2018. augusztus 2., csütörtök

Égi Édesanyánk üzenete 2018. augusztus 2-án Medjugorjéból

A Szűzanya 2018. augusztus 2-i üzenete Mirjana Soldo által
Drága gyermekek! Édesanyai szeretettel arra hívlak benneteket, hogy nyissátok meg szíveteket a békére, nyissátok meg szíveteket Fiamnak, hogy szívetekben a Fiam iránti szeretet énekeljen, mert csak ebből a szeretetből fakad a lélek békéje. Gyermekeim, tudom, hogy van bennetek jóság, tudom, hogy van bennetek szeretetet - irgalmas szeretetet. De sok gyermekemnek még zárva van a szíve. Azt gondolják, hogy cselekedhetnek anélkül, hogy gondolataikat a Mennyei atya felé irányítanák, aki megvilágosít, Fiam felé, aki újra és újra veletek van az Eucharisztiában és hallgatni szeretne benneteket. Gyermekeim, miért nem beszéltek hozzá? Mindnyájatok élete fontos és értékes, mert a Mennyei Atya ajándéka az örökkévalóságra. Ezért soha ne felejtsetek el neki hálát adni, beszélni hozzá. Tudom, gyermekeim, hogy az eljövendők ismeretlenek számotokra, de amikor elérkeznek, majd minden kérdésetekre választ kaptok. Anyai szeretetem arra vágyik, hogy készek legyetek. Gyermekeim, életetekkel keltsetek jó érzéseket az emberek szívében, akikkel találkoztok, a béke, a jóság, a szeretet és a megbocsátás érzését. Az imában figyeljétek, mit mond nektek Fiam, és aszerint cselekedjetek. Újra hívlak benneteket, imádkozzatok pásztoraitokért, azokért, akiket Fiam meghívott. Jegyezzétek meg, hogy imára és szeretetre van szükségük. Köszönöm nektek.

Hamispróféta átírta a Katolikus Egyház Katekizmusát

Mától megváltozott az Egyház halálbüntetésről szóló tanítása.

uim0i.jpgA Vatikán csütörtöki közleménye szerint Ferenc pápa augusztus 2-ai hatállyal átíratta a Katolikus Egyház Katekizmusának 2267. pontját (KEK 2267), amely az Egyház halálbüntetésről szóló tanítását közli. A hivatalos közleményt a Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros jegyzi.
A KEK 2267. pontja mostanáig így hangzott:
2267. Az Egyház hagyományos tanítása - a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve - nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta "immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul". (II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 56.)
A KEK ugyanezen pontja mától így hangzik [hivatalos magyar fordítás még nem készült, az alábbi a KV saját fordítása]:
2267. Azt, hogy a törvényes hatóság egy igazságos tárgyalást követően halálbüntetéshez folyamodik, sokáig megfelelő és elfogadható, jóllehet szélsőséges válasznak tartották bizonyos bűncselekmények súlyosságára, a közjó megvédésének eszközeként.
Ma azonban egyre nagyobb a megértése annak, hogy a személy méltósága nem veszik el rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetése után sem. Emellett az állam által kiszabott büntető szankciók új felfogása jelent meg. Végül, a fogvatartásnak hatékonyabb rendszerei alakultak ki, amelyek biztosítják az állampolgároknak járó védelmet, miközben nem fosztják meg véglegesen a bűnöst a megjavulás lehetőségétől.
Következésképpen az Egyház az Evangélium fényében azt tanítja, hogy "a halálbüntetés megengedhetetlen, mivel az a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás" [1], és elkötelezetten munkálkodik azon, hogy világszerte eltörlésre kerüljön.
_______________________
[1] Ferenc pápa, Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez, 2017. október 11.; L’Osservatore Romano, 2017. október 13., 5.
A Katekizmus új pontjába foglalt tanítás ellentmond az Egyház eddigi, következetes folytonosságban lévő tanításával, amely megfelelő (és ma ritka) körülmények között, a közösségi önvédelem szándékával erkölcsileg megengedhetőnek mondta ki a halálbüntetés alkalmazását.
A Hittani Kongregáció, Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa) vezetésével 2004. júliusában még világossá tette, hogy "a halálbüntetés alkalmazásáról lehetséges a vélemények legitim sokszínűsége a katolikusok között", akár a pápa véleményével szemben is: "Ha [...] egy katolikus ellenkezne a Szentatyával a halálbüntetés alkalmazásában [...], emiatt nem válna méltatlanná arra, hogy szentáldozáshoz járuljon." A Katekizmus új pontja a katolikusok számára (elvben) bezárja a lehetőséget "a vélemények legitim sokszínűsége" előtt a halálbüntetés alkalmazásáról (lásd pl. legutóbb Ranjith bíboros véleményét erről).
Az új 2267-es pont a megváltoztatott tanításhoz emellett meglehetősen furcsa és ellentmondásosnak tűnő indoklásokat közöl.
Az Egyház ugyanis mindig vallotta, hogy "a személy méltósága nem veszik el rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetése után sem"; nem világos ezért, miért hivatkozik a pont indoklásként ennek "egyre nagyobb megértésére".
Nem kevésbé homályos az sem, mit jelent a második indoklásként közölt "új felfogás" a büntető szankciókról, amely a pont szerint indokolja az Egyház halálbüntetésről szóló tanításának átírását.
Az új pont utolsó bekezdése azonban végképp érthetetlenné teszi az előző bekezdésben közölt indoklásokat. Míg az előbbi ugyanis a körülmények megváltozásával indokolja a halálbüntetés mai megengedhetetlenségét, addig az utolsó bekezdés szerint maga a halálbüntetés belső természete az, ami Krisztus evangéliumának ellentmond, emiatt az semmilyen szándékkal és körülmények között nem megengedhető (és - ahogy ezt Ferenc pápa a hivatkozott beszédében ki is mondta - a történelem során nem lett volna megengedhető sohasem). Erről részletesebb elemzést egy korábbi cikkünkben már közöltünk.
A KEK váratlan és precedensértékű átírására érkező reakciókkal foglalkozni fogunk.

Magyarázó levelet adott ki a Hittani Kongregáció a Katekizmus átírásához

Magyarázó levelet adott ki a Hittani Kongregáció a világ püspökei számára, amelyben a Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros, az átírt KEK 2267 pontban közölt tanítás folytonosságát próbálja bizonygatni az Egyház eddigi tanítóhivatali megnyilatkozásaival. [A levél magyar nyelvű fordítását nem készítjük el, mivel az bizonyosan elérhető lesz hamarosan hivatalos forrásból is. A levél idegen nyelvű változatai azonban IDE KATTINTVA megtalálhatóak a Vatikán saját, hivatalos honlapján.]
A Kongregáció levele az új tanítás folytonosságát kizárólag Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa megnyilatkozásaival próbálja igazolni. Ezekben a két előző pápa a halálbüntetésnek a mai társadalmi körülmények közötti nélkülözhetőségét és (csakis) ebből következően a mai alkalmazásának embertelenségét állították. A pápák fenntartották azt is, hogy a halálbüntetésről a körülményektől függően lehetnek az általuk képviselttől eltérő vélemények, mivel a halálbüntetés alkalmazása önmagában, a belső természeténél fogva nem erkölcstelen cselekedet, csupán a körülmények és szándék tehetik azzá.
A Hittani Kongregáció levele az új KEK 2267 folytonosságának bizonygatásában ugyanazt a logikai csúsztatást követi el, amit maga a KEK 2267 átirata is. Az új KEK 2267 második bekezdésében közölt érvek ugyanis nem indokolják a KEK 2267 harmadik bekezdésében közölt tanítást: míg a második bekezdés a társadalmi körülmények megváltozását nevezi meg az új tanítás indokaként, addig a harmadik bekezdésben szereplő tanítás már a halálbüntetés belső természetének sajátos minősítésével mondja ki annak összeférhetetlenségét az Evangéliummal. A harmadik bekezdés állítása ezért minőségi és logikai ugrást jelent a második bekezdés állításaihoz képest, amelyekkel így az, indoklásként, nem alátámasztható.
Hasonlóan, az az állítás, hogy "az Evangélium fényében" "a halálbüntetés megengedhetetlen, mivel az a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás", nem vezethető le, és nem is áll folytonosságban az előző két pápa tanításával, akik tagadták, hogy a halálbüntetés a körülményektől függetlenül megengedhetetlen és "a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás" lenne, ahogy tagadták azt is, hogy a halálbüntetés a körülményektől függetlenül összeférhetetlen lenne az Evangéliummal.
Azt, hogy Ferenc pápa tanítása tudatos szakítást jelent az Egyház korábbi tanításával a halálbüntetésről, valamint hogy a halálbüntetés helytelenségét Ferenc pápa nem a megváltozott társadalmi körülményekkel indokolja, ugyanaz a beszéde igazolja, amely a KEK 2267 új változatának hivatkozásául is szolgált. A 2017. októberi beszédében ugyanis Ferenc pápa visszamenőlegesen, az Egyház teljes múltjára vonatkozóan elítélte a halálbüntetés bármikori, bármilyen körülmények közötti jóváhagyását, mint ami ellentétes az Evangéliummal.

https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/03/magyarazo_levelet_adott_ki_a_hittani_kongregacio_a_katekizmus_atirasahoz