A nagyhét három utolsó napját az
Egyház «Triduum sacrum»-nak nevezi, vagyis három szent napnak. Általában
a liturgiának középpontja és tetőfoka Krisztusnak a keresztfán
szenvedett véres áldozati halála, az újszövetség legszentebb és Istenhez
egyedül méltó áldozati liturgiája.
Mégis elsősorban ennek a három napnak szinte az egyedüli tárgya az
újszövetségi áldozati báránynak levágása, az újszövetség ez igazi
kegyelmekben gazdag pászka ünnepe. Így tehát ez a három nap is már a
«Pascha»-hoz, a Húsvét ünnepéhez tartozik, mert Krisztus halála és
feltámadása együtt alkotja a Húsvét misztériumát. Ezért éles elválasztás
nélkül megy át a nagyhét a húsvét hetébe; Nagyszombat már feltámadási
és keresztségi ünnep. Ezek a napok egy egészet alkotnak s már az
apostolok napjaitól kezdve böjttel és külön istentisztelettel
megszentelt napok voltak. Komolyságukat és szentségüket az egész
nagyhétre, sőt az egész liturgikus évre kiterjesztik. Innen erednek azok
a sajátságos és tiszteletreméltó szertartások, melyeket az Egyház
ezeken a napokon végez. A zsolozsmában, melyet «Ténebrae»-nek, azaz a
sötétség zsolozsmájának is neveznek, Jeremiás siralmait, más néven a
lamentációkat olvassa fel az Egyház, amelyeket a bűnös lélekre, vagy az
Uráért gyászoló Egyházra kell vonatkoztatni.
A három nap gondolatát összefoglalva meg kell jegyeznünk, hogy a
zsolozsma és a mise gondolatvilága nem egyezik meg, hanem egymást
kölcsönösen kiegészítik. A zsolozsmában jobban érvényesül a középkori
ember lelkivilága, melyet jellemez az Úr szenvedésén az Emberfia iránt
való részvét, azért az Üdvözítő emberi szenvedését emeli ki. Így
Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén vérrel verítékező Üdvözítőnk
halálfélelméről elmélkedik; pénteken a Golgotán keresztrefeszített
Urunkkal együtt érezve szenved; szombaton a művészetben oly sokszor
ábrázolt, a «pietás» Szűzanyával a sírjában nyugovó Krisztus sebeit
siratja. A szentmise az ősibb keresztény felfogást leheli és inkább az
Istenre szegezi tekintetét. A szenvedés előtte «beata Passio», azaz
boldogságot árasztó isteni tett; a kereszt pedig a «crux gemmata», a
drágakövekkel ékesített diadaljel. A szentmise főtárgya csütörtökön az
Eucharisztia, pénteken a kereszt diadala, szombaton a feltámadás és a
keresztség, De ez a kettő azért nem áll ellentétben egymással, hanem
együtt adja a liturgiának csodálatos szépségét és kimeríthetetlen
gazdagságát.
