"A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a
büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált
semmi rosszat. Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam,
országodban. Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem
leszel a mennyben.” [Lk 23,40-43]
Napjaink közömbösségének ellenére, gyakran megtörténik, hogy vissza-visszatér egy kérdés, amit valaki – valószínűleg az örök kárhozat kilátásától sújtva – rég feltett a Megváltónak: ‘Uram, lehetséges, hogy csak néhányan lesznek a megváltottak?’ (Lk 13:23) És, habár senki nem akarná elismerni a tényt, mi tudjuk, hogy az örök boldogság kérdése függ a parancsolatok betartásától, a kegyelemi állapotban való megmaradástól, és az egy igaz Egyházhoz való ragaszkodástól.
Napjaink közömbösségének ellenére, gyakran megtörténik, hogy vissza-visszatér egy kérdés, amit valaki – valószínűleg az örök kárhozat kilátásától sújtva – rég feltett a Megváltónak: ‘Uram, lehetséges, hogy csak néhányan lesznek a megváltottak?’ (Lk 13:23) És, habár senki nem akarná elismerni a tényt, mi tudjuk, hogy az örök boldogság kérdése függ a parancsolatok betartásától, a kegyelemi állapotban való megmaradástól, és az egy igaz Egyházhoz való ragaszkodástól.
Manapság egyesek igyekeznek a kérdést leegyszerűsítve kezelni: hamis
eszméktől fertőzve, hibásan próbálják a Menybe vezető utat olyannak
mutatni, mintha olyan tágas lenne, mint az, amelyik az örök kárhozatba
vezet (vö. Mt 7,13). De igazság fogja mindig, egyenesen a szívünkbe
kormányozni, és ugyanazt az erős vonzódást, és erőt megadni a
megtéréshez… Ezek azok, akik észreveszik, hogy bár ‘az Úr igája édes és
terhe könnyű’ (cf. Mt 11:30), ugyanakkor ‘a mennyek országa erőszakot
szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.’ [Mt 11,12]
 |
| Mi végül magunkra öltjük, az Úr örömét, békéjét és szeretetét, teljes mértékben, korlátok nélkül, és szemtől szembe fogjuk látni Őt. (cf. 1Cor 13:12). Gyönyörűség erre gondolni, a Mennyországra gondolni. Mi mindnyájan, együtt leszünk ott. [mindenki közülünk]. Ez gyönyörű, erőt ad a léleknek. (General Audience, November 26, 2014) |
A TANÍTÓHIVATAL TANÍTÁSA
Szentírás
Trienti Zsinat
– Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki részesül az Ő halálának jótéteményeiben.
A Konstantinápolyi Zsinat (543)
– Aki tagadja az örök kárhozatot, legyen kiközösítve.
Quicumque, azaz az ‘Athanáz féle hitvallás’
– A katolikus hit szükséges ahhoz, hogy valaki üdvözüljön.
VI. Kelemen pápa
– Senki sem üdvözül, aki nem engedelmeskedik a pápának.
Firenzei Zsinat
– Azok, akik nincsenek egységben az Egyházzal, az örök tűzre jutnak.
Szent Ágoston
– Szentül kell élni ahhoz, hogy valaki a Menyországba juthasson.
– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.
– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.
Aquinói Szent Tamás
– Azok, akik gonosz dolgokat művelnek, nem érdemlik az eljövendő életet.
– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.
– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.
– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.
– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.
Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció
– Az üdvözülés nem mechanikusan, nem a személy közreműködése nélkül következik be.
XVI. Gergely pápa
– Azok, akik bármely más vallásban keresik az örök életet, nem Krisztushoz tartoznak.
IX. Pius pápa
– A katolikus vallás szükséges az örök élet eléréséhez.
– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.
– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem a szándékosan elkövetett bűnök miatt.
– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.
– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.
– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.
– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem a szándékosan elkövetett bűnök miatt.
– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.
– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.
XII. Pius pápa
– Azok, akik nem tartoznak a Katolikus Egyház látható testéhez, nem lehetnek biztosak az üdvözülésükben.
II. Vatikáni Zsinat
– Azok, akik elutasítják, hogy az Egyházba tagozódjanak, nem fognak üdvözülni.
– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.
– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.
II. János Pál pápa
– Az ember örök kárhozatra lesz ítélve azért, mert visszaélt a szabadságával.
– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.
– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.
XVI. Benedek pápa
– ‘Isten, mindenkihez jó lesz’: Egy gyönyörű remény, de a gyilkosok nem
ülhetnek rögtön az Isten asztalánál együtt az áldozataikkal.
A Katolikus Egyház Katekizmusa
– Aki halálos bűnben hal meg, azt jelenti, hogy saját akaratából választotta el magát az örök életre Istentől.
Szentírás
Így felelt neki: „Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egyvalaki jó.
Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat.” Mt
19,17
Trienti Zsinat
– Krisztus mindenkiért meghalt, de nem mindenki részesül az Ő halálának jótéteményeiben.
Jóllehet Ő valóban „mindenkiért halt meg” (2Kor 5,15), nem mindenki kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenvedésének érdemében.[…] senki sem igazulhat meg, csak ha Krisztusban újjászületik (2. és 10. kánon), mivel ebben az újjászületésben, Krisztus szenvedésének érdeme által, a megigazulás kegyelme révén részesülnek. (Denzinger-FJ 1523. Trienti Zsinat, VI. ülés, 1547. január 13.: Határozat a megigazulásról)
Jóllehet Ő valóban „mindenkiért halt meg” (2Kor 5,15), nem mindenki kapja meg halálának jótéteményét, hanem csak azok, akik részesednek szenvedésének érdemében.[…] senki sem igazulhat meg, csak ha Krisztusban újjászületik (2. és 10. kánon), mivel ebben az újjászületésben, Krisztus szenvedésének érdeme által, a megigazulás kegyelme révén részesülnek. (Denzinger-FJ 1523. Trienti Zsinat, VI. ülés, 1547. január 13.: Határozat a megigazulásról)
A Konstantinápolyi Zsinat (543)
– Aki tagadja az örök kárhozatot, legyen kiközösítve.
9. Kánon: Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek, legyen kiközösítve. (Denzinger-FJ 411. Iustinianus császár ediktuma Menasz konstantinápolyi pátriárkának, amelyet a Konstantinápolyi Zsinaton tettek közzé, 543-ban)
9. Kánon: Ha valaki azt mondja vagy gondolja, hogy időleges a démonok és a gonosz emberek vezeklése, és annak valamikor a jövőben vége lesz, vagy helyreállítása és megújítása lesz a démonoknak és a gonosz embereknek, legyen kiközösítve. (Denzinger-FJ 411. Iustinianus császár ediktuma Menasz konstantinápolyi pátriárkának, amelyet a Konstantinápolyi Zsinaton tettek közzé, 543-ban)
Quicumque, azaz az ‘Athanáz féle hitvallás’
– A katolikus hit szükséges ahhoz, hogy valaki üdvözüljön.
Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, (2) s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész. (Denzinger FJ 75. A Pseudo-Athanasius-féle hitvallás„Quicumque” )
VI. Kelemen pápa
– Senki sem üdvözül, aki nem engedelmeskedik a pápának.
Tudakozódunk, vajon hiszitek-e, te és a neked engedelmeskedő örmények, hogy egyetlen földön vándorló ember sem üdvözülhet végül is ennek az Egyháznak a hitén kívül maradva és a római pápák iránti engedelmesség nélkül. ( Denzinger-FJ 1051. Clement VI. a levélből Super quisbusdam a Consolator, a Catholicon, 1351 )
Tudakozódunk, vajon hiszitek-e, te és a neked engedelmeskedő örmények, hogy egyetlen földön vándorló ember sem üdvözülhet végül is ennek az Egyháznak a hitén kívül maradva és a római pápák iránti engedelmesség nélkül. ( Denzinger-FJ 1051. Clement VI. a levélből Super quisbusdam a Consolator, a Catholicon, 1351 )
Firenzei Zsinat
– Azok, akik nincsenek egységben az Egyházzal, az örök tűzre jutnak.
Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki, aki nincs a katolikus Egyházban, nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem, nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Mt 25,41). Kivéve, hogyha életük befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak: az Egyház testének az egysége pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi katonáskodás gyakorlatai. Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsnákat adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért. ( Denzinger-FJ 1351, Tanács Firenze – Cantata Domino kezdetű bulla , 1442 )
Erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy senki, aki nincs a katolikus Egyházban, nemcsak a pogányok, hanem a zsidók, vagy eretnekek és szakadárok sem, nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Mt 25,41). Kivéve, hogyha életük befejezése előtt az Egyházhoz csatlakoztak: az Egyház testének az egysége pedig annyira erős, hogy csak a benne maradóknak szolgálnak üdvösségére az egyházi szentségek, és csak ezeknek számára teremnek örök jutalmakat a böjtölések, alamizsnálkodások és a jámborság többi művei, valamint a krisztusi katonáskodás gyakorlatai. Senki sem üdvözülhet, hacsak nem maradt meg a katolikus Egyház oltalmában és a vele való egységben, bármekkora alamizsnákat adott, vagy akár ha vérét is ontotta Krisztus nevéért. ( Denzinger-FJ 1351, Tanács Firenze – Cantata Domino kezdetű bulla , 1442 )
Szent Ágoston
– Szentül kell élni, ahhoz, hogy valaki a Mennyországba juthasson.
Egy alkalommal bizonyos hamislelkű hívekről tett említést, akik Pál apostol néhány magyarázatra szoruló tételének ismeretében, nem törődtek azzal, hogy megfelelő életet éljenek, mint akik biztosak az üdvösségükben a hitük által. [St. Peter] Bizonyos dolgok nehezebben értelmezhetőek az apostol levelében a romlott férfiak esetében – ahogyan az írásaiban máshol is –, akik a magok vesztére torzították el a helyes utat. Ennek ellenére, Szent Pál megállapítása, megegyezik az összes többi apostol tanításával, mint hogy az örök üdvösség nem adatott meg, kivéve azoknak, akik jó életet élnek. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 22 – English)
– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.
A harmadik kérdés a legveszélyesebb, mert kevésbé veszik figyelembe, és nem annak mélysége szerint az isteni igét. Teljes egészében úgy tűnik, hogy ezek, akik megátalkododottan gonosz és szégyenletes módon élnek, és kitartanak ebben az életformában, azt hiszik a Krisztusban való hit és a szentségek vétele elegendő a megváltáshoz és az örök élet eléréséhez. Ezzel ellentétben áll az Úr szava, mivel világosan megmondta, mit tegyenek azok, akik el akarnak jutni az örök életre: Ha azt szeretnéd, hogy eljuss az életre, tartsd meg a parancsolatokat, és pontosan felsorolja a parancsolatokat, amelyek előírják, hogy mely fő bűnöket kerüljék, amelyek megfosztanak az örök üdvösségtől. Figyelmeztet, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 49 –English)
Egy alkalommal bizonyos hamislelkű hívekről tett említést, akik Pál apostol néhány magyarázatra szoruló tételének ismeretében, nem törődtek azzal, hogy megfelelő életet éljenek, mint akik biztosak az üdvösségükben a hitük által. [St. Peter] Bizonyos dolgok nehezebben értelmezhetőek az apostol levelében a romlott férfiak esetében – ahogyan az írásaiban máshol is –, akik a magok vesztére torzították el a helyes utat. Ennek ellenére, Szent Pál megállapítása, megegyezik az összes többi apostol tanításával, mint hogy az örök üdvösség nem adatott meg, kivéve azoknak, akik jó életet élnek. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 22 – English)
– A parancsolatoknak való engedelmesség feltétele az üdvözülésnek.
A harmadik kérdés a legveszélyesebb, mert kevésbé veszik figyelembe, és nem annak mélysége szerint az isteni igét. Teljes egészében úgy tűnik, hogy ezek, akik megátalkododottan gonosz és szégyenletes módon élnek, és kitartanak ebben az életformában, azt hiszik a Krisztusban való hit és a szentségek vétele elegendő a megváltáshoz és az örök élet eléréséhez. Ezzel ellentétben áll az Úr szava, mivel világosan megmondta, mit tegyenek azok, akik el akarnak jutni az örök életre: Ha azt szeretnéd, hogy eljuss az életre, tartsd meg a parancsolatokat, és pontosan felsorolja a parancsolatokat, amelyek előírják, hogy mely fő bűnöket kerüljék, amelyek megfosztanak az örök üdvösségtől. Figyelmeztet, hogy a hit cselekedetek nélkül halott. (Saint Augustine. De Fide et operibus, no. 49 –English)
Aquinói Szent Tamás
– Azok, akik gonosz dolgokat művelnek, nem érdemlik az eljövendő életet.
A ember jutalma és büntetése a földi élet után következik
Meg kell gondolnunk, hogy az ellentétes dolgoknak a hatásuk is ellentétes. Az erényes cselekedettel ellenkezik a gonosz. Szükséges tehát, hogy az a nyomorúság, ahová a gonosz tettek által jutnak az emberek, ellentéte legyen a boldogságnak, amelyet az erényes tettek érdemelnek ki. Az ellentétek egy nembe tartoznak. A végső boldogság, amelyre az erényes tettek által jut az ember, nem valamiféle evilági jó, hanem a földi élet után következik, ahogy ez az eddigiekből (108. fej.) is kiderült. Ebből pedig az következik, hogy a végső nyomorúság, ahová a gonoszság vezet, valamiféle túlvilági rossz. Továbbá: Minden földi jó és rossz valami másra irányul. A külső és a testi javak szervesen szolgálják az erényt, ami a boldogsághoz vezető egyenes út azoknak, akik jól használták fel az említett javakat, akik pedig rosszul, azok számára ezek a gonoszság eszközei, amelyek a nyomorúságba visznek. Éppígy az ezekkel szemben álló rossz dolgok,
gondolok itt például a betegségre, szegénységre és más effélékre, egyeseknek az erény gyarapodására, másoknak viszont a gonoszság növelésére szolgálnak, mert más módon használják fel ezeket. Ami más valamire irányul, az nem a végső cél. nem a végső jutalom, és nem is a végső. büntetés. Tehát a végső boldogság és nyomorúság nem a földi élet javaiból, illetve rossz dolgaiból áll. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 173)
– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.
Nem mond ellent az isteni igazság elvének, hogy valaki örök büntetést szenvedjen, hisz még az emberi törvények sem követelik meg, hogy a büntetés ideje a bűn idejéhez mért, időtartamának megfelelő
legyen. Hisz paráznaságért vagy gyilkosságért, amelyeket rövid idő alatt követnek el, az emberi törvény néha örök száműzetést vagy akár halált is kiró, amelyek által mindörökre kizárják a testet a társadalomból. Az, hogy ez a száműzetés mégsem tart örökké, az mellékesen van így, hisz az ember élete sem örök. Ám a bíró szándéka az, hogy amennyire csak tudja, örökre megbüntesse. Ezért Isten sem igazságtalan, ha pillanatnyi vagy időleges bűnért örök büntetést ró ki. Hasonlóképp azt is meg kell fontolnunk, hogy örök büntetés jár annak, aki nem bánja meg a bűnét, s így kitart benne mindhalálig. Mivel a bűnös az ő saját örökkévalóságán át vétkezik, következésképp Isten is örökre megbünteti. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)
– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.
Azonkívül bármelyik Isten ellen elkövetett bűn valami módon végtelen, Isten oldaláról nézve, aki ellen elkövették. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a személy, aki ellen vétkeztek, annál súlyosabb a bűn. Például aki egy katonának ad pofont, az súlyosabb, mintha egy parasztnak adott volna, s még sokkal súlyosabb, ha egy herceggel vagy a királlyal teszi. Mivel pedig Isten végtelen nagy, az ellene elkövetett sértés bizonyos értelemben végtelen, s ezért – valamiképp – végtelen büntetés jár érte. A büntetés nem lehet intenzív módon végtelen, hisz ily módon egyetlen teremtmény sem lehet végtelen. Tehát nem marad más hátra, minthogy a halálos bűnért időbelileg végtelen büntetés járjon. Hasonlóképp: Aki meg tud javulni, annak javító célzattal adják az időleges büntetést. Aki pedig nem képes megjavulni, hanem az akarata makacsul belegyökerezett a bűnbe, ahogy föntebb elmondtuk az elkárhozottakról, annak a büntetése nem érhet véget. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)
A ember jutalma és büntetése a földi élet után következik
Meg kell gondolnunk, hogy az ellentétes dolgoknak a hatásuk is ellentétes. Az erényes cselekedettel ellenkezik a gonosz. Szükséges tehát, hogy az a nyomorúság, ahová a gonosz tettek által jutnak az emberek, ellentéte legyen a boldogságnak, amelyet az erényes tettek érdemelnek ki. Az ellentétek egy nembe tartoznak. A végső boldogság, amelyre az erényes tettek által jut az ember, nem valamiféle evilági jó, hanem a földi élet után következik, ahogy ez az eddigiekből (108. fej.) is kiderült. Ebből pedig az következik, hogy a végső nyomorúság, ahová a gonoszság vezet, valamiféle túlvilági rossz. Továbbá: Minden földi jó és rossz valami másra irányul. A külső és a testi javak szervesen szolgálják az erényt, ami a boldogsághoz vezető egyenes út azoknak, akik jól használták fel az említett javakat, akik pedig rosszul, azok számára ezek a gonoszság eszközei, amelyek a nyomorúságba visznek. Éppígy az ezekkel szemben álló rossz dolgok,
gondolok itt például a betegségre, szegénységre és más effélékre, egyeseknek az erény gyarapodására, másoknak viszont a gonoszság növelésére szolgálnak, mert más módon használják fel ezeket. Ami más valamire irányul, az nem a végső cél. nem a végső jutalom, és nem is a végső. büntetés. Tehát a végső boldogság és nyomorúság nem a földi élet javaiból, illetve rossz dolgaiból áll. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 173)
– Nem igazságtalan az, hogy az Isten örök büntetést ró a makacs bűnösökre.
Nem mond ellent az isteni igazság elvének, hogy valaki örök büntetést szenvedjen, hisz még az emberi törvények sem követelik meg, hogy a büntetés ideje a bűn idejéhez mért, időtartamának megfelelő
legyen. Hisz paráznaságért vagy gyilkosságért, amelyeket rövid idő alatt követnek el, az emberi törvény néha örök száműzetést vagy akár halált is kiró, amelyek által mindörökre kizárják a testet a társadalomból. Az, hogy ez a száműzetés mégsem tart örökké, az mellékesen van így, hisz az ember élete sem örök. Ám a bíró szándéka az, hogy amennyire csak tudja, örökre megbüntesse. Ezért Isten sem igazságtalan, ha pillanatnyi vagy időleges bűnért örök büntetést ró ki. Hasonlóképp azt is meg kell fontolnunk, hogy örök büntetés jár annak, aki nem bánja meg a bűnét, s így kitart benne mindhalálig. Mivel a bűnös az ő saját örökkévalóságán át vétkezik, következésképp Isten is örökre megbünteti. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)
– Magasabb személy megsértése esetén nagyobb büntetés jár – Isten végtelen, az ellene elkövetett bűn, végtelen büntetést kíván.
Azonkívül bármelyik Isten ellen elkövetett bűn valami módon végtelen, Isten oldaláról nézve, aki ellen elkövették. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a személy, aki ellen vétkeztek, annál súlyosabb a bűn. Például aki egy katonának ad pofont, az súlyosabb, mintha egy parasztnak adott volna, s még sokkal súlyosabb, ha egy herceggel vagy a királlyal teszi. Mivel pedig Isten végtelen nagy, az ellene elkövetett sértés bizonyos értelemben végtelen, s ezért – valamiképp – végtelen büntetés jár érte. A büntetés nem lehet intenzív módon végtelen, hisz ily módon egyetlen teremtmény sem lehet végtelen. Tehát nem marad más hátra, minthogy a halálos bűnért időbelileg végtelen büntetés járjon. Hasonlóképp: Aki meg tud javulni, annak javító célzattal adják az időleges büntetést. Aki pedig nem képes megjavulni, hanem az akarata makacsul belegyökerezett a bűnbe, ahogy föntebb elmondtuk az elkárhozottakról, annak a büntetése nem érhet véget. (Saint Thomas Aquinas. Compendium of Theology, ch. 183)
Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció
– Az üdvözülés nem mechanikusan, nem a személy közreműködése nélkül következik be.
A „sokakért” fordulat, miközben nyitott marad arra, hogy magába foglaljon minden egyes embert, azt a tényt is kifejezésre juttatja, hogy ez a megváltás nem valamiféle mechanikus módon valósul meg, az ember saját akarata és közreműködése nélkül, hanem minden hívő arra hivatott, hogy a hitben elfogadja a fölajánlott ajándékot, befogadja a természetfölötti életet, amely azoknak adatik, akik részt vesznek ebben a misztériumban, akik ezt meg is élik, hogy így azon „sokak” közé számíttassanak, akikre a szöveg is utal. (Az 2006. október 17-én kelt levele a pro multis formula hiteles fordításáról )
A „sokakért” fordulat, miközben nyitott marad arra, hogy magába foglaljon minden egyes embert, azt a tényt is kifejezésre juttatja, hogy ez a megváltás nem valamiféle mechanikus módon valósul meg, az ember saját akarata és közreműködése nélkül, hanem minden hívő arra hivatott, hogy a hitben elfogadja a fölajánlott ajándékot, befogadja a természetfölötti életet, amely azoknak adatik, akik részt vesznek ebben a misztériumban, akik ezt meg is élik, hogy így azon „sokak” közé számíttassanak, akikre a szöveg is utal. (Az 2006. október 17-én kelt levele a pro multis formula hiteles fordításáról )
XVI. Gergely pápa
– Azok, akik bármely más vallásban keresik az örök életet, nem Krisztushoz tartoznak.
Most a gonoszságoknak ama bőséges forrásáról szólunk, melytől az Egyház ma sajnálatos módon oly sokat szenved. A közömbösségre, az indifferentizmusra gondolunk, arra a ferde nézetre, amely mindenfelé elvetette a gonosznak ama ravasz cselét, hogy az örök üdvösségre bármelyik tetszés szerinti vallással el lehet jutni, ha csak az erkölcsi életet jóravalóan és tisztességes módon rendezzük be. Ti azonban könnyűszerrel távol tarthatjátok a népektől – akiket gondotokra bíztak – egy ilyen világos és egyértelmű kérdésben ezt a felettébb kártékony tévhitet. Hiszen az apostol is tanítja, hogy csak egy Isten, egy hit, egy keresztség van (Ef 4, 5). Azoknak, akik azt állítják, hogy minden egyes hitvallás egyaránt megnyitja az utat az üdvözülés kapujához, vissza kell rettenniük és fontolóra kell venniük a Megváltó igéi szerint, hogy Krisztus ellen van az, aki nincs Krisztussal, hogy – aki nem Krisztussal gyűjt – veszedelmesen szétszórja azt, amit gyűjtenie kellene (Lk 11:23), s hogy minden kétségen kívül örökre elveszett az, aki nem a katolikus hithez ragaszkodik, és aki e hitet nem tartja meg épségben és sértetlenül. Hallgassunk Jeromosra, aki, midőn az Egyház a hitszakadás által három részre oszlott, mindenkihez rendíthetetlen határozottsággal és fáradhatatlanul így szólt: „Aki Péter trónjával van szövetségben, az az én emberem.” (St. Jeromos, levél 57) De hamisan vallana az, aki így szólna: én is vízben születtem újjá. Az ő számára Szent Ágoston szavát idézzük, mint a legmegfelelőbbet: „Ugyanaz a külseje annak a venyigének is, amit lemetszettek a szőlőtőről: de mit használ neki a külső, ha nem a gyökérből él?” (Szent Ágoston, In psalm. contra part. Donat.) (XVI. Gergely MIRARI VOS ARBITRAMUR)
Most a gonoszságoknak ama bőséges forrásáról szólunk, melytől az Egyház ma sajnálatos módon oly sokat szenved. A közömbösségre, az indifferentizmusra gondolunk, arra a ferde nézetre, amely mindenfelé elvetette a gonosznak ama ravasz cselét, hogy az örök üdvösségre bármelyik tetszés szerinti vallással el lehet jutni, ha csak az erkölcsi életet jóravalóan és tisztességes módon rendezzük be. Ti azonban könnyűszerrel távol tarthatjátok a népektől – akiket gondotokra bíztak – egy ilyen világos és egyértelmű kérdésben ezt a felettébb kártékony tévhitet. Hiszen az apostol is tanítja, hogy csak egy Isten, egy hit, egy keresztség van (Ef 4, 5). Azoknak, akik azt állítják, hogy minden egyes hitvallás egyaránt megnyitja az utat az üdvözülés kapujához, vissza kell rettenniük és fontolóra kell venniük a Megváltó igéi szerint, hogy Krisztus ellen van az, aki nincs Krisztussal, hogy – aki nem Krisztussal gyűjt – veszedelmesen szétszórja azt, amit gyűjtenie kellene (Lk 11:23), s hogy minden kétségen kívül örökre elveszett az, aki nem a katolikus hithez ragaszkodik, és aki e hitet nem tartja meg épségben és sértetlenül. Hallgassunk Jeromosra, aki, midőn az Egyház a hitszakadás által három részre oszlott, mindenkihez rendíthetetlen határozottsággal és fáradhatatlanul így szólt: „Aki Péter trónjával van szövetségben, az az én emberem.” (St. Jeromos, levél 57) De hamisan vallana az, aki így szólna: én is vízben születtem újjá. Az ő számára Szent Ágoston szavát idézzük, mint a legmegfelelőbbet: „Ugyanaz a külseje annak a venyigének is, amit lemetszettek a szőlőtőről: de mit használ neki a külső, ha nem a gyökérből él?” (Szent Ágoston, In psalm. contra part. Donat.) (XVI. Gergely MIRARI VOS ARBITRAMUR)
IX. Pius pápa
– A katolikus vallás szükséges az örök élet eléréséhez.
Különösen arról gondoskodjatok, hogy a hívek mélyen és alaposan meg legyenek győződve arról a tanbéli igazságról, hogy a katolikus hit nélkülözhetetlen az üdvösség eléréséhez. A katolikus világiaknak és a papságnak nyilvános imákban kellene szüntelenül hálát adniuk istennek a katolikus vallás felbecsülhetetlen ajándékáért. Úgyszintén könyörögniük kellene istenhez, hogy védelmezze meg az ő hitében való elhívatásunkat és tartsa meg országunkat épségben.
– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.
Ismét meg kell róla emlékezni, és meg kell róni azt az igen súlyos tévedést, amelyben nem kevés katolikus szánandóan vergődik, akik úgy vélekednek, hogy a tévedésekben élő és az igaz hittől és a katolikus egységtől távol álló emberek eljuthatnak az örök életre (vö. a 2917. ponttal). Ez pedig a katolikus tanítással a legnagyobb mértékben ellenkezik. (Denzinger-FJ 2865. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )
– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem szándékosan elkövetett bűnök miatt.
Ismeretes előttünk és előttetek, hogy azok, akik legszentebb vallásunkat illetően legyőzhetetlen tudatlanságban szenvednek, és akik a természeti törvényt és annak az Isten által mindenkinek a szívébe vésett parancsait szorgosan megtartva és Istennek engedelmeskedni készen tisztes és igaz életet élnek, az isteni fényesség és kegyelem működő erejével képesek elnyerni az örök életet, Isten pedig, aki mindenkinek az érzületét, lelkületét, gondolatait és viselkedését teljesen átlátja, átvizsgálja és ismeri, legfőbb jósága és kegyessége szerint a legkevésbé tűri, hogy valaki is örök gyötrelemmel bűnhődjék, bár akarattal elkövetett vétek bűnössége nem terheli. {2867} De széles körben ismert az a katolikus hittétel is, miszerint senki a katolikus Egyházon kívül nem üdvözülhet, és az ugyanezen Egyház tekintélye és határozatai ellen makacskodók, és az Egyház egységétől és Péter utódjától, akire a Megváltó a szőlőskert őrizetét bízta, vagyis a római Pápától makacsul elkülönülők, nem nyerhetik el az örök üdvösséget. ( Denzinger-FJ 2866-67. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )
– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.
Elítélt tanítás: Minden embernek szabadságában áll azon vallást követni s vallani, amelyet értelmének világossága által vezettetve igaznak tart. {2916} 16. Az emberek bármely vallás gyakorlása által föltalálhatják az örök üdvösségre vezető utat, s elnyerhetik az örök üdvösséget. {2917} 17
Elítélt tanítás: Legalább jó reménységgel kell lennünk mindazok üdvösségét illetően, akik nincsenek Krisztus igaz Egyházában. (Denzinger-FJ 2915 – 2917. Pius IX tematikája hibák korunk – III közömbösség, Latitudinarianism, 15-17 )
– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.
Amint az a mi apostoli kötelességünk, hozzá akarunk járulni a püspöki gondoskodásotokhoz és éberségetekhez azzal, hogy felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy amennyire csak képesek vagytok, vezessétek ki az embereket abból az istentelen és végzetes vélekedésből, hogy az örök üdvösség útja megtalálható minden vallásban. Bárcsak azzal a szakértelemmel és a tudással, amelyben annyira kitűntök, a rátok bízott embereknek bemutatnátok, hogy a katolikus hit dogmái semmiképpen nincsenek ellentétben az isteni kegyelemmel és az igazságossággal. (Pius IX, Allocution Singulari Quadam, December 9, 1854)
Különösen arról gondoskodjatok, hogy a hívek mélyen és alaposan meg legyenek győződve arról a tanbéli igazságról, hogy a katolikus hit nélkülözhetetlen az üdvösség eléréséhez. A katolikus világiaknak és a papságnak nyilvános imákban kellene szüntelenül hálát adniuk istennek a katolikus vallás felbecsülhetetlen ajándékáért. Úgyszintén könyörögniük kellene istenhez, hogy védelmezze meg az ő hitében való elhívatásunkat és tartsa meg országunkat épségben.
– Egy nagyon súlyos tévedés egyes katolikusoknál: abban hinni, hogy egy bűnben lévő ember, elérheti az örök életet.
Ismét meg kell róla emlékezni, és meg kell róni azt az igen súlyos tévedést, amelyben nem kevés katolikus szánandóan vergődik, akik úgy vélekednek, hogy a tévedésekben élő és az igaz hittől és a katolikus egységtől távol álló emberek eljuthatnak az örök életre (vö. a 2917. ponttal). Ez pedig a katolikus tanítással a legnagyobb mértékben ellenkezik. (Denzinger-FJ 2865. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )
– Senki sem lesz büntetve, hacsak nem szándékosan elkövetett bűnök miatt.
Ismeretes előttünk és előttetek, hogy azok, akik legszentebb vallásunkat illetően legyőzhetetlen tudatlanságban szenvednek, és akik a természeti törvényt és annak az Isten által mindenkinek a szívébe vésett parancsait szorgosan megtartva és Istennek engedelmeskedni készen tisztes és igaz életet élnek, az isteni fényesség és kegyelem működő erejével képesek elnyerni az örök életet, Isten pedig, aki mindenkinek az érzületét, lelkületét, gondolatait és viselkedését teljesen átlátja, átvizsgálja és ismeri, legfőbb jósága és kegyessége szerint a legkevésbé tűri, hogy valaki is örök gyötrelemmel bűnhődjék, bár akarattal elkövetett vétek bűnössége nem terheli. {2867} De széles körben ismert az a katolikus hittétel is, miszerint senki a katolikus Egyházon kívül nem üdvözülhet, és az ugyanezen Egyház tekintélye és határozatai ellen makacskodók, és az Egyház egységétől és Péter utódjától, akire a Megváltó a szőlőskert őrizetét bízta, vagyis a római Pápától makacsul elkülönülők, nem nyerhetik el az örök üdvösséget. ( Denzinger-FJ 2866-67. Pius IX enciklika Quanto conficiamur moerore , augusztus 10, 1863 )
– A makacs bűnösök elítélése igazságos tett.
Elítélt tanítás: Minden embernek szabadságában áll azon vallást követni s vallani, amelyet értelmének világossága által vezettetve igaznak tart. {2916} 16. Az emberek bármely vallás gyakorlása által föltalálhatják az örök üdvösségre vezető utat, s elnyerhetik az örök üdvösséget. {2917} 17
Elítélt tanítás: Legalább jó reménységgel kell lennünk mindazok üdvösségét illetően, akik nincsenek Krisztus igaz Egyházában. (Denzinger-FJ 2915 – 2917. Pius IX tematikája hibák korunk – III közömbösség, Latitudinarianism, 15-17 )
– Istentelen eszme, amit mindenki fejéből ki kell törölni: hogy az örök üdvösség bármelyik vallásban megtalálható.
Amint az a mi apostoli kötelességünk, hozzá akarunk járulni a püspöki gondoskodásotokhoz és éberségetekhez azzal, hogy felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy amennyire csak képesek vagytok, vezessétek ki az embereket abból az istentelen és végzetes vélekedésből, hogy az örök üdvösség útja megtalálható minden vallásban. Bárcsak azzal a szakértelemmel és a tudással, amelyben annyira kitűntök, a rátok bízott embereknek bemutatnátok, hogy a katolikus hit dogmái semmiképpen nincsenek ellentétben az isteni kegyelemmel és az igazságossággal. (Pius IX, Allocution Singulari Quadam, December 9, 1854)
XII. Pius pápa
– Azok, akik nem tartoznak a Katolikus Egyház látható testéhez, nem lehetnek biztosak az üdvözülésükben.
Mint jól tudjátok, Tisztelendő Testvérek, azokat is az Úr Isten oltalmába ajánlottuk, vezetésére bíztuk már pápaságunk kezdetétől fogva, kik nem tartoznak a katolikus Egyház látható szervezetéhez. […] Szerető szívvel hívjuk meg mindnyájukat, hogy önként és készen engedjenek az isteni kegyelem belső zörgetésének és törekedjenek szabadulni abból a helyzetből, melyben nem lehetnek biztosak örök üdvösségük felől; mert öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hozza ugyan őket, mégis oly sok, oly nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a katolikus Egyházban tudnak elnyerni. ( XII. Pius Mystici corporis Christi )
Mint jól tudjátok, Tisztelendő Testvérek, azokat is az Úr Isten oltalmába ajánlottuk, vezetésére bíztuk már pápaságunk kezdetétől fogva, kik nem tartoznak a katolikus Egyház látható szervezetéhez. […] Szerető szívvel hívjuk meg mindnyájukat, hogy önként és készen engedjenek az isteni kegyelem belső zörgetésének és törekedjenek szabadulni abból a helyzetből, melyben nem lehetnek biztosak örök üdvösségük felől; mert öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hozza ugyan őket, mégis oly sok, oly nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a katolikus Egyházban tudnak elnyerni. ( XII. Pius Mystici corporis Christi )
II. Vatikáni Zsinat
– Azok, akik elutasítják, hogy az Egyházba tagozódjanak, nem fognak üdvözülni.
A Szent Zsinat tehát elsősorban a katolikus hívők felé fordul. A Szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen, mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne.( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 14.p.)
– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.
Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát (vö. Zsid 9,27), beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk (vö. Mt 25,31–46), s ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak (vö. Mt 25,26) az örök tűzre távoznunk (vö. Mt 25,41), a külső sötétségre, ahol “sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 22,13; 25,30). Mielőtt ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőült Krisztussal, valamennyiünknek meg kell majd jelennie “Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett(2Kor 5,10), és a világ végén “előjönnek, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására” (Jn 5,29; vö. Mt 25,46). ( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 48.p.)
A Szent Zsinat tehát elsősorban a katolikus hívők felé fordul. A Szentírás és a hagyomány alapján azt tanítja, hogy ez a földön vándorló Egyház szükséges az üdvösséghez. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja, aki az Ő testében, ami az Egyház, jelenik meg számunkra; Ő maga pedig kifejezetten hangsúlyozva a hit és a keresztség szükséges voltát (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), egyúttal az Egyház szükségességét is megerősítette, melybe a keresztségen, mint ajtón át lépnek be az emberek. Ezért nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne.( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 14.p.)
– Állandó éberség szükséges ahhoz, hogy ne az örök tűzre legyünk ítélve.
Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát (vö. Zsid 9,27), beléphessünk vele a menyegzőre, az áldottak közé számláltassunk (vö. Mt 25,31–46), s ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak (vö. Mt 25,26) az örök tűzre távoznunk (vö. Mt 25,41), a külső sötétségre, ahol “sírás és fogcsikorgatás lesz” (Mt 22,13; 25,30). Mielőtt ugyanis uralkodni kezdenénk a megdicsőült Krisztussal, valamennyiünknek meg kell majd jelennie “Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett(2Kor 5,10), és a világ végén “előjönnek, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet föltámadására” (Jn 5,29; vö. Mt 25,46). ( II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM 48.p.)
II. János Pál
– Az ember örök kárhozatra lesz ítélve azért, mert visszaélt a szabadságával.
Isten végtelenül jó és irgalmas Atya. De az embernek szabadon kell Neki válaszolnia. De sajnos az is lehetséges, hogy amellett dönt, hogy szabadon elutasítja a szeretetét és megbocsátását egyszer s mindenkorra, és ezzel elkülöníti magát örökre a Vele való boldog közösségtől. Pontosan ez a tragikus helyzet az, amit a keresztény tanítás kifejt, amikor örök kárhozatról vagy a pokolról beszél. (John Paul II. General Audience, July 28, 1999)
– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.
A pokol problémája mindig zavart nagy gondolkodókat az Egyházban […] Valójában régi zsinatok elutasították a végső apocatastasis teóriáját, amely szerint a világ regenerálható a megsemmisítés után, és minden teremtmény megmenekül. Ez olyan elmélet, amely közvetve eltörli a poklot. De a probléma továbbra is megvan. Lehetséges az, hogy Isten, aki olyannyira szereti az embert, megengedje azt, hogy aki elutasítja Őt, örök kínokra ítéltessék? Mégis, Krisztus szavai egyértelműek. Máté evangéliumában beszél azokra, akik az örök kárhozatra mennek (Mt 25,46). (John Paul II. Crossing the Threshold of Hope, pg. 96)
XVI. Benedek pápa
– ‘Az Isten, mindenkihez jó lesz’: Egy gyönyörű remény, de a gyilkosok nem ülhetnek rögtön az Isten asztalánál, együtt az áldozataikkal.
Ahogy a nagy marxista, Adorno mondta, csak a test feltámadása, amit ő irreálisnak nevezett, lenne képes igazságot tenni. Mi hiszünk a testnek ebben a feltámadásában, ahol nem mindenki lesz egyenlő. Ma az emberek hozzá szoktak ahhoz, hogy feltegyék a kérdést, hogy mi a bűn. Isten nagy, ismer minket, így a bűn nem számít, a végén Isten kegyes lesz mindnyájunkhoz. Ez egy szép remény. De mindkettő: igazságosság és bűnösség létezik. Azok, akik elpusztítják az embert és a földet, nem ülhetnek le rögtön Isten asztalához együtt az áldozataikkal. Isten igazságos. (Benedict XVI. Meeting with the Parish Priests and the Clergy of the Diocese of Rome, February 7, 2008)
A Katolikus Egyház Katekizmusa
– Aki halálos bűnben hal meg, azt jelenti, hogy saját akaratából választotta el magát az örök életre Istentől.
Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: “Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei. [629] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor — saját szabad választásunk révén — tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük “pokolnak”. (KEK 1033)
Isten végtelenül jó és irgalmas Atya. De az embernek szabadon kell Neki válaszolnia. De sajnos az is lehetséges, hogy amellett dönt, hogy szabadon elutasítja a szeretetét és megbocsátását egyszer s mindenkorra, és ezzel elkülöníti magát örökre a Vele való boldog közösségtől. Pontosan ez a tragikus helyzet az, amit a keresztény tanítás kifejt, amikor örök kárhozatról vagy a pokolról beszél. (John Paul II. General Audience, July 28, 1999)
– Krisztus szavai világosak: vannak olyanok, akiknek az örök büntetés lesz a részük.
A pokol problémája mindig zavart nagy gondolkodókat az Egyházban […] Valójában régi zsinatok elutasították a végső apocatastasis teóriáját, amely szerint a világ regenerálható a megsemmisítés után, és minden teremtmény megmenekül. Ez olyan elmélet, amely közvetve eltörli a poklot. De a probléma továbbra is megvan. Lehetséges az, hogy Isten, aki olyannyira szereti az embert, megengedje azt, hogy aki elutasítja Őt, örök kínokra ítéltessék? Mégis, Krisztus szavai egyértelműek. Máté evangéliumában beszél azokra, akik az örök kárhozatra mennek (Mt 25,46). (John Paul II. Crossing the Threshold of Hope, pg. 96)
XVI. Benedek pápa
– ‘Az Isten, mindenkihez jó lesz’: Egy gyönyörű remény, de a gyilkosok nem ülhetnek rögtön az Isten asztalánál, együtt az áldozataikkal.
Ahogy a nagy marxista, Adorno mondta, csak a test feltámadása, amit ő irreálisnak nevezett, lenne képes igazságot tenni. Mi hiszünk a testnek ebben a feltámadásában, ahol nem mindenki lesz egyenlő. Ma az emberek hozzá szoktak ahhoz, hogy feltegyék a kérdést, hogy mi a bűn. Isten nagy, ismer minket, így a bűn nem számít, a végén Isten kegyes lesz mindnyájunkhoz. Ez egy szép remény. De mindkettő: igazságosság és bűnösség létezik. Azok, akik elpusztítják az embert és a földet, nem ülhetnek le rögtön Isten asztalához együtt az áldozataikkal. Isten igazságos. (Benedict XVI. Meeting with the Parish Priests and the Clergy of the Diocese of Rome, February 7, 2008)
A Katolikus Egyház Katekizmusa
– Aki halálos bűnben hal meg, azt jelenti, hogy saját akaratából választotta el magát az örök életre Istentől.
Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: “Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15). A mi Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az ő testvérei. [629] Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor — saját szabad választásunk révén — tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük “pokolnak”. (KEK 1033)
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
