Kustra Ferenc: Csak állok a keresztútnál...

Csak állok a keresztútnál és nézelődöm.
Várom a fényt, nézek föl... érdeklődöm,
De tekintetem a semmibe vész, az éterbe...
Hogyan jutok így előre... előre az életbe?

Nézek körbe és a szememben égő vágyak...
Innen messze vannak a legelésző nyájak,
És messze a szép, békés, délibábos tájak...
Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak.

Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt,
Soha, senki nem segített... utam jóra merre vált?
Elmennék oda, hol talán kék az ég és zöld a fű
De melyik út vezet oda... minek vagyok nagyszívű?

Nézek és utakat látok... de igen rémisztő,
Pusztaságban csak utak... igen, igen ijesztő!
Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe?
Se úszni nem tudok, se mellényem... le vele?

Látom még az úti táblákat is lebontották,
Nehogy lássak... a lelkem is kifosztották!
Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek,
Ebből már tudom, céljuk... elveszejtenek.

Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat,
Nem tudom, merre menjek... lesz sorsfordulat?
Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt,
Soha, senki nem segített... utam jóra merre vált?

Tudom, messze vannak szép, békés, délibábos tájak...
Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak?
Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek,
És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek...

Pusztaságban csak utak... igen, igen ijesztő!
Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő?
Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődök,
Jön-e még az életben valami, ami... talán előlök.

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Minden házban siránkozás lesz

2014. július 29.

Amikor halálos csönd borított be mindent,

beárnyékolva az egész földet,

a Te mindenható Igéd leszállt a Mennyből, a királyi trónról,

hogy egy szent népet újra felemeljen.

Azok is nagyok lesznek,

akik egykor kitörölték a Te Nevedet.

Ők fogják újjáépíteni a Házadat, mely romokban hevert,

és ők fogják zászlóikon magasra emelni a Nevedet, mint Szentek Szentjét.

Én kedvesem! Igen, nagynak és szentnek fogják tartani a Nevemet. Még emlékeznek[1] bűnös életvitelük eseményeire, és megérdemelten szenvedtek vétkeik miatt, mert Én, az Isten, tudtam, mit tesznek. Hallgass Rám! Ugyanaz a rendelkezés, mellyel megbosszultam a magatartásukat, ugyanaz a büntetés fogja sújtani a ti korotok hitetlen nemzedékét is. Egy régebben kudarcra ítélt szívbe szálltam le. Ezért ne csodálkozz! Nem megmondtam neked előre, hogy keresztül fogom vinni a vele[2] kapcsolatos terveimet? Az én Mindenhatóságomnak semmiség szentté tenni egy nyomorult embert. Engem úgy ismernek, mint aki mindent újjá alkot. Hatalmam van arra, hogy amit megáldottam, azt virágzóvá tegyem.

Engedd meg nekem, hogy a t szádon keresztül beszéljek, és ne félj! Lo tedhal![3] Még nem teljesen fejeztem be csodálatos művemet ebben az országban[4]. Mondom neked, hogy tudást adok nekik, miként tegyék ismertté a Nevemet ott, ahol elutasítják. Engem úgy ismernek, Vassiliki, mint aki uralkodókat és trónokat dönt meg, öntelt embereket, istentelen és romlott nemzeteket, akikből árad az erkölcstelenség. Ma az istentelen nemzetektől ezt hallom: „én isten vagyok és önálló.” És ellenségesen, kárörvendéssel méregetik a hívőket. Mire mentek Nélkülem, ha halállal töltitek meg a világmindenséget? Oda foglak kivetni titeket, ahol az összes olyan holttest fekszik, akiket a ti bűneitek juttattak. Bizony mondom nektek, aki gyűlöli az Én törvényemet, szabályaimat és parancsolataimat, de képmutatóan úgy tesz, mint aki megtartja azokat, bánni fogja azt a napot, amikor megszületett!

Leányom, megesküdtem egykor, hogy Oroszországot újra dicsőséges nemzetté emelem, amit meg is tettem. Ez csak a kezdet! Viharok és hurrikánok közepette fogok eljönni, és minden házban siránkozni fognak. Azon a napon a világ minden lakosa, aki most a hitehagyásában leli gyönyörűségét, gyászolni fogja a halottait. Áldásom annak, aki Belém veti bizalmát. Leányom, örülj jelenlétemnek!  IC

---

[1] Oroszország

[2] Oroszország

[3] arámi nyelven „Ne félj!” (ford. mj.)

[4] Oroszország
http://ichtys.hu/index.php/145-2014-julius-29

"Lélekromboló": Tilos káromkodniuk az ukrán lázadóknak

Megtiltotta katonáinak a káromkodást a kelet-ukrajnai szakadár lázadók egyik vezetője, arra hivatkozva, hogy az "lélekromboló", és kockáztatja a mozgalom győzelmét. Erről a donyecki lázadók számoltak be szerdára virradóra a Twitteren.

"A nyilvános káromkodás mostantól súlyos fegyelemsértésnek számít. A nem orosz eredetű durva szavakat a Rusz ellenségei használták" - olvasható Igor Sztrelkovnak, az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság "védelmi miniszterének" hétfői keltezésű rendeletében.

Ezen a napon volt az 1026. évfordulója annak, hogy a Kijevi Rusz felvette a kereszténységet.

"A káromkodás szentségtörés, ami mindig súlyos bűnnek számított" - írta Sztrelkov.

A kelet-ukrajnai szakadárok ortodox (keresztény) hadseregként határozzák meg magukat, és vallási jelképeket használnak, egyebek mellett olyan zászlókat tűznek ki járműveikre, amelyeken Krisztus képe szerepel.
MTI

HVG