Vianney Szent János: A gyónás

 Gyermekeim, amikor az embernek egy kis folt van a lelkén, tegyen úgy, mint akinek pompás kristálya van, és gondosan őrzi. Ha a kristályt por lepi, siet letörölni, és a kristály újra tiszta, fényes! Hasonlóan ti is, amint kis foltot vesztek észre a lelketeken, használjátok tisztelettel a szenteltvizet, végezzetek valami jó cselekedetet, amelyhez bűnbocsánat van fűzve: alamizsnálkodás, térdhajtás az Oltáriszentség előtt, szolgálat a szentmisénél...

Olyan ez, gyermekeim, mint amikor valakinek könnyebb betegsége van. Nem kell mindjárt az orvost hívni, meggyógyulhat egészen egyedül is. Ha a feje fáj, csak le kell feküdnie, ha éhes, hát eszik... De ha súlyos betegségről van szó, ha veszélyes sebe van, kell az orvos; az orvos látogatása után gyógyszerek, még ismételten is... Amikor nagy bűnbe esett az ember, orvoshoz kell fordulnia, és az nem más, mint a pap; futni kell gyógyszerért, ez pedig a gyónás.

Gyermekeim, föl sem tudjuk fogni Istennek irántunk való jóságát, amellyel a bűnbánat nagy szentségét alapította. Ha azt a kegyelmet kaptuk volna, hogy bármit kérhetünk Krisztus Urunktól, sosem gondoltunk volna rá, hogy ezt kérjük; de Ő előre látta gyöngeségünket és állhatatlanságunkat a jóban, és szeretete arra vitte, hogy megadja azt, amit kérni sem mertünk volna.

Ha a kárhozottaknak, akik oly régóta vannak már a pokolban, kihirdetnénk: „Papot állítunk a pokol kapuja elé. Akik gyónni akarnak, csak menjenek oda” – gyermekeim, hiszitek-e, hogy egy is ott maradna? A legnagyobb bűnösök sem félnének megmondani bűneiket, éspedig az egész világ előtt! Milyen gyorsan üres lenne a pokol, és benépesülne a mennyország! Nekünk megvan még az, ami a szegény kárhozottaknak nincs meg többé: az idő és az eszközök. Biztos vagyok, hogy ezek a szerencsétlenek azt mondják a pokolban: „Átkozott pap! ha nem ismertelek volna, nem lenne oly nagy a bűnöm!”

Nem árt, gyermekeim, rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit! De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.

Milyen tanácsot adnátok egy embernek, aki sebekkel van borítva? Azt mondanátok neki, hogy menjen a kórházba, és mutassa meg baját az orvosnak. Az orvos gyógyszert ad neki, és segít rajta. De az ember veszi a kését, és nagy vágásokat ejt magán. Több baja lesz, mint volt. Így tesztek ti gyakran, amikor elhagyjátok a gyóntatószéket.

Gyermekeim, vannak, akik rossz gyónást végeznek anélkül, hogy magukban számot adnának róla. Azt mondják: „Nem tudom, mi van velem”... – Gyötrődnek, de nem tudják, hogy miért... Nincs meg bennük az a buzgóság, amely egyenest a jó Isten felé vezetné őket. Ki tudja, micsoda nehézkesség, unalom, fáradtság van bennük. Gyermekeim, ez a visszamaradt bűnök, vagy gyakran bocsánatos bűnök miatt van, amelyekhez rendetlenül ragaszkodunk.

Vannak aztán, akik mindent elmondanak ugyan, de nincs bánatuk, és így járulnak a szentáldozáshoz, Krisztus Urunk vérét így csúfolják meg. Bizonyos unottsággal mennek a szent asztalhoz. Azt mondjak: „De hiszen én jól meggyóntam minden bűnömet; nem tudom, mi bajom van.” Ebben a kétségükben áldoznak, és kész a méltatlan szentáldozás anélkül, hogy észrevennék!

Gyermekeim, vannak, akik másképpen csúfolják meg a szentségeket. Már tíz-húsz éve, hogy eltitkolnak halálos bűnöket. Ezek mindig vergődnek; mindig ott van lelkük előtt a vétkük. Gondolnak rá, hogy bevallják, de mindig visszatartják. Ez valóságos pokol! Ha észreveszik állapotukat, elmennek általános gyónásra, de úgy mondják meg bűneiket, mintha most követték volna el, és nem vallják be, hogy tíz-húsz évig rejtegették. Ez is rossz gyónás. Azt is meg kell ilyenkor mondani, hogy ezen idő alatt elhagyták vallásuk gyakorlását, hogy nem érezték azt az örömet a jó Isten szolgálatában, amelyet különben szoktak...

Gyermekeim, akkor is visszaélünk a szentséggel, ha kilessük a pillanatot, amikor zaj van a gyóntatószék körül, és gyorsan megmondjuk azokat a bűnöket, amelyeknek a bevallása a legnehezebb. Máskor meg gyorsan beszélnek, kihasználják a pillanatot, amikor a pap nem figyel oda eléggé, és sietnek átjutni a nagy bűnökön. – Megnyugtatják magukat: „Én jól gyóntam, a gyóntató baja, ha nem figyelt oda.” Bizony inkább a ti bajotok, mert ravasz módon jártatok el!

Lássátok, kisöpörhetjük ugyan a házat, amelyben sokáig mindenféle piszkot, bűzös dolgot tartottunk, de mindig érezni fogjuk a rossz szagot. Így van ez lelkünkkel is a gyónás után: kitisztításához könnyek kellenek.

Gyermekeim, nagyon kell kérni a bánat kegyelmét. A szentgyónás után tövist kell ültetni a szívünkbe, és sosem kell szem elől téveszteni bűneinket. Úgy kell tenni, mint az angyal tett Assisi Szent Ferenccel: öt sebet ejtett rajta, s ezek sosem múltak el.

(Keresztény Élet, XV/11.)

Az oltás szellemi, lelki hatásai

Egy démon ördögűzés során mondta, hogy aki megkapja a vakcinát, az utána nem tud megtérni, nem tud bűnbánatot tartani, mert a gonosz lélek benne él. Megkérdezték tőle, hogyan jut be az emberi lélekbe. Azt válaszolta az abortált magzatok vérén keresztül. Sátáni rituálékat tartanak a vakcinák pusztításának véghezvitele érdekében. A hanganyag részletesen idéz egy szerzetes pap beszámolójából, aki elmondja, hogy lelkileg mi történt vele miután megkapta a vakcinát. 40 napig érezte közvetlenül a sátán jelenlétét a vakcina után, aki átölelte őt és azt mondta neki, hogy már az övé. Rámutat arra is, hogy hogyan szabadult tőle, és hangsúlyozza a hanganyag szerzője a nyilvános jóvátétel fontosságát is, hogy megvédjük egyházunk többi tagjait, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát.

Szeretném bemutatni egy szerzetes pap személyes vallomását, aki elkövette azt a hibát, hogy beoltatta magát, ez az ő vallomása.
Ha valaki tudni akarja a nevét, négyszemközt elmondhatom. Ő Euronimosz görögországi érsek papja.
Közvetlenül egy olyan kiadványból fogok felolvasni, amely szerencsére még mindig megtalálható az interneten.
„Néhány szóval mesélek az én pfizer oltás első adagjának beadása után szerzett tapasztalataimról. Isten sok jellel akadályozott engem, mielőtt megkaptam az oltást. Az idő rövidsége miatt nem fogom mindet megemlíteni. Ilyen volt például, hogy amint az oltási központ felé tartottam, közvetlenül azelőtt, hogy beszálltam volna a sorba, éreztem, hogy valami akadályozza a közeledésemet. Ahogy közeledtem, olyan bűzt éreztem, ami meglepett.”
Azt mondta a szerzetes, hogy Isten figyelmeztette őt, de ő mégis tovább ment, és megkapta az oltást.
Mások kint vártak. Amikor távoztam, nem tudtam felvenni a papi kalapomat. Nagy szégyent éreztem magamban, és a papi kalapot a kezemben tartva távoztam.
Mint látható, rögtön érezni kezdte a démoni befolyást, mivel szégyellte, hogy viseli a papi kalapját, annak ellenére, hogy pap.
Hazaérve bementem a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat. A tükörbe nézve megrémültem az arcomtól az arckifejezésem miatt. Másnap elmentem vásárolni a szupermarketbe, és mivel még mindig a húsvét utáni időszak volt, általában azzal köszöntem a boltosoknak, hogy „Krisztus feltámadt”, vagy válaszoltam a köszöntésükre, hogy „valóban feltámadt”.
Tehát mint tudjátok, a feltámadás után 40 napig tartózkodunk attól, hogy azt mondjuk “helló jó napot”, és helyettesítjük ezt a mondatot a “Krisztus feltámadt” köszöntéssel, és a többi kereszténynek azt kell válaszolnia, hogy „Valóban feltámadt”, és nem mondhat hasonlót. Szerzetespapként meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon szégyellem, ha azt mondani a boltosoknak, hogy “Krisztus feltámadt”. Ez nagyon megdöbbentett. Kezdtem rájönni egyre intenzívebben, hogy valami nincs rendben a lelkemben.
Egy nappal később elmentem és részt vettem egy istentiszteleten egy helyi templomban, de nem azért, hogy papként vezessem a liturgiát. Az oltárhoz lépve úgy éreztem, mintha halott lennék. Látjátok, egy élő lelki ember rögtön észreveszi a különbséget. Az az öröm, amit az istentiszteleten éreztem, elveszett, mintha nem a templom szent oltárához léptem volna be, hanem mintha egy ház szobájába léptem volna. Mindezek a dolgok megleptek, de akkor még nem hittem, hogy az oltásból erednek. Láttam, hogy ismerős hívek elfordították tőlem az arcukat. Másnap rájöttem, hogy a lelkiismeretem, szörnyű fájdalmat okoz nekem, mintha a szívemet olyan fájdalom szúrta volna át, amilyet még soha életemben nem éreztem. Elmondtam egy archimandrita társamnak, hogy mit érzek, és ő vigasztalt, valami olyasmit mondott, hogy ez semmi, ne aggódj emiatt. Amikor elmentem, rájöttem, hogy ez a fájdalom a lelkiismeretemben könyörtelen és egyre mélyült bennem. Attól a naptól kezdve mélyen zaklatott állapotban voltam, ami 13 napig tartott, nem tudtam aludni vagy megnyugodni.
Most engedjétek meg, hogy elmagyarázzam a legszörnyűbb részt. Éjjel-nappal állandóan a sátán arcát láttam magam előtt 20 milliméterre az enyémtől. Mikor elaludtam éjszaka éreztem őt. Megölelt, és mindenhol fáztam. Elkezdtem mondani az Üdvözlégyeket, Szűz Máriát akartam köszönteni, de úgy éreztem, mintha a vérem égne az ereimben, egy idegen jelenlétet éreztem magamban, ami ítélkezett felettem. Olyan borzalmat éreztem, mintha valaki azt mondaná, hogy most már hozzám tartozol.
Érted, milyen szörnyűek ezek a dolgok. De nagyon igazak, mert személyesen ismerjük ezt a személyt.
Amit most elmondok, ez viszont egy másik tapasztalat egy másik szerzetes paptól. Egy másik szerzetesről van szó, aki ördögűzést végzett. A démon, aki szorongatva volt, azt mondta, hogy elmondom az igazságot. Egy monológot tartott, amelyben elárulta hogy miért mondja el ezeket az ördögűzőnek.
– Nem akarom ezt elmondani nektek, de szorongatnak.
– A szerzetes pap azt válaszolta, hogy nem szorongatlak.
– A démon azt válaszolta, hogy kényszerítenek, hogy elmondjam neked.
A démon így szólt hozzá. Egy szertartást végeztünk egy amerikai páholyban. A sátánisták szertartást tartottak az oltással kapcsolatban. A démon továbbá azt mondta, hogy azok, akik megkapják ezt az oltást, képtelenek lesznek a bűnbánatra.
Ez talán túl keménynek tűnik. A szerzetes pap megkérdezte, hogy miért nem lesznek képesek megbánni a bűneiket? A démon azt válaszolta, mert én bennük leszek.
Az ördögűzést végző pap párbeszédet folytatott a démonnal. A démon az általa megszállt személyen keresztül beszélt, és azt mondta neki, hogy azok, akik megkapták az oltást, nem térhetnek meg, mert én bennük vagyok. A szerzetes pap megkérdezte, hogy hogyan vagy bennük a démon. Az abortált magzatok vérével – válaszolt.
Korábban már említettünk, hogy a magzatokat használták az oltáshoz, és szándékosan meggyilkolták őket a sejtjeikért. Ezeket a sejteket élő magzatokból nyerték ki ezek az ateista tudósok és orvosok, akik nem tartanak semmit sem szentnek. Szerveket távolítottak el egy élő magzatból, mert ha a magzat halott, a szervek és a sejtek használhatatlanok, ezért nem vették ki a sejteket egy a szemetesben lévő magzatól. Persze ha ez így is lenne, hogy halott magzatok szerveit használják fel, attól sem lenne erkölcsileg rendben a dolog, mivel abortusz történt. Ebben az esetben azonban ezeket a magzatokat kifejezetten abortuszra készítették elő.
Tehát az ördög az vallja, hogy már benne van azokban, akik felvették az oltást a magzatok vérén keresztül. Tehát a démon vallomása, és a szerzetespap, akit rávettek, hogy megkapja az oltást korrelációban van.
Ahogy az első szerzetes vallomásában korábban olvastuk, azt mondta, hogy szégyelli viselni a papi kalapját, szégyelli, hogy azt mondja, Krisztus feltámadt. Láttuk, hogy hogyan érezte magát halottnak, miközben a szent oltárnál volt, hogy mindenki elfordította az arcát tőle, mert az arca megváltozott, hogy 13 napig nem tudott aludni vagy megnyugodni, és ami a legfélelmetesebb, hogy éjjel-nappal a sátán arca ott volt az ő arca előtt folyamatosan, és hogy érezte, hogy a sátán átöleli őt. És bár próbálta mondani az üdvözlégyeket, a vére égett az ereiben, és érezte, hogy valaki azt mondja neki, hogy most már az enyém vagy.
Így folytatja az elején idézett szerzetes pap.
A családi házamban maradtam, arra az esetre, ha egy kedvezőtlen reakció következne. Néhány nap múlva visszamentem a kolostorba. A kolostorban, ahol jelenleg tartózkodom, az isteni liturgián semmit sem értettem, úgy éreztem, mintha halott lennék. Állandóan rohangáltam a szertartás alatt, nagy szorongást éreztem, az örömnek egy cseppjét sem. Úgy éreztem, mintha nem lennék pap, sőt, mintha nem is lennék megkeresztelt keresztény. Elértem egy olyan pontra, amikor képtelen voltam beszélni, mintha elvesztettem volna a hangomat. Úgy éreztem, hogy az életem sötét, és állandóan a kétségbeesés állapotában vagyok.
Látjátok, ez az ember elkövette ezt a hibát, és most megalázkodik. Ez azt jelenti, hogy van egyházi lelkiismerete. Ez nagyon fontos, mivel vannak mások is, akik ezt a hibát követték el, és miután belátták ezt a hibát, nem vallják meg, hogy figyelmeztethessenek másokat.
Folytassuk tovább a beszámoló olvasását!
Miközben reménytelen állapotban voltam, egy ismerős család jött meglátogatni a kolostorba. Az asszony mondta nekem ezeket a szavakat. Miért nem veszed fel, mint sokan mások az első adag oltás urán a második adagot? Talán te sem engeded beadni a második adagot.
Adott egy kis bátorságot. Miközben ezeket a szavakat mondta nekem, úgy éreztem, mintha egy bizonyos frissítő harmat lépne a lelkembe.
Ez Istentől jött, Isten kegyelme megvigasztalta, mert elkezdett bűnbánatot tartani. Isten embereket küld, hogy vigasztaljanak, hogy tájékoztassanak minket. Ez így működik. Isten ilyen helyzetekben küld egy szót, amely talán lényegtelennek tűnik. Megmutatja nekünk az utat. Ennek a szerzetesnek azt mondta, hogy rendben, hibát követtél el. De ne kövesd el a következő hibát, azaz ne kérd a második adagot.
Folytassuk a beszámolójával!
Feleslegesnek tartom megemlíteni a kétségbeesést, amin keresztülmentem, és a könnyeket, amiket ontottam. Nem tudom, hogy ez véletlen-e vagy sem, de pontosan 40 nappal az oltás után elkezdtem érezni a kegyelmet.
Negyven nap után újra érezni kezdte, hogy meg van keresztelve, és bűnbánattal visszatért Istenhez. Tehát megvallotta bűneit megkapta a feloldozást, és sok könnyet hullatott. Ahogy leírja, negyven napon át folyamatosan sírt, és csak ezután kezdte érezni a Szentlélek kegyelmét.
Elkezdtem békét és vigasztalást érezni, hogy Isten megbocsátott nekem azért, amit tettem, még akkor is, ha nem tudtam, hogy mi ez az oltás valójában.
Sajnos sok ilyen ember van. De nem mindenki közömbös. Vannak olyanok is, akiket a zsarnokság és a félelem irányít. Vagy a gyerekeik, orvosaik nyomása által oltakoznak. Azonban ha megfelelő információval rendelkezel, akkor nem veted alá magad az egésznek.
Ezt a szegény embert is elcsábították. De most már korrigálta a cselekedeteit, így 40 nap után elkezdte érezni Isten megbocsátását.
Nem merem és nem is akarom tudni, hogy mi történt volna velem, ha beveszem a az oltás második adagját, csak annyit mondhatok, hogy Isten megszánt engem, még ha most jobban is érzem magam, mégsem tértem vissza abba az állapotba, amiben az oltás beadása előtt voltam.
Szerény véleményem szerint ez a Pfizer által adott oltás, amit jelként vettem be, de nem a végső jelként, ez az oltás valószínűleg a fenevad végső bélyegének előfutára.
Ez utóbbi kijelentés összefügg egy másik démon által tett megjegyzéssel. Egy másik ördögűzés során egy közeli barátom, egy tiszteletreméltó ember egy szerzetes pap elmondta nekem, hogy egy ördögűzés során beszélgetett egy démonnal. A démon azt mondta neki, hogy igen, ez az oltás nem az utolsó jel, hanem egy előfutár, és azok, akik olyanok, mint te, amikor megkapják az oltást, elveszítik a fényüket.
A démon folytatta, hogy egy alacsony ember megégetett minket ezekkel az ördögűzésekkel. Ez az alacsony pap jól ismert. Ördögűzéseket végez. A démon folytatta. Most, hogy megkapta az oltást, elvesztette az erejét. Most már képes vagyok megközelíteni őt, és megcsókolhatom a kezét. Korábban a démon reszketett, de most, hogy az öreg megkapta az oltást, nem képes úgy adni az áldást, hogy az ördög elmeneküljön tőle.
Ez összefügg azzal a szerzetes pappal, akiről olvastunk. Az írta: Bár most már jobban érzem magam, még nem tértem vissza abba az állapotba, amiben korábban voltam.
Az oltás felvétele, mint látható, nem csak fizikai, hanem lelki sérülést is okoz. Példaként olvastuk ezt a tanúvallomást, és ez egy olyan személytől származik, aki megfelelő egyházi életet él. Ahogy már mondtuk, ha valaki olyan hibát követ el, ami másokra is hatással van, akkor a legcélravezetőbb, ha kijavítjuk ezt a hibát nyilvánosan. Ez azért van, hogy megvédjük szent egyházunk többi tagjait, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát.
Ahogy Aranyszájú Szent János mondja, a langyos keresztények kényelemben élnek. A langyos keresztények azok, akik összekevernek mindent, a kereszténységet a hedonizmussal, a fösvénységgel; a külsőségeket tartják, hogy ne legyenek jogfosztottak templomba járni szentáldozáshoz, szentgyónáshoz stb járulni. Ezek a langyos keresztények okozzák a legtöbb kárt az egyháznak, és nem ismerik be a hibáikat, mert azt hiszik, hogy mindent helyesen csinálnak. Ha hibáztak, akkor nem javítják ki, nem bánják meg nyilvánosan a bűneiket, hogy megvédjék a körülöttük élőket. Ahogyan a Jelenések könyvében meg van írva, ezek olyan emberek, akiket Isten ki fog köpni a szájából. A legjobb, ha forró ez ember. Soha ne legyen hideg vagy langyos. Aki lelkileg hideg, az lehet, hogy egy ponton megérti a lelki vakságát és forróvá válik. Isten azt akarja, hogy forróak legyünk, ne langyosan kényelmesek. Sajnos manapság a legtöbb ember langyos, ahogy Atanáz atya említette.
Milétoszban a legtöbb keresztény langyos. Mi is langyosak vagyunk, és abba kell hagynunk a langyosságunkat. Isten hívő embere számára a halál nem létezik. Ez a valóság. Ezt elfelejtettük, és jelenleg is ezt tesszük, félünk a haláltól. Nem csak a haláltól félünk, hanem attól is, hogy megbüntetnek minket. Félünk a börtönbüntetéstől és büntetőeljárástól. Semmilyen esetben sem nevezheti magát valaki kereszténynek, ha fél a haláltól. Ha valaki fél a haláltól, akkor bálványimádóvá vagy ateistává válik. Egy kereszténynek vágyódnia kell a halálra. A szentek is meg akartak halni. Az okok, amiért a keresztények igazán vágynak a halálra, hogy teljesen egyesülhessenek az Úrral, Akit imádnak és szeretnek. Mindenekelőtt menni akarnak, és örülnek, amikor haláluk napja elközeleg. Azonban soha nem okozzák a halált, nem követnek el öngyilkosságot, de amikor lehetőségük adódik rá mártírrá és hitvallóvá válnak Krisztusért. Ezt a haláltól való félelem nélkül teszik.
Sajnos ezeket a dolgokat nem hallják az emberek a prédikáló püspököktől és papoktól, hanem, mint tudjátok, a démonoktól. Egy elismert szerzetes pap, aki ördögűzéseket végez, egyszer elmondta nekem, hogy mit mondott neki egy démon. A démon elmondta neki, hogy a keresztények miért félnek a haláltól. Elcsábítottalak és megtévesztettelek benneteket, hogy oltásokat kapjatok a haláltól való félelemből. Egy démon ismét bevallja, hogy az oltások az ő műve. Elmondja, hogy egy szertartást tartottunk egy amerikai páholyban az oltásokért. Nézd meg, mit vallott a démon! Így folytatja: “Mitől félsz? A halál nem létezik”.
A keresztények számára a halál nem létezik. Értitek, testvéreim, mire jutottunk? Az evangéliumokban Krisztus mondott valamit, ami összefügg a jelenlegi helyzetünkkel. Amikor belépett Jeruzsálembe, a gyermekek hozsannát kiáltottak: Áldott, aki az Úr nevében jön. A gyerekek Jézust a várt messiásként köszöntötték. Mások pedig, akik felháborodtak, azt mondták Jézusnak, hallod hogy, mit mondanak neked. Krisztus azt válaszolja, hogy ha ezek elhallgatnának, a kövek azonnal felkiáltanának.
Így korrelál ez a mai helyzettel, most, hogy a papok és főpapok nem azt hirdetik, hogy a halál legyőzetett. Hanem a démonok hirdetik azt, hogy ti keresztények hogy-hogy féltek a haláltól? És mindannyian rohanunk, hogy felvegyük ezt az oltást, ami valójában nem is oltás, hanem inkább egy génterápiás technológia. Célja az emberek elnyomása. Ez a cél, ezért lesz több dózis. Valójában sokan vannak, akik azt mondják, hogy hét adag lesz. A démonok is azt mondják, hogy hét adag fog következni.
Azok, akiket megtévesztettek, hogy fogadják az első vagy a második adagot, remélhetőleg nem veszik be a maradék adagokat, talán megbánják, sírnak és elmennek gyónni, mert az üdvösségük veszélyben van.
Mindannyiunknak ébernek kell lennünk! Erről egy másik pap szerzetesnek a tanúságtételét olvasom, amit az interneten tettek közzé, jóllehet már nem olvasható ott, mert törölték. Mert ami igaz, azt manapság általában cenzúrázzák az interneten, mivel tudjátok, hogy az internet a sátáné. Sajnos az internetet nem Isten emberei irányítják. Bármit el tudnak távolítani, mindent megtesznek, hogy eltüntessék azt, ami jó és helyes.
Az a szerzetes pap, aki közzétette a tanúvallomását az interneten, ezeket mondta.
Úgy gondoltam, hogy az injekció semmiség, ezért elmentem és megkaptam. De miután megkaptam, elvesztettem az imaéletem. Éreztem, hogy a sátán jön és megölel engem. Negyven napig még azt sem tudtam mondani, hogy Uram, könyörülj rajtam!
A szerzetes pap nyilvánosan tanúskodott erről. Személyesen ismerem őt. Egy pelloponészoszi kolostorból való. Ő is arra buzdít mindenkit, hogy ne kövesse el az ő hibáját, és aki már megtette, ne kérjen további adagokat, mert az még több kárt okozna a testnek és a léleknek is.
Összefoglalva az eddigieket, azt akartam mondani nektek, testvéreim Krisztusban, ahogy láthatjátok, sok tanúságtétel van sok egyéntől. Isten még a démonokat is arra késztette, hogy bizonyságot tegyenek. Emlékezzetek, mit mondott a démon a szerzetes papnak az ördögűzés során: Miért mondom el mindezt nektek? Nem akarom elmondani, de nyomást gyakorolnak rám.
Arra is emlékeznünk kell, hogy az ördög is hazudik. Azonban sokszor előfordul, hogy az ördög igazat mond, különösen akkor, amikor az ördögűzés során felolvasott imákkal kényszerítik. Az evangéliumokban olvassuk, hogy a démonok igazat mondanak Jézusnak: te vagy az Isten Fia. A démonok megvallják, hogy Krisztus az Isten. Vegyük figyelembe ezeket a dolgokat, hogy ne essünk a sátánnak ebbe a csapdájába, amit, mint láthatjátok, állít nekünk. Sok erőt fordít arra, hogy az egész emberiséget ebbe a csapdába terelje, hogy minél több embert megölhessen. Ez a sátán gyilkos. Ez most mind megvalósul azzal, ami globálisan történik. Az ördög minél több lelket el akar veszejteni. Ez a végső célja. Ha a dolgok jók lennének, miért tennék kötelezővé őket? Valamit, ami jó, nem kényszerítenek. Látjátok Krisztust, amikor gyógyítani ment megkérdezte, hogy meg akarsz-e gyógyulni? Ezek a parancsolók manapság megpróbálnak minket kényszeríteni, hogy egészségesek legyünk. Ezt mondják, de valójában nem akarják, hogy egészségesek legyünk. Épp ellenkezőleg, tudjuk, hogy ezek az injekciók sterilitást és ezernyi más káros mellékhatást okoztak. Több mint 2 millió mellékhatást regisztráltak Európában és több mint 600 000 mellékhatást Amerikában. Több mint 21 000 haláleset Európában és 14 000 haláleset Amerikában.
Ezek mind olyan mainstream statisztikák, amelyek megtalálható az interneten, ezért nem kell idiótának lennünk. Semmilyen körülmények között nem szabad elfogadnunk ezeket a dolgokat, amelyeket a gonosz igyekszik eladni nekünk. Isten áldjon meg mindannyiunkat, Keresztelő Szent János vezessen minket, hogy ne csak abbahagyjuk a gonoszság elkövetését, hanem szálljunk is szembe a gonosszal. Bárki, aki meghunyászkodik és csöndben marad a bűnnel szemben, az cinkossá és bűnrészessé válik.
Tehát amit én mondok nektek, azt el kell mondanotok másoknak is. Tájékoztassátok minden testvérünket, hogy ne essenek a sátán csapdájába és nehogy elveszítsék Isten országát! Ámen.


https://petersziklaja.hu/az-oltas-szellemi-lelki-hatasai/