ÜZENET, AMELYET URUNK ÉS ÚRNŐNK ADOTT ISTEN SZERETETÉNEK FÉNYES CSILLAGÁNAK ÉS ÚRNŐNK TŰZLILIOMNAK A BETLEHEMI KÁPOLNÁBAN, KANADA 2023. MÁRCIUS 4-ÉN

 

ISTEN SZERETETÉNEK FÉNYES CSILLAGA: A második évtized óta az elöl lévő feszület hófehérré változott, és az ég felé nőtt. A mennyezet és minden eltűnt, és én csak a fehér keresztet látom, hatalmas magasan az égbe. És a kereszt közepén lévő ajtó kinyílik. És látom, hogy az arkangyalok jönnek át, Szent Mihály, Szent Gábriel és Szent Rafael. Kilenc arkangyal jön előre, és elfoglalják a helyüket a kápolna körül. Mindannyiuk kezében kard van, és olyan dolgok, amelyekkel háborút vívnak. Mindannyian magasra emelik a kardjukat az égbe. Szent Mihály azt mondja: "aki Istenhez hasonló". Sok angyal jön ma este, egyszerűen gyönyörűek, mindenki lila vagy lila színben van. Néhány angyalnak csak szíj van, mások pedig mályva és lila színekben vannak. Az angyalok után elsőként Szent Pétert látom, valamint a tizenkét apostolt. Beköltöztek a kápolnába, és átmentek a bal oldalra, és olyan félkört alkotnak elöl. Az apostolok mögött látom Szent Józsefet, látom Szent Károlyt, Pio atyát és sok-sok szentet, akik ma este jönnek. A szentek is elfoglalják a helyüket, lila és bíbor színben vannak, vagy bíbor színű szíjat viselnek. Ez nagyon ünnepélyes. Miután a szentek elfoglalták helyüket a kápolna és az itteni ingatlanok körül.

 

Most látom Jézust és Máriát. Együtt jönnek a kereszt nyílásán keresztül. Jézus pontosan úgy néz ki, mint a Szent Szív szobor, kivéve, hogy az Ő piros ruhája lila színű, egy igazi sötét lila. Az Istenanya, az Ő Szeplőtelen Szíve is látható, és a Szent Szív is látható. És az Anyának ma este nem kék a ruhája, hanem olyan halvány lila. Olyan szeretetet érezhettek, amely a Mi Urunkból és a Szűzanyából árad, hogy úgy tűnik, mintha magába szívna benneteket a Szívükbe. A Szűzanya és a Szűzanya éppen a tabernákulum felett vannak, és nézik az összes jelenlévőt, és a Szűzanya felemeli a kezét.

Urunk: "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Üdvözöllek benneteket Szeretetem Fényes Csillaga. Én és Édesanyám azért jöttünk a juharlevél e földjére, hogy megkérjük gyermekeinket, térjenek vissza Istenükhöz. Ó gyermekeim, sok éven át élveztétek Isten kegyelmeit, és mégis elfordultatok Istentől, és olyan útra léptetek, amely Tőlem elvezet benneteket. Ó gyermekeim, arra kérlek benneteket, hogy gondoljátok át döntéseteket, mert elfogadtátok azokat, akik félretették Istenetek parancsolatait, és saját vágyaikkal helyettesítették azokat."

"Elárulták Istenüket a pénzért és a hatalomért. Ó, gyermekeim, megostoroztátok Istenetek Szívét, összetörtétek Édesanyátok Szívét, mert Ő sok éven keresztül könyörgött nektek, hogy forduljatok vissza, különben sok dolog fog kibontakozni. Gyermekeim, ti bőséget élveztetek, de most megmondom nektek, hogy a pajtátok üres lesz. Élveztétek a jó dolgokat, amelyeket felajánlottam nektek, de ti a világ dolgaihoz fordultatok. Az ördög álomba csábított benneteket gyermekeim, hogy észre se vegyétek, hogy a prófécia beteljesedése a szemetek előtt bontakozik ki. Elcseréltétek Isteneteket e világ örömeire, olyan örömökre, amelyek csak rövid ideig tartanak, és az örökkévalóságotokat adjátok fel ezért a néhány pillanatért. Ó, gyermekeim, kérlek benneteket, kérlek, fontoljátok meg, hogy mit tesztek, és figyeljetek Istenetek szavaira. Mert még ebben a késői órában is sok mindent meg lehet menteni. Gyermekeim, a földetek meg fog remegni, és sok katasztrófa fog rátok szakadni. Anyáitok könnyeket fognak sírni fiaik és lányaik miatt, akiktől azt fogják kérni, hogy adják életüket. Ó, gyermekeim, e végidők mártírjain keresztül fog Egyházam feltámadni hamvaiból. Jaj, jaj, jaj, jaj annak a nemzedéknek, amely nem fordul vissza Istenéhez."

"Arra kérem a sas földjét, hogy térdre ereszkedjetek és imádkozzatok Istenetekhez kegyelemért. Mert most készülnek a tervek a ti inváziótokra. Gyermekeim, ti elfogadtátok az abortuszt, elfogadtatok mindenféle gonoszságot, és az Atya azt mondta, hogy nem fogja ezt tovább tűrni. Sok minden fog történni veletek, a szenvedés térdre kényszerít benneteket, és könnyeitek hullanak majd, sokan, és kérni fogják Istentől az Ő kegyelmét, amikor már túl késő lesz. Én mindenkor kegyelmet ajánlok azoknak, akiknek megtört szívük van. Ó, gyermekeim, de sokatoknak nem lesz lehetősége arra, hogy Istentől irgalmat kérjetek. Arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok New Yorkért, mert sok katasztrófa fog lezúdulni erre a városra, akik bűnös módon élnek. Arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok Kaliforniáért, mert sokan azt hiszik, hogy a próféciák nem váltak valóra, de biztosítalak benneteket, hogy közeleg az idő, amikor ez az ország meg fog fizetni a bűneiért.".

"Arra kérem gyermekeimet szerte a világon, hogy használják fel a böjti időszak hátralévő részét arra, hogy imádkozzanak az ebben az évben meghalni készülő lelkek üdvéért. Igen, gyermekeim, sokan lesznek, akiket Istenük elé hívnak, de nincsenek felkészülve. Szeretetetekben és szeretetben arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok ezekért a lelkekért, hogy ne vesszenek el örökre számunkra. Jézus most itt minden egyes emberre ránéz, érezni lehet, hogy ilyen szeretet sugárzik belőle."

"Megáldalak benneteket gyermekeim és legyetek békében. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen."

 

FÉNYES CSILLAG: Az Édesanya most egy kicsit előrébb lépett, miközben Urunk az emberiségre hamarosan lesújtó katasztrófákról beszélt. Anya lehajtotta a Fejét, és könnyek gördültek csak le Anya arcán. Szíve annyira szomorú, mert az emberiség nem fog visszafordulni Istenéhez. Anya felemeli a Kezét.

SZŰZANYÁNK: "Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Üdvözöllek téged Isten Szeretetének Fényes Csillaga, és köszönöm fiatalságodat. Ma nem fogok sok mindenre kitérni, mert Fiam megadta nektek az utasításaitokat. Arra kérlek benneteket, gyermekeim, hogy bölcsen használjátok ezt a nagyböjtöt, imádkozzatok, vezekeljetek és böjtöljetek a lelkek üdvösségéért, mert sokan fognak meghalni ebben az évben. Nem tudom megmenteni minden gyermekemet, de a ti segítségetekkel sokakat megmenthetek, szeretlek benneteket gyermekeim, és Szívem megszakad, mert gyermekeim nem hajlandók visszafordulni Istenükhöz. Ó gyermekeim, mondjatok le ennek az életnek az örömeiről és tegyetek jóvátételt most, amíg még van időtök. Életetek csak rövid az örökkévalósághoz képest. Kérlek, gyermekeim, hallgassatok Anyátok szavaira. Gyermekeim, sok dolog fog kibontakozni, de Én és Fiam mindezeken keresztül mellettetek leszünk. Legyetek békében, mert Isten terve ki fog bontakozni, semmilyen hatalom a földön vagy a föld alatt nem fogja megállítani Atyám tervét. Szeretlek benneteket, gyermekeim, és nagyon köszönöm nektek a ti fiatalságotokat. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen."

 

FÉNYES CSILLAG: Az Anya most végigment a kápolnán, és megcsókol minden itt lévő személyt, és mindenkinek a homlokán megteszi a kereszt jelét. És a Szűzanya azt mondja, hogy az imák végéig marad.

TŰZLILIOM: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Amint ma elkezdődtek az imák, ebben a völgyben találtam magam, amelyet dombok vesznek körül, egy sziklán ülve, és akkor láttam, hogy mindazok, akik ma itt jelen vannak, szintén ott vannak. Ez egy nagyon szép hely, a Mennyország egy része, azt hiszem, az Új Korszak. Oda vittek minket ma, hogy megtisztuljunk és megerősödjünk, hogy jobban felkészüljünk az előttünk álló napokra és megpróbáltatásokra. A családjaink is ott voltak a távolból, az imáink miatt.

A Szűzanya most beszél:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Köszöntelek benneteket, gyermekeim, akik itt jelen vagytok és szerte a világon, ezek a napok komolyak, gyermekeim, de sok mindenre számíthattok az előttetek álló célban, ami Jézus Második Eljövetele és a Szent Új Korszak. Az angyalok rózsaszirmokat szórtak azokra, akik elfogadják ezeket az üzeneteket, és azok számára, akik azt hiszik, hogy csak az egyház által jóváhagyott üzeneteket lehet elfogadni, rózsaszirmokat szórtak (is), amelyek kegyelmek, hogy elhiggyék, hogy ma és minden nap sok helyen eljövünk az egész világon, hogy visszahozzuk gyermekeinket. Az itt lévő családok gyermekeitek ma itt vannak veletek. Ezeket a rózsaszirmokat rájuk is rátettük, de minden az ő szabad akaratuk szerint fog történni. Imádkozzatok továbbra is a családjaitokért. Imádkozzatok továbbra is mindazokért, akikért imádkoznunk kell, különösen azokért, akik felkészületlenül halnak meg a halálra. Imádkozzatok, hogy meglássák a fényt, mielőtt meghalnak. Minden alkalommal, amikor imádkoztok, és ezek a kegyelmek eljutnak ezekhez a haldokló lelkekhez, higgyetek nekem, gyermekeim, imáitok erősek. Még ha nem is tudtok mindig a legjobb módon elmélkedni, minden ima jó és szent. Megáldalak benneteket gyermekeim a folyamatos kitartásotokért és a szeretetért, amelyet terjesztetek a világban és azokban, akikkel találkoztok. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen."

Vörös vonal és nyitott ég

 

Egy híres ember mondta, hogy jósolni nehéz, különösen, ha jóslatunk a jövőre vonatkozik. Magam is átérzem a jóslás súlyos terhét és kockázatait, most mégis arra készülök, hogy nyilvánosan megtegyem.

Ha valaki nyitott szemmel jár-kel a világban, és látja az abban teljesen elmerülő Egyházat, hallgatja és olvassa Franciscus megnyilatkozásait, netán felfigyel püspökeink üvöltve beszélő hallgatására és lapulására, mélyebb megfontolás nélkül is minimum érezheti, hogy nem áll túl jól a szénánk. Olyan állapotban vagyunk, amelyhez fogható egy kezünkön megszámlálható esetben fordult elő az Egyház történetében. De ha mélyebben megvizsgáljuk a kevés számbavehető előzményt, felfigyelhetünk arra is, hogy a jelenlegi válság mindegyiknél súlyosabb, mert mintha azok fő jellemzői egyszerre lennének jelen benne, egy új vadonatúj, előzmény nélküli elemmel megfejelve. Az ariánus válság tömeges püspöki hittagadása, a képrombolás dühe, a X. századi első egyházi pornokrácia természeti törvény és kinyilatkoztatott parancsok elleni lázadása egyszerre tarolja most az Egyházat, és mindez súlyosbítva Péter méltatlan utódjának, a Rombolónak dicstelen és égbekiáltóan hitellenes uralmával, amelyre még sosem volt példa. A történelmi párhuzamok ilyetén torlódása és kiegészülése elsőre a reménytelenség örvényével kísérthet bennünket, de én mégis a remény jelét fedezem fel benne. És azt állítom, hogy a megpróbáltatás a végéhez közeledik.

Amikor néhány évvel ezelőtt végtelenül türelmes és bohóságaimat szeretettel elviselő barátaim előtt először kezdtem jósolgatni a jelen korszak végét, tíz évre saccoltam annak bekövetkeztét, bár ennek akkor semmi érzékelhető jele nem látszott. Erre a vakmerő jóslatra két elem vezetett: az aposztata (vagy eleve hitetlen?) pápa rémuralmának novum és végzetes volta, valamint a történelmi párhuzamok időbeli kiterjedése. Az figyelhető meg ugyanis ez utóbbiakat tanulmányozva, hogy általában hatvan év alatt zajlottak le, az ariánus válság ugyanúgy, mint a képrombolás. Varázslatos szám ez a hatvanas! Mintha ez az ószövetségi törvényben előírt jóbel év továbbvitele lenne: az volt az az év, amikor vissza kellett adni mindenkinek, azt, ami neki jár. Elsősorban Istennek. És a válságok mindig arról szóltak, hogy az egyháziak nem akarták visszaadni Istennek azt, ami Őt megilleti, ezért az ötvenedik év letelte után Isten maga gondoskodott a megtisztításról. Amint letelt a jóbel év, elkezdődött a Nagytakarítás Tíz Éve. Ahogy most is történt. Mert amint a lefolyó felé igyekvő szennyvízzel történik, amely az elején lassan örvénylik, de a lefolyóhoz közeledve hirtelen felgyorsul az örvénylés, úgy történt az Egyházban is. A zsinati „in nuce” (magban elrejtett) hittagadások a liturgikus reformban felszínre törtek, eluralkodtak, tömeges hitvesztéshez vezetve. És mivel az egyháziak ismét nem akaróztak változtatni az eddigi irányon, sőt, mintha az aposztata pápa tombolásában a hitvesztés vált volna véglegesen győzedelmessé, az ötvenedik évben Isten maga lépett, úgy, ahogy a Gondviselés mindig szokott: hagyta a gonosznak, hogy a saját logikája szerint haladva segítse elő Isten akaratának megvalósulását. A „piszkos munkát” így maguk a hitehagyott pápa, püspökök és papok végezték el: bezárták a templomokat, hogy így legalább egy időre vége legyen az Úr meggyalázásának, a méltatlan, tiszteletlen áldozásoknak, a neki nem tetsző áldozatoknak. A korábban sosem látott és elképzelhetetlen történt meg pillanatok alatt – látszólag előzmény nélkül. És ez rém erőteljes ébresztő volt a szunyókáló virrasztóknak. De ez csak a kezdet volt. Bekövetkezett annak az időszaknak a kezdete, amelynek egy vonatkozását egy szemlélődő életet élő szerzetesnő nekem írott levelében úgy jellemezte, hogy „nyitva van fölöttünk az ég”, és „a mostani állapotban (…) vagy szentté lesz valaki, vagy elbukik”. Az okos és a balga szüzek helyzete, amikor valakinek vagy van olaja, vagy nincs.

És ez igen találó jellemzés, mert a nagytakarítás tíz éve olyan időszak, amikor megszűnik a békeidőkben lehetségesnek látszó „besurranó üdvösség”. Mert úgy tűnik, hogy normál időkben a hitet nem elvesztő, bár nem morális nagyságként és keresztény szentség példaképeiként élő emberek is üdvözülhetnek, mert az elérhető számukra az Egyház papjai által biztosított szentségek révén. De a nagytakarítás évei két ok miatt sem biztosítják ezt. Egyrészt a papság számának jelentős csökkenése, amely miatt egyre nehezebben juthatnak szentségekhez az emberek, másrészt pedig a még meglévő papok és hívek hitvesztése miatt, amely elhomályosítja előttük az üdvösség eszközeinek értelmét, amelyeket így maguk sem keresnek.

A múlt héten két vezetéssel töltött nap közötti néhány óra erejéig felkereshettem régi kedves barátomat, egy monsignort, akivel bár éjszakába nyúlóan beszélgettünk, az mégis rövidnek bizonyult ahhoz, hogy az alapoktól felépítve logikus és szükségszerű következtetések levonásáig jussunk. Látva az Egyházban dúló rombolást, azt mondta, hogy neki a homoszexuálisok katolikus megáldása a vörös vonal. Ha ez bekövetkezik, akkor az az utolsó csepp lesz a pohárban, és azonnal lépni fog. Próbáltam rávilágítani, hogy valójában már nincs vörös vonal, de a gyors és szellemes érv olyan valami, ami csak egy nappal később jut az ember eszébe, így nem is jutottunk a gondolatmenet végére. Pedig a lényeg mégiscsak ez: ha valaki nem tud vagy akar történelmi előzményeket tanulmányozni, elegendő megnéznie a német szinodálisokat, és feltennie a kérdést, hogy miként juthattak ide. Hogyan lehet, hogy alig van olyan német egyházfi, aki felemelné a hangját az ótvar szodomita propaganda ellen? Gyárilag ennyire hülyék, vagy komoly erőfeszítéssel dolgoztak rajta? Nem azért történik ez velük, mert a látszólag normális korukban kitűzött vörös vonalhoz elhallgatott és/vagy megtagadott katolikus hitelvek romjain és a gonosszal való apró megalkuvások révén lépdeltek egyre közelebb? Az emberi béke, a hallgatás döntését hozták meg, bár szólniuk kellett volna, így mire a vörös vonalhoz értek, elvesztették a hitet, így már nem is látták szükségét a megtorpanásnak a vonal előtt: a hallgatás sodorta vagy a hittagadás hajtotta őket habzó szájjal a vonalon túlra.

Amikor az angyalok elbuktak, megürült helyük a mennyei hierarchiában. Bár a természet rendjében sosem lesz betöltve az emiatt okozott űr, hiszen Isten nem teremt újabb angyalokat, végtelen jóságában Ő mégis arra hívta meg az embereket, hogy elfoglalják az angyalok által üresen hagyott helyeket – a kegyelem rendjében. Már kimentek a meghívók a menyegzőre, és a meghívottak visszautasították a meghívást. Ezért a zsinat utáni aggiornamentóban „a szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.” De aztán letelt az ötven év, és „a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket”: elkezdődött a vizsgálat és nagytakarítás évtizede, a szüzek virrasztása a végkifejletéhez közeledik, mert „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak”, olaj és menyegzős ruha nélkül senki sem üdvözülhet.

Nagyböjt van, néhány évvel a hatvanadik esztendő előtt: ideje leporolni a menyegzős ruhát, mert nem fog úgy elmúlni a hatvanadik év, hogy meg ne tisztulna az Egyház.

https://invocabo.wordpress.com/2023/03/05/voros-vonal-es-nyitott-eg/

„Ki fogja mind e könyveket valaha elolvasni?”

 

A németországi Mariendonk bencés zárdájának apátnője, a teológiát végzett Dr. Christiana Reemts ezt a bejegyzést tette fel blogjára:
„A szerzetességhez hozzátartozik az olvasás, a tanulás, a szellemi munka feletti egész életen át tartó öröm. Ennek előfeltétele a nyelvünkön való olvasás és írás alapos ismerete, mindenekelőtt az a képesség, hogy folyékonyan és nagyobb megerőltetés nélkül tudjunk olvasni. De vajon tanítják-e még ezeket a képességeket, rendelkeznek-e még a mai ifjú emberek ezekkel az előfeltételekkel? Attól félek, hogy ezek már sokuknál hiányzanak. Isten a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani, és Egyházát teljesen új utakon is vezetheti, de én olykor mégis félek, hogy a jelenlegi átalakulásban, ellentétben a népvándorlás korával, az Egyháznak és a kolostoroknak nem lesz lehetőségük a kultúrát és ennek kincseit a jövő számára megmenteni és megőrizni.”

A bencés apáca így folytatja: „Könyvárunkban gyakran elfog a szomorúság: ki fogja mind e könyveket valaha még kézbe venni és elolvasni? Vagy már itt is csak internet lesz, ahogy már sok ember számára csak az létezik? Vagy megtanulnak a képernyő előtt kontemplatív-megfontoltan olvasni, nagy szünetekkel, eltöprengve – vagy minden csak a folytonos ügyködést fogja szolgálni?”

Befejezésül az apáca elárulja, hogy ezek a gondolatok egy idős pap meglátogatásakor támadtak rá, „aki egyedül már nem boldogul, és akit semmi más nem nyomaszt annyira, mint az a kérdés, hogy mi lesz a könyveivel. Én sajnos tudom, hogy ezekre senkinek nincs már szüksége, és senki nem akarja őket.”

(forrás: www.kath.net – 2023. március 5.)

---

Megjegyzés:
Körülbelül nyolc éve történt, hogy a szemem előtt dózeroltak le teljes egészében egy házat nagy fákkal teli kertjével együtt. A házban korábban, amíg nem került az idősek otthonába, ahol aztán meghalt, egy orvosnő lakott. A bontás előtt eljött egy rokona, és pár dolgot, amik elfértek egy aktatáskában, elvitt a házból. Másnap megjött a bulldózer és egy nap alatt mindenestül, bútorostul, ajtóstul, ablakostul, kertestül ledarált mindent. A ház és kert helyére egy hatlakásos házat építettek, fa nélkül, kert nélkül.
Ez az alapos rombolás, egy élet ilyetén bedarálása, akkor és ma is ugyanúgy megráz, annak ellenére, hogy manapság körülöttem már szinte minden harmadik házzal ugyanez történik.
Egy tévében sokat szereplő férfi mondta – amit persze mindenki tud, csak nem gondol rá –, hogy korábban nemzedékeken keresztül a fiúk ugyanazt a mesterséget űzték, amit az apjuk, a gyermekek ugyanazokat a tárgyakat használták, ugyanazon falak, bútorok között éltek, mint őseik.
A mai világban, amikor a fiatalabbaknak már nem csak hazájuk, de családjuk, sőt még otthonuk sincs, csak szálláshelyük, minden „régi”, minden emlék elvesztette az értékét: az új kor embereinek csak a holnap, az újabb és a még újabb számít, és mindaz, ami volt csupán ócska, eldobnivaló kacat. E szörnyűséges állapotban a legborzasztóbb az, hogy mindeme újítás-mánia élén pont a hivatalos római szekta áll. A fent említett apátnő nem szedesvakantista, mégis ő írta: „az Egyháznak és a kolostoroknak nem lesz lehetőségük a kultúrát és ennek kincseit a jövő számára megmenteni és megőrizni”. – Ehhez hozzá kell tenni, hogy nem csak lehetőségük nem lesz, hanem szándékuk sem. Hiszen az ilyesfajta rombolást pont ők kezdték meg, amikor az ú. n. II. Vatikáni Zsinat után az áldoztatórácsokat, a miseruhákat, a szentek szobrait, egyszóval mindent, ami a múltból maradt, kihajították. És ezt a tevékenységüket mind a mai napig folytatják. Ebből is látható, hogy nem a zsinati szekta megy a világ után, hanem fordítva (miként erről már más cikkben is szó volt).

https://katolikus-honlap.hu/2301/dozer.htm