Miután nem volt hajlandó lemondani magától, Eff megfosztotta Strickland püspököt egyházmegyéje vezetésétől. A helyzet szokatlan, mert a gondos és alapos előkészület, és minden komoly erőfeszítés ellenére nem működtek a püspökök kirúgásának szokásos eszközei, sőt, a legfőbb fegyver, az apostoli vizitáció táncrendje is csütörtököt mondott. Pedig ahogy a névkatolikusok amerikai lapja, a National Catholic Reporter beszámolt róla, a tanúk kikérdezése során tényleg mindent megpróbáltak: keresték a gazdasági visszaélések nyomait, a felfüggesztett papok és felszámolt szerzetesrendek tagjainak egyházmegyében való letelepedésének bizonyítékait, a hatalomgyakorlás önkényes, egyházjognak ellentmondó módját, vagy az egyéb visszaéléseket, de semmi. Elkeserítő volt a helyzet! Pedig még a tanúkat is gondosan választották ki az ügy részleteiről a dolog bizalmas jellegére való tekintettel csak névtelenül nyilatkozó papok, netán korábbi egyházmegyei névkatolikus alkalmazottak személyében (akik személyes sérelmeik miatt évek óta követelték levelekben a nunciustól Strickland eltávolítását).

Sőt, a vatikáni figyelem még a vizitátorok gondos kiválasztására is kiterjedt, mert a két vizitátor, Gerald Frederick Kicanas és Dennis Sullivan személyében kipróbált, ügynek elkötelezett püspököket küldött Franciscus. Hogy milyen ügynek? Ejnye, mindig ez a nagy gyanakvás, ugye? Hiszen a vak is láthatja, hogy pusztán a véletlenek nagyfokú összjátéka, hogy mindkét püspök az amerikai szodomita prelátusok dicsőséges és megszakítatlan szukcessziójának terméke: Kicanast a sikkasztó, szabadkőműves Cody bíboros szentelte pappá (akinek címerében véletlenül ott van egy ötágú csillag egy kedves, szimpatikus kinézetű sárkány feje fölött), véletlen, hogy Kicanas egész életét végigkísérte a fiatal fiúk pasztorálása, mert előszemináristák, fiatalkorú elítéltek és szeminaristák elöljárójaként működött, ugyanakkor a haladár címerkellékek közül véletlenül feltűnik a püspöki címerében a „fiúkedvelők” kék-fehér sraffozása – folyónak álcázva, ahogy kell -, a szabadkőművesek (tudás és élet)fája libanoni cédrusnak álcázva, az ötágú csillag a stilizált piramis fölött, a piros szív. És hát ki más lehetne méltó társa ebben, mint Dennis Sullivan püspök, aki Kicanashoz hasonlóan dicsőségesen vitte csődközelbe egyházmegyéjét a szexuális papi predátorok áldozatainak fizetett kártérítéssel, amellyel két legyet is üthetett egy csapásra: megelőzhette az elvtársakra kínos részletek kiszivárgását, és jogilag feddhetetlen módon játszhatott át egyházmegyei pénzeket megfelelő helyre. Zseniális módszer. De Sullivan a püspöki jelmondata szerint mindig szem előtt tartotta a kenyértörést, ahogy Kicanas is az igazságot a béke feltételeként, a vizsgálat tehát jó kezekben volt.

Ezért aztán rém kellemetlen, hogy a vizitátoroknak csak annyit sikerült megállapítania, hogy Strickland püspök többször tett sokak érzékenységét sértő kijelentéseket felháborítóan katolikus tartalmak hangoztatásával, holott az ilyesmi a szentírásban is adatolt módon már kétezer éve is kemény beszédnek számított, amit lehetetlen hallgatni. Ezenkívül Strickland püspök azt is kijelentette, hogy a szinodalitás csak szemét, Franciscus pedig aláásni próbálja a katolikus hagyományt. (Ezt vélhetően sértésnek értékelték a vizitátorok, mert szerintük Legszentebb Szentatyájuk nem csak próbálja azt megtenni…). De a legdurvább állítása már szembement mindennel is, ami szent: hatástalannak nevezte a covid-oltásokat! Ég Ura, még ilyent! Csoda hát, hogy sokak szent érzései sérültek, így az egyik (hamis)tanú pap joggal nevezhette menthetetlennek a püspökségét a vizitátorok előtt? Hát ugyan bizony mi más maradhatott volna hátra, mint jogalap nélküli eltávolítása, hiszen makacsságában még lemondani sem volt hajlandó? Az meg teljesen véletlen, hogy Franciscus szellemi példaképének, Peron elnöknek mondása beteljesedni látszik az intézkedés által: „A barátaimnak mindent (is), az ellenségeimnek még az igazságot sem”.

Milyen szerencse, hogy a szodomita szukcesszió továbbra is szent és sértetlen, úgy Ámérikában, mint a kies Germániában, ugye? És milyen jó, hogy az egyházjog vége egyre durvább jogtiprásokkal válik nyilvánvalóvá, miközben várjuk a nagy generáció kihalását, amely tíz körömmel kapaszkodik saját fiatalkora téveszméihez, és egyre dühödtebben, már a látszatra sem adva akarja magával ragadni az Egyházat a pokolba, ahová ő maga tart. Mert már csak a leplezetlen, eszközökben nem válogató, eklatáns rosszakarat maradt neki végső érvként.

https://invocabo.wordpress.com/2023/11/12/a-vegso-erv/