A dalai lámáról, kezdőknek és haladóknak a hitben
"Őszentsége a Dalai Láma Magyarországra látogat
A két teljes nap programja négy nagy eseményből áll:
Szeptember 18. Szombat
9.30 - 11.30 Bevezetés a tibeti buddhizmusba I. rész
13.30 - 15.30 Bevezetés a tibeti buddhizmusba II. rész
13.30 - 15.30 Bevezetés a tibeti buddhizmusba II. rész
Szeptember 19. Vasárnap
9.30 - 11.30 Csenrézi (A Szeretet Buddhája) meghatalmazás és áldás
13.30 - 15.30 Együttérzés: A boldogság művészete - nyilvános tanítás, beszélgetés
13.30 - 15.30 Együttérzés: A boldogság művészete - nyilvános tanítás, beszélgetés
Mind a négy esemény nyitva áll minden érdeklődő számára. Őszentsége célja nem a térítés, hanem az, hogy a buddhizmus és önmaga mélységes felismeréseit feltárja és közkinccsé tegye abból a célból, hogy minden egyes hallgató a maga módján gazdagíthassa a saját belső fejlődése útját a saját vallása, világnézete keretein belül."
Olvashatók plakátok minden sarkon, a dalai láma mosolygó arcával.
Régen még elhittem, hogy az, amit ők hirdetnek, tehát, hogy az egésznek a célja nem a térítés, igaz. De az igazság az, hogy a dalai láma célja ezzel az eseménnyel jóval alattomosabb. És mindjárt fényt is derítünk rá, megígérem.
De előbb hadd írjam le, mi indított arra, hogy most kiálljak az igazság mellett és ezzel amellett, aki egyedül Szent.
Én liberális szülők gyermeke vagyok, apám vallásossága pedig kimerül egy merő szinkretizmusban, ahol van valami, amit istennek nevez, s hiszi, az az én személyes Istenem. De erről szó sincs. Az ő arctalan energiaforrása messzemenőkig nem azonos az én áldott Jézus Krisztusommal és az ő Atyjával, a mi Teremtőnkkel. Ő még Jézus istenségét sem ismeri el, hogyan lehetne az én Szentháromságos Egy Istenem az ő istene? Ám neveltetéseim alapkövei voltak a tolerancia és a vallásosság az ökumenizmus jegyében. Polcaikon megtalálható voltak a Richard Bach könyvek és a Kapujanincs átjáró. Alapművek, minden ezoterikusan vallásválogató személynek.
Szerencsémre azonban ha nem is kiskoromban, de valamikor 10 évesen megkeresztelkedtem. És azóta Isten egyre vezet kifelé ebből a bálvány és mágia ködből a fényre. Pubertás korom végén és fiatal felnőttként simán el tudtam beszélgetni egy krisnás fiatalemberrel, és úgy gondolni, közös úton haladunk. Akkor még nem jártam a hitoktatóira. Akkor még tudtam ilyesmiket gondolni magamban: ha nem lennék katolikus keresztény, bizonyára buddhista lennék. Ma már azonban se egyiket, se másikat nem választanám. A krisnások csak tanítóként ismerik el az én Uramat, az Isten Fiát, tudatmódosító szereket használnak fel vallási életük részeként, és a Gouranga! - Légy boldog! - felkiáltásuk hirdeti, hogy útjuk az önös boldogságkeresés vizein vezet keresztül. Ami a buddhizmust illeti, ott még nagyobb a szakadék az én vallásom és az ő vallásuk között. A miénk aktív, cselekvésre hívó hitéletet hirdet, míg ők passzív cselekvéseket és vágyakat elvető hitéletet élnek. És itt most ne keverjük össze, tudom, hogy keresztény körökben is létezik remeteség, szerzetesség és kontemplatív (szemlélődő) ima, ám ezek teljesen más jellegűek, mint a buddhista kolostorokban lévő szerzetesi életformák és meditációk. De van egy sokkal szembetűnőbb dolog is. A szenvedés. A buddhizmus a szenvedés megszüntetésére irányul, mint előző életek büntetését, karmáját feloldandó. A kereszténység azonban hirdeti, ártatlanul is lehet szenvedni, s ez a szenvedés nem alapvetően rossz dolog, hanem életünk része, a szeretettel együtt járó dolog, mely lehetővé teszi azt, hogy tökéletesedjünk általa. Krisztus keresztje óta tudjuk, a Szeretet és a Szenvedés váltott meg bennünket, és hogy mi is bekapcsolódhatunk ebbe az áldozatvállalásba, ha szenvedéseinket felajánljuk másokért.
Miután mindez tisztázódott bennem, a dalai láma makacsul megmaradt azért szimpatikus egyénként lelkemben. Aztán történtek még dolgok. A tolerancia és ökumenizmus szavak leomlottak, mint olyan falak, amelyek fogvatartottak. A hitoktatói szakon két tanárom megmagyarázta nekem ugyanis, mit jelentenek ezek. A tolerancia nem más, mint közömbösség. Szemet hunyunk a bűnök felett, hogy ne bántsuk meg vele a bűnöst. Sokan vetik a katolikus Egyház szemére, miért nem toleráns, amikor ezt tűzte zászlajára. Ezeknek az illetőknek üzenem, ezt a szót, tolerancia, a katolikus egyház nem tűzte zászlajára. Ezt a humanizmus tűzte ki. A katolikus Egyház a Szeretet szót hímezte lobogójára, mely a bűnöst szereti, ám a bűnt megveti. A másik tévedés az, hogy a világvallások közötti párbeszéd az ökumenizmus lenne. Szó sincsen arról, hogy a világvallások egységesülni szeretnének. Egyszerűen elismerik egymást vallásként, azaz Istenhez elvezető útként, a logosz szpermatikoisznak (az igazság magvainak) hordozójaként. Ám hogy ki mennyire és mennyit hordoz ezekből a magvakból, az más és más. Itt egyáltalán nincs szó olyasmiről, hogy egybe kéne mosni, egységesíteni a vallásokat és egy vallássá ötvözni. Ám megfigyelhető, hogy buddhista körökben a világvallások közötti párbeszédet ökumenének hívják, s ez máris megmutatja, hogy egységesíteni kívánják a vallásokat egy vallássá. (Az ökumenizmus egyébként a keresztény vallások egységre törekvése, hiszen mindannyian Krisztus testéhez tartozunk.)
Az utolsó mozzanat az volt, amikor egyszer a Magyar Katolikus Karizmatikus Mozgalom honlapján olvasgattam ezt-azt. A szemem elé került egy írás a dalai lámáról. Ez végképp meggyőzött engem arról, hogy a dalai láma céljai és szándékai korántsem ártalmatlanok.
Íme, szemelvények a cikkből (Az eredeti cikk az ETHOS folyóirat 2001/1. számában olvasható), a jobb megértés miatt:
Régen még elhittem, hogy az, amit ők hirdetnek, tehát, hogy az egésznek a célja nem a térítés, igaz. De az igazság az, hogy a dalai láma célja ezzel az eseménnyel jóval alattomosabb. És mindjárt fényt is derítünk rá, megígérem.
De előbb hadd írjam le, mi indított arra, hogy most kiálljak az igazság mellett és ezzel amellett, aki egyedül Szent.
Én liberális szülők gyermeke vagyok, apám vallásossága pedig kimerül egy merő szinkretizmusban, ahol van valami, amit istennek nevez, s hiszi, az az én személyes Istenem. De erről szó sincs. Az ő arctalan energiaforrása messzemenőkig nem azonos az én áldott Jézus Krisztusommal és az ő Atyjával, a mi Teremtőnkkel. Ő még Jézus istenségét sem ismeri el, hogyan lehetne az én Szentháromságos Egy Istenem az ő istene? Ám neveltetéseim alapkövei voltak a tolerancia és a vallásosság az ökumenizmus jegyében. Polcaikon megtalálható voltak a Richard Bach könyvek és a Kapujanincs átjáró. Alapművek, minden ezoterikusan vallásválogató személynek.
Szerencsémre azonban ha nem is kiskoromban, de valamikor 10 évesen megkeresztelkedtem. És azóta Isten egyre vezet kifelé ebből a bálvány és mágia ködből a fényre. Pubertás korom végén és fiatal felnőttként simán el tudtam beszélgetni egy krisnás fiatalemberrel, és úgy gondolni, közös úton haladunk. Akkor még nem jártam a hitoktatóira. Akkor még tudtam ilyesmiket gondolni magamban: ha nem lennék katolikus keresztény, bizonyára buddhista lennék. Ma már azonban se egyiket, se másikat nem választanám. A krisnások csak tanítóként ismerik el az én Uramat, az Isten Fiát, tudatmódosító szereket használnak fel vallási életük részeként, és a Gouranga! - Légy boldog! - felkiáltásuk hirdeti, hogy útjuk az önös boldogságkeresés vizein vezet keresztül. Ami a buddhizmust illeti, ott még nagyobb a szakadék az én vallásom és az ő vallásuk között. A miénk aktív, cselekvésre hívó hitéletet hirdet, míg ők passzív cselekvéseket és vágyakat elvető hitéletet élnek. És itt most ne keverjük össze, tudom, hogy keresztény körökben is létezik remeteség, szerzetesség és kontemplatív (szemlélődő) ima, ám ezek teljesen más jellegűek, mint a buddhista kolostorokban lévő szerzetesi életformák és meditációk. De van egy sokkal szembetűnőbb dolog is. A szenvedés. A buddhizmus a szenvedés megszüntetésére irányul, mint előző életek büntetését, karmáját feloldandó. A kereszténység azonban hirdeti, ártatlanul is lehet szenvedni, s ez a szenvedés nem alapvetően rossz dolog, hanem életünk része, a szeretettel együtt járó dolog, mely lehetővé teszi azt, hogy tökéletesedjünk általa. Krisztus keresztje óta tudjuk, a Szeretet és a Szenvedés váltott meg bennünket, és hogy mi is bekapcsolódhatunk ebbe az áldozatvállalásba, ha szenvedéseinket felajánljuk másokért.
Miután mindez tisztázódott bennem, a dalai láma makacsul megmaradt azért szimpatikus egyénként lelkemben. Aztán történtek még dolgok. A tolerancia és ökumenizmus szavak leomlottak, mint olyan falak, amelyek fogvatartottak. A hitoktatói szakon két tanárom megmagyarázta nekem ugyanis, mit jelentenek ezek. A tolerancia nem más, mint közömbösség. Szemet hunyunk a bűnök felett, hogy ne bántsuk meg vele a bűnöst. Sokan vetik a katolikus Egyház szemére, miért nem toleráns, amikor ezt tűzte zászlajára. Ezeknek az illetőknek üzenem, ezt a szót, tolerancia, a katolikus egyház nem tűzte zászlajára. Ezt a humanizmus tűzte ki. A katolikus Egyház a Szeretet szót hímezte lobogójára, mely a bűnöst szereti, ám a bűnt megveti. A másik tévedés az, hogy a világvallások közötti párbeszéd az ökumenizmus lenne. Szó sincsen arról, hogy a világvallások egységesülni szeretnének. Egyszerűen elismerik egymást vallásként, azaz Istenhez elvezető útként, a logosz szpermatikoisznak (az igazság magvainak) hordozójaként. Ám hogy ki mennyire és mennyit hordoz ezekből a magvakból, az más és más. Itt egyáltalán nincs szó olyasmiről, hogy egybe kéne mosni, egységesíteni a vallásokat és egy vallássá ötvözni. Ám megfigyelhető, hogy buddhista körökben a világvallások közötti párbeszédet ökumenének hívják, s ez máris megmutatja, hogy egységesíteni kívánják a vallásokat egy vallássá. (Az ökumenizmus egyébként a keresztény vallások egységre törekvése, hiszen mindannyian Krisztus testéhez tartozunk.)
Az utolsó mozzanat az volt, amikor egyszer a Magyar Katolikus Karizmatikus Mozgalom honlapján olvasgattam ezt-azt. A szemem elé került egy írás a dalai lámáról. Ez végképp meggyőzött engem arról, hogy a dalai láma céljai és szándékai korántsem ártalmatlanok.
Íme, szemelvények a cikkből (Az eredeti cikk az ETHOS folyóirat 2001/1. számában olvasható), a jobb megértés miatt:
"A Tibetből származó, mosolygó istenkirály hosszú ideje a világ egyik legismertebb személyisége. Mióta 1989-ben a dalai lámának ítélték a béke Nobel-díjat, a buddhista vezető mindenütt szívesen látott vendég. 2000 őszén hazánkba is ellátogatott, ahol nemcsak két nagyszabású rendezvény előadója volt a Nemzeti Sportcsarnokban, hanem Pannonhalmán magas rangú katolikus egyházi vezetőkkel is találkozott közös imára és eszmecserére. Gautama Buddha tanítását gyakran pozitív keleti ellenmodellként állítják szembe a nyugati dekadens racionális kultúrával. Míg a keresztény Nyugat kizsákmányolást és háborút hozott, a buddhizmust a szabadság és béke jelképének tekintik. A nyugati kereszténység önzésével, nyugtalanságával, pökhendiségével és materializmusával szemben dicsérettel illetik a keleti, buddhista meditációt, beleérzést, nyugodtságot és szerénységet."
Vegyük észre az első megszólítást, amiben van egy nagyon fontos dolog. A dalai lámát sokszor hívják Őszentségének, mert őt istenkirálynak tekintik. Mi azonban egyetlen Egy Valakit tartunk Szentnek. És ha mást, aki magát az Ő helyére állítja, elfogadunk, bizony gyorsan számot kell vetnünk magunkkal, Istennek, vagy a Mammonnak hódolunk. Olvassuk csak tovább:
"A Tibetből Indiába menekült és ott élő vallási vezetőt sokak szerint valamennyi ismert pozitív jelző megilleti: egyidejűleg türelmes, alázatos, tisztelettudó, szerény, jó humorú, toleráns, gyengéd, szívélyes. Imázsa vakítóan fehér: sokan korunk kiemelkedően nemes személyiségének tartják.
Hívei egyfajta istenségként tisztelik, az élő Buddhaként. A lámaista tanítás szerint benne inkarnálódik a legfenségesebb, legnagyobb Buddha. Egy ideál hús-vér formában. Tibetiek, mongolok, kínaiak, de egyre több nyugati ember is egy új kor előfutárát látja benne, a modern messiást.
Mára azonban csorbát szenvedett a dalai láma feddhetetlensége. Az utóbbi hónapokban Nyugaton számos kritikus hangvételű könyv jelent meg, melyek teljesen más fényben láttatják a tibeti buddhizmust és annak szellemi fejét. E könyvek szerzői egykori buddhisták vagy a dalai láma hajdani odaadó hívei. A minden bizonnyal legbehatóbb kritikát Victor és Victoria Trimondi alias Mariana és Herbert Röttgen vetették papírra. Könyvük (Der Schatten des Dalai Lama- Sexualitát, Magie und Politik im tibetischen Buddhismus = A dalai láma árnyoldala - Szexualitás, mágia és politika a tibeti buddhizmusban, Patmos Verlag) átfogó képet ad a buddhizmus hátteréről, amely Nyugaton teljesen ismeretlen.
Herbert Röttgen kultúrakutató a nyolcvanas években a dalai láma könyveinek kiadásával foglalkozott, és kongresszusokat szervezett, melyeken a tibeti egyházfejedelem és más vallások képviselői egyebek között a vallások közötti dialógusról cseréltek eszmét. Ám a Röttgen házaspár azóta pálforduláson ment át, amit egy interjúban így írtak le: „Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtünk dolgozni a tibeti buddhizmusról készülő könyvünkön, még meg voltunk győződve arról, hogy az a tolerancia, azok az etikai értékek, elképzelések és az a békeszemlélet, amelyeket a dalai láma fellépéseiből ismerünk, szavahihetőek, és iránymutatók lehetnek. Miután azonban behatóan tanulmányoztuk a tibeti történelmet, a lámaista rítusokat, a lámaizmus valláspolitikai szándékait és a menekült tibetiek közötti társadalompolitikai helyzetet, teljesen más végkövetkeztetésre jutottunk: Olyan fundamentalista, zsarnoki, harcias, torz szexualitású kultúra körvonalazódott előttünk, amely összeegyeztethetetlen az európai hagyományok humánpolitikai alapelveivel."
[...]
Ki gondolná például, hogy a béke Nobel-díj viselője és a vallások közötti tolerancia élharcosa éppen Palden Lhamót, ezt a szörnyű női istenalakot tiszteli védőszentjeként? A buddhista hagyomány szerint ez az istenség saját kezűleg ölte meg a fiát, mert az nem akarta felvenni a buddhista hitet. Végül halott fia lenyúzott bőrével vonta be öszvérének a nyergét. Palden Lhamo egy véres tavon át vágtat, s kész rá, hogy a buddhista tan minden ellenségét megsemmisítse."
Szerintem ez utóbbi nekünk, katolikusoknak, akik tiszteljük a szenteket, nagyon is megmutatja, mi van a bokornak mögötte...
"A Tibetből Indiába menekült és ott élő vallási vezetőt sokak szerint valamennyi ismert pozitív jelző megilleti: egyidejűleg türelmes, alázatos, tisztelettudó, szerény, jó humorú, toleráns, gyengéd, szívélyes. Imázsa vakítóan fehér: sokan korunk kiemelkedően nemes személyiségének tartják.
Hívei egyfajta istenségként tisztelik, az élő Buddhaként. A lámaista tanítás szerint benne inkarnálódik a legfenségesebb, legnagyobb Buddha. Egy ideál hús-vér formában. Tibetiek, mongolok, kínaiak, de egyre több nyugati ember is egy új kor előfutárát látja benne, a modern messiást.
Mára azonban csorbát szenvedett a dalai láma feddhetetlensége. Az utóbbi hónapokban Nyugaton számos kritikus hangvételű könyv jelent meg, melyek teljesen más fényben láttatják a tibeti buddhizmust és annak szellemi fejét. E könyvek szerzői egykori buddhisták vagy a dalai láma hajdani odaadó hívei. A minden bizonnyal legbehatóbb kritikát Victor és Victoria Trimondi alias Mariana és Herbert Röttgen vetették papírra. Könyvük (Der Schatten des Dalai Lama- Sexualitát, Magie und Politik im tibetischen Buddhismus = A dalai láma árnyoldala - Szexualitás, mágia és politika a tibeti buddhizmusban, Patmos Verlag) átfogó képet ad a buddhizmus hátteréről, amely Nyugaton teljesen ismeretlen.
Herbert Röttgen kultúrakutató a nyolcvanas években a dalai láma könyveinek kiadásával foglalkozott, és kongresszusokat szervezett, melyeken a tibeti egyházfejedelem és más vallások képviselői egyebek között a vallások közötti dialógusról cseréltek eszmét. Ám a Röttgen házaspár azóta pálforduláson ment át, amit egy interjúban így írtak le: „Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtünk dolgozni a tibeti buddhizmusról készülő könyvünkön, még meg voltunk győződve arról, hogy az a tolerancia, azok az etikai értékek, elképzelések és az a békeszemlélet, amelyeket a dalai láma fellépéseiből ismerünk, szavahihetőek, és iránymutatók lehetnek. Miután azonban behatóan tanulmányoztuk a tibeti történelmet, a lámaista rítusokat, a lámaizmus valláspolitikai szándékait és a menekült tibetiek közötti társadalompolitikai helyzetet, teljesen más végkövetkeztetésre jutottunk: Olyan fundamentalista, zsarnoki, harcias, torz szexualitású kultúra körvonalazódott előttünk, amely összeegyeztethetetlen az európai hagyományok humánpolitikai alapelveivel."
[...]
Ki gondolná például, hogy a béke Nobel-díj viselője és a vallások közötti tolerancia élharcosa éppen Palden Lhamót, ezt a szörnyű női istenalakot tiszteli védőszentjeként? A buddhista hagyomány szerint ez az istenség saját kezűleg ölte meg a fiát, mert az nem akarta felvenni a buddhista hitet. Végül halott fia lenyúzott bőrével vonta be öszvérének a nyergét. Palden Lhamo egy véres tavon át vágtat, s kész rá, hogy a buddhista tan minden ellenségét megsemmisítse."
Szerintem ez utóbbi nekünk, katolikusoknak, akik tiszteljük a szenteket, nagyon is megmutatja, mi van a bokornak mögötte...
"Egy másik borzalmas démon, a hajdani mongol hadiisten, Pehar Necsung is a dalai láma spirituális szövetségeseihez tartozik. Ő a dalai láma személyes jós-istene, akit fontos döntései előtt megkérdez. Pehar Necsung egyidejűleg a száműzetésben működő tibeti kormány hivatalos állami orákulumának is számít."
Álljunk meg itt egy kicsit. Itt már ezzel a ténnyel a mágia és okkultizmus talajára tévedtünk. Ez ugye már egyáltalán nem fér meg keresztény hitünkkel. Ami pedig azt illeti, aki okkult praktikákhoz nyúl, az bizony életébe hívja a démoni erőket (erről tanítást lásd a Hagiosz honlapon Kovács Gábor atya Mágia és hit c. könyvében). Tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a buddhista vezető bizony démoni erőkkel van összeköttetésben. És ezt bizony a cikk további része meg is erősíti.
"A könyv tekintélyes részét a tibeti buddhizmus okkult hátterének megvilágítására szentelte a Röttgen házaspár. Itt kitérnek a dalai láma „mandala-politikájára" is. A mandalákat, ezeket a titokzatos rajzokat vagy alakzatokat felénk a keleti hagyomány értékes műalkotásainak tartják, sőt rajzgyakorlatként megjelennek óvodákban, iskolákban is. Ám a buddhizmusban ezek egy okkult hatalmi politika eszközeiként szolgálnak. A lámák, a buddhizmus okkultizmus-szakértői, azért rajzolnak vagy építenek fel mandalákat, hogy ezzel buddhákat, istenségeket vagy aszurákat (démonokat) tudjanak segítségül hívni. Ezek aztán a mandalapalotában üthetik fel szálláshelyüket. A tibeti buddhizmus mágikus világképében egy mandala hatással van azokra a személyekre is, akik azt megszemlélik, valamint arra a régióra, ahol elhelyezték. A legerőteljesebb mandala az ún.. kalacsakra-homokmandala. Néhány nappal annak elkészülte után a kalacsakra mester, a dalai láma szétrombolja azt. Ezáltal maga válik ezzé az istenséggé (vagy ezzé a démonná), rendelkezik annak erői fölött, azaz uralja azt. A szerzőházaspár leírása szerint a dalai láma a világon sok helyütt állíttatott már fel mandalákat okkult hatalmi politikája megvalósítására. Ezek célja, hogy segítsenek az adott helyen érvényre juttatni a buddhista világuralmat. A mandalapolitikához társulnak olyan ártatlan tömegrendezvénynek álcázott okkult kalacsakra-beavatások, mint amilyen egy 2002-re tervezett találkozó lesz, amikor is a világ minden részéről buddhisták ezreit várják az ausztriai Grazba."
Itt jegyezném meg, hogy bizony hallottam olyasmit nem egyszer, hogy keresztény iskolákban is megjelennek a mandalák, mint kifestők. Ha ezzel találkozunk szülőként, vagy pedagógusként, bátran hördüljünk fel. Lobogtassuk a fenti érveket. Igaz, valószínűleg nem fognak minket megérteni, de legalább szólaljon meg az igazság.
A másik pedig, igenis vegyük észre, hogy itt már komoly démoni hatalom segítségül hívásáról van szó! A dalai láma valóságosan démoni erőkkel szövetkezik.
Álljunk meg itt egy kicsit. Itt már ezzel a ténnyel a mágia és okkultizmus talajára tévedtünk. Ez ugye már egyáltalán nem fér meg keresztény hitünkkel. Ami pedig azt illeti, aki okkult praktikákhoz nyúl, az bizony életébe hívja a démoni erőket (erről tanítást lásd a Hagiosz honlapon Kovács Gábor atya Mágia és hit c. könyvében). Tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a buddhista vezető bizony démoni erőkkel van összeköttetésben. És ezt bizony a cikk további része meg is erősíti.
"A könyv tekintélyes részét a tibeti buddhizmus okkult hátterének megvilágítására szentelte a Röttgen házaspár. Itt kitérnek a dalai láma „mandala-politikájára" is. A mandalákat, ezeket a titokzatos rajzokat vagy alakzatokat felénk a keleti hagyomány értékes műalkotásainak tartják, sőt rajzgyakorlatként megjelennek óvodákban, iskolákban is. Ám a buddhizmusban ezek egy okkult hatalmi politika eszközeiként szolgálnak. A lámák, a buddhizmus okkultizmus-szakértői, azért rajzolnak vagy építenek fel mandalákat, hogy ezzel buddhákat, istenségeket vagy aszurákat (démonokat) tudjanak segítségül hívni. Ezek aztán a mandalapalotában üthetik fel szálláshelyüket. A tibeti buddhizmus mágikus világképében egy mandala hatással van azokra a személyekre is, akik azt megszemlélik, valamint arra a régióra, ahol elhelyezték. A legerőteljesebb mandala az ún.. kalacsakra-homokmandala. Néhány nappal annak elkészülte után a kalacsakra mester, a dalai láma szétrombolja azt. Ezáltal maga válik ezzé az istenséggé (vagy ezzé a démonná), rendelkezik annak erői fölött, azaz uralja azt. A szerzőházaspár leírása szerint a dalai láma a világon sok helyütt állíttatott már fel mandalákat okkult hatalmi politikája megvalósítására. Ezek célja, hogy segítsenek az adott helyen érvényre juttatni a buddhista világuralmat. A mandalapolitikához társulnak olyan ártatlan tömegrendezvénynek álcázott okkult kalacsakra-beavatások, mint amilyen egy 2002-re tervezett találkozó lesz, amikor is a világ minden részéről buddhisták ezreit várják az ausztriai Grazba."
Itt jegyezném meg, hogy bizony hallottam olyasmit nem egyszer, hogy keresztény iskolákban is megjelennek a mandalák, mint kifestők. Ha ezzel találkozunk szülőként, vagy pedagógusként, bátran hördüljünk fel. Lobogtassuk a fenti érveket. Igaz, valószínűleg nem fognak minket megérteni, de legalább szólaljon meg az igazság.
A másik pedig, igenis vegyük észre, hogy itt már komoly démoni hatalom segítségül hívásáról van szó! A dalai láma valóságosan démoni erőkkel szövetkezik.
"Ennek a mágia eszközét használó kalacsakra-politikának a célja a tibeti buddhizmus világuralma minden máshitű megsemmisítésével, bizonyítják könyvükben Röttgenék. Ezt a dalai láma nyilvánosan ugyan sohasem ismerné el, mégis félreérthetetlenül ezt tanúsítja számos buddhista írás és a kalacsakra-tantra (tantra = szent szövegek) rituáléja.
Hogy a világuralomra való törekvés semmiképpen sem csupán régi írásokban lelhető fel, azt mutatja az amerikai Robert Thurman új könyve is (Revolution von innen- Die Lehren des Buddhismus oder das vollkommene Glück = Forradalom belülről - A buddhizmus tanai avagy a tökéletes boldogság, Econ Verlag). Thurman pedig nem akárki. Ő az első nyugati személy, akit a dalai láma kezdeményezésére tibeti szerzetessé avattak. Ma Thurman a dalai láma szócsövének számít az USA-ban, és a Time hírmagazin szerint az USA legbefolyásosabb embereinek egyike. Thurman ebben a könyvében nyíltan „világméretű buddhokrácia", egyfajta tibeti mintára működő globális szerzetesdiktatúra felállítását követeli. A buddhokrácia magát tekinti az egyetlen világvallásnak, s nem tűr meg maga mellett semmilyen más vallási irányzatot. Benne egyesül a politikai és szellemi uralom. Az egyetlen egységet képező világegyházat és világállamot egy szerzetesi klérus vezeti, melynek az élén a világuralkodó áll, aki egy inkarnálódott Buddha, egy a földön élő istenség."
Biztos tehát, hogy nem akar téríteni? Én nagyon kétlem.
Hallottam, ezeknek az előadásoknak a végén szoktak valami szertartást, áldást, szertartáshoz használt teát ilyesmit végezni, osztogatni, amivel a gyanútlan ember rejtett beavató szertartáson vesz részt, ha elfogadja... Ha ez valóban igaz, márpedig megbízható személytől hallottam, akkor itt szó sincs térítésmentességről.
A programban lévő "Csenrézi (A Szeretet Buddhája) meghatalmazás és áldás" minden valószínűség szerint az a rejtett beavatási rítus, amiről fentebb szó volt. Nem akar téríteni?!
"Mariana és Herbert Röttgen napjainkban azon kevesek közé tartozik, akik nyíltan és bátran kimondják, amit sokan el sem tudnak hinni. Könyvük egyik fejezetében a szerzőházaspár rávilágít arra, hogy a dalai láma az ökumenizmus vizein evezve kísérel meg egyre nagyobb befolyást szerezni a buddhizmusnak. Így például ő az egyik elnöke a Világvallások Parlamentjének. Évtizedek óta konkrét közeledés figyelhető meg a buddhizmus és a kereszténység között. 1999-ben a genfi Kálvin templomban egy ökumenikus istentisztelet keretében rangos vallási képviselők előtt prédikált a tibeti istenkirály. Aki vallási harcokat folytat, az nem váltja valóra a saját hitét - hangoztatta bárányszelíden a dalai láma, akinek a védőszentje a vérengző istennő."
Végezetül néhány megerősítés és további érv a dalai láma előadásainak ártalmatlansága ellen:
Hallottam, ezeknek az előadásoknak a végén szoktak valami szertartást, áldást, szertartáshoz használt teát ilyesmit végezni, osztogatni, amivel a gyanútlan ember rejtett beavató szertartáson vesz részt, ha elfogadja... Ha ez valóban igaz, márpedig megbízható személytől hallottam, akkor itt szó sincs térítésmentességről.
A programban lévő "Csenrézi (A Szeretet Buddhája) meghatalmazás és áldás" minden valószínűség szerint az a rejtett beavatási rítus, amiről fentebb szó volt. Nem akar téríteni?!
"Mariana és Herbert Röttgen napjainkban azon kevesek közé tartozik, akik nyíltan és bátran kimondják, amit sokan el sem tudnak hinni. Könyvük egyik fejezetében a szerzőházaspár rávilágít arra, hogy a dalai láma az ökumenizmus vizein evezve kísérel meg egyre nagyobb befolyást szerezni a buddhizmusnak. Így például ő az egyik elnöke a Világvallások Parlamentjének. Évtizedek óta konkrét közeledés figyelhető meg a buddhizmus és a kereszténység között. 1999-ben a genfi Kálvin templomban egy ökumenikus istentisztelet keretében rangos vallási képviselők előtt prédikált a tibeti istenkirály. Aki vallási harcokat folytat, az nem váltja valóra a saját hitét - hangoztatta bárányszelíden a dalai láma, akinek a védőszentje a vérengző istennő."
Végezetül néhány megerősítés és további érv a dalai láma előadásainak ártalmatlansága ellen:
"Végül még egy az idea spektrum keresztény hírmagazinban megjelent olvasói levélből idézünk, melyben Rüdiger Kunz, a müncheni Forum Kritische Psychologie e.V (= kritikai pszichológiai fórum) képviseletében olyan tényeket sorol fel 8 pontba foglalva, amelyek más fényben láttatják a tibeti buddhizmust:
1. A dalai láma hittestvérei előtt a buddhizmus abszolút elsőbbségét képviseli minden más valláshoz viszonyítva, míg pl. 1993-ban a müncheni evangélikus nagygyűlésen kölcsönös toleranciát és elismerést prédikált.
2. A dalai láma olyan merev vallási rendszert képvisel, amely emberhez nem méltó behódolási rítusokkal megtűzdelt zavaros szellem- és démonhitből áll.
3. Ebben a rendszerben a nők eleve hátrányos helyzetben vannak, semmilyen magasabb beavatásban nem lehet részük.
4. A dalai láma nőt megvető, tantrikus szexuális gyakorlatot alkalmaz, míg Nyugaton a cölibátusban élő szerzetes látszatát kelti.
5. A dalai láma helyeselte az indiai atomkísérleteket, miközben Nyugaton az atomerő ellenzőjének adja ki magát.
6. A dalai láma igenli az elítéltek veréssel történő büntetését.
7. A dalai láma baráti kapcsolatban áll jobboldali ezoterikus körökkel.
8. A dalai láma kapcsolatot tart fenn régi (és új) nácikkal, pl. egészen a 90-es évekig a háborús bűnös Rudolf Bergerrel, aki 1938/39-ben a tibeti SS-expedíció résztvevője volt."
Mi a célom mindezzel? Hogy felnyissam mások szemét is, ahogy az enyémet is felnyitották. Vegyük tudomásul, hogy bizony, van olyan, hogy a démon a fényesség angyalának mutatja magát. Ám attól még démon és ártalmas marad.
Mit tehetünk mi, keresztények?
Imádkozunk. Imádkozunk, hogy a dalai láma előadásai mentén a démoni erők ne vehessenek lakást a hallgatók lelkében. Imával tudunk ellenük harcolni. Ez a legkevesebb és a legtöbb, amit megtehetünk.
Mit tehetünk mi, keresztények?
Imádkozunk. Imádkozunk, hogy a dalai láma előadásai mentén a démoni erők ne vehessenek lakást a hallgatók lelkében. Imával tudunk ellenük harcolni. Ez a legkevesebb és a legtöbb, amit megtehetünk.
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Bejegyezte: Manka :-)
