A mai emlékezetes napon (pont 7 évvel ezelőtt a mai napon hozták nyilvánosságra a Summorum Pontificum motu propriot) került sor Altöttingben egy paptalálkozóra.
[Az FSSPX német nyelvterületéről kilépett Piuszos-papoknak ez volt a
második „hivatalos” találkozójuk: P. Hermann Weinzierl, P. Bernhard
Zaby, P. Arnold Trauner és Pater [Dr.] Frank Sauer volt jelen, az
ötödik kilépett pap, P. Fuchs nem fogadja el négy volt paptársa
teológiai irányvonalát, ezért nem tartozik közéjük.]
A mostani találkozó fő témája a papképzés kérdése volt, ami manapság
nem kis problémát jelent. Körülbelül egy féltucat komoly fiatal férfi
szeretné a papság felé vezető hívást követni, de nem tudja, hova
menjen? Nem csak az egyházmegyék szemináriumai, de az ú. n.
tradicionalisták vagy pszeudo-tradicionalisták szemináriumai sem jönnek
már számításba, mint katolikus papsághoz vezető járható út. Isten
segítségével, úgy gondoljuk, hogy találtunk egy megoldást, aminek
persze először be kell igazolódnia és ki kell alakulnia. Kérjük imáikat
fiatal papjelöltjeinkért.
Ezen kívül egy helyzetfelmérésből kiderült, hogy ahhoz, hogy mind azt a
termőföldet megmunkáljuk, amit sürgősen kellene, több papra lenne
szükség. „Az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Mt 9,37) Egy vagy
két pappal többel már sokat nyerhetnénk.
E probléma megtárgyalásán kívül a következő nyilatkozatot fogadtuk el:
A Boldogságos Szűz Mária, a próféták királynője, La Salette-ben
megjövendölte, hogy az Egyház a papok és az Istennek szenteltek sok
bűne miatt, de különösképpen elöljáróiknak hitetlensége miatt
büntetésképpen az „elsötétedés” sorsára jut. „Róma el fogja veszíteni a
hitet és az Antikrisztus székhelyévé válik.”
Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ez a jóslat ma beteljesülni
látszik. Isten kiszolgáltatta Egyházát részben és átmenetileg
ellenségei, „Sátán zsinagógájának” a kezébe. Már több évtized óta ezek
tartják megszállva az egyház legmagasabb pozícióit egészen fel a
Vatikánig, és Anyaszentegyházunk, a római katolikus Egyház helyébe egy
förtelmes „ember-készítette-egyházat” helyeztek. E tervük betetőzéséhez
a II. Vatikáni Zsinatot használták fel, amiért ezt a hamis egyházat,
„zsinati egyháznak” is hívják. Ennek az „egyháznak” megvan a saját
liberális tanítása, ami a vallásszabadságban és az ökumenizmusban van
összefoglalva, saját liturgiája, ami a Novus Ordoban van összefoglalva,
saját diszciplínája, ami II. János Pál 1983-as „új egyházjogában” van
összefoglalva. Ez a hamis „egyház” az igazi Egyházat messzemenően
kiszorította, vagy éppen „elsötétítette”, ami elsősorban az igazi
egyházi tekintélyek kieséséhez vezetett. Ebből áll a voltaképpeni
szükségállapot az Egyházban.
Katolikus papokként arra vagyunk hívatottak, hogy Anyaszentegyházunkhoz
hűek maradjunk, és ellenállásunkban ezen betolakodók és az ő
„ember-készítette-egyházuk”ellen felvegyük a harcot. Eközben azonban az
említett szükségállapot miatt egy eleddig ismeretlen és fonák
helyzetben vagyunk, mert semmilyen egyházilag legitim vezetőnk nincs,
és ezeket se nem tudjuk, se nem akarjuk pótolni. Hogy mindezek ellenére
ne teljesen egyedül és elszigetelten álljunk, szövetségbe akarunk
egyesülni az égi Szűz, az „acies ordinata”, szent hadvezére, Szent
Mihály arkangyal, valamint Szent József, az Anyaszentegyház védőszentje
oltalma alatt azzal a céllal, hogy egymást kölcsönösen támogatjuk,
segítsük, és hogy harcunkat, amennyire lehet, együtt folytassuk.
Szövetségünk alapjául azok a pontok szolgálnak, melyeket P. Noël
Barbara (a FORTES IN FIDE kiadója) már több mint 30 évvel ezelőtt mint
a legfontosabbakat nevezett meg:
– „A II. Vatikáni Zsinat vezette be az egyházba a felforgatást; szakított a szenthagyománnyal; ez a zsinat szakadár; ezen kívül bizonyos pontokban, de legalább a vallásszabadságról szóló nyilatkozatában formálisan eretnek mondatokat tartalmaz.” – Ezért a II. Vatikáni Zsinat számunkra nem a katolikus Egyház zsinata, hanem a zsinati „ember-készítette-egyház” megalapuló rendezvénye.
– „Azok az elöljárók, akik a szövegeket és ezek alkalmazását egy bizonyos irányba nyilvánosságra hozták, nem lehetnek az apostoli tekintélyek, a római pápa általános rendes tanítóhivatalára vonatkozó katolikus dogma miatt; annál kevésbé, ha megfontoljuk, hogy általuk lett a Novus Ordo Missae kihirdetve és elfogadva, holott ez az eucharisztikus rítusnak Krisztustól akart szentségi jelentőségét eltörölte.” – A „zsinati” tekintélyek számunkra nem a katolikus Egyház legitim tekintélyei. Ezért nekik és azoknak, akik velük kollaborálnak semmilyen engedelmességgel nem tartozunk, hanem csakis ellenállással.
– „Szembenállásunk egyetlen indítóoka az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházhoz való tartozásunk, és nem valamilyen igény egy különleges tradicionalista véleményre vagy egy másikra, mely szakadár fajtájú lenne.” – Nem akarunk mások lenni, mint katolikus papok, se valamely rendhez, se valamely külön csoporthoz vagy irányhoz tartozók.
– „Az egyetlen általunk követett cél a szent Egyház újrafelállítása azzal a hozzájárulással, melyet élethelyzetünk adottságai lehetővé tesznek. Ez az újrafelállítás elengedhetetlen feltételként magában foglalja, hogy a betolakodókat kizárjuk az Egyházból, akik csak azért jöttek, hogy aláássák azt.” – Mindazok, akik ugyanezt a célt követik, laikusok is, élethelyzetüknek megfelelően csatlakozhatnak ehhez a szövetséghez és támogathatják azt.
– „A II. Vatikáni Zsinat vezette be az egyházba a felforgatást; szakított a szenthagyománnyal; ez a zsinat szakadár; ezen kívül bizonyos pontokban, de legalább a vallásszabadságról szóló nyilatkozatában formálisan eretnek mondatokat tartalmaz.” – Ezért a II. Vatikáni Zsinat számunkra nem a katolikus Egyház zsinata, hanem a zsinati „ember-készítette-egyház” megalapuló rendezvénye.
– „Azok az elöljárók, akik a szövegeket és ezek alkalmazását egy bizonyos irányba nyilvánosságra hozták, nem lehetnek az apostoli tekintélyek, a római pápa általános rendes tanítóhivatalára vonatkozó katolikus dogma miatt; annál kevésbé, ha megfontoljuk, hogy általuk lett a Novus Ordo Missae kihirdetve és elfogadva, holott ez az eucharisztikus rítusnak Krisztustól akart szentségi jelentőségét eltörölte.” – A „zsinati” tekintélyek számunkra nem a katolikus Egyház legitim tekintélyei. Ezért nekik és azoknak, akik velük kollaborálnak semmilyen engedelmességgel nem tartozunk, hanem csakis ellenállással.
– „Szembenállásunk egyetlen indítóoka az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházhoz való tartozásunk, és nem valamilyen igény egy különleges tradicionalista véleményre vagy egy másikra, mely szakadár fajtájú lenne.” – Nem akarunk mások lenni, mint katolikus papok, se valamely rendhez, se valamely külön csoporthoz vagy irányhoz tartozók.
– „Az egyetlen általunk követett cél a szent Egyház újrafelállítása azzal a hozzájárulással, melyet élethelyzetünk adottságai lehetővé tesznek. Ez az újrafelállítás elengedhetetlen feltételként magában foglalja, hogy a betolakodókat kizárjuk az Egyházból, akik csak azért jöttek, hogy aláássák azt.” – Mindazok, akik ugyanezt a célt követik, laikusok is, élethelyzetüknek megfelelően csatlakozhatnak ehhez a szövetséghez és támogathatják azt.
Az Egyház újrafelállításának elengedhetetlen eszközeként tartjuk a
római liturgiát, annak még hamisítatlan, zavartalan Bugnini-előtti
formáját, azaz a XII. Pius által bevezetett reformok előtti liturgiát
[az 1955-ös misekönyvet, az 1962-es helyett]. Miközben a breviáriumban
és a misében erőnkhöz képest ezt a liturgiát ápoljuk, biztosak vagyunk
abban, hogy ezzel nagy
és kimeríthetetlen erőforrással rendelkezünk, amiből merítünk, és amit
a rózsafüzér napi elimádkozása által a magunk és mások számára
gyümölcsözővé és hatásossá akarunk tenni.
Mivel a hit nélkül semmi nem használ semmit, és hitünk az az erő, ami
ezt a világot legyűri, első célunk a hit megőrzése, elmélyítése és
terjesztése a tanítóhivatalhoz való rendíthetetlen ragaszkodás által,
ahogy ezt az Egyháznak elfoglalása és elsötétítése előtti forrásaiban
megtaláljuk, és mindaz által, amit ez a tanítóhivatal elénk tár és
ajánl, különösen az egyházatyákat, a skolasztikát, benne mindenek előtt
Aquinói Szent Tamás, valamint a megbízható, bevált katolikus szerzők
műveit.
Ezáltal azt reméljük, hogy a sötétség ezen idejét kölcsönös segítséggel
és támasszal túléljük és legyűrjük, amíg Urunk Jézus Krisztus, Aki
egyedül képes ebben a helyzetben Egyházát megmenteni, a sötétséget el
nem űzi és Szeplőtelen Menyasszonyának tiszta fényét újra fényesen fel
nem ragyogtatja.
(forrás: www.antimodernist.org/am/ – 2014. július 7.)
