Isten Anyja: Fiam Testét cafatokra tépték
Gyermekem, sokan nem értik Társmegváltói szerepem. Sőt azt sem tudják, hogy miért van ez így.
Amikor
igent mondtam a hívásra, hogy Isten Anyja legyek, én elköteleztem
magam az Isten Szövetsége mellett, mely az emberiség Megváltásának
érdekében köttetett.
Amikor
világra szültem Fiamat, ugyanazt a szeretetet éreztem, melyet bármely
anya érezne gyermeke iránt. Ez az ártatlan, gyönyörű kisfiú az én
részem, az én testem és vérem volt. Ennek ellenére tudatában voltam
annak is, hogy Ő nem csak egy gyermek volt. Lelke, lelkembe költözött,
amint megpillantottam Őt. Ő és én egybefonódtunk, melynek során én
éreztem minden Érzelmet, Örömet, Fájdalmat és a Szeretetet, mely átjárta
Őt. Tisztában voltam Istenségével is, és azzal is, hogy Én csupán az Ő
szolgája voltam, habár Ő soha nem éreztette ezt velem.
Kisdedként
Isteni Fejét gyakran keblemre hajtotta, és a Szeretet szavait suttogta
olyan meghatottan, hogy az eltöltötte Szívemet és úgy éreztem, mintha
szívem szétrepedne a boldogságtól. Ő, az én Kisgyermekem volt mindaz,
amiért én éltem. Minden érintés hihetetlen gyengédséggel és örömmel
töltött el engem. Azok, akik látták Őt, akár csak kisdedként, mind azt
mondták, milyen különleges Ő. Átható Tekintete felkavarta lelküket, és
sokan nem tudták, miért.
Ez
a különleges kötelék, köztem és szeretett Fiam között,
felbonthatatlan. Tudtam, hogy én csak azért születtem meg, hogy az Ő
Édesanyja lehessek. Ez a szerep volt az egyetlen oka létezésemnek.
És
így, én minden Igényét teljesítettem, Ő viszont nagy Szeretettel és
Együttérzéssel minden igényemet a Magáé elé helyezte. Kívánságait én –
az Ő Édesanyja, az Ő alázatos szolgálója – mindig teljesítettem.
Amikor
nem hitték el, hogy Ő az Emberfia, amikor az Igazságot hirdette és úgy
cselekedett, ahogy Atyja óhajtotta, keserű könnyeket ontottam.
Mennyire megviselt, amikor szemtanúja kellett, hogy legyek
Üldöztetésének.
Átéltem az Ő
gyötrelmét, nemcsak úgy, ahogy bármely anya tenné, ha látná a
gyermekének okozott kínt – az Ő gyötrelme az enyém lett, az enyém pedig
az Övé.
Arra
kényszerítették Őt, hogy maga előtt összekötözött, kötelekkel a
Derekához rögzített kézzel menjen, ami azt jelentette, hogy Ő csak
lassan, csoszogva tudott menni. Míg a Kereszt tépett és sebzett Testére
volt vetve, fájdalmam oly elviselhetetlen volt, hogy minduntalan
elájultam.
Nem csak
testi fájdalmam volt; bánatom tőrként járta át Szívemet, és meghasadt
belé. A mai napig, Szívem egybefonódik Fiaméval, és így, a Nagyhét
folyamán, én Fiammal együtt újra átélem a kínt, a gyötrelmet és az
üldöztetést.
Gyermekek,
ha elmondanám azt a kegyetlenséget, melyet Fiamra róttak, képtelenek
lennétek felfogni, oly kíméletlen volt az ostorozás. Fiam Testét
cafatokra tépték.
Sose
felejtsétek el, hogy Ő az Emberfia volt, aki azért küldetett, hogy
megváltson minden lelket a földön, köztük azokat is, akik ma a világban
élnek. Ő rettenetes kínok közepette halt meg azért, hogy megmentse
mindegyikőtöket ma. Szenvedése nem ért véget a Kálvárián. Ő továbbra is szenvedni fog, egészen a Második Eljövetelének Nagy Napjáig.
Azok,
akik figyelmen kívül hagyják ezeket a Mennyből jövő
figyelmeztetéseket, szabadon megtehetik. Nem lesznek megítélve e miatt
az elutasítás miatt. De, ahogy egyre jobban eltávolodnak ezen Mennyei
kinyilatkoztatások Igazságától, bűnre lesznek csábítva. Azokkal a
bűnökkel lesznek megkísértve, melyeket többé már nem fognak bűnnek
nyilvánítani a Fiam földi Egyházában lévő ellenségek.
Köszönöm
nektek, Gyermekek, hogy megnyitjátok értelmeteket, szíveteket és
lelketeket erre a Mennyei hívásra, mely Isten – minden Gyermeke iránti –
Szeretetéből fakadóan küldetett nektek.
Szeretett Édesanyátok
Az Üdvösség Anyja
