Mától megváltozott az Egyház halálbüntetésről szóló tanítása.

uim0i.jpgA Vatikán csütörtöki közleménye szerint Ferenc pápa augusztus 2-ai hatállyal átíratta a Katolikus Egyház Katekizmusának 2267. pontját (KEK 2267), amely az Egyház halálbüntetésről szóló tanítását közli. A hivatalos közleményt a Hittani Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros jegyzi.
A KEK 2267. pontja mostanáig így hangzott:
2267. Az Egyház hagyományos tanítása - a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve - nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta "immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul". (II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 56.)
A KEK ugyanezen pontja mától így hangzik [hivatalos magyar fordítás még nem készült, az alábbi a KV saját fordítása]:
2267. Azt, hogy a törvényes hatóság egy igazságos tárgyalást követően halálbüntetéshez folyamodik, sokáig megfelelő és elfogadható, jóllehet szélsőséges válasznak tartották bizonyos bűncselekmények súlyosságára, a közjó megvédésének eszközeként.
Ma azonban egyre nagyobb a megértése annak, hogy a személy méltósága nem veszik el rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetése után sem. Emellett az állam által kiszabott büntető szankciók új felfogása jelent meg. Végül, a fogvatartásnak hatékonyabb rendszerei alakultak ki, amelyek biztosítják az állampolgároknak járó védelmet, miközben nem fosztják meg véglegesen a bűnöst a megjavulás lehetőségétől.
Következésképpen az Egyház az Evangélium fényében azt tanítja, hogy "a halálbüntetés megengedhetetlen, mivel az a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás" [1], és elkötelezetten munkálkodik azon, hogy világszerte eltörlésre kerüljön.
_______________________
[1] Ferenc pápa, Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez, 2017. október 11.; L’Osservatore Romano, 2017. október 13., 5.
A Katekizmus új pontjába foglalt tanítás ellentmond az Egyház eddigi, következetes folytonosságban lévő tanításával, amely megfelelő (és ma ritka) körülmények között, a közösségi önvédelem szándékával erkölcsileg megengedhetőnek mondta ki a halálbüntetés alkalmazását.
A Hittani Kongregáció, Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa) vezetésével 2004. júliusában még világossá tette, hogy "a halálbüntetés alkalmazásáról lehetséges a vélemények legitim sokszínűsége a katolikusok között", akár a pápa véleményével szemben is: "Ha [...] egy katolikus ellenkezne a Szentatyával a halálbüntetés alkalmazásában [...], emiatt nem válna méltatlanná arra, hogy szentáldozáshoz járuljon." A Katekizmus új pontja a katolikusok számára (elvben) bezárja a lehetőséget "a vélemények legitim sokszínűsége" előtt a halálbüntetés alkalmazásáról (lásd pl. legutóbb Ranjith bíboros véleményét erről).
Az új 2267-es pont a megváltoztatott tanításhoz emellett meglehetősen furcsa és ellentmondásosnak tűnő indoklásokat közöl.
Az Egyház ugyanis mindig vallotta, hogy "a személy méltósága nem veszik el rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetése után sem"; nem világos ezért, miért hivatkozik a pont indoklásként ennek "egyre nagyobb megértésére".
Nem kevésbé homályos az sem, mit jelent a második indoklásként közölt "új felfogás" a büntető szankciókról, amely a pont szerint indokolja az Egyház halálbüntetésről szóló tanításának átírását.
Az új pont utolsó bekezdése azonban végképp érthetetlenné teszi az előző bekezdésben közölt indoklásokat. Míg az előbbi ugyanis a körülmények megváltozásával indokolja a halálbüntetés mai megengedhetetlenségét, addig az utolsó bekezdés szerint maga a halálbüntetés belső természete az, ami Krisztus evangéliumának ellentmond, emiatt az semmilyen szándékkal és körülmények között nem megengedhető (és - ahogy ezt Ferenc pápa a hivatkozott beszédében ki is mondta - a történelem során nem lett volna megengedhető sohasem). Erről részletesebb elemzést egy korábbi cikkünkben már közöltünk.
A KEK váratlan és precedensértékű átírására érkező reakciókkal foglalkozni fogunk.

Magyarázó levelet adott ki a Hittani Kongregáció a Katekizmus átírásához

38292694_1868329286561518_7984857185567899648_n.jpg
Magyarázó levelet adott ki a Hittani Kongregáció a világ püspökei számára, amelyben a Kongregáció prefektusa, Luis Ladaria bíboros, az átírt KEK 2267 pontban közölt tanítás folytonosságát próbálja bizonygatni az Egyház eddigi tanítóhivatali megnyilatkozásaival. [A levél magyar nyelvű fordítását nem készítjük el, mivel az bizonyosan elérhető lesz hamarosan hivatalos forrásból is. A levél idegen nyelvű változatai azonban IDE KATTINTVA megtalálhatóak a Vatikán saját, hivatalos honlapján.]
A Kongregáció levele az új tanítás folytonosságát kizárólag Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa megnyilatkozásaival próbálja igazolni. Ezekben a két előző pápa a halálbüntetésnek a mai társadalmi körülmények közötti nélkülözhetőségét és (csakis) ebből következően a mai alkalmazásának embertelenségét állították. A pápák fenntartották azt is, hogy a halálbüntetésről a körülményektől függően lehetnek az általuk képviselttől eltérő vélemények, mivel a halálbüntetés alkalmazása önmagában, a belső természeténél fogva nem erkölcstelen cselekedet, csupán a körülmények és szándék tehetik azzá.
A Hittani Kongregáció levele az új KEK 2267 folytonosságának bizonygatásában ugyanazt a logikai csúsztatást követi el, amit maga a KEK 2267 átirata is. Az új KEK 2267 második bekezdésében közölt érvek ugyanis nem indokolják a KEK 2267 harmadik bekezdésében közölt tanítást: míg a második bekezdés a társadalmi körülmények megváltozását nevezi meg az új tanítás indokaként, addig a harmadik bekezdésben szereplő tanítás már a halálbüntetés belső természetének sajátos minősítésével mondja ki annak összeférhetetlenségét az Evangéliummal. A harmadik bekezdés állítása ezért minőségi és logikai ugrást jelent a második bekezdés állításaihoz képest, amelyekkel így az, indoklásként, nem alátámasztható.
Hasonlóan, az az állítás, hogy "az Evangélium fényében" "a halálbüntetés megengedhetetlen, mivel az a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás", nem vezethető le, és nem is áll folytonosságban az előző két pápa tanításával, akik tagadták, hogy a halálbüntetés a körülményektől függetlenül megengedhetetlen és "a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás" lenne, ahogy tagadták azt is, hogy a halálbüntetés a körülményektől függetlenül összeférhetetlen lenne az Evangéliummal.
Azt, hogy Ferenc pápa tanítása tudatos szakítást jelent az Egyház korábbi tanításával a halálbüntetésről, valamint hogy a halálbüntetés helytelenségét Ferenc pápa nem a megváltozott társadalmi körülményekkel indokolja, ugyanaz a beszéde igazolja, amely a KEK 2267 új változatának hivatkozásául is szolgált. A 2017. októberi beszédében ugyanis Ferenc pápa visszamenőlegesen, az Egyház teljes múltjára vonatkozóan elítélte a halálbüntetés bármikori, bármilyen körülmények közötti jóváhagyását, mint ami ellentétes az Evangéliummal.

https://katolikusvalasz.blog.hu/2018/08/03/magyarazo_levelet_adott_ki_a_hittani_kongregacio_a_katekizmus_atirasahoz