Ferenc pápa és Justin Welby canterburyi érsek közös nyilatkozata

Október 5-én Rómában Ferenc pápa és Justin Welby canterburyi érsek nemcsak közösen imádkoztak az anglikánok és katolikusok közötti teljes egységért, hanem közös nyilatkozatot is kiadtak. Ennek szövegét most teljes terjedelmében közöljük.

Ötven évvel ezelőtt elődeink, VI. Pál pápa és Michael Ramsey érsek ebben a városban találkoztak, amelyet Péter és Pál apostol szolgálata és vére szentelt meg. Azt követően II. János Pál pápa és Robert Runcie, illetve George Carey érsek, majd XVI. Benedek pápa és Rowan Williams érsek együtt imádkoztak Szent Gergelynek ebben a templomában a Caelius dombon, ahonnan Gergely pápa elküldte Ágostont az angolszász népek evangelizálására. Amikor elzarándokolnak ezeknek az apostoloknak és szent atyáknak a sírjához, a katolikusok és az anglikánok egyaránt felismerik, hogy örökösei annak a kincsnek, amelyet Jézus Krisztus evangéliuma, valamint az a meghívás jelent, hogy továbbadják azt az egész világnak. Megkaptuk Jézus Krisztus örömhírét olyan férfiak és nők szent életén keresztül, akik szavaikkal és tetteikkel hirdették az evangéliumot, és azt a megbízást kaptuk, a Szentlélek arra indított minket, hogy tanúi legyünk Krisztusnak „a föld határaiig” (ApCsel 1,8). Közös meggyőződéssel valljuk, hogy a „föld határai” ma nemcsak földrajzi határokat jelentenek, hanem azt a feladatot róják ránk, hogy különösen is azokhoz vigyük el az evangélium üdvözítő üzenetét, akik társadalmaink peremén, szélein élnek.

1966-os történelmi találkozásukkor VI. Pál pápa és Ramsey érsek felállították az anglikán-katolikus nemzetközi bizottságot, hogy az olyan komoly teológiai párbeszédet folytasson, amely „az evangéliumokat és a közös ősi hagyományokat alapul véve elvezet az igazságban megvalósuló egységre, amelyért Jézus imádkozott”. Ötven évvel azt követően hálát adunk az Anglikán-Katolikus Nemzetközi Bizottság [ARCIC] eredményeiért. Ez a bizottság a kölcsönös tisztelet és szeretet új perspektívájából vizsgált olyan tanokat, amelyek a történelem során szakadást okoztak. Ma különösen is hálásak vagyunk az ARCIC II. szakaszának dokumentumaiért, melyeket meg fogunk vizsgálni, és várjuk a végkövetkeztetéseket az ARCIC III. szakaszától, amely próbál előrelépéseket tenni egységünk új helyzeteiben és kihívásaiban.

Ötven évvel ezelőtt elődeink felismerték azokat a „komoly akadályokat”, amelyek gátolták közöttünk a hiten és a szentségi életben való teljes osztozás helyreállításának útját. Ezek ellenére – hűen az Úr imájához, hogy tudniillik tanítványai egyek legyenek – nem bátortalanodtak el, hogy elinduljanak az úton, bár nem tudták, milyen lépéseket tudnak megtenni az út során. Nagy előrehaladást értünk el sok területen, ahol távol voltunk egymástól. Ugyanakkor új körülmények új nézeteltérésekhez vezettek, különösen is a nők felszentelése és az emberi szexualitással összefüggő újabb kérdések kapcsán. E nézetkülönbségek mögött örök kérdés marad a tekintély gyakorlásának módja a keresztény közösségben. Ma ez a néhány problematikus terület komoly akadályt emel teljes egységünk előtt. Miközben elődeinkhez hasonlóan mi sem látjuk még a megoldásokat az előttünk tornyosuló akadályokra, nem vagyunk elbátortalanodva. Bizakodva és a Szentlélekben örvendezve bízunk abban, hogy a párbeszéd és a kölcsönös elkötelezettség mélyebb megértésre vezet majd minket, és segít felismernünk Krisztusnak az ő egyházára vonatkozó akaratát. Bízunk Isten kegyelmében és a Gondviselésben, tudjuk, hogy a Szentlélek új kapukat nyit majd meg és elvezet minket a teljes igazságra (vö. Jn 16,13).

Az említett nézetkülönbségek nem gátolhatnak meg minket abban, hogy fivérnek és nővérnek ismerjük el egymást Krisztusban közös keresztségünk alapján. Attól sem foghatnak vissza minket soha, hogy felfedezzük a mély keresztény hitet és életszentséget a másik hagyományaiban, és hogy örüljünk neki. E nézetkülönbségek miatt nem szabad csökkenteni ökumenikus erőfeszítéseinket. Krisztus imája az utolsó vacsorán azért, hogy mindnyájan egyek legyenek (vö. Jn 17,20–23), felszólítást jelent az ő mai tanítványainak, amint annak idején, a halálát, feltámadását, valamint az egyház rákövetkező születését közvetlenül megelőző időben is az volt. Még nézetkülönbségeink sem zavarhatják meg közös imánkat: nemcsak imádkozhatunk együtt, hanem kell is együtt imádkoznunk, hogy hangot adjunk annak a hitnek és örömnek, amelyen osztozunk Krisztus evangéliumában, az ősi hitvallásokban és Isten szeretetének hatalmában, melyet a Szentlélek tett jelenvalóvá, hogy megszűnjön minden bűn és szakadás. Így, elődeinkhez hasonlóan, buzdítjuk papságunkat és a hívőket, hogy ne hanyagolják el és ne becsüljék le ezt a biztos, jóllehet tökéletlen közösséget, amelyen már osztozunk.

Nézetkülönbségeinknél szélesebb és mélyebb a hit, amelyen osztozunk, és a közös örömünk az evangéliumban. Krisztus azért imádkozott, hogy tanítványai egyek tudjanak lenni, „hogy a világ higgyen” (Jn 17,21). Egységre irányuló égető vágyunk, melyet e közös nyilatkozatban kifejezünk, szorosan kapcsolódik ahhoz a közös vágyunkhoz, hogy férfiak és nők eljussanak arra a hitre, hogy Isten elküldte Fiát, Jézust, a világba, hogy megmentse a rossztól, mely elnyomja és legyengíti az egész teremtést. Jézus szeretetből életét áldozta, halálból való feltámadása által pedig a halált is legyőzte. A keresztények, akik elfogadták ezt a hitet, találkoztak Jézussal és szeretetének győzelmével saját életükben, és arra kaptak indítást, hogy másokkal is megosszák e jó hír örömét. Képességünk, hogy egybegyűljünk imádságban dicsérni és kérni Istent, és hogy tanúságot tegyünk róla a világban, azon a bizalmon alapszik, hogy közös hiten osztozunk és a hitben lényegileg egyetértünk.

A világnak látnia kell, hogy közös munkálkodásunkkal erről a Jézusba vetett közös hitről teszünk tanúságot. Közösen dolgozhatunk és kell is dolgoznunk, hogy megvédjük és megőrizzük közös otthonunkat: úgy kell élnünk, oktatnunk és cselekednünk, hogy hozzájáruljunk a környezetpusztítás gyors véget éréséhez, hiszen az sérti a Teremtőt és kárt okoz az ő teremtményeinek; továbbá olyan egyéni és társadalmi viselkedési formákat kell kialakítanunk, amelyek előmozdítják a fenntartható és teljes körű fejlesztést mindenki javára. Egységben lehetünk és kell is lennünk abban a közös ügyben, hogy támogassuk és védelmezzük minden ember méltóságát. A személyes és társadalmi bűn lealacsonyította az emberi személyt. A közöny mai kultúrájában az elidegenedés falai elszigetelnek minket másoktól, az ő küzdelmeiktől és fájdalmaiktól, amelyektől ma sok olyan ember is szenved, akik testvéreink és nővéreink Krisztusban. A pazarlás mai kultúrájában a legsebezhetőbbek életéről gyakran megfeledkezik a társadalom és kiveti magából. A gyűlölet mai kultúrájában kimondhatatlan erőszakos tettek tanúi vagyunk, melyeket gyakran a vallásos hit torz felfogásával igazolnak. Keresztény hitünk arra késztet minket, hogy elismerjük minden emberi élet felbecsülhetetlen értékét, és kifejezzük megbecsülésünket minden emberi élet iránt az irgalmasság cselekedeteivel: oktatást, egészségügyi ellátást, ételt, tiszta vizet és menedéket nyújtunk, s mindig azon vagyunk, hogy megoldjuk a konfliktusokat és építsük a békét. Krisztus tanítványaiként az emberi személyt szentnek tekintjük, és Krisztus apostolaiként az emberi személy pártfogóinak kell lennünk.

Ötven évvel ezelőtt VI. Pál pápát és Ramsey érseket az apostol szavai inspirálták: „felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van, futok a cél felé, hogy elnyerjem Isten mennyei hívásának jutalmát, melyet Krisztus Jézusban adott” (Fil 3,13–14). Mára azt, „ami mögöttünk van” – a szétszakítottság fájdalmas századait – részben begyógyította az ötvenévnyi barátság. Hálát adunk a római Anglikán Központ ötvenéves működéséért, melynek az a rendeltetése, hogy a találkozás és a barátság helye legyen. Egymás barátaivá és útitársaivá váltunk közös zarándoklásunkban, ugyanazokkal a nehézségekkel nézünk szembe, megerősítjük egymást, tanuljuk megbecsülni az ajándékokat, amelyeket Isten a másiknak adott, és igyekszünk – alázattal és hálával – sajátjainknak tekinteni azokat.

Türelmetlenül szeretnénk továbbhaladni, hogy teljes egységben tudjuk hirdetni mindenkinek – szavakkal és tettekkel – Krisztus üdvözítő és sebeket gyógyító evangéliumát. Ezért nagy bátorítást jelent az, hogy ezekben a napokban az Egység és Küldetés érdekében létrejött Anglikán-Katolikus Nemzetközi Bizottság (IARCCUM) ily sok katolikus és anglikán pásztora találkozott, akik – az alapján, ami közös, és amit az ARCIC tudósainak nemzedékei gondosan napvilágra hoztak – erősen vágynak továbbhaladni az együttműködés küldetésében és a tanúságtételben a „föld határaiig”. Ma örömmel bízzuk meg őket és küldjük előre őket kettesével, ahogy az Úr elküldte a hetvenkét tanítványt. Az ő ökumenikus küldetésük a társadalom peremén élők felé legyen tanúságtétel mindannyiunk számára, és erről a szent helyről, ahogy a jó hír oly sok évszázaddal ezelőtt, induljon el az üzenet, hogy katolikusok és anglikánok együtt fognak munkálkodni, hogy hangot adjanak az Úr Jézus Krisztusban való közös hitnek, hogy enyhülést vigyenek a szenvedőknek, békét oda, ahol konfliktus van, méltóságot, ahol megtagadják és lábbal tiporják azt.

Nagy Szent Gergely e templomában buzgón kérjük a Szentháromság áldását az ARCIC és a IARCCUM további működésére, és mindazokra, akik imádkoznak a köztünk lévő egység helyreállításáért, és segítik azt.

Róma, 2016. október 5.

Őkegyelme Justin Welby – Őszentsége Ferenc

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

http://masodikeljovetel.hu/profeciak-melyek-arra-utalnak-hogy-papasagra-gondterhes-idok-kovetkeznek

II. Mit várhatunk a hamis prófétától a próféciák szerint

Hét jel, amelyre figyelnünk kell a hamis prófétát illetően:

1. Kérkedés, /hamis/ alázatosság, mesterien leplezve. A gonosz büszkeségét

Képmutató módon alázatosságként álcázza. Minden „alázatos” tett, melyet cselekszik, szándékosan közhírré lesz téve a média által, ő pedig azt állítja majd, hogy ő egy átlagos, alázatos személy, mialatt a kampánya szégyentelen magamutogatóként fogja mutatni őt. Ez a propaganda fel lesz használva saját népszerűsége növelésére és látszólagos egyenlőségére mutatva.

Ahelyett, hogy a hitet védelmezné, igyekezni fog, hogy hatást gyakoroljon a világ katolikusaira, cselekedetei és tanításai által. Magát megjátszó magatartása nem csupán arra lesz felhasználva, hogy befeketítse XVI. Benedeket és elődeit, de arra is, hogy olyannak láttassa XVI. Benedeket, mint egy kíméletlen, megmerevedett tradicionalistát. Ha ez a jelenlegi pápaság alatt történik, akkor megláthatjuk, hogy a katolikusok két részre oszlanak: Ferenc-követőkre és Benedek-követőkre.

Ő nem az lesz, akinek látszik, hamis prófétaként egyike lesz az emberi történelem legnagyobb csalóinak, habár úgy fog tűnni, mint a tökéletes ellentéte annak, ami valójában. Ily módon szerepét tökéletesebben fogja eljátszani, mint egy valódi pápa, legalábbis eleinte. Minden előző pápa úgy lesz bemutatva, mint akik kevesebbek voltak annál, mint aminek lenniük kellett volna, annak a fényében, aki megjátssza azt. Ő a pápák pápájának fog látszani. De a tradíciókban való következetlensége és leplezett önpropagandája egyike lesz a jeleknek, amelyek szerint feltételezhető, hogy ő a hamis próféta.

1. Rejtélyes karizmája van és gyorsan tesz szert általános befolyásra

Megmagyarázhatatlanul, azonnal elnyeri a világ és a média szeretetét, egy példa nélküli, óriási népszerűséget, ahol nem számít, hogy mit mond, vagy mit tesz, minden csak egy módon magyarázható; kétértelmű beszédre kötelezi el magát /mindkét oldal számára beszélve szájának két oldaláról/, amivel szándékosan zavart kelt a hívőkben. Úgy bánnak vele, mint egy élő szenttel. Olyan erő kíséri, hogy egyetlen szavát sem kérdőjelezik meg. Egy idő után úgy tűnik majd, hogy természetfeletti adottságokkal bír és az emberek hinni fognak abban, hogy csodákat tud tenni. Bárkit, aki ellenáll neki, megbírálják és eretneknek tekintenek, /pontosan ellentétben az igazsággal/. Mindenkit, akit eretnekséggel vádolnak, kinevetnek és semminek tekintenek, sőt üldözni fognak.

Kétértelmű beszédének példája: „Természetesen tudjuk, hogy a házasság hagyományosan egy férfi és egy nő között jön létre, és így is kell maradnia. De egyúttal toleránsnak kell lennünk és együtt érzőnek az egyneműek házasságával kapcsolatban, akiknek szintén törvényes jogaik vannak. A mai világban ott kell elérnünk az embereket, ahol vannak; és kik vagyunk mi egyáltalán, hogy ítélkezzünk? Tehát meg kell kérnünk a papokat, hogy egyházi áldásukat adják ezekre, mindenki javára.”

1. Hasznosítja a fokozatosság törvényét és népszerű támogatottságát, hogy meghiúsítson mindenfajta ellenkezést.

A hamis próféta rejtett napirendje lesz, hogy lépésről-lépésre haladjon, mindig egyszerre két irányban /az irányban, hogy látszólag tiszteletben tartja az Egyház tanítását és a másik irányban, hogy megváltoztassa azt, a jó érdekében/ úgy, hogy a bekövetkező változások olyan kicsik legyenek, hogy a hívőket ne izgassa fel és ne aggodalmaskodjanak annyira, hogy észrevegyék a pápa színlelt jóakaratát. Ily módon túlságosan nehéz lesz világosan védekezni és megállítani őt. Kicsiny, alig érzékelhető lépésekkel – mialatt az Egyház korszerű tanítását modernizációvá, valóságos változtatássá, eretnekséggé teszi, olyan előrehaladással, amely annyira fortélyos, hogy megállíthatatlanná válik, és oly módon, hogy még a hívők is védelmezik, akik nem veszik észre a csalást és a napirendet, amely kibontakozik, fokozatos természeténél fogva és a kétértelmű beszédnél fogva, amely körülveszi.

1. Nyitottságot fejez ki a tantételek módosítására és utat nyit a hitehagyásnak.

A hamis próféta eretnekségbe viszi az Egyházat, amelyet a Jelenések könyve első  pecsétje fejt ki, amikor az igaz hitet kiforgatják, amikor az Egyház elé egy új, felhígított tanítást állítanak. Kérdezzétek meg magatoktól: Ferenc pápa olyan lépéseket tesz-e, amelyek valószínűleg a tantételek és az erkölcs változásának alapját vetik meg, egészen egy új világvallás kialakításáig?

Ha ő a hamis próféta, Ferenc nem csupán véletlen teológiai tévedéseket fog elkövetni szónokiasságában, de e helyett egyre inkább elmozdul egy nyíltan hamis hit tanítása irányában, ezzel bizonyítva, hogy az általa vallott és tanított hit hamis, felfedvén magát, mint eretnek ellenpápát és megtévesztve sokakat, amikor az igaz hitet átalakítja egy rejtetten hamis hitté. Közelíteni fog ahhoz a megoldáshoz, hogy egyként egyesítse valamennyi felekezetet. Üdvözölve, mint minden újítót, ünnepelni fogja a világ, mert el fogja nézni a bűnt, új törvényeket fog hozni, amelyek nem csak ellentmondanak a katolikus Egyház tanításának és hittételeinek, de szembefordul minden keresztény törvénnyel. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek könnyű lesz ezt meglátnia, mivel okos és ügyes észérveket fog használni, szelídségbe és kedvességbe beágyazva, hogy sokakat vakká tegyen az Igazságra. Valamennyi liberális püspök és teológus figyelni fog erre a pápára és dicsérni fogják őt. Az egyházi vezetők is kétértelműen fognak beszélni abbeli törekvéseikben, hogy aláássák a katolikus hitelveket, a szeretetről és szentírási idézeteikről elmondott szavaikat csak arra fogják felhasználni, hogy megtévesszenek bennünket, ármányos módon tesznek nemtörődöm és zavart keltő állításokat a nép előtt – cserébe pedig a hamis próféta dicsérni fogja őket, mint újítókat.  Amikor ez megtörténik, minden katolikustól megkívánják, hogy döntsenek, melyik oldalra állnak, vagy mulasztásuk miatt a rossz oldalon találják magukat! Sajnos, sokan magukhoz ölelik hamis vezetőik hazugságait és lazaságait, inkább, minthogy szembenézzenek az Igazság kihívásaival. Szt. Bellarmin Róbert azt mondta: Csak keveseknek adatik meg, hogy felismerjék az igaz Egyházat oly sok szakadás és eretnekség sötétsége közepette és még kevesebbeknek az, hogy szeressék az Igazságot, amelyet láttak, hogy annak ölelésébe meneküljenek.

Így, a hívők közül sokan félre lesznek vezetve. Bekövetkeznek a megoszlások. Azután a hamis próféta előkészíti az Antikrisztus számára az egy-világ vallás feletti hatalmat, és ketten együtt fognak dolgozni azon, hogy félrevezessék Isten egész népét. De az igaz Egyház nem fog győzedelmeskedni felette. A Jelenések könyve igazságát, amint az elénk lett fektetve az Egyházban az írások és a szent hagyomány szerint, nem lehet megváltoztatni. És mi sohasem cselekedhetünk gonoszat /mint megváltoztatni erkölcseinket, vagy felhígítva hittételeit/, még ésszerű okokból sem. Az eretnekség és a hamis próféta biztos jele bármelyik hittétel megváltoztatása, bármilyen érvek alapján, még egy okos ürügy alapján sem, mint pl. a /hamis/ irgalmasság okából, részvét, vagy egység kedvéért, amint az alábbi három példa szemlélteti, amely jelenleg lett megtárgyalva a Vatikánban:

1. Hamis irgalmasság, amennyiben engedélyezik a Szentáldozást /érvényes annullálás nélkül/ az elvált katolikus házaspároknak, akik új, polgári házasságot kötöttek – habár ők a házasságtörés állapotában vannak.

A Biblia szerint: „Bárki, aki elbocsátja feleségét /hacsak a házasság nem törvénytelen/ és mást vesz el, házasságot tör.” /Mt.19:9/

A Katekizmus szerint: Az Egyház fenntartja, hogy egy új házasság nem tekinthető érvényesnek, ha az első házasság az volt. Ha az elváltak új, polgári házasságot kötöttek, olyan helyzetbe kerülnek, amely által objektíven megszegik Isten törvényét. Ennek következtében nem részesülhetnek Szentáldozásban mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll. / 1650/

1. Hamis részvét és túlzó tolerancia azt kívánni papoktól, hogy adják az Egyház  áldását a melegek házasságára, akkor is, ha ez diszkriminációt jelent.

A Biblia szerint: „Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában.” /1.Kor.6:9 RSVCE/

„Ezért szolgáltatta ki őket Isten aljas szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel váltották fel. Ugyanígy, a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival űzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét.” /Róm. 1:26-27/

A Katekizmus szerint: „A Szentírásra támaszkodva, mely súlyos romlottságként mutatja be, a hagyomány mindig is azt jelentette ki, hogy a homoszexuális cselekedetek önmagukban rendezetlenek. Ellentétesek a természeti törvénnyel, a nemi aktus elől elzárják az élet ajándékát. Nem származik belőle igazi érzelmi és szexuális kiegészülés. Semmi esetre sem szabad azokat jóváhagyásban részesíteni. Maga a hajlam is objektíve rendezetlen. /CCC 2357-8/

„Maga Isten a házasság szerzője. A házasságra szóló hivatás a férfi és a nő természetében gyökerezik úgy, amint ők a Teremtő kezéből kikerültek.” /CCC 1603/

„A Szentírás megerősíti, hogy a férfit és a nőt Isten egymás számára teremtette. Most már többé nem két test, hanem csak egy.” /CCC 1605/

Tény, hogy ez az, ami most kezdődik, és megjövendölték, hogy ez fog történni. A prófécia állítja: a bűn eltörlése olyan törvények bevezetése által kezdődik, amely a tolerancia jóváhagyásával kezdődik. Ezek magukba foglalják az abortuszt, eutanáziát és az azonos neműek házasságát. Az egyházakat kényszeríteni fogják, hogy engedélyezzék az azonos neműek házasságát és a papokat kényszeríteni fogják, hogy megáldják azokat.” /MDM/

1. Hamis egység /ökumenizmus/, amennyiben megengedik a nem katolikusoknak, hogy katolikus templomban Szentáldozáshoz járuljanak, hittételbeli kompromisszum vagy maguknak a szentségeknek  módosításával vagy megváltoztatásával.

A Biblia szerint: „Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből, mert aki /méltatlanul/ eszik és iszik, anélkül, hogy megkülönböztetné /az Úr/ testét, tulajdon ítéletét eszi és issza.” /1.Kor. 11:27-29/

A Katekizmus szerint:”Annak, aki tudatában van valamely súlyos bűnének, mielőtt áldozáshoz járulna, előbb a bűnbocsánat szentségében kell részesülnie.”/CCC 1385/

„Azoknak, akik magukhoz veszik az Eucharisztiát, meg kell felelniük  a kívánt feltételeknek.  /CCC 1388/

„Teljes egységben kell lenniük a katolikus Egyházzal, el kell fogadniuk a katolikus hagyomány valamennyi hittételét és kegyelmi állapotban kell lenniük.” /CCC 1400/

„Azoknak, akik részesülnek az Eucharisztiában, szükséges, hogy kinyilvánítsák e szentségre vonatkozóan a katolikus hitet – beleértve a valóságos jelenlétet/ és kellő felkészültséggel kell rendelkezniük.” /CCC 1401/

Egyházunk egyre inkább támadásnak van kitéve kívülről és belülről. Amit láthatunk majd, az egy kísérlet a katolikus Egyház alapvető átformálására, még belső hierarchiája által is. Nem ezek-e a démonok hittételei és a hazugok igényei, amelyektől Szent Pál óvott, hogy törvényesíteni fogják az utolsó időkben? /1.Tim.4:11-2, 2.Tim.3:1-5/ És ha így van, nem lehet más következtetést levonni, mint hogy Isten haragja valóban azok ellen fordul, akik elnyomják az Igazságot. /Róm. 1:18/

Ez talán mindenkire vonatkoztatható, aki elnyomja az égi üzeneteket, melyek ezeket a próféciákat is tartalmazzák.

1. Titokban megosztottságra és háborúkra ösztönöz.

A hamis próféta úgy fogja vezetni az Egyházat, hogy utolérjék a forradalommal induló háborúk és belső megosztottságok, amelyek a keresztény hit meghamisításához vezetnek oly módon, hogy egy új vallást kreál, amely a humanizmusra alapul, nem a Kinyilatkoztatásra, az ember és nem Isten útja szerint. Ilyen háborúkról esik szó a Jelenések könyve második pecsétjében, amelyek az Antikrisztus fellépésére készítik elő az állapotokat, aki hatalomra jut; egy hamis békeközvetítő, megtévesztően szeretetteljes emberi külsővel. Vigyázzatok. Megvetendő csalárdságával, az Antikrisztus a szeretet, a béke és a harmónia követének fog látszani a világ számára. Megigéző külseje lesz, látszólagos részvéttel és szeretettel telve mindenki iránt. Ekkor a hamis próféta egy időre félre lesz állítva, mivel az Antikrisztus kíván a világ színpadára lépni, ahogyan meg lett jövendölve. Ha halljátok a médiában, amint egy új, ígéretes, okos békeközvetítőről ad híreket, tudni fogjátok, kiről van szó. Nagyon közvetlen szövetségese lesz a hamis prófétának, és nem lesz illúziónk afelől, hogy ki is ő. Az egész világot bűvöletbe ejti majd. Sokakat zavarba ejt, és arról beszél az embereknek, hogy minden jó, ami valójában rossz, és minden szent, ami nem az. Védelmezni és támogatni fogja a farkasokat, akik el akarják nyelni Isten gyermekeinek lelkét; de a hívők tudni fogják, kicsoda ő.

1. Támogatja az új-világ-rendet és az egy-világ /egységes/ fizetési eszközt.

A hamis próféta átadja megejtő, az egész világra kiterjedő befolyását a törvénytelenség emberének, aki hamis békeszerzőként emelkedik fel, hogy véget vessen a globális háborúnak, amely hamarosan elérkezik és segítségére lesz az új-világ rendnek, amelyről a Jelenések könyve 13. fejezetében esik szó. És az Antikrisztus felügyelete alatt tartja az emberiséget az egy-világ pénznemmel és a fenevad bélyegével. Azután kezdetét veszi az új-világ-szövetség által vezetett üldöztetés. Bátraknak kell lennünk és készen kell állnunk a csapások elviselésére az Igazságért. Ahogyan XVI. Benedek mondotta: „A bátorság az Igazságért az én szememben az életszentség első kritériuma ezekben az időkben.”

1. Részt vesz a nagy üldöztetésben. Ez a két személy, az Antikrisztus és a hamis próféta a sátán irányítása alatt áll, és az emberiséget a pusztulás szélére sodorja.

Az üldöztetés lassan bontakozik ki, és óvatos lesz az első időben, követve a fokozatosság törvényét. A hamis próféta és az Antikrisztus egységben fog dolgozni annak érdekében, hogy elhagyatottságba taszítsa a világot, ami akkor következik be, amikor a katolikus Egyházban beteljesedett a förtelmes utálatosság. Krisztus igazságai ki lesznek forgatva. Minden hazugság lesz.

A hamis próféta, aki a katolikus Egyház szerkezetének feje lesz a földön, elrendeli az emberiségnek, hogy Isten helyett inkább a földi vezetőt, az Antikrisztust imádja. /Jel.13:14-15/. Ezután a valóságos Szentségek csak azok által a papok /és más keresztény klerikálisok/ által lesznek elérhetők, akik hűségesek maradtak Krisztushoz és a hit igazságaihoz. A probléma ott lesz, hogy azok, akik az Antikrisztus és a hamis próféta oldalán állnak, olyanoknak látszanak majd, mint akik nagy jót tesznek a világban, mialatt azok, akik Isten Törvényeit követik, démonizálva lesznek, felkutatják és üldözni fogják őket. A Két Tanú, a katolikus Egyház és Izrael Háza bizonyságot tesz a hamis krisztus és a hamis egyház ellen, és ezeket üldözni fogják, kívülről és belülről egyaránt. Lesz egy időszak, amikor úgy fog tűnni, hogy mindketten elpusztulnak. De Isten beavatkozik, és újból felemelkednek, hogy kialakuljon az Új Ég és az Új Föld.

III. Hogyan kell reagálniuk a katolikusoknak azzal a feltételezéssel kapcsolatban, ha Ferenc pápa lenne a hamis próféta

A katolikusok hiszik, hogy Krisztus akaratából és tanításain keresztül az Egyház Előjárója védelmet élvez a tévedhetetlenség karizmája által, oly módon, hogy a Szentlélek hatalma által a pápa nem tévedhet hivatalos tanításában a hit és erkölcs dolgában. Az igaz Egyház sohasem fog tévedni hit és erkölcs dolgában. Katolikusként tudjuk, hogy ez igaz. Ezért senki ne hamisítsa meg vagy avatkozzék bele Isten Szavába.

Más részről, ha a pápa személy szerint elfogad egy eretnekséget /hamis hitelvet vagy erkölcstelenséget/, még ha csak titokban is, akkor ő de facto nem pápa többé.

Így tehát, ha egy pápa hamis hittételt tanít /vagy megváltoztat egy hittételt/, akkor ez biztos jele annak, hogy ő nem érvényes pápa, ahogyan már előadtam egy másik cikkemben. Ilyen esetben, tanításainak nem kell engedelmeskednünk és nem kell őt követnünk. Hithű katolikusoknak rá kell hangolódniuk ennek lehetőségére, különösen, mert megadattak az égi próféciák ezzel kapcsolatban, és adottak a komoly aggodalmak, melyeket Ferenc pápa folyamatosan támaszt, valamint az út, melynek irányában elhajlani látszik. De az előjárónak kijáró engedelmességre tekintettel nem dönthetünk határozottan, hogy ő eretnekséget követ-e és ennél fogva pápasága érvénytelen. Meg kell várnunk, amíg az Egyház más legmagasabb tekintélye /mint nyugalmazott Benedek pápa/ ezt kijelenti és a legtisztább bizonyítékot mutatja be.

De az emberek máris kérdezik, hogyan kellene reagálniuk azzal a feltételezéssel kapcsolatban, ha Ferenc pápa lenne a hamis próféta?

Íme, az alább következő hat mód:

1. Maradjunk engedelmesek és éberek. Lelkiismeretünkben, szívünkben, elménkben és akaratunkban maradjunk engedelmesek Ferenc pápának, és tekintsük őt érvényes pápának – jelenleg. Tudjuk, hogy az egyházi elöljáróknak tévedhetetleneknek kell maradniuk, noha nem a hamis prófétában és hazugságaiban, bárki is legyen az. Bárkit, aki támogatja a melegek házasságát, a születésszabályozást/fogamzásgátlást, abortuszt vagy eutanáziát, nők papságát, felhígított hittételeket és egyéb eretnekségeket, azt el kell kerülni.

És emlékezve Ferenc pápa útirányára a próféciák növekvő nyilvánvalóságának fényében, véget kellene vetnünk, hogy dicsérjük őt és zavaró cselekedeteit; mialatt /jelenleg/ lojálisak maradunk hozzá, mint pápához; imádkoznunk kell érte, és kérnünk kell a megvilágosodást, egyúttal ébereknek kell lennünk a lelkek és az Egyház javára. Nem akarunk semmi mást, mint hűségesnek maradni a pápához.  Szilárd gondolkodással és hittel kell látnunk utunkat a jelen pillanatban. A jelenlegi helyzet határozott éberséget kíván.

1. Legyünk óvatosak és vizsgálódóak. Ne dugjuk fejünket a homokba azt remélve, hogy mindez elmúlik. Miután megkaptuk a próféciákat és a pápa zavart keltő útirányára emlékezünk, megengedettek, sőt adottak azok a körülmények, hogy értékeljük és  valamelyest kritikusak legyünk Ferenc pápa cselekedeteit és tanításait illetően.

Katolikusként megengedett, hogy megfontoljuk a lehetőségét annak, hogy ő lehetne a hamis próféta, mialatt még nem hozunk döntést. Így jelenleg nem segít, ha túlságosan dicsérünk mindent, amit mond vagy tesz, tévesen azt gondolva, hogy ez jobb vagy hívőbb  katolikussá tesz bennünket ebben a folyamatban. Ehelyett, elgondolkodó, kritikus szemmel kellene tekintenünk mindarra, amit mond és tesz, aszerint, ahogy a jelenlegi idő kívánja, mialatt hitünket sértetlenül megőrizzük. Valóban, ez a helyzet, amely készülődik, megbotránkoztathat bennünket. Nyúljunk vissza acquinói Szt. Tamáshoz, aki Gergelyt idézi, mondván: „Ha az emberek megbotránkoznak az igazságon, jobb megengedni a botrányok kitörését, mint hogy elhagyjuk az igazságot.” Emlékezzünk, a gyanakvás nem jelenti a vétkességre való következtetést, csupán a vétkesség lehetőségét és ily módon a vizsgálódás szükségességét. És azt illetően, hogy mit kellene tennünk: osszuk meg a próféciákat és pápai vonatkozásait – „Az igazság az oroszlánhoz hasonló. Nem szükséges megvédenünk. Csak engedjük szabadon. Meg fogja védeni magát”, mondja Szt. Ágoston. Legyünk őrállói az Egyház erkölcsének és hittételeinek és követei ezeknek az égi próféciáknak. Egy ideig, még ha a dolgok rosszabbá is válnak, ne legyetek meglepve, ha még jó püspökök és teológusok is összezavarodnak és félrevezetődnek vonzódásuk és lelkesedésük által. Rövidesen, ha a dolgok olyanok, mint a próféciák jelzik, azok világosabbá válnak számukra és a hívők nagy részére is. Legyetek türelmesek és állhatatosak.

1. Maradjunk egységben, Krisztus Igazságában. Mi történt a „legyen a ti igenetek igen és a nemetek nem” kívánsággal? Nem engedjük meg, hogy meghamisítsák hitünket; tudjuk, hogy hittételeink és erkölcseink megdönthetetlenek és megváltoztathatatlanok. Még Egyházunk vezetői közül is egyesek át akarnak alakítani bennünket /és Krisztust/, vagy hátrahagyni bennünket /és Krisztust/, s ezzel szét akarnak hasítani és megosztani bennünket, nem fogunk megoszlani. Ha ezek a próféciák beteljesülnek /amint az láthatóan afelé tart/, akkor nem mi szakadunk el az Egyháztól, hanem ők szakadnak el tőlünk. Minden, amit tennünk kell, hogy maradjunk ott, ahol mindig is voltunk az Egyház hitének igazságát és hittételeit tekintve. Ahol az igaz Egyház fog maradni. Isten Szava által kormányozva a Biblia és a Katekizmus által, együtt az igaz Tanítóhivatallal.

Lesz-e következménye ennek a cikknek; valószínű. Heves lesz-e az; lehetséges. Miért írom mindezeket? A tény az, hogy a sátán abban reménykedik, hogy megmérgezi elménket az Úr próféciáit illetően, és fátyolt borít szemeinkre, hogy ne tudjuk leleplezni terveit. Realizálnunk kell ezt, és megpróbálni, hogy ne adjuk meg magunkat a gonosz terveinek, hogy megosszon bennünket és arra használjon fel bennünket, hogy egymás ellen támadjunk. Egymás ellen fog uszítani bennünket. Kétségeket és megosztást idéz elő. Nyilvánvaló, hogy fel kell készülnünk a szellemi harcra, mely a gyűlölet rettenetes áradatát fogja önteni nem csupán ezekre az égi üzenetekre, de azokra is, akik támogatják azokat. Nem engedhetjük meg, hogy ezek a támadások megállítsanak bennünket. Azt ajánlom, azzal válaszoljunk, hogy nem veszünk tudomást ezekről a támadásokról; haladjunk előre és adjuk át a világnak ezeket az égi üzeneteket, amilyen gyorsan csak tudjuk. Sokan, amikor elébük tárulnak ezek az üzenetek, megbánást fognak érezni, hogy figyelnek azokra, ahogyan mi tesszük, aztán kegyelmeket kapnak majd, hogy lássák a kinyilatkoztatás Igazságát és az események igazságát, ahogyan azok kibontakoznak.

Jegyezzétek meg, senkit sem kell követnetek, aki eretnekséget tanít /erkölcsi és hittételbeli hibákat/. Megtévesztő szakadás van kialakulóban az Egyház legfőbb szervezetében azok között a katolikusok között, akik tönkre akarják tenni az Egyház tanítását és doktrínáit és a hithű maradék között, akik ezt nem akarják. Akik szorgalmazzák a hitehagyást, azok fogják előidézni az új szakadást, nem pedig a doktrínákhoz ragaszkodó hűségesek. Amikor ők túlságosan messzire mennek,- ha ez Ferenc pápa valós napirendje,- akkor a „méltó pásztorra”, XVI. Benedekre kell tekintenünk, hogy megszabadítsa a tévedéstől és helyreállítsa az

Egyházat az ő szépségében. /Ahogyan boldog Tomasuccio de Foligno jövendölte, hogy egy pápa ezt fogja tenni./ A többit illetően, hagyjunk mindent az Úr akaratára.

1. Maradjatok jótékonyak. Vagy egyik vagy másik módon fogtok válaszolni az ebben a cikkben közölt információkra az egyet nem értés elismerését illetően. Ha megfontoljátok a lehetőségét, hogy ezek a próféciák igazak lehetnek, akkor terjesszétek ezt a cikket. Isten az ő próféciáit nem csupán néhány elfogulatlan hívő számára adja, hanem valamennyi hívőnek. Azt kívánja, hogy kinyilatkoztatásait megosszák és terjesszék mindenki számára, aki odafigyel és válaszol. És vegyétek figyelembe, hogy sokan, különösen ebben a tekintetben, még nem fognak egyetérteni. Még nem lesznek képesek meglátni vagy figyelembe venni a helyzetet. Ne próbáljátok meglátásaitokat bizonygatni. Terjesszétek elő az információt. Imádkozzatok megvilágosodásért.  Imádkozzatok a pápáért és az Egyházért, igaz irgalmasságért, részvétért és egységért. Imádkozzunk egymásért és az igazságban való egységünkért. Az idő majd világosabbá teszi a dolgokat egyik vagy másik irányban. Vagy Ferenc pápa a hamis próféta, ami reális lehetőség, vagy nem ő az, hanem valaki más.  A helyzet vagy ebben az irányban halad vagy nem, és ennek az üzenetnek kritizálása nem fogja azt megváltoztatni. Ha a helyzet ebben az irányban halad, mindenképp örülni fogtok, hogy Isten előre tájékoztatott benneteket próféciái által, akkor is, ha kezdetben elutasítottátok azokat.
2. Maradjatok reménnyel teljesek. Isten az, aki irányít, és ezeknek az időknek eseményeire gondot visel. Emlékezzetek, hogy Isten mindent javára fordít az Őt szeretőnek. /Róm. 8:28/

És ő megjövendölte mindezen eseményeket Dánielen keresztül és a Bibliában Szt. János által és több mennyei prófécia által, ezért bátraknak kell lennünk az események kibontakozásakor és ezért fel kell ismernünk, hogy Ő azt kívánja tőlünk, hogy a Beléje helyezett reménnyel és hittel válaszoljunk. A félelem nem az Úrtól való. Idézzük a 91. zsoltárunkat: „azt mondja az Úrnak: „Te vagy az én oltalmazóm, és erősségem, Istenem, akiben bizakodom…” „nem kell félned az éjszaka rémeitől, a nappal repülő nyíltól.” Krisztus oltalmaz bennünket és szeretteinket, és tudjátok, hogy elküldte az Ő Édesanyját, hogy különleges módon legyen segítségünkre ezekben az időkben.

1. Maradjatok az imádságban. Az imádság az egyetlen útja a győzelemnek és a békének. A hamis prófétával kapcsolatos jövendölések közelednek a beteljesüléshez. A Jelenések könyve és a többi próféciák szerint a hamis prófétának a helyén kell lennie az első pecsét Végső Csatája idején, a háborúkról, éhínségről, járványokról szóló többi pecsétet megelőzően; a hitehagyásról szóló első pecsétnek meg kell előznie az apokaliptikus háborúkat meghirdető második pecsétet. A hamis próféta lesz a hamis Illés, a hamis Keresztelő János, aki megerősíti a felemelkedő Antikrisztust. Vallási tekintélyénél és egyetemes befolyásánál fogva segíteni fog az Antikrisztus hatalmának megerősítésében. Mi pedig segíteni fogunk a gonosz legyőzésében. És hogy ezt megtegyük, imádkoznunk kell. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok!

Úgy látszik, Malakiás próféciájának utolsó pápája időszerű és rövidesen kezdetét veszi a nagy hitehagyás. Akiknek van szemük a látásra, az utolsó vihar felkerekedőben van. Tanúságot kell tennünk a megjövendölt Igazságról, bármilyen fájdalmas legyen is az. Egy dolog a próféciáról – sohasem könnyű meghallani, még nehezebb elfogadni. De a prófécia gyümölcsei mindig azok, amelyekre az Egyháznak szüksége van, és amit Isten akar. II. János Pál fölülről bátorít bennünket: „Nem annak van itt az ideje, hogy szégyenkezzünk az Evangélium miatt… annak van itt az ideje, hogy a háztetőkről prédikáljuk azt.” Hogy Ferenc-e a hamis próféta, amit különböző próféciák különösen jeleznek és amire sok más prófécia utalást tesz, ez egyaránt lehetséges és valószínű, de az idő majd megmutatja. Imádkoznunk kell a katolikus Egyházért, beleértve Ferenc pápát is, hogy minden a jézusi Kinyilatkoztatás Igazságában és Jézus kereszthalálában maradjon. Ha megosztjátok, vagy hírül adjátok ezt a cikket, kérem, tegyétek azt annak teljes közlésében. Bátorság!

/Dr. Kelly Bowring  teológus, író és népszerű szónok. Teológiai doktorátusát Rómában, az aquinói  Szent Tamás egyetemen szerezte meg, licenciátusát a Dominikánus Házban és a II. János Pál Intézetben /Washington DC/, mesterfokozatát az ohioi Steubenville-i  Ferences Egyetemen. Rendelkezik az Egyház megbízásával, hogy teológiát taníthat. Dékánja volt a Graduate School of Theology and Program of Catholic Studies /GST/ iskolának, a borromeói szent Károly szeminárium lelkiségi missziójának dékánja és professzora a szent teológiának a Déli Katolikus Kollégiumban. Intézeti igazgatója a Szűz Mária Kollégiumnak az Ave Maria egyetemen. Kiemelkedően híres amerikai tanár. Számos könyv szerzője. Nős, nyolc gyermek édesapja./

Forrás: http://twoheartspress.com/blog/how-to-respond-if-pope-francis-is-the-false-prophet-2/

„El akarják törölni a bűnt, mert terhes a számukra”

Giovanna Riccobaldi remetenővér levele

Előzmény: Giovanna Riccobaldi remetenővér levelet írt Sandro Magister „konzervatív” vatikáni újságírónak Bergoglio Amoris Laetitia című iratával kapcsolatban azzal a céllal, hogy annak a problémának a gyökerére felhívja a figyelmet, mely az újraházasodott elváltak áldozásának engedélyezéséről kiváltott vita valódi tárgya.
[A levél nagyon értékes mondanivalót tartalmaz (ráadásul kiválóan illik az Extra ecclesiam nulla salus című tanulmány mondanivalójához, például ezzel a mondatával: „szem elől tévesztettük életünk természetfeletti dimenzióját, az örök és szent Isten tekintetét és törvényeinek, vagyis akaratának titokzatos erejét, amit nem szükségszerűen megértve, de szigorúan be kell tartanunk, azért, mert Tőle származik”), ezért közlöm, mégha érthetetlen is számomra, hogy a remetei életbe hogyan fér bele a kinti élet „nagyon figyelmes követése”?]

---

A remeteélet egyik Istennek szentelt tagja vagyok és nagyon figyelmesen és, amennyire emberileg lehetséges, elfogulatlanul követem az újraházasodott elváltak áldozásáról szóló vitát, hogy megértsem, vajon az erre vonatkozó döntés valóban a pápai előjog – az oldás-kötés hatalma/joga – alá tartozik vagy sem, vagy talán a menny kulcsairól, a háziúr tudtán kívül, megpróbálnak titokban másolatot készíteni, hogy ily módon engedjék be azt a csalót, akinek nincs „menyegzős ruhája” (Mt 22,1-14), és ezzel kijátssza a bizalmat.

Ha az Egyház megengedi az áldozást azoknak, akik polgári házasságot kötöttek vagy együtt élnek valakivel, holott már van házastársuk, akihez szentségileg elválaszthatatlanul tartoznak („egy test”, mondja a háziúr), akkor ez azt jelenti, hogy az Egyház lehetségesnek tartja, hogy valaki Isten végtelen szent létének szentségét úgy fogadhassa, hogy nyugodtan hagyja, hogy Ő együtt élhessen a bűnnel ugyanabban a házban – az áldozó, azaz a befogadó személy testében és lelkében, hiszen a házasságtörés mindenképpen bűn marad, hacsak nem akarják az erre vonatkozó tanítást is megváltoztatni.
Lehetséges ez? Én úgy vélem, hogy nem, ha akár csak megközelítőleg is tudjuk még, hogy mit is jelent valójában a bűn. Isten maga emlékeztet bennünket a bűn szörnyűségére Mária szeplőtelen fogantatásával, aki pont azért maradt mentes még az áteredő bűntől is, hogy testébe be tudja fogadni a szent ostyát, Krisztus testét és vérét. Hogy miért? Mert Isten nem tűri a bűnnel való közösködést.

Úgy gondolom, hogy a jogi és érzelmi, vagyis szigorúan emberi aspektusok megértésének buzgalmában szem elől tévesztettük életünk természetfeletti dimenzióját, az örök és szent Isten tekintetét és törvényeinek, vagyis akaratának titokzatos erejét, amit nem szükségszerűen megértve, de mégis szigorúan be kell tartanunk, azért, mert Tőle származik.

Az Oltáriszentséget súlyos bűn állapotában fogadni nem csak egy törvény megszegését jelenti, hanem – és ebben rejlik a gyalázat – az Urat arra kényszeríteni akarni, hogy közösködjön a bűnnel. Ezzel valami ocsmány undokságot követnek el – és ez az a láncszem, amit az Isten szent létéről szóló végtelen vitából kihagynak.
Miért akarnak olyan embereknek, akik ebben a helyzetben élnek, lehetőséget teremteni, hogy ilyen borzalmas bűnbe essenek? Az egyház [!] valóban azt akarja bemagyarázni gyermekeinek, hogy Isten szent volta, és a bomlasztó és hazug tényleg összeférhet?

A problémának ez a gyökere: a bűnt be kell takarni, hogy ne kelljen és ne lehessen bűnként felismerni, mert terhes a mai ember számára és útjában áll terveinek. A bűn e befedése által, mialatt az őt megillető helyről eltávolítják, paradox módon a végén pont ugyanarra a „helyre” utalják, ami egyedül Istent illeti meg. Tudatában vagyunk annak, hogy mit jelent ez?

Sokan azt vetik közbe, hogy ez az Ószövetség mentalitása, amikor még nem létezett irgalmasság, amit Jézus hozott el. Csakhogy az ilyenek tévednek, mégpedig nagyon súlyosan: Jézusnak a hegyi beszédben ismételt „hallottátok a régieknek szóló parancsot” és „én pedig azt mondom nektek” szavai az új életbe vezetnek el bennünket, melyben a régi törvény és a moralizmus helyet ad a hitnek és a kegyelemnek, amik azonban sokkal többet követelnek, mint amennyit az Ószövetség törvényei követeltek, mert Jézust nem az érdekli, hogy kényelmes életet teremtsen nekünk ezen a világon, hanem, hogy elnyerjük az örök életet.
A megváltás megköveteli annak abszolút szükségességét, hogy a bűnt tökéletesen kiirtsuk, és többé semmilyen egyezkedésbe ne menjünk bele. Az „idők teljességével” azt követeli Jézus tőlünk, amit az Ószövetség embereitől nem követelt: tökéletes engedelmességet, mert most, a megváltással képessé tett már bennünket arra, hogy ezt tetteinkben megvalósítsuk. E szavakkal: „Hallottátok a (régieknek szóló) parancsot: házasságot ne törj! Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele” (Mt 5,27-28), azt mondja Jézus, hogy a parancs értelme mélyebbre hat, az ember szándékába nyúlik, mivel a szándékból ered a cselekedet.
Jézus hosszú hegyi beszédében nem található meg az az olcsó irgalmasság, amit mi ma irgalmasság alatt értünk, hanem bár nem otromba, de egészen finom bemutatása a bűnnek, ami hangban és feszültségben kifejeződő crescendoban ér véget, olyannyira, hogy az evangélistának a végén meg kell jegyeznie, hogy „a nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van” (Mt 7,28-29).
Jézust nem az erkölcsi viselkedésnormák puszta tana érdekli, hanem a tökéletesen megváltott lét. Próbáljuk végre felfogni, hogy itt nem arról van szó, hogy valakik jogát elismerik, hanem arról, hogy Isten szent voltára emelnek kezet. Ott tartunk, hogy az érinthetetlenre emelünk kezet, és arra kényszerítjük Őt, hogy a gonoszság fejedelmével közösködjön.

Hogy az újraházasodott elváltak nem áldozhatnak, önmagában még nem akadálya örök üdvösségüknek. Az eucharisztia méltatlan vétele azonban minden elvesztését eredményezi (1 Kor 11,27). Ne engedjük tehát testvéreinket egy végtelenül rosszabb helyzetbe kerülni, mint amiben már úgyis vannak. Különben az ellenség játékát játsszuk.
Ha az egyház [!] mégis meg akarja adni nekik ezt a lehetőségét, akkor ez azt jelenti, hogy az érintetteket már halottnak tekinti, és Istent arra akarja kényszeríteni, hogy saját irányelveiket és intézkedéseiket fogadja el a magáénak.

(forrás: www.katholisches.info – 2016. szeptember 27.)
http://katolikus-honlap.hu/1602/remete.htm