Hallottunk már kemény dolgokat
politikusok szájából, és láttunk rengeteg furcsa pártot, de ilyet még
nem. Hatalmat nem akarnak, párttagokat nem gyűjtenek, az állami
kampánypénz nem kell nekik. Valójában ők egy találékony őskeresztény
közösség, ami egy rossz egyesületi törvény miatt lett kényszerpárt.
Eddig leginkább tanítással és haldoklók látogatásával foglalkoztak, most
viszont Isten sugallatára a parlamentbe készülnek, hogy erkölcsös
életre kényszerítsék a politikusokat. Vargáné Pável Mártával, az Aquila
Párt vezetőjével beszélgettünk központjukban, egy dél-budai kert végében
álló házikóban.Miért Aquila, vagyis sas?
A
sas is onnan jött, hogy sasszerű fényes lényeket láttunk egy elmélkedés
közben, mindannyian Avilai Szent Teréz módszere szerint elmélkedünk. A
sas Krisztus szimbóluma, nem náci szimbólum, az angyali lényeket is
sokszor sasként fordítják.
Tehát a párt csak egy forma, amivel hatékonyabban tudják közvetíteni az üzenetüket, mint egyesületként.
Igen.
Mi nem akarunk kizárólagos hatalmat. Mi kovász akarunk lenni, élesztő. A
párt pars, partis latinul, részt kívánok valamiből, a hatalomból. Mi az
Isten részét akarjuk a világba visszavinni. Azt, hogy most a világ
magának milyen hazudós, korrupt pártformát alakított ki, arról én sem
tehetek. Nekünk ezt a szót jó tartalommal kell megtöltenünk.
De miért jobb pártnak lenni?
Egyesületként
a sajátságos törvény és az önkormányzat is rendelkezett felettünk. Ha
például politizálunk, vagy más nem tetsző dolgot teszünk, akár még meg
is szüntethették volna. Nem mondhattuk ki a véleményünket úgy, ahogyan
most tehetjük. Pártként viszont elmehetünk hirdetni az igazságot,
humánus, valós keresztény erkölcsi viselkedést. És most jogunk van az
egész országban bárhol papírt osztani, újságírókat hívni. Az
egyesületnél ekkora jogunk nem volt. Az Isten ezt nagyon jól kitalálta.
Van saját templomuk is?
A
kistemplomunk Tószegen van. Saját zsebből, két kezünkkel két évig
építettük. Nem nagyon reklámozzuk, mert gabonatárolónak építettük.
Kényszeres eljárás volt, mert kb. 118 engedély kell egy templomhoz, egy
engedély meg vagy 10 ezer forint. Pénzünk nem volt, csak a kezünk, és
akartunk. Egy gabonatárolóhoz meg nagyjából csak 18 engedély kellett.
Tettünk is bele egy kiló búzát, és mi is Isten gabonája vagyunk. Így
teljesítettük a célját hivatalosan is. Magántemplomként, Avilai Szent
Teréz nevére keresztelve működtetjük.
Első
látásra nem éppen úgy nézek ki, ahogy a pártok szoktak, és másodikra
meg harmadikra sem. Önök pontosan milyen közéleti tevékenységet
végeznek?
Tanítunk embereket mindenfélére,
matematikára, nyelvtanra. Gyerekeket, felnőtteket is. Volt olyan, hogy
heti százharminc embert. Igazgatói engedéllyel hatvan-hetven haldoklóhoz
járunk be a Tétényi úti kórházba. Együtt halunk a betegekkel. Hetente
előadásokat tartok itt erkölcsi, filozófiai, teológiai témákban.
De akkor miért lettek párt?
Mikor
a Fidesz átvette a nagy hatalmat, csináltak egy egyesületi törvényt.
Ebből többek közt az lett, hogy akit az önkormányzat nem támogat, az nem
kap pályázati pénzt. A kerületben volt vagy 45 szervezet, nagyjából 24
lett a „kiválasztott”. Az egyesületünket megfojtották. Ekkor
hivatalosan egy évig nem csináltunk semmit, de valójában dolgoztunk
tovább. Csak tanítottunk, és féltünk, hogy valaki feldob minket, hogy
ennyi ember milyen jogcímen van együtt. Gondolkoztunk, hogy legyünk
kft., nonprofit kft., de mindennek volt valami hibája. Aztán az egyik
reggel jött, hogy legyünk párt, Aquila Párt.
Amikor mondtam a többieknek, mindenki meghűlt. Senki nem akart párt
lenni. Aztán megelmélkedtük megint. Hétszer elmélkedtük meg.
Hányan vannak egyáltalában az ilyen elmélkedéseken?
Mindenki. 30-40 ember, plusz akik egy éve csatlakoztak.
Ha valaki egy ilyen elmélkedéskor benéz az ablakon, mit lát?
Azt gondolja, hülyék vagyunk. Ülünk becsukott szemmel, és lélekben transzcendens élményeink vannak.
Szóval
önök egy keresztény közösség, de párt formájában működnek a rossz
egyesületi törvény miatt. A templomuk pedig hivatalosan egy
gabonatároló, mert túl sok és drága lett volna máskülönben az
engedélyeztetés. Azt hiszem, kezdem érteni, mi a bajuk a mostani magyar
politikával. De önök akkor most pontosan micsodák?
Olyanok vagyunk, mint a világi szerzetesek. Mint az őskeresztények.
Vagyis mindenben a katolikus hitelveket vallják, csak éppen az életvitelükben szigorúbbak.
Így
van, sokkal szigorúbbak. Szeretnénk, hogy ők is, a többiek is úgy
éljenek, mint az őskeresztények. Ha köztünk valaki megbotránkoztatót
talál, írja meg, vállaljuk a következményeket.
Hogy jött létre a közösségük?
Több
mint két évtizedig dolgoztam az Országos Sugárbiológiai Intézetben.
Többek közt környezeti vizsgálatokat, méréseket tettünk. Innen
iratkoztam be teológiára. A Pázmányon végeztem, katolikus hittanárként.
Elkezdtem tanítani a hittant úgy, ahogy azt Isten akarja. Ebben nem volt
ájtatosság, nem volt hazugság. Nem volt olyan, hogy valamire nem
válaszolok. Lassan elértük, hogy valós istenélményünk lett. A közösség
tagjai tízévesek voltak, amikor „megkaptam” őket, 25 éve együtt vagyunk.
Amikor 15 évesek lettek a tanítványok, a helyi plébános úgy döntött,
elveszi tőlem őket. Valószínűleg úgy vélte, felnőtteket papnak illik
tanítani, nem egy világi nőnek. Meg is csinálta hát a hittancsoportját
az enyémmel párhuzamos időben. Mivel mindenki továbbra is hozzám járt,
feladta, de következményei lettek. A papok jöttek-mentek, a fiataloknak
én voltam a stabil pont. Sok minden történt, valószínűleg az én
szókimondásom is nagy baj volt. Végül is presszióra eljöttünk.
Ez hogy történt?
Följelentettek,
és a bíborosi palotában kihallgattak. Közölték, a pap azt mondta, vagy
én megyek el, vagy ő. Ezután felmondtam, és mi több mint hatvanan
vándoroltunk lakásról lakásra. Mi fölénk vezetőnek csak azt tudjuk
elfogadni, aki tisztességben, hitben és tudásban is előttünk jár. Kevés
ilyen van, legfőképpen Jézus Krisztus az, aki minket vezet. Elvárjuk és
teszünk is érte, hogy őskeresztényi tisztaságú lehessen újra az
egyházunk.
Nem mondják, hogy önök egy szekta?
Az
önkormányzat és az egyház nagyon szeretné, de sajnos nem tehetik. Vagy
hazudnak, és akkor perlünk. Nem tudják ránk kimondani, mert nincs rá
alapjuk. Mi járunk gyónni, áldozni, misére. Úgy élünk, ahogyan Jézus
Krisztus elvárja egy követőtől. Az Egyház Krisztusé, mi Krisztusé
vagyunk, így az Egyház a miénk is. Nincs tovább miről beszélni.
Fotó: Huszti István
Akkor beszéljünk most a politikáról, ha már párt lettek, és indulni akarnak a választáson. Mit csinálnának a parlamentben?
Szokatlan
párt vagyunk. Nem törtetünk a főhatalomért, bár ha ránk kényszeríti az
Isten, akkor viseljük. De a parlamenti bejutás kell ahhoz, hogy belülről
bomlasszuk őket a jóra. Ellenőrök szeretnénk lenni, hogy megcsinálják,
amit szeretnénk. Hiszem, hogy őket is jobbá, nyitottabbá lehetne tenni
az emberek szegénysége felé.
Mi a baj a mostani parlamenttel?
Minden.
Tele van hazugsággal, egóval, korrupcióval, hatalomvággyal, a másik
lenézésével, kijátszásával. De a halál mindenkivel itt hagyat minden
földi dolgot. Ha lenne lehetőségünk elmagyarázni nekik, életünk
példájával megértetni, hogy ez így nem mehet tovább, hogy eltévedtek,
akkor talán lehetne változtatni. Szeretnénk a jóra gerjeszteni.
Mi hiányzik belőlük a leginkább?
Szerintem többségüknek nincs valós hite, helyette az ego van.
Pedig vannak kereszténydemokrata képviselők is.
Jaj, hagyjon békében!
De miért?
Az
Isten, ha olyan lenne, üvöltözhetne mérgében a sok szemforgató,
ájtatos, Istent megutáltató tettekért! Sokan meg erre azt mondják, hogy
ha ilyenek a keresztények, akkor hagyj békében. A tévés közvetítés alatt
a zsebük felé viszik az oltáriszentséget, mert fogalmuk sincs, mit
tegyenek vele. Nekem ez botrány. Divatból futkosnak zarándokutakra,
közben többszörösen elváltak, az életük csupa kosz. Ez nekem nem
kereszténység. Ettől nem fog senki üdvözülni. Jézus nem playbackel. Nem
játszásiból jött ide. Azt szeretné, hogy ne kizsákmányoljuk, hanem
szeressük egymást. Emberek 12 órát állnak sorba közmunkáért, semmi
pénzért!
Mégis vannak politikusok, akik sokat beszélnek a kereszténységről.
Mert
ez egy kampányfogás. Mit mondott Jézus? A fának a gyümölcséről lehet
megismerni a fát. Nézzük meg, hogy a szemforgató, kereszténységgel
vagdalózó politikusnak hány felesége volt, hány szeretője van, hogyan
él! Mennyit lopott, hogy gazdagodott. Addig ne beszéljünk a
kereszténységről!
Ön egyébként szeretne kormányváltást?
Mi
rendet szeretnénk. Szeretném, ha visszavennék azokat a pénzeket, amiket
elhordtak, ha nem éhezne három millió ember, ha nem azt hallanám
vidéken, hogy hány munkahely szűnt meg aznap. Mindegy, hogy
kormányváltás lesz, vagy nem. Rendnek kell lenni, az embereknek
munkahely, méltóság és étel kell. Múltkor számításokat végeztem arról,
hogy a rabszolgaság alig különbözik a közmunkától.
Fotó: Huszti István
Ha már számításokat végzett: mit kezdenének például a gazdasággal?
Az
egykulcsos adó igazságtalan, három adókulcsot szeretnénk. Az átlagbér
feléig, durván száz, száztízezerig 5 százalékot. Ez részben kiváltaná a
családi adókedvezményt. Száztól 300 ezerig 15 százalékot, és 300 fölött
32 százalékot. Viszont ha valaki valós munkahelyet teremt, sok időre,
hátrányos országrészben, akkor maximum a 22 százalékig leírhatja az
adóját. Vagyis a szegényeknek visszaadnánk, a jól keresőket pedig
rákényszerítenénk, hogy munkahelyet teremtsenek, és csak akkor lenne
kevesebb az adójuk.
Ez egyáltalán nem hangzik rosszul. Ki csinálta ezt a programot?
Én
csináltam, de fölolvastam a többieknek, és beleszólhattak, tették is.
Végig a lelkembe Isten súgta. Isten segített, hogy mit írjak.
A részletes gazdasági részt is ő súgta?
Mindent. Minden reggel fel voltam ébresztve, hogy ezt így kell írnom, vagy ez kimaradt, azt jobban fogalmazzam meg.
Senki mással nem konzultált?
Mikor
már megírtam, külsősökből pár emberrel, egy gazdasági szakemberrel, egy
pszichológussal. Köztünk meg van sok okos tanár, mérnök. A gazdasági
szakember azt mondta, ha csak ennyit megcsinálunk, akkor meg van mentve
az ország.
Mit csinálnának még, ha kormányra kerülnének?
Nem
miniszterek és államtitkárok szeretnénk lenni. Megkeresnénk a
szakembereket, akikből most élnek az üresfejűek. Azok kevesebbért is
elvállalnák. Mi egy országos ellenőrző intézményben lennénk.
Ellenőriznénk mindent, és nem lennénk korrumpálhatóak.
Ez valamilyen rendőrszervezet lenne?
Nem,
ez rosszabb! Mindenkit le lehetne ellenőrizni beosztásától,
befolyásolásoktól függetlenül. Tudniuk kell, hogy bármikor lecsaphatnak
rájuk. Időről időre fővezetőknél és családi körükben vagyonosodási
vizsgálat indulna, ha látszólag túl jól megy nekik. Addig, amíg nem
tudjuk kitisztítani a tudatot, amíg nem tudjuk elhinteni az isteni
normákat, addig sajnos fokozott ellenőrzés és retorzió kell. Aztán ahogy
rájön a nép, hogy ez így nem megy tovább, ezt el lehet engedni. Ez csak
egy eszköz.
Önök egyébként hogy állnak a pénzzel?
Tagdíjat
szedünk, de annyi. Mellénk állt például egy vállalkozó, de attól sem
kértünk pénzt. Mert aki pénzt ad, az el is vár valamit.
Fotó: Huszti István
Sok iskolát átvett az egyház. Ez megmaradna? Erről mit gondol?
Ezt
kimondottan rossznak tartom. A saját gyerekemet és unokámat sem
engedném ilyenbe. Minden embernek jár, hogy a gyereke az iskolában
neutrális oktatást kapjon, ha viszont hitoktatást akar, akkor ő maga
vigye oda. Lehet ez az iskolában is, de ne kötelezően. Isten a szabad
akaratot érvényesíti velünk szemben is, mi sem vehetjük el senkitől sem.
Isten nem erőszakos!
És a párt magánéletükben miket vár el a tagoktól?
Benne
van az alapszabályunkban, a tízparancsolat szigorú betartását. Olyan
életet, ami világít, örömet sugároz, ami példa, hogy ilyen a keresztény.
Látszódjon bennük a keresztény öröm.
Hogy állnak aktivistákkal, tagokkal, képviselőjelöltekkel?
Nem
gyűjtünk tagokat, csak támogatókat. Harmincfős párttagság van,
harmincegy jelöltet állítunk. Őértük vállalom a felelősséget. Összesen
négy jelöltünk van, aki nem a tagunk. Ők az ország különböző
településein fognak indulni. Nehéz olyan embereket szerezni, akik
ugyanilyen tisztán élnek, korrumpálhatatlanok. Fölveszünk bárkit, aki
hajlandó egy évet ingyen, önkéntesként dolgozni nálunk, hogy
megismerhessük. Jelentkeztek már sokan, de nem gondolták komolyan, és
elmentek. Jobb is így. Nem akarjuk felhígítani a pártunkat, mert akkor
nem tudjuk megvalósítani a céljainkat. Én nem akarok rosszban lenni
Istennel. Ez nem kamu dolog.
Akkor nem a mostani választáson akarnak bejutni a parlamentbe?
Jó
lenne, reméljük sikerül, mert kívülről nem lehet rendet tenni. De nem
esünk kétségbe, ha ez nem jön össze. Nem mi döntünk. Mi elmondjuk, amit
kell. Hogy a népnek lesz-e füle a hallásra? Ki tudja. Senki nincs
mögöttünk, csak Isten. Szoktuk mondani, nekünk egy külföldi támogatónk
van: a leghatalmasabb izraelita, Jézus Krisztus.
Ha az emberek meghallják, hogy Jézus, nem küldik el önöket rögtön?
Egyáltalán nem. Sőt, akkor hallgatnak meg. Tudják, mikor van ez? Ha azt hallják, hogy SZDSZ vagy Fidesz.
Csak az istenhívő emberek támogatásában bíznak?
Nem.
Mindenkiben, aki jó szándékú, aki tud gondolkodni, aki elolvasta a
programunkat, és látja, ez kell, ez menni fog. Nem kell, hogy keresztény
vagy hívő legyen, de legyen jó szándékú, nyitott, humánus. Van olyan
buddhista és sok hitetlen is, aki ismer és szeret minket.
Mi a terv, hogyan akarnak kampányolni?
Nincs
óriásplakát. Nem akarom őket támogatni. Az egyéni jelöltek utáni
egymilliót nem veszi fel senki, aki jelöltünk, a párt sem. Most
olvastam, hogy ha mind a harmincan bejutunk, akkor a 140 milliót 30 nap
alatt el kell költeni. Azt hittem, hogy be lehet osztani a következő
választásokig, de nem. Most mit csináljak ezzel? Ma ezen is
gondolkodtam. Nekünk ez a 140 millió tragédia. Halál komolyan, el nem
tudom képzelni, mire lehet elkölteni, talán egész életemben nem
költöttem el ennyit. Korábban azt beszéltem a nyomdával, hogy húsz A3-as
és negyven A4-es plakátot csináljon, mert ennyire van pénzem. Most
fölhívtam, hogy lehet, jóval többet kell csinálni. Azt mondja: na jó,
benne vagyok.
Fotó: Huszti István
Nem lenne egyszerűbb önöknek a politika helyett az egyházon belül érvényesülni?
Jaj,
drága ember! Mi nem érvényesülni akarunk, hanem isteni erkölcsi,
humánus rendet visszavinni a társadalomba. Ez az egy, ami megtartja a
civilizációt. Nekem jelenleg az egyház meg a politikai ugyanaz a kemény
hierarchia. Sőt az egyház keményebb. Ott örökre felkentek vannak, nem
csak négy évre. Ezzel együtt mi is az Egyház része vagyunk, és mi csak
növelni szeretnénk, nem rangját, hanem a példamutató életét.
A nők szerepe a katolikus egyházban azért eléggé korlátozott. Katolikus nőként mit gondol erről?
Van
egy humorista tanítványom, aki 78 fiatallal együtt bérmálkozott, akiket
én készítettem föl, és ő volt a fő ministráns. Jött egy régi vágású
püspök, és a mise után odament a tanítványomhoz gratulálni, hogy milyen
jól fölkészítette a bérmálkozókat. És ő nem mondta, hogy én voltam.
Akkor nagyon elkeseredtem, lementem a templomba, és térdre estem a
Szűzanya előtt, sírtam. A Szűzanya kérdezte: miért? Nézd, ki előtt
térdel az egész papság! Előttem, a nő előtt. Azt mondta: csak tedd a
dolgodat! Aztán ott van Avilai Szent Teréz. Ő nem Szent Lali volt, hanem
nő, Teréz. Ha Isten velünk van, és tesszük a dolgunkat, nem érdekes,
hogy ki nő vagy férfi. Ráadásul a normális papok már tudják az
értékeket.
És a cölibátusról mi a véleménye?
Nem
kellene kötelezni a nősülésre, de ha éjjel-nappal az jut eszébe, hogy
egy nő kellene neki, akkor az egyszerűbb módját érdemes választani.
Rossz égni, ezt már Szent Pál is megírta. És ha valakinek ez jár a
fejében, akkor vajon mennyit gondol Istenre? Döntsük el, hogy mi a
fontos! Hogy Isten 24-ből 23 órát legyen velem, és fél órát vásárolok,
fél órát szeretkezem. Ha erre van szükség, ezt, ha nem, akkor nem. De ha
valakit nem tölt be az Úr, akkor miért rágatjuk le a körmét? De nem
szólók bele, ez az én véleményem. Döntse el bölcsen az Egyház, mit lát
jobbnak.
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/igazsag-kutatasa/3057-egy-erdekes-csoport-bemutatasa-aquila-part