Martin Lenz nemrég feltett írása
– néhány új szempontból és néhány új részlettel – ismételten óva int –
nem is elsősorban a zsinati szektától, hanem az ú. n. tradicionalista
„pásztoroktól”, akik „az embereknek azon csoportjait, akik őszintén
katolikusok akarnak lenni, arra nevelik, hogy azt higgyék, hogy
autentikus katolikus viselkedésmód a pápa tanítóhivatalát az ő saját,
hitről alkotott elképzelésükhöz igazítani … Ezek a hangadók ezeket a
szegény, naiv embereket arra tanítják, hogy az Egyházzal szemben
bizalmatlannak lenni katolikus viselkedés”!
Ezek a hangadók azért működhetnek és érhetnek el vélt „sikereket”, mert az ú. n. „tradicionalisták” vagy teljesen
felkészületlenek, tanulatlanok, vagy egyszerűen csak azok közé
tartoznak, akik „tanítót tanítóra szereznek maguknak, mert nem bírják
elviselni az igaz tanítást” vö. 2 Tim 4,3-4: „Mert jön idő,
amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját
ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket
csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket
elfogadják.” – Azt az örökérvényű katolikus tant nem hajlandók
igazságként elfogadni, hogy „egy katolikus hívő az Egyháznak, név
szerint a pápának [ha az valóban pápa, és az Egyház, ami élén áll,
valóban Krisztus Egyháza] ugyanúgy engedelmességgel és alávetettséggel tartozik, mint Istennek.”
Annak megértéséhez,
hogy az ú. n. "ellenálló papok" miért viselkednek így, érdemes
átelmélkedni a A keresztségben tett fogadalmak megújítása című imádság
következő mondatait:
„Midőn
az eredeti bűntől a keresztkútnál megszabadultam, csecsemő levén,
magam nem szólhattam, hanem keresztszülőim tettek ígéretet nevemben;
most Isten kegyelméből már feloldatott nyelvem s megnyílnak ajkaim hitem
vallására. Magam teszek tehát ígéretet, s teljes erőmből ellene mondok az ördögnek, minden kevélységnek, minden cselekedetének. Ellene mondok minden bűnnek, minden tévelygő tanításnak.”
E
szövegben az ígéretek sorrendje a meglepő: az ördög után vagy előtt nem
a bűntől való általános tartózkodás következik, hanem egy bizonyos
bűn, a kevélység megnevezése. A fogadalmat tevő elsőként, mint legfontosabb bűnként, a kevélységnek és ennek következményeinek mond ellen. Sőt egyáltalán csak ezt a bűnt sorolja fel a nevén, a többi bűnt nem. De ez természetes is: A gőg minden bűnnek a forrása:
Nem csak az első ember, Ádám követte el kevélységből az első bűnt,
hanem a Sátán is kevélységből lázadt Isten ellen: Non serviam, nem
szolgálok. És ez a bűn az, ami ma is a legnagyobb pusztítást végzi a
lelkekben, különösen a valamilyen formában követőket szerzett
vezetőkben. A kevélység, és az ebből eredő cselekedetek azok,
amik a jobb sorsra érdemes mai „tanítókat arra sarkallja, hogy ne az
igazságot mondják, hanem mesékkel csiklandozzák hallgatóik fülét”.
Mert ha nem ezt tennék, akkor követők, rajongók nélkül maradnának.
Senki nem hívná őket előadni, sehol nem tarthatnának díszes
programokat: ők is olyan mellőzöttekké, számkivetettekké válnának, mint
a katolikusok, akiket korunkban hanyagul szedesvakantistáknak nevez –
és kiközösít – a világ és a zsinati szekta.
Hogy a lelkiismeretük mégis tiszta maradjon, azt azzal érik el, hogy nem
tanulnak, nem tájékozódnak eléggé, illetve, ha mégis ezt teszik, akkor
ők maguk is olyan „tanítókat választanak és követnek”, akik rangban
náluk magasabb fokról „csiklandozzák” az ő fülüket. Vagy bizonyítékokat
keresnek hamis állításaik igazolására. Például az úgynevezett Oltáriszentség csodákat és Mária-jelenéseket.
Holott csak a Szentírást kellene komolyan venniük: Például Szent Máté
Evangéliumából Urunk Jézus Krisztus szavait, aki így figyelmeztetette
övéit: „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy
jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a
választottakat is. Lám, előre megmondtam nektek.” (Mt 24,24-25)
– „Lám, megmondtam nektek”, milyen megrázóak egy mai olvasónak Urunk
eme szavai: Ő előre intett bennünket, hogy az idők végén nagyon nagy
megpróbáltatások, elsősorban ámítások várnak az övéire.
De nem csak Urunk Jézus Krisztus jövendölte meg előre a mai helyzetet,
hanem kedvenc tanítványa, Szent János is, aki a Jelenések könyvében
figyelmeztet a végső idők megpróbáltatásainak bemutatása közben a Sátán
álcsodáira. A másik vadállat „nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet
is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel,
amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett.” (Jel 13,13) – „S láttam,
hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából
három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Sátáni lelkek, akik
csodákat művelnek…. (Jel 16,13-14) – „A vadállat és a föld királyai
összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és
seregével. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis
prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a
vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták.” (Jel 19,19-20)
Akik
folyton valami kibúvót keresnek annak elfogadására, hogy a zsinati
szekta minden eretneksége ellenére mégis a katolikus Egyház, azzal
érvelnek, hogy az Egyháznak láthatónak és szervezettnek kell lennie. Azt
elhallgatják, hogy ezek a jellemzők földi és nem természetfeletti kategóriák.
Csakhogy Krisztus Egyházának fő jellemvonásai természetfelettiek,
elsősorban ezek: szent, apostoli és tévedhetetlen. Már maga az a tény,
hogy ezek az áltanítók mindig csak a láthatóságra és a
szervezettségre, azaz evilági tulajdonságokra hivatkoznak, miközben
tökéletesen semmibe veszik a természetfelettieket, mutatja, hogy nem
katolikus, hanem hamis úton járnak.
Azok
számára pedig, akik az Egyháznak az idők végezetéig való fennállására
hivatkozva kábítják a hozzájuk lelki segítségért szorulókat, nem lehet
elégszer elismételni Jézus Urunk Lk 18,8-ban ránk hagyott komoly
jelentéssel bíró és éppen a jövőt lefestő szavait: „Mikor eljön
az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Hogyan lehet ezt a
mondatot másképpen érteni, mint úgy, hogy az idők végén szinte eltűnik a
hit a földről; ez pedig csak úgy lehetséges, ha látszólag az Egyház is
eltűnik? Vagy van olyan "tanító", aki azt meri állítani, hogy Jézus olykor csacskaságokat is mondott, csak úgy időűzésből?
Miért gondolják úgy a mai tradicionalista "tudósok" és "tanítók", hogy
ők jobban tudják, hogy hol az igazság, mint olyan szent emberek, mint
például Anna Katharina Emmerich, aki egyik látomása után ezt mondta: „A vallást olyan ügyesen ássák alá és fojtják meg, hogy alig több mint száz pap marad, aki ellen tud állni ennek a kísértésnek. – Vagy Pie bíboros
(1815-1880), aki már csaknem 180 évvel ezelőtt megmondta, hogy a
katolikus Egyház egészen kis csoportokra fog összezsugorodni. (vö. „Az Egyház, a hit egyre erősebben egyes személyekre és otthonokra redukálódik”.
Miért hiszik magukat ezek a mai megmondó emberek okosabbnak az elmúlt
kétezer év valóban katolikus és alázatos tanítóinál? – Csakis
kevélységből nem hallgatnak másra, csak azokra, akik az ő gőgjüket
táplálja. Mert továbbra is híres, elismert megmondók, nyájat vezető
emberek akarnak maradni. Számukra ez a legfontosabb a katolikus
vallásból.
https://www.katolikus-honlap.hu/2401/em.htm
