Amint arról a Rorate Caeli blog néhány nappal ezelőtt beszámolt, megjelentek az Istentiszteleti Kongregáció Traditionis Custodes “pontosításai“, amelyeket a pápa is jóváhagyott – ezek megdöbbentően könyörtelenek a hagyományos rítusok elnyomására tett kísérletükben, ugyanakkor komikusan abszurdak abban az állításukban, hogy “az egyházi közösség ajándékát az együtt járás által, az értelem és a szív meggyőződésével” őrzik meg. Ebben a jelenlegi vicc-pápaságban a háború valóban béke.

A pápa és az Istentiszteleti Kongregáció próbálkozásának összefoglalása a következő:

1. A TC 3. § 2. pontja alól elvileg adható felmentés a plébániatemplomokban celebrálandó hagyományos miséhez. Természetesen a jelenlegi rendszerben a “decentralizáció” az ellenkezőjét jelenti annak, amit a legtöbb ember várna, ezért a püspöknek engedélyt kell kérnie a Istentiszteleti Kongregációtól, amely aztán kegyesen engedélyt adhat erre, de “csak akkor, ha megállapítást nyer, hogy lehetetlen egy másik [nem plébánia] templom, oratórium vagy kápolna használata“. Továbbá, amint rendelkezésre áll egy nem egyházközségi templom, “ez az engedély visszavonásra kerül“.

Természetesen “e rendelkezésekben nem áll szándékunkban marginalizálni azokat a híveket, akik a korábbi ünneplési formában gyökereznek“. Nem, minden látszattal ellentétben “ez egy engedmény, hogy az ő javukat biztosítsuk“. Az Istentiszteleti Kongregációt jelenleg megszálló nagyfényességűekkel ellentétben mi, a plebs nem vagyunk gyakorlottak az efféle kettős beszédben. Miért, néha Roche érsek akár hat lehetetlen dolgot is képes elhinni reggeli előtt!

2. A hagyományos Rituale Romanum használata csak a személyi plébániákon megengedett, a hagyományos Pontificale Romanum használata pedig teljességgel tilos. Benedek pápa kijelentését, miszerint “Amit a korábbi generációk szentnek tartottak, az számunkra is szent és nagyszerű marad, és nem lehet hirtelen teljesen betiltani, vagy akár károsnak tekinteni“, hivatalosan is kidobták a memória-feketelyukba.

3. A papok kánoni jogát, hogy szabadon dönthessenek arról, hogy nem vesznek részt a koncelebrált miséken (lásd a 902. kánont), most úgy kezelik, mint “a liturgikus reform elfogadásának hiányát“. Talán az idők teljességében lesz valaki a kongregációban, akinek jelenteni lehet ezt a fajta helytelen gondolkodást.

4. A TC 3 § 3. pontja szerint az usus antiquior során az olvasmányokhoz csak engedélyezett népnyelvi fordítású Bibliát lehet használni. Már rámutattam az ebből eredő számos problémára és kérdésre, de a Kongregáció ragaszkodik ahhoz, hogy “nem adhatók ki olyan népnyelvi lekcionáriumok, amelyek az előző rítus olvasmányciklusát reprodukálják“. Tehát most már van egy új Index Librorum Prohibitorum a “modern ember” számára – a hagyományos lekcionárium!

5. A Kongregáció tisztázza, hogy a TC 4. paragrafusa decentralizálja a hatalmat, azáltal, hogy központosítja azt: az Apostoli Szentszék kifejezett engedélyéhez köti a 2021. július 16. után felszentelt papok számára, hogy a hagyományos latin misét celebrálják. Ennek “az a célja, hogy segítse az egyházmegyés püspököt az ilyen kérés elbírálásában“, feltehetően addig, amíg a püspök válasza az “engedély megtagadva“.

6. Az usus antiquior celebrálására vonatkozó határozott idejű, ideiglenes engedélyek megadását a Kongregáció egyértelműen normának kívánja: “az 1962-es Missale Romanum használatának meghatározott időre történő engedélyezésének lehetősége… nemcsak lehetséges, hanem ajánlott is”. És jobb, ha mindannyian jól viselkedtek, fiúk és lányok, mert “ennek az értékelésnek az eredménye [az ad tempus időszak végén] alapot adhat az engedély meghosszabbítására vagy felfüggesztésére”. A gyengédség új római inkvizíciója!

7. Az igazolványokat kérem! A hagyományos mise celebrálásához mostantól minden felszentelt szolgálattevőnek engedélyre van szüksége – nemcsak papoknak, hanem diakónusoknak, stb. – függetlenül a körülményektől. Ha a vasárnapi hagyományos misét celebráló pap megbetegszik, de ő az egyetlen pap, akit a püspök felhatalmazott az ilyen ünneplésre, akkor probléma van. Ha olyan pap vagy, akinek a saját püspöködtől van engedélyed az usus antiquior celebrálására, de utazás, tanulmányok stb. miatt egy másik egyházmegyében vagy éppen, akkor probléma van.

8. Végezetül, nem lehetséges binálás az 1962-es misekönyv használatával, bármilyen okból kifolyólag. Úgy tűnik, hogy a 905. kánon 2. §-át itt nem kell alkalmazni, hiszen egyszerűen részt vehetünk a misén “a jelenlegi rituális formában“. Milyen nagyon pasztorális!

* * * * *

“Béke, béke” mondják, amikor nincs béke (Jer 8,11). És nem lehet béke, sem egység ebből a felelőtlen, ideológiai és törvénytelen támadásból a hagyományos római rítus és a hozzá kötődő hívek ellen.

Ha eddig nem volt nyilvánvaló, akkor mostanra már tényleg mindenkinek nyilvánvalóvá kellene válnia: az usus antiquior kiirtására tett kísérlet azt mutatja, hogy mindaz, aminek ez a pápaság mondja magát – “irgalmas”, “kísérő”, “meghallgató”, “zsinati”, “gyengéd”, “decentralizáló” – egy aljas hazugság.

Uram, irgalmazz Egyházadnak!

https://invocabo.wordpress.com/2021/12/19/a-gyengedseg-forradalma-avagy-a-roche-karacsonyi-meszarlasa-bohozat-tizenegy-dubiaban/