„Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta!” Furcsa
vigadozás. Örvendeni, vigadni nem a halál és a temetés napjai után
szokott az ember, hanem inkább a születés után, vagy az esküvőn,
lakodalmon. Örülhet persze valaki egy halálesetnek is, mert attól kezdve
övé az örökség, vagy mert éppen az ellensége halt meg. Ezek azonban nem
tiszta örömök. Az átlagos történés az, hogy a halál fájdalommal,
szomorúsággal tölt el minket és egy darabig gyászolunk, szomorkodunk.
De
Húsvétkor nem is a halálnak, hanem az életnek örvendezünk. Azon az első
Húsvéton valami nem hétköznapi történ, olyan, amit addig még nem élt át
ember: a halál után nem a gyász, a szomorúság, hanem az öröm
következik, mert a halál helyébe lép az élet. És akinek a haláláról van
szó, annak feltámadása nem egy kómából való felébredés, nem a jógik
teszthalála utáni „feltámadása”, akik bizonyos trükkökkel halálhoz
hasonló állapotot idéznek elő önmagukon, hanem olyan valakinek a valódi
feltámadása, akit előtte úgy agyongyötörtek, hogy már az ostorozásba és
tövissel koronázásba is bele kellett volna emberileg halnia. Olyan
valakinek a feltámadása, akinek testét teljesen összeroncsolták, és
akinek elfolyt az utolsó csepp vére is.
Ha pedig valóban
feltámadás történt, akkor ez valami teljesen újnak, addig
elképzelhetetlennek a kezdete. Valami olyasmi történik, ami emberileg
teljesen lehetetlen. Ezt csak Isten vihette végbe, ahogyan a zsoltáros
ki is mondja: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk
rajta! Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.”
Ráadásul
nemcsak egyedi esetről van szó, hanem olyasmiről, amiben mindenkinek
része lesz. Kettős értelemben is számolhat az ember ettől kezdve nemcsak
a halállal, hanem a feltámadással is. Jézus megígérte, hogy legkésőbb a
végső napon testünket is feltámasztja. Ez belekerült Hiszekegybe is:
„Hiszem a test feltámadását.” Pál apostol pedig érdekesen fogalmaz a
keresztényeknek a feltámadásról: egyenesen múlt időben beszél róla.
„Testvéreim, Krisztussal együtt ti is feltámadtatok.” Mit jelentenek
ezek a szavak? Lelki feltámadást jelentenek: aki hisz és
megkeresztelkedik, aki elfogadja személyesen Jézust üdvözítőjének, az
átmegy a lelki halálból az életbe.
Ha egy síron találkozik az
ember egy ilyen felirattal, hogy Isten feltámasztotta a halálból, az
eléggé mellbevágó, az embert elgondolkodásra készteti. Mit is mondhat ez
a felirat? Amikor a lelki értelemben való feltámadást, újjászületést
éltem át, akkor volt Édesanyám halálán. Viaskodtam lelkileg érte, és ezt
az említett Igét kaptam vele kapcsolatban, amely eredetileg Jézusra
vonatkoztatva szerepelt a maga helyén a Szentírásban, de én tudtam, hogy
édesanyámra is vonatkozik: Isten feltámasztotta őt a halálból. A lelke
feltámadt, ha a teste meg is halt. Ezt a feliratot vésettem a sírkövére.
Pál
apostol ki is fejti, hogy mi ez a lélekben való feltámadás, és mi
következik ebből. „Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus
ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre.
Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.”
Ha Jézus belép az életünkbe, akkor elveszítik a földi dolgok a
jelentőségüket. Akkortól kezdve nem a karrier, nem az anyagiak, nem a
szex, nem a nagy kajálások fogják az első helyet betölteni az
életünkben. Illetve helyes lesz a viszonyunk ezekhez, nem ezek uralják
bálványként az életünket. Az égiekre fog irányulni a figyelmünk, nem a
földiekre: Azt fogjuk keresni, hogy mi Isten akarata az életemmel
kapcsolatban, mit szeretne Ő tőlem. Mint egy új kristályosodási pont
körül átalakul az életem. Az ember egy olyan átalakuláson megy át, hogy
mindent újra gondol, újra értelmez addigi életéből, azután minden új
fényben ragyog.
Ahogyan új fényben ragyogott Péter apostolnak is a
feltámadás után, a Szentlélek eljövetelekor minden, amit Jézussal
kapcsolatban átélt. Nagypénteken hajnalban még megtagadta Mesterét,
elhatárolódott tőle. De a húsvétkor átéltek, a sírhoz való futás, az
üres sír látványa, a feltámadott Jézussal való találkozások, a Mester
háromszori kérdése után, hogy „Péter szeretsz te engem?” minden
megváltozott az életében. A többi apostollal együtt összeáll benne a kép
Jézusról: világos lesz előtte, hogy ki volt Jézus, és miket
cselekedett, és hogy őrá, őrájuk apostolokra, mit bízott. Ezt mondja el
röviden, tömören, lényegre törően a most hallott pünkösdi beszédének a
részletében.
Így foglalja össze Jézus földi tevékenységét, és
küldetését. A Jordánban való „megkeresztelkedésekor Isten a Názáreti
Jézust felkente Szentlélekkel és hatalommal.” Ettől fogva, nyilvános
fellépésétől kezdve „ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és
meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.”
Végül három éves nyilvános működése után „Keresztre feszítették, de
harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem
is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis
nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.” Vagyis
az apostolok tanúsítják, hogy az a Jézus, akivel három évet együtt
voltak, és akinek látták borzalmas kereszthalálát ugyanaz a személy,
mint akivel feltámadottként találkoztak: akivel ettek, ittak, aki szólt
hozzájuk, és elmondta nekik mennybemenetele előtt végső rendelkezéseit.
Nevezetesen
„megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő
az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Hogy aki hisz benne,
elnyeri bűnei bocsánatát.” Vagyis minden embert halála pillanatában ő
fog megítélni. És az élők fölött sincs joga másnak ítélkeznie, csak
Neki. A bűnbocsánat által új életet nyer az ember, azt az új életet,
amiről eddig volt szó. Részesül Krisztus életében, az ő szeretetével jár
a világban, azt cselekszi, amit Ő cselekedet, azonosul Jézussal élete
és halála miden mozzanatában, és feltámadásában is.”
Aki bánja
bűneit, és szüntelenül ebben a feltámadott, Jézussal azonosult életben
jár, annak nem kell félnie, hogy egyszer az ítélő Jézus elé kell állnia.
Annak irgalmas bírája lesz.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/935-husvet-2015
