Aquinoi Szent Tamás értekezései Istenről és az igazságos országvezetésről

Aquinoi Szent Tamás (1225-1274) értekezései Istenről és az igazságos országvezetésről, királyságról. Nagyon sok bölcsességet tartalmaznak tanításaiból ezek a részletek. Jelen időnkben is megállják helyüket a gondolatok.

Az alábbi pár bekezdésből már könnyen láthatod, hogy miért nem támogatta a magyar Katolikus Egyház zsidók által megszállt vezetése, hogy megjelenjenek magyar nyelven is Aquinói Szent Tamás - Summa Teologica (A Teológia Foglalata) című munkái.

T 1/19 Az értelem vezeti az embert a célig
"Az embernek célja van, efelé irányulnak a tettei és az egész élete, s mivel az értelme szerint cselekszik, nyilvánvaló, hogy csak a céljaiért tevékenykedhet így. Nagyon eltérő az a mód és eljárás, ahogyan egyes emberek megpróbálják elérni az általuk kitűzött célt: az emberi cselekedetek és törekvések sokfélesége is kifejezi ezt. Tehát az embernek szüksége van valamire, amely kijelöli számára az egyenes utat a célig. Természetes adományként rendelkezik az ember az értelem fényével, hogy cselekedeteiben ennek segítségével jusson el a célig." (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 1. 83. o.)

T 1/20 A királyi kormányzás lényege és határai
"Mindig az a legjobb, ami megfelel a természetnek: az egyes emberben érvényesül a természet a legjobban. A természetben minden irányítás egyetlen egyedből indul ki. A tagok sokféleségében megtalálható egy dolog, ami az egészet irányítja: ez a szív; a lélekben is van egy vezető erő: az értelem … így az emberek társadalmában is kell lennie valaminek, ami a legjobb, ez pedig az, hogy egy ember kormányozza őket." (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 2. 84. o.)

T 1/21 A királyság, mint Isten uralmának analógiája
"Már korábban is rámutattunk arra, hogy az ember természetétől fogva társas lény, és sokan élnek egy közösségen belül együtt. Így Isten uralmának a hasonlatossága nem csak azáltal mutatkozik meg az emberben, hogy az embert az értelem vezérli, hanem abban is, hogy a társadalmat egyetlen ember értelme kormányozza. És éppen ez teszi a királyság intézményét nagyszerűvé …
Egy dologban azonban biztosnak kell lennie a királynak: azért vállalta magára a megbízatását, hogy az legyen a saját királysága számára, amit a lélek jelent a testnek, és Isten jelent a világ számára. Ha ő mindezt szorgalommal látja el, és az igazságosság buzgalma lobog benne, akkor megérti, hogy azért került erre a helyre, hogy ítéletet mondjon Isten országáról a saját birodalmában. (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 12. 84. o.)

T 1/22 A természetjog és az igazság a hatalom gyakorlói felett állnak
"Az embernek eközben engedelmeskednie kell a másik embernek olyan dolgokban, amelyek külsőleg a testtel kapcsolatosak. De még itt sem az embernek, hanem csak Istennek szabad alávetnie magát, tekintve a test azon adottságát, hogy a természettől fogva minden ember egyforma. Idetartozik mindaz például, ami a test fenntartására és az utódok nemzésére vonatkozik. Így amikor olyan dolgokról van szó például, mint a házasságkötés, a szüzesség megőrzése, vagy valami ehhez hasonló, akkor sem a rabszolgák az uraiknak, sem a gyerekek a szüleiknek nem tartoznak engedelmességgel. … Az embereknek csak addig kell követniük az emberi hatalom birtokosait, amíg azt az igazságosság rendje megköveteli. Ha ők (a hatalom földi birtokosai)nem a jog szerint járó, hanem aránytalan nagyságú hatalmat birtokolnak, és törvényellenes dolgokat parancsolnak meg, akkor az alattvalók nem kötelesek engedelmeskedni nekik, kivéve azt az esetet, ha netán súlyos botrányt vagy valamilyen veszélyt kellene elkerülni. (Aquinoi Szent Tamás: A teológia foglalata. II, II. 104-106. o.)

T 1/23 A népnek (a közösségnek) joga van ellenállni
"Sokkal jobb tehát, ha a zsarnokok szörnyű elnyomása ellen nem néhány egyén személyes nézetei alapján, hanem közös elhatározás alapján cselekszünk. Ha először a népnek joga van arra, hogy maga nevezze meg a királyát, akkor ugyanez a nép teljes joggal távolíthatja el az általa választott királyt, vagy korlátozhatja annak hatalmát, ha ő zsarnoki módon élt vissza a királyi hatalommal. Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez a nép a lojalitás ellenében cselekszik, amikor levált egy zsarnokot: még akkor sem, ha előtte örök hűséget fogadott neki. Megérdemli a sorsát, ha az alattvalói nem tartják magukat a vele kötött szerződéshez, hiszen nem szolgált rá a népe bizalmára kormányzása közben, mivel nem úgy cselekedett, ahogyan az egy királynak a kötelessége lenne ..." (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 6. 96. o.)

T 1/24 A pápaságnak csak a „lélek országában” van elsőbbsége
"... mint ahogyan ezt Jeremiás (23,5) is mondja: <…és majd uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik …> Tőle ered a királyi papság, sőt ami még ennél is többet jelent, hogy minden hívő, amennyiben Krisztus követője, királyokat és papokat nevezhet majd meg. És azért, hogy a lélek országa elkülönüljön a földi birodalmaktól, ezt a királyi hivatalt nem földi királyoknak, hanem a papoknak adták át, és közöttük is a legfőbb papnak, Szent Péter követőjének, azaz Krisztus földi helytartójának, tehát minden keresztény nép királyának ugyanúgy alá kell vetnie magát a római pápának, mint ahogyan Jézus Krisztus alárendeltje az Úrnak. (Aquinoi Szent Tamás: A királyi kormányzásról. I, 14. 90. o

http://www.eduvinet.de/comcult/pdf/wertedebatte/hu/cochutmh106.pdf

Miért nem bálványimádás a szentmise? Két reagálás a református zsinat döntésére

A magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalták a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. A református zsinat végül 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, amely 80. kérdésében a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádás”-nak minősíti, mert a katolikus hit szerint Krisztus valóságosan jelen van a szentmisében átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. Az alábbiakban a döntés nyomán megfogalmazódott vélemények közül adunk közre kettőt.

„Kárhozatos bálványimádás”?

„A magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklusának 10. ülésén szavaztak a 450 évvel ezelőtti Heidelbergi Káté 80. paragrafusáról, mely szerint a katolikusok miséje, az Eukharisztia tisztelete és annak vétele „kárhozatos bálványimádás.” A jelenlevő 74 személy 57:17 arányban a „kárhozatos bálványimádás” mellett szavazott.

Nem mehetünk el emellett a szavazás mellett szó nélkül, mert akkor ökumenikus törekvésünk „tapintatból”(?) hazugságba torkollana.

Az Igazság iránti tiszteletem és a katolikus és református testvéreim iránti szeretetem késztet arra, hogy a következő megjegyzéseket fűzzem a történtekhez.

Köszönjük annak a 17 református testvérnek, hogy nem tekinti a mi Szentmisénket, amely kétezer év óta annyi szentet nevelt, kárhozatos bálványimádásnak!

Természetesen itt nemcsak rólunk, katolikusokról van szó, hanem az egész keleti kereszténységről és a Kálvin előtti másfél ezer év hitéről is.

A Katolikus és Ortodox Egyházban az a tény, hogy Jézus valóságosan jelen van-e a Szentségben vagy nincs, soha nem volt, ma sem az, és soha nem lehet megszavazás tárgya. Minden erőmmel és testvéri szeretettel próbálom megérteni katolikus hitem világosságában a Heidelbergi Káté ezen kitételét és az 57 mai szavazó testvérem állásfoglalását!

Azon túl, hogy heves viták és ellenséges érzelmek korában fogalmazódott meg, mégis mint katolikus hívő hogyan tudnám megérteni ezt a megfogalmazást éppen katolikus hitemben?

Talán a következőképpen.

Kálvin nem volt felszentelt pap, tehát nem konszekrálhatta a kenyeret és a bort. Ő és követői nagyon is katolikus módon gondolkoztak, amikor a maguk Úrvacsorájára vonatkozóan tagadták az átváltoztatást (a valóságos jelenlétet).

A Katolikus Egyházban is előfordulhatna ilyen tagadás, amely pontosan a hit lényegéből fakadna. Ha mondjuk pár férfi és nő katolikusként, fölszentelt pap hiányában, összejönne és elvégezné a mise szertartását, kimondaná a kenyér és a bor felett az alapítás igéit és „megáldozna”. Miséjüket nem tartaná a katolikusok közössége „érvényes” misének, hanem kárhozatos bálványimádásnak, ha ugyanakkor térdet hajtanának előtte.

Kálvin és követői akkor gondolkodnának katolikus- és ortodoxellenesen, ha saját Úrvacsorájukra vonatkozóan vallanák az átlényegülést, és imádással borulnának le a kenyér és bor előtt.

Azt azonban újra át kell gondolniuk, hogy joguk van-e a katolikus és ortodox misét „kárhozatos bálványimádás”-nak nevezni, hiszen a katolikus és ortodox hívő úgy tudja, hogy a feltámadt Krisztus valóságosan jelen van a konszekráció után a kenyérben és borban, úgy, ahogy zárt ajtók mellett jelen volt a tanítványoknak éppen az Utolsó Vacsora termében. Tehát a feltámadott testnek nem akadály a zárt ajtó, sem a kenyér és a bor állaga.

Ha ezt mi így tudjuk, akkor le kell borulnunk előtte, mint Szent Tamás apostol tette, és megvallani: „Én Uram, én Istenem” (Jn 20,28). Ahogy Aquinói Szent Tamás énekli:

Isten-volta rejtve volt a keresztfán
itt emberarcát rejti e talány,
de én mindakettőt hiszem s vallhatom,
kérve, amit kért a bűnbánó lator.

Sebeid Tamásként látnom nem lehet,
mégis Istenemnek vallak Tégedet,
Hiszem, amit hinni Isten Fia szab,
igédnél, Igazság, mi van igazabb.

Ha egy református testvér úgy tudná, hogy tőle egy méterre valóságosan ott áll a föltámadt Úr, bár láthatatlanul, bizony ő is leborulna előtte.

Erre mondhatná valaki, hogy ez szubjektíve rendben van, de objektíve hogy áll a dolog? Ez azok részére, akik a kétezer éves folyamatos hiten kívül vannak, tudományos kutatás kérdése.

Akik a Kálvin által alapított közösségben lettek megkeresztelve, kutassák szorgalmasan a Kálvin előtti másfél ezer év hitét, hiszen ők sem csupán ötszáz éves kereszténység tagjai, hanem a kétezer éves kereszténységé.

Ebben a kutatásban segíthet (mert az Eukharisztia egyháztani kérdésekkel van kapcsolatban) Boldog John Henry Newman bíboros Apologia pro vita sua c. műve (magyarul: Európa Könyvkiadó, Bp. 2002).

Ugyanakkor egy katolikus hívő nem nézheti le a református testvérek Úrvacsoráját. Nekik ez marad a Szentmiséből. Ez vonatkozás az Úr Utolsó Vacsorájához, ahol áldozatként ajánlotta fel életét értünk, bűnösökért és adta magát eledelül.

Egy református testvér, ha Úrvacsorát vesz, bizonyára kegyelemben részesül, mert neki ez maradt meg – ismétlem – a Szentmiséből. A mi hitünk szerint nem áldozik, nem veszi az Úr testét és vérét, de hitében mégis kapcsolatba lép az Úrral, aki hozzánk akar jönni, és bennünk lakni (ld. Jn 14,23).

Ha soraim bárkiben, reformátusban vagy katolikusban gyűlöletet keltenek, tudja meg, hogy nem értette meg, amit írtam. Nem végeláthatatlan indulatoktól parázsló vitát nyitottam, hanem szeretetben, ahogy tőlem tellett, szóltam.

Fr. Barsi Balázs


 Nem „kárhozatos bálványimádás"!

A magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklusának 10. ülésén, 2012. május 24-én névszerinti szavazással, a 74 jelen lévő vezető személyiség 57:17 arányban az átváltoztatást, az Átváltoztatott Kenyérben Krisztus Testét, az Átváltoztatott Borban Krisztus Vérét hinni, „kárhozatos bálványimádásnak” ítélte!  Mivel Krisztus maga parancsolta meg a követőinek egyedüli éltetőként az Ő testének és vérének vételét, a szavazók- ártó módon- a saját nyájukhoz tartozók élete ellen is szavaztak!  Úgy döntöttek, hogy a 450 évvel ezelőtti Heidelbergi Káté 80. paragrafusa, nevezetesen az, hogy  a katolikusok miséjét, az átváltoztatást, az Eucharisztia tiszteletét és vételét ma is „kárhozatos bálványimádásnak” tartják és ezt a viszonyulást írják elő a saját nyájukhoz tartozóknak, a saját híveikben is  súlyos zavart okoztak. Még a reményét, a hitét is elvették tőlük, hogy Krisztus intelmét valahogy mégiscsak teljesíthetik, hogy testének és vérének vételében valahogy mégiscsak részesülhetnek ők is.(l.: református. hu/ Nézze vissza a zsinat vitáját a Heidelbergi Káté fordításáról).

A természettudomány a létező anyagi világra vonatkozóan az egzakt, a feltárt igazságok teljességének pontos képviselete. Az igazság képviseletének ilyen kötelezettsége miatt egy hívő természettudományos ember számára, aki aggódik a magyarság, az emberiség bajbajutottsága, gyermekeink, unokáink jövője miatt, kötelező felemelni a szavát, amikor az élet záloga, az igazság ellen tesznek, amikor igazságok tárát, legyen az akár csak a szavakban kinyilatkoztatott igazságok tára, a Szentírás, megcsonkítják. Különösen, amikor az egyedüli igaz éltetőnek, Jézus Krisztusnak a szavait, parancsait- a legfontosabb parancsait, intelmeit- hagyják el, vagy elferdítik és közben, megtévesztően, a fiatalokat megrontóan, Krisztus követőinek, keresztényeknek, vagy keresztyéneknek hirdetik magukat. 

Krisztus követővé, Krisztus megvallójává, ígérete szerint az örök élet várományosává váláshoz Krisztus szavai, intelmei teljességgel eligazítóak, egyértelműek, mindenki ellenőrizheti, senki nem csorbíthatja, senki nem vehet el belőle semmit: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi örökké él.” (Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban a zsinagógában tanított - János 6, 53-59). 

Az Emberfia teste és vére, amire Krisztus utal pedig nem más, mint az utolsó vacsorán önmaga által a saját testévé és vérévé Átváltoztatott Kenyér és Bor. Ezt a csodálatos tettet (magát az átváltoztatást) a Szentlélek közreműködésével az idők végezetéig feladatként tovább adta az apostoloknak, majd folytonossággal az apostolok és az apostol utódok által felszentelt papoknak: „Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik, ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is,  és azt mondta: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.”  (Lukács 22, 19-20).  Az utolsó vacsora központi eseménye az átváltoztatás és az átváltoztatás folytonos megismétlésének megparancsolása, vagyis az Oltáriszentség, az Egyház, az „Egy, Szent, Katolikus (Egyetemes) és Apostoli Anyaszentegyház” (ahogy a Niceai-Konstantinápolyi hitvallásban van) alapítása lényegében azonosan van leírva a másik kettő szinoptikus evangélistánál is (l. Máté 26, 26-28 és Márk 14, 22-24).

A kezdetektől- az ősegyházban- az apostolok és utána azok, akiket kézrátétellel erre felszenteltek, az összejöveteleiken, sokszor titokban, a Szentlélek erejével  a kenyeret és a bort a mennybe felment Jézus Krisztus testévé és vérévé változtatták át. Az Átváltoztatott Kenyeret, az Oltáriszentséget az összejöveteleiken nem fogyasztották el teljesen, hanem féltve őrizték, hogy alkalmas időben elvigyék a börtönbe zárt, megkínzott, beteg testvéreiknek a gyógyításukra, gyógyulásukra, megerősítésükre. Tehát a kezdetektől, Krisztus mennybe menetelét követő első Pünkösdtől, az  apostolok igehirdetésének kezdetétől, azokat akik Krisztus követői, megvallói lettek keresztényeknek, Krisztus Testét, a testévé Átváltoztatott Kenyeret evőknek és Krisztus Vérét, a vérévé Átváltoztatott Bort ivóknak nevezték. Így a kezdetektől és az idők végezetéig Krisztus követői, a keresztények legpontosabb, legegyértelműbb meghatározása, definiciója: „titokzatosan Krisztus testévé Átváltoztatott Kenyeret evők és a vérévé Átváltoztatott Bort ivók közössége”.

Abban a nagy bajban, amibe az emberiség és benne a magyarság, a magyar nép, minden más népnél fokozottabban is, mostanra belesodródott, ez az érthetetlen,  felfoghatatlanul mély gyűlöletből fakadó zsinati állásfoglalás nagy hiba, nagy baj, súlyos vétség, a magyarság bajbajutottságát sokszorosan tetéző, ártó tett volt! A fosszilis szén rohamos fogyása, az élővilág, különösen az élő erdőségek pusztítása és az általános elszennyeződés parancsolóvá teszi egy új világrend, a „gyógyítás világrendjének” sürgető kimunkálását. A „gyógyítás világrendjét”, mivel minden gyógyításhoz mindenkor transzcendens erő, energia szükséges, csak az igaz gyógyító, Jézus Krisztus által, Őbenne valósíthatjuk meg! Az elhibázott zsinati állásfoglalás helyett inkább a baj lényegét, a bajból való egyedüli kimenekülést szem előtt tartva és az igazi ökumenét, az egységet keresve, az utolsó szavai: „s íme én veletek vagyok a világ végezetéig” miatt megalapozottan reménykedve,  sürgetően be kell látnunk , hogy a gyógyításhoz, az új világrend, a „gyógyítás világrend” megvalósításához szükséges erőt, energiát kizárólag Krisztusban, az Ő testévé Átváltoztatott Kenyérben és a vérévé Átváltoztatott Borban találhatjuk meg.

Kellermayer Miklós
egyetemi tanár, emeritus professzor

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning“

Nem milliók, hanem lelkek milliárdjai fognak megtérni

2012. április 21., szombat, 16:00

Drága szeretett leányom, vigaszt kell hoznom mindazoknak, akik félnek ezektől az üzenetektől.

Engedjétek, hogy megnyugtassalak benneteket, minden drága követőmet, azáltal, hogy az egész emberiségnek adott Nagy Irgalmasságomról biztosítalak benneteket.

Értékes követőim imáinak hatására - melyeknek mindegyikét örök Atyám meghallgatta és Isteni időzítésének megfelelően válaszolt rá – sok megtérés kezd kibontakozni.

Soha ne adjátok fel a reményt. Ti vagytok küldetésem gerince a Földön, hogy segítsetek nekem az egész Emberiség megmentésében. Ezért ti a bűnök fájdalmát fogjátok elszenvedni másokért.

Soha ne feltételezzétek, hogy mások bűnei annyira be tudják feketíteni a Legmagasságosabb Isten Világosságát, mintha elveszett volna minden.

Hamarosan mindenki tanúja lesz Isten Dicsőségének az Én Irgalmasságom által, amely a Nagyfigyelmeztetés alatt kerül kinyilatkoztatásra.

Nem milliók, hanem lelkek milliárdjai fognak megtérni. Ez azt jelenti, hogy a sátán hatalma csökkeni fog amint Isten hadserege erővel felemelkedik, hogy legyőzze a vadállatot.

Az emberiség hamarosan meg fogja tudni saját létezése igazságát. Ez lesz a fordulópont Isten gyermekeinek, akik egyesülni fognak a felkészülésben az Új Béke Korszakára, ahol a bűn már nem fog létezni.

Az ima azért fontos, mert Isten az Atya minden ember számára megadta a szabad akarat ajándékát ezen a Földön, születésükkor. Bár Neki megvan a hatalma ahhoz, hogy bármit megtegyen, amit óhajt, mégis azt akarja, hogy gyermekei a szabad akaratuk által jöjjenek Hozzá.

Isten az Atya nem akarja kényszeríteni gyermekeit, hogy szeressék Őt.

Ez természetes kell, hogy legyen. De hogyan lehet olyasvalakit szeretni, akit nem is ismersz?

Ez a mai világ problémája. Istent, az Atyát csak nagyon kevesen ismerik. Nagyon kevesen ismernek Engem, az Ő szeretett Fiát, Jézus Krisztust.

Nektek követőim, imáitokat kell bevetnetek, hogy Isten az Atya különleges ajándékokat tudjon adományozni azoknak a lelkeknek, akik sötétségben vannak.

Akkor majd az Ő Dicsőséges Világossága bemutatásra kerül nekik és megmenekülnek

A ti imáitok ajándéka által, Isten az Atya isteni beavatkozásával közelebb hozza Szívéhez azokat, akik nem ismerik Őt, vagy nem tudnak az Ő létezéséről.

Azonban sok lélek, akik Atyámat ismerik, de szándékosan mégis hátat fordítanak Neki, szörnyű büntetéssel fognak szembesülni.

Minden lehetőség megadatik majd nekik, de Istent mégis el fogják utasítani.

Mert ezen lelkek számára, akik a Föld bizonyos részein, közönséges módon folytatják aljas cselekedeteiket, a büntetés földrengés formájában fog bekövetkezni.

A globális csoport, amely továbbra is pusztítja azokat az országokat, amelyek fölött ellenőrzést gyakorolnak, megállításra kerül, és kíméletlenül meg lesz büntetve Atyám keze által.

Ismét imáitokra van szükség, hogy a hasonló bűnöket, és a bekövetkezendő büntetést enyhítse.

Egy kicsivel több idő szükséges az Isteni Irgalmasságomra való felkészülésben, lehetővé téve több lélek felkészülését erre a nagy eseményre.

Fontos, hogy a legtöbb ember megmenekülhessen, és hogy minden lélek, beleértve a megrögzött bűnösöket is, esélyt kapjanak Istennel való újraegyesülésükre.

Ez az Én legnagyobb kívánságom, hogy minél több ember fölött uralkodhassak az Új Paradicsomban.

Imáitok segíteni fognak Nekem legnagyobb vágyam beteljesülésében, hogy mindnyájan egy családdá válhassunk szeretetben, egységben, mindörökkön örökké.

Szeretett Jézusotok