzanya 2015. május 25-i üzenete
Drága
gyermekek! Ma is veletek vagyok, és örömmel hívlak mindnyájatokat:
imádkozzatok és higgyetek az ima erejében. Gyermekeim, nyissátok meg
szíveteket, hogy Isten betöltsön benneteket szeretetével és örömmé
váljatok mások számára. Tanúságtételetek erőteljes lesz, és mindaz, amit
tesztek Isten gyengédségével lesz átszőve. Veletek vagyok, és mindaddig
imádkozom értetek és a megtérésetekért, amíg nem teszitek Istent az
első helyre.Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
A
Szűzanya üzeneteiben sok-sok alkalommal hív bennünket az imára. Ő
édesanyaként jól tudja, hogy csakis az imádság tart meg minket az Úrral
való élő kapcsolatunkban. Jó felidézni néhány alkalmat, amikor azért hív
bennünket imára, hogy élővé tegye, felébressze bennünk az imára, vagyis
az Istenre való vágyat: „Drága gyermekek! Ma mindnyájatokat imára
hívlak. Drága gyermekeim, ima nélkül, nem tudjátok érezni sem Istent,
sem engem, sem a kegyelmet, amelyet adok nektek… Arra hívlak benneteket,
hogy imádságotok az Úrral való örömteli találkozás legyen. Mindaddig
nem tudlak vezetni benneteket, amíg ti magatok nem érzitek meg az
imádság örömét... Mindaddig nem tudjátok megérteni, mekkora értéke van
az imának, amíg ti magatok nem mondjátok: ez az imádság ideje, most
semmi más nem fontos nekem, egyetlen személy sem, Istenen kívül.”
A
Szűzanya vágya az, hogy élővé tegye az Istennel való kapcsolatunkat.
Jézus egyetlen dolgot kért a tanítványaitól, mégpedig, a hitet. A hitet
táplálni, megtartani és ápolni kell. A hit kapcsolatban van az imával. A
hit elvesztése az ima elmulasztásával kezdődik. Aki már többé nem
imádkozik, hitetlenné vált. Nem abban az értelemben, hogy nem ismeri el
Istent, hanem egyszerűen azért, mert elhagyta azt a területet, ahol
megvalósul a Vele való közösség. Az Isten, aki nincs jelen az imában,
irreálissá és távolivá lesz. Eszmeként vagy távoli Istenként marad meg
az elménkben. Ha nincs ima, akkor Isten többé már nem érinti meg szívet
és nem tud működni.
A
lelki élet mesterei mind egyetértenek abban, hogy az ima nehéz és
erőfeszítést igényel. Az egyházatyák szerint az ima a legnagyobb
tudomány. Szent Pál is mondja „azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni”.
Imádkozni, imádkozva lehet megtanulni. Sokan nem találják meg az ima
lényegét, ezért feladják. Mások elhagyják az imát, mert próbálkoztak
ugyan, de „belátták”, hogy az ima felesleges és haszontalan. A
keresztények többsége megtalálja azokat az okokat, amelyekkel igazolja
az imádság elmulasztását, pl. időhiány, gyors életritmus,
életnehézségek, a megfelelő csendes hely hiánya. Így az ima az „ájtatos
emberek” „luxus” tevékenységévé válik, akiknek „úgy sincs más dolguk”.
Mindezek
ellenére az emberben megmarad az imára való vágy és szükséglet igénye.
Az Istenről szerzett tudás kevés, nem elég. Ki kell alakítanunk az
Istennel való kapcsolatunkat. A tanítványok is, Jézust látva rádöbbenek
arra, hogy addig szinte nem is imádkoztak vagy nem is tudták mi az ima.
Jézus maga is imádkozik, és arra hívja tanítványait, hogy vele együtt
imádkozzanak. A Tábor hegyén Jézus imája után megnyílt az ég és az Atya
hangja hallatszott. A Getszemáni kertben Jézus hívja a három apostolt:
„Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22, 40). A feltámadás
után az apostolok egy szívvel és állhatatosan együtt imádkoznak
Máriával, Jézus anyjával – a Szentlelket – Jézus ígéretét várva. Mária
kezdettől fogva az Egyházzal imádkozik. Az ima által belépünk Jézus és
Édesanyja szeretetének közösségébe. Csakis az imádság által maradhatunk
élő kapcsolatban a Lélekkel, amely átjárja az Egyházat. Az a keresztény,
aki nem imádkozik, nem hallhatja meg, nem tudja érzékelni a Szentlélek
indításait.
Az
igazi keresztények imája elválaszt bennünket önmagunktól, megtisztítja
tekintetünket, meglátjuk a világ ínségét, és imánkat kiterjeszthetjük
mindazokra, akikkel az Úr azonosítja önmagát, ők ugyanis a legkisebbek,
az elnyomottak, az utolsók, az eltévelyedettek, a szenvedők.
Imádságunk
megvizsgálása céljából jó megkérdezni önmagunktól: átjárja-e az ima
mindennapjaimat, gondolkodásomat és cselekedeteimet, és Isten szemével
látom-e az embereket? Ha ima nem változtat meg engem, akkor nem
emelkedett a felszín fölé, valahol kívül maradt. Ha másoknak csak az
árnyoldalát és a gyengeségét látjuk, akkor nem úgy látjuk, ahogyan Isten
szemléli őket. Az ima lényege abban áll: megengedjük Istennek azt, hogy
megragadjon bennünket, átalakítsa értelmünket és szívünket,
megtisztítsa szemünket, hogy jól lássuk a teljes valóságot.
Imádság
Szűz
Mária, a hit és az imádság Édesanyja! Te állhatatosan imádkoztál az
apostolokkal együtt az utolsó vacsora termében, várva Jézus ígéretét.
Egész életed imádság és önátadás volt. Egész életedet két szóra
alapoztad: Íme, az Úr szolgálóleánya és Legyen nekem a te igéd szerint.
Mindvégig hűséges és állhatatos maradtál. Köszönjük neked, hogy ma sem
hagysz el bennünket, hanem keskeny, de az életre vezető utakon szeretnél
vezetni minket. Tőled szeretnénk megtanulni imádkozni. Veled szeretnénk
imádkozni. Szeplőtelen édesanyai Szíved által taníts bennünket
önátadásra és arra, hogy életünket és minden napunkat Isten kezébe
helyezzük. Közbejárásod által az isteni kegyelem ébressze és tegye élővé
bennünk mindazt, ami elszunnyadt és élettelen bennünk, de Istentől
származik. A te kezedbe helyezzük önmagunkat, családunkat,
közösségünket, az Egyházat és az egész világot. Ámen.
fra Ljubo Kurtović
fordította: Sarnyai Andrea
