Renee Swope: Uram, szükségem van a segítségedre

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez.” Zsolt 18,7

Egy esti kemény „beszélgetés” végén kijelentette a férjem, hogy tehet bármit, próbálkozhat bárhogyan, nekem az sosem elég. Igaza volt. Férjként és apaként is találtam benne hibát eleget.

De mikor úgy fogalmazott, hogy képtelenség a kedvemre tenni, ez már több volt, mint amit már előtte is elszabadult indulataim elviseltek. Felkaptam a kabátomat, és kiviharzottam az ajtón. Forró könnyek csorogtak az arcomon, ahogy újrajátszottam az előbbi jelenetet.

Elhatároztam, hogy pontosan meg fogom fogalmazni, mi a probléma a férjemmel, és megkérem Jézust, segítsen megváltoztatni. Imádkozásnak hittem, ahogy kezdtem felsorolni kifogásaimat ellene. Aztán egyszerre csak meghallottam önmagam: ronda, mérges önmagam. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem van szükségem segítségre. Isten segítségére, hogy megmutassa, hogyan jutottunk idáig – hét év boldog házasság után.

Már nem csak sírtam, hanem Istenhez kiáltottam segítségért.

Dávid király nagy volt ebben. Ő mindig Istenhez kiáltott, ha valami nyugtalanította. Egyik biblikus megjegyzi, hogy „a ’nyomorúságomban’ kifejezés valószínűleg nem egy adott problémára utal, hanem Dávid király általános állapotát jellemzi, minden olyan helyzetet, amikor bajban vagy veszedelemben volt, és amikor bevett szokása szerint az Úrhoz kiáltott, aki mindig kész volt segíteni rajta.”

Akkor este, mikor végre abbahagytam a beszédet, és figyelni kezdtem, éreztem, hogy Isten rámutat, mindazért a férjemben keresem a hibát, amiért apám nem bizonyult jó apának számomra és jó férjnek édesanyám számára. Összetört szívvel egy széthullott családban töltöttem gyermekkoromat, és ez rendkívül sérülékennyé, csalódásokra fogékonnyá tett. Mindeddig ugyanakkor nem gyászoltam el semmivé foszlott álmaimat.

Beteljesületlen reményeim keserű elvárásokká lettek. Irányító és kritikus voltam, azt hittem, ha olyan férjjé és apává tehetem a férjemet, amilyenné szeretném, akkor ezzel széttört álmaim cserepeit újra összerakhatom. De ez tévedés. Ne a férjemtől várjam, hogy kárpótol az elszenvedett veszteségért, hanem kiáltsak Istenhez nyomorúságomban, és kérjek Tőle segítséget.

Te is hurcolsz sebeket, amik fogva tartanak? Elvárásokat, amiket ember nem teljesíthet? Segítségre van szükséged? Nekem tudom, hogy igen. És tudom, hogy Isten ott van, és várja, hogy Hozzá kiáltsunk.

Ahogy elkezdtem feldolgozni gyermekkorom történéseit és ezek hatását a házasságomra, megtanultam, hogy a gyógyuláshoz vezető utam minden egyes lépésnél Istenhez forduljak segítségért. Idő kellett hozzá, sok-sok ima és nagy bátorság, de Isten mindig kéznél levő segítség volt.

Nehogy elfelejtsem megemlí teni, hogy odavagyok a férjemért. És olyan hálás vagyok azért az estéért sok évvel ezelőtt, amikor végre Istenhez fordultam segítségért!

Uram, a segítségedre van szükségem, főleg …….val/vel kapcsolatban.

Mutasd meg, kérlek, hol kezdjem el, és légy segítségem az úton tett minden lépésemnél.

Jézus nevében, Ámen.

Renee Swope: Lord, I Need Your Help
Encouragement for today, 2013.10.08.
www.proverbs31.org

Mit jelent napjainkban Szíriában kereszténynek lenni

Jean Kawak metropolita Damaszkuszban él, osztozik Szíria népének szenvedésében. Részt vett Rómában a vallási vezetők béketalálkozóján, ahol beszélgetést folytattunk vele. Elmondta: a keresztényeknek Szíriában tanúságot kell tenniük a reményről és a szeretetről.

Szíria népe nagy szenvedéseken megy keresztül. Hogyan élik meg az emberek általában, és hogyan élik meg a kisebbségben lévő keresztények ezt a tragédiát?
Nem szeretek csak a keresztényekről beszélni. Sokan vannak, akiknek éppen az a céljuk, hogy a szíriai társadalom megosztott legyen. Persze vannak a lázadók között szélsőségesek, de ők nem csak a keresztények ellen lépnek fel, hanem a mérsékelt muzulmánok ellen is. Az viszont igaz, hogy minden válság, minden háború még fokozottabban sújtja a kisebbségeket. Emiatt félünk Szíriában. A szélsőségesek egyre többen vannak, a keresztények egyre jobban félnek, igyekeznek biztonságos helyekre menekülni. Nagy részük elhagyja otthonát és Szírián kívül igyekszik új otthont találni magának. A keresztény közösség egyharmada már hazáján kívül él. Az otthon maradottak mindennapi élete településenként különbözik. Homs ősi városában például szinte egyáltalán nincsenek már keresztények, körülbelül hatvanan maradtak azok, akik nem akarták elhagyni lakóhelyüket. Aleppóban sokan vannak, akik nem tudtak elmenekülni, és még mindig ott élnek. Szíria északkeleti részén nincsenek veszélyben a keresztények, azt a területet a kurdok tartják ellenőrzésük alatt. Ennek ellenére sokan igyekeznek külföldre menni egy nyugodtabb, szebb, békésebb élet reményében.

Egy Homsban élő jezsuita azt mondta: lassan minden elfogy, csak a szolidaritás növekszik. Valóban így van?

Ez nagyon igaz: lassan minden elfogy, csak a szolidaritás növekszik. Damaszkuszban a szír-ortodox egyház elég kicsiny, 10-15 ezer híve volt, ez a szám az utóbbi hónapokban 15-20 ezerre növekedett az ide menekülőkkel. A gazdagabbak már elhagyták az országot. A szegényeknek sem pénzük, sem útlevelük, vízumuk nincsenek, ők kénytelenek Szíriában maradni. Damaszkusz befogadta a Homsból, Aleppóból és más városokból menekülő keresztény családokat, de itt is fokozatosan egyre veszélyesebbé válik a helyzet. Hangsúlyozom, nem csak a keresztények számára. A terjedő erőszak elől senki nem menekülhet, álljon akár az ellenzék, akár a kormány oldalán. A szélsőséges csoportok egyre erősödnek, ezért a kisebbségek egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve, különösen a szegények, az elszegényedett emberek. A damaszkuszi patriarchátusban mi 1500 családnak nyújtunk segítséget. Minden lehetséges eszközzel segítünk nekik, adunk pénzt, segítünk lakást bérelni, adunk gyógyszereket, segítjük őket, hogy orvosi ellátásban részesülhessenek. De az is előfordul, hogy tejet kell szereznünk a gyerekek számára.

Veszélyes dolog mostanában Szíriában templomba menni?

Az emberek változatlanul járnak a templomokba, nem félnek eljönni. Nagy megértéssel fogadták, amikor egyszer prédikációban azt mondtam, hogy a halál utolérheti az embert a templomban, vagy a templomon kívül, de akkor már a keresztény embernek az a jobb, ha Krisztussal hal meg. Miért félnénk, amikor a templomban imádkozunk, Urunk testét és vérét vesszük magunkhoz? Az emberek még gyakrabban mennek templomba, de ez függ az aktuális helyzettől is. Amikor több a fegyveres támadás, robbantás, akkor inkább nem mozdulnak ki otthonról. Nem azért, mert a templomba nem mernek eljönni, hanem mert általában óvatosabb lesznek, máshová sem mennek.

Ebben az elmúlt két évben a keresztények és muzulmánok hétköznapi együttélésében tapasztalt valami változást?

Damaszkuszban hétköznapi szinten nem történt nagy változás. De a külső hatások arra vezetnek, hogy egyre inkább érzékelhetővé válik a gyűlölet lelkülete. Mégsem hiszem, hogy ez hosszú távon is így marad. Azt hiszem, hogy ha visszanyerjük a békét, akkor visszatér a nyugalom, visszatérünk a normális életünkhöz. Remélem, hogy ez mihamarabb megtörténik. A történelmünk tele van az együttélés szép példáival. A tegnapi szertartáson X. János pátriárka elmesélte egy muzulmán ember történetét, aki az 1860-as mészárlás során számos keresztény család életét mentette meg, a saját házába fogadta be a keresztény közösséget Damaszkuszban.

Egy találkozóra jöttem most Rómába, amelynek az a címe: A remény bátorsága. Mi bátran reménykedünk, nem veszíthetjük el a reményt, még ha sok tényező erre ösztönözne is. A mi vallásunk a remény vallása, a húsvét, a feltámadás új értelmet ad az életünknek. Nem félünk a haláltól, mert hiszünk az örök életben. Damaszkusz, Szíria szent föld, hiszen sok tanítvány járt itt, maga Szent Pál is. Itt kell tanúságot tennünk Krisztusról, a békéről, a szeretetről. Szeretnünk kell mindenkit, meg kell osztanunk másokkal hitünknek ezt a jellemzőjét, a mindenki felé irányuló szeretetet.

Hogyan élték meg Ferenc pápa felhívását, a világ keresztényeinek közös imavirrasztását Szíriáért?

Nagyon fontos volt számunkra ez az imavirrasztás. Itt minden keresztény egyház imádkozott szeptember 7-én, és a muzulmánok is. Imádkoztunk Szíria és az egész világ békéjéért, és megtörtént a csoda, megmutatkozott az imádság ereje. A keresztények imádkoztak, a politikusok pedig úgy döntöttek, hogy nem támadnak, hanem más utakat keresnek. Amikor találkoztam Ferenc pápával, meg is köszöntem neki, hogy imára és böjtre hívta a keresztényeket Szíriáért. Ez már a második találkozásom volt vele, először a beiktatási szertartására jöttem el. Akkor bemutattam neki az egyházunkat és hosszan beszélgettünk, hiszen ugyanabban a házban lakott, ahol mi is. Ferenc pápa a szívén viseli Szíria sorsát, továbbra is imádságra hív minden keresztényt, és ez nagyon sokat jelent nekünk.

(Magyar Kurír)

Femen aktivisták tüntettek a québeci parlamentben kifüggesztett feszület ellen

A Femen nevű feminista csoport aktivistái október 1-jén megzavarták az ülést a québeci parlamentben, és meztelen felsőtesttel tüntettek az épületben kifüggesztett feszület ellen, melynek megtartásával pedig még az egyházsemleges törvényt támogató képviselők is egyetértenek.

A feminista tüntetők pucér mellkasukra fekete tintával a „tágulj, feszület” feliratot festették; három nő bele is kiabálta e szöveget a parlamenti vitába. A tüntetőket kivezették a teremből, de a nők még az épület folyosóin is folytatták botrányos jelenetüket. A Femen Québec Facebook oldalán számos fénykép és üzenet jelent meg, melyek Québec „feszületmentesítésére” és az állam semlegességének védelmére szólítják fel az olvasókat.

A jelenetre nem véletlenül most került sor, a québeci parlament most tárgyalja a semlegességről szóló törvénytervezetet, mely nyíltan kimondja, hogy az állam semleges minden vallással szemben, és amely megtiltaná az állami tisztviselőknek a vallási jelképek viselését munkahelyükön. Abban azonban még a törvényt támogató honatyák is egyetértenek, hogy a parlament épületében 1936 óta kifüggesztett feszületet – mint a régió történelmi és kulturális örökségének egyik jelképét – meg kell hagyni a helyén.

Egy szeptemberi felmérés eredményei alapján Québec lakosságának 43 százaléka támogatja a törvénytervezetet, 42 százaléka ellenzi azt. A Femen nevű szervezet szerint azonban a semlegességről szóló törvény mit sem ér, amíg feszület függ a parlamentben. Nézeteik szerint a feszületnek semmi köze a nemzeti örökséghez, és egyértelműen nemet mondanak „egy olyan parlamentre, amely vallási jelképet tart a saját épületében”.

A Femen ukrán eredetű feminista mozgalom, mely 2010 óta vált ismertté tagjainak meztelen felsőtesttel végrehajtott, botrányt keltő akcióival. Tiltakozásaik a homoszexualitással és a prostitúcióval szembeni előítéletek, illetve a szexizmus ellen irányulnak, és gyakran támadnak vallási jelképeket.

La Croix/Magyar Kurír

Egy rabbi, két rabbi, megdöglött a főrabbi...

Meghalt a főrabbi, aki kimondta a talmudi "tanítást": a gójok csak azért léteznek, hogy a zsidókat szolgálják.

93 éves korában meghalt az a főrabbi, aki komoly politikai hatalommal ruházta fel az izraeli politikai életet irányító zsidók szemében lenézett szefárd zsidó közösségeket. Ovadia Joszéf a palesztinokat egy alkalommal kígyókhoz hasonlította, s egyszer azt mondta, Isten csak azért helyezte a Földre a nem zsidókat, hogy a zsidókat szolgálják. Ezt persze nem ő találta ki, ez áll a Talmudban, s ezt vallják "Isten ajándékai", ez határozza meg a nem zsidókhoz való viszonyulásukat - seggnyalóik pedig ennek ellenére úgy tesznek, mintha ezt nem tudnák, s mintha létezne keresztény-zsidó párbeszéd, vagy egyáltalán, értelme lenne...

Jó utat a pokolba!

Izrael volt szefárd főrabbija, a vallásos Sasz párt alapítója és szellemi atyja a jeruzsálemi Hadassza kórházban halt meg - jelentette az izraeli közszolgálati rádió. Halála előtt néhány órával Simon Peresz államelnök is meglátogatta a kórházban, ahol hívei állapotának jobbra fordulásáért imádkoztak.

Az 1920-ban Irakban született Ovadia Jószéf rabbi a vallásos szefárdokat tömörítő Sasz párt megalapítója és szellemi vezetője, valamint zsidó vallási jogi szakértő volt, akinek fontosabb döntései meghatározóak voltak az utóbbi évtizedek vallási vitáiban. 1970-ben a zsidó állam legnagyobb kitüntetésével, az Izrael-díjjal ismerték el a vallási irodalomban szerzett érdemeit. 1973-tól tíz éven át volt Izrael szefárd főrabbija, majd 1984-ben megalakította a Saszt, amely jelenleg 11 mandátummal rendelkezik a 120 tagú kneszetben.

A szefárd főrabbi komoly politikai hatalommal ruházta fel az izraeli politikai életet irányító európai, vagyis askenázi származású zsidók szemében lenézett észak-afrikai és arab országokból bevándorolt szefárd zsidó közösségeket. Pártja a nyolcvanas évek vége óta megkerülhetetlenné vált, kormányok megalakulásáról vagy bukásáról dönthetett, az ország vezetői Ovadia Jószéf rabbi kegyeit keresték.

Pártja népszerűségének titka, hogy nemcsak az ultraortodoxok ügyeivel foglalkozott, hanem a kevésbé vallásos szegények és elesettek számára szociális intézményeket hozott létre, felkarolta segélyezésüket.

Jószéf a nyolcvanas évek vége óta tárgyalásokat sürgetett a palesztinokkal, pártja részt vett az oslói szerződést megkötő Rabin-kormányban. Később ellenezte a 2005-ös gázai kivonulást, a Gázai övezet zsidó telepeinek felszámolását. Támogatta az izraeli hadsereget, de az ultraortodoxok katonai szolgálatát akadályozta, s bírálta az alkotmánybíróságként működő legfelsőbb bíróságot.

Izraelben többször felzúdulást okozott, amikor nyilvánosságra kerültek szombat este hívei körében mondott szavai. Idős korában a palesztinokat például egy ilyen alkalommal kígyókhoz hasonlította, s egyszer azt mondta, Isten csak azért helyezte a Földre a nem zsidókat, hogy a zsidókat szolgálják. (Bővebben: "A gójok azért születtek, hogy minket szolgáljanak. Enélkül nincs helyük a világon - csak azért léteznek, hogy Izrael népe számára végezzenek munkát. (…) Miért van szükség a gójokra? Dolgozni fognak, szántani, aratni. Mi ülünk, mint egy úr, és eszünk.")

Ovadia Jószéf hétfő délutáni temetésére Jeruzsálemben több százezer vele egyetértő zsidót várnak.

(Olvasónktól )