„A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak” (E. Burke)
„Az Úr jelenléte a keresztények számára az egyetlen valóság a földi realitással szemben” – „E világ vége nem más, mint a felmagasztalt és megdicsőült Úr jelenlétének végleges nyilvánvalóvá válása” (Karl Jaros)
„Ha Isten azt akarja, hogy egy mű egészen saját kezének műve legyen, akkor – Bossuet megfogalmazása szerint – mindent, amit az emberek tesznek, sikertelenné és semmissé tesz, és egyedül csak Ő cselekszik” (Robert Mäder
„Az ember azért felelős a hitéért, mert hajlamaiért és ellenszenveiért, reményeiért és nézeteiért, azaz mindazért is felelős, amitől a hite függ” (John Henry Newman)
„Mi vagyunk felelősek azért, hogy mit gondolunk, nem a média – Mi vagyunk felelősek azért, hogy mit teszünk, nem a főnökünk” (Dr. Margareta Griesz-Brisson)
Pár
nappal ezelőtt szemtanúja voltam egy temetésnek. Ha van a világon hely,
ahol az ember végképp nem takarhatja el arcát Teremtője és a világ
előtt, akkor az a temető és a templom. Ahogy nem állhat oda az éppen
végső útjára kísért elhunyt Bírája elé maszkosan, ugyanúgy az őt
búcsúztatók – ha másért nem, akkor a „ma neked, holnap nekem” mottó
alapján – sem jelenhetnek/jelenhetnének meg álarcosan az emberi élet
legfontosabb eseményén. Hogy a világ mégis előírja a maszkviselést még a
temetéseken is, nos erről majd mindazoknak, akik ezt az
embertelenséget kitalálták és elrendelték, egyenkint kell felelniük,
közöttük elsőként, még az elrendelőket is megelőzve az ú. n. keresztény
egyházak (!) illetékesei.
A pokolba jutóknak legnagyobb büntetése – minden fizikai és lelki kínt megelőzve – az, hogy soha
nem láthatják meg Istent. Soha nem részesülhetnek a mennybe jutottak
legnagyobb gyönyörűségében, Isten színről színre való látásában, ami
pedig valójában minden ember végső célja.
Az önként maszkot viselők látványa egy olyan képet sugall, melyben a
mostani maszkosok mintegy maszkjuk mögé bújva önként fordítanak hátat
Istennek, maszkjaikat saját maguk helyezik Isten és maguk közé.
Az önkéntes maszkhordás ezen kívül mintegy felment az önmagunk iránt
vállalt felelősség terhe alól. Az önkéntes maszkhordás (miként erről már szó volt)
a világ előtt való meghódoláson túl, az Istentől való teljes
elfordulást, az Istenben való bizalom teljes hiányát, az evilágihoz, a
materiális élethez való abszolút kötöttséget, görcsös ragaszkodást
jelképezi. Ezért nem véletlen, hogy a politika pont ezt az intézkedését veszi a legkomolyabban és bünteti a legsúlyosabban.
Az itt következő néhány írás – az internet különböző oldalairól – ezt a gondolatot járják körül:
„Ilyen
kevéssé bízunk Istenben?” – tette fel a költői kérdést Michael Hesemann
történész, író 2020. január 27-én egy New York-ban megrendezett
megemlékezésen. (forrás: www.katholisches.info – 2020. november 18.)
„Inkább bízzuk magunkat az ateista orvostudományra, mint Isten gyógyító
erejére? Bezárjuk Lourdes gyógyforrását, ahelyett, hogy vízét
elküldenénk a karanténokba? Rettegünk az áldozástól, ahelyett, hogy
egyetlen reményünket, gyógyulásunkat és üdvünket felismernénk benne. Oh, ti kishitűek! Minek kellene még történnie, hogy végre felfogjátok, hogy ki az igazi úr élet és halál felett?”
(Hesemann egyik római beszámolója ITT olvasható a honlapon)
Részlet az www.einsicht-aktuell.de újság 2020. novemberi számából: A szerkesztő, Eberhard Heller karácsonyi üdvözlete:
A
mostani időkben, amikor a politikusoknak naponta újabb ötleteik
támadnak az ú. n. koronajárvány elleni harchoz, és a kormányok naponta
hoznak újabb intézkedéseket, hogy még nagyobb félelmet és minden más
emberrel (mint potenciális vírushordozó) szemben nagyobb
bizalmatlanságot keltsenek a polgárokban, nehezemre esik arra gondolni,
hogy karácsony, Krisztus születésének ünnepe egyre közelebb kerül; az
az ünnep, melynek az általános sötétségbe világosságot és bizakodást
kell hoznia. Sokan elfelejtettek már örülni, nem tudják már magukat
kivonni az alól a szellemi áramlat alól, melyet a hivatalos
sajtóorgánumok szünet nélkül terjesztenek, sőt már arra sem képesek,
hogy ezek a célzottan tálalt rémhírek ne bilincseljék le őket.
Egy sivatagi atya mondta, hogy az imádkozás, az Istennel folytatott intenzív párbeszéd a legnagyobb szellemi megerőltetést követeli meg.
[Ezt minden imádkozó maga is tanúsíthatja: akárhogy is igyekszik,
gondolatai állandóan elkalandoznak: Egy pszichológiai vizsgálat szerint
az ember 8 másodpercnél tovább nem tud egyvalamire koncentrálni, ha az
nem látható, közvetlenül nem érzékelhető dolog. Azt hiszem, a szentek
éppen attól váltak szentté, hogy mentesek voltak – bár ők sem mindig –
ettől az elkalandozástól: számukra Isten sokszor érzékelhetően is jelen
volt. Lásd például Sziénai Szent Katalint, akiről sokan nem hitték el,
hogy nem csal, és valóban elragadtatásba esik imádkozás közben. Egy
ilyen nő, mikor Katalin imádkozott, hátulról a sarkába szúrt egy éles
kötőtűt. Katalin nem reagált. Aztán, mikor befejezte imáját, és fel
akart állni, majdnem elesett, és felkiáltott a fájdalomtól.]
Bármennyire
messze is vagyunk mi a szentektől, és az említett remetétől, nekünk is
igyekeznünk kell, hogy a bizonytalanság és a félelem kötelékeiből
teljesen megszabaduljunk, hogy ezáltal szabaddá váljunk arra a
bizonyosságra koncentrálni és ahhoz ragaszkodni, hogy Isten Fia
emberként jött el erre a világra, hogy egyfelől szeretetét ajándékozza
nekünk, másfelől, hogy megszabadítson a bűnösök bandájától, azoktól is,
akik jelenleg minket tartanak fogva olyan kínzóan.
Ezúttal sokáig kellett gondolkodnom, hogy Üdvözítőnk születésnapjára
milyen vigasztalást tudok Önökkel közölni, aztán eszembe jutott János
Evangéliumának kezdete, melyben egyértelmű leszámolás olvasható:
„Tulajdonába jöve, de övéi – az akkori zsidók – őt be nem fogadák.” (Jn
1,11)
Ez keserű rezümé az
Ószövetség végéhez. Az a zsidó nép, mely oly régóta várt már a
Megváltóra, politikai területen remélt megváltást. A zsidók a mai napig
nem fogták fel, hogy a
Messiásnak a megváltás művével ott kellett elindulnia, ahonnan
eredetileg a vétek kezdetét vette; azaz amiért a paradicsomból való
kiűzetés bekövetkezett: az Isten parancsával szembeni engedetlenségben. A bűn terhe volt az, amit a Messiás le akart venni az emberek válláról.
És ezért hangzott el így az ígéret: „Mindazoknak pedig, akik befogadák,
hatalmat ada, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik hisznek
az ő nevében.” (Jn 1,12) Ha üdvözülni akarunk, akkor nekünk is be kell
engednünk azt, aki ajtónk előtt áll, és arra vár, hogy beeresszük – a
szívünkbe.
A német Schott-misszálé a liturgikus év utolsó vasárnapjáról írt bevezetőjében a mise szentleckéjéből (Kol 1,9-14) Pál apostolnak e szavaira utalva ezt írja: A szentmise áldozatában az Emberfia burkoltan, mintegy fátyolosan jelenik meg, hogy bennünket keresztáldozatának ereje által egyre jobban „kirántson a sötétség hatalmából”. – Kol 1,13: „Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába.”
A legfontosabb tény, amiről ma az egész világ – mindenekelőtt a római szekta és követői – elfeledkezik, az, hogy az
ősbűn következtében minden ember a Sátán hatalmába került, ahonnan
kizárólag Isten kegyelme, ami Krisztus keresztáldozatából származik,
mentheti meg azt, aki Istennek ezen ingyenes, de feltételhez kötött
ajándékát elfogadja. Magyarul: vagy Isten birodalmához tartozik valaki,
vagy az ördögéhez, harmadik lehetőség nincs.
Ha végiggondoljuk ezt az igazságot, akkor rögtön szembetűnik, hogy ma valójában nem történik más, mint ennek a két birodalomnak az éles szétválasztása már itt a földön.
Miként az Evangéliumból Lázár és a gazdag (Lk 16,19-31) történetéből
tudjuk, e két birodalom között óriási szakadék tátong, másrészt a
pokolba kerültek, azaz a megátalkodottak, ha tehetnék, akkor sem
akarnának a mennybe átmenni. És azt is tudjuk, hogy a pokolba került
emberek egyáltalán nem élvezik egymás társaságát, szemben azzal, amit
sok ateista fennhéjázva hangoztat: nevezetesen, hogyha a pokolba jut, jó
társaságban lesz, ahol jól fogja magát érezni. Nem, Isten,
azaz maga a Jóság nélkül barátság sem létezik, egyáltalán semmi Jó,
kellemes nem lehetséges. Az ördögök nem csak Istent és az embereket
gyűlölik, de egymást is, és ezért egymást is kínozzák.
És ha ezt tudjuk, akkor azt is jobban megértjük, hogy a világ nagyobbik
fele ma miért töri azon a fejét, hogy hogyan tud másokat egyre jobban
kínozni.
A másik alapvető tény, amit a mai materiális világban csak nagyon-nagyon kevesen értenek meg, az, hogy kereszténység nélkül nincs civilizáció. Krisztus kereszthalála óta a keresztény életformán, a keresztény társadalmon kívül nem létezhet értelmes emberi együttélés, humánus civilizáció. Ezt tanúsítják mindazon elfogulatlan beszámolók, melyek a nem-keresztény országokról szólnak, például Japánról, Tibetről, Kínáról és Afrika egyes vidékeiről, vagyis azokról a területekről, ahol a kereszténység soha nem tudott gyökeret verni. Ezeken a helyeken a legújabb időkig egyetlen olyan terület, egyetlen olyan ország sem létezett, melyben a leggyengébbekkel, a „fölöslegesekkel”, azaz az idősekkel, a gyermekekkel, főleg az árvákkal, vagy csak a bajban levőkkel ne a legkegyetlenebb módon bántak volna el. Ezen a téren, azaz a védtelenekkel való kegyetlen bánásmódon, mióta ember él a földön nem sok változott. Most, hogy az ú. n. nyugati világ megtagadta Istent, elsőként szintén ezeket a bűnöket követi el ügyes rendszerbe foglaltan. Semmi nem változott, se a szándék nem, se a cél, csak a kegyetlenség eszközei lettek kifinomultabbak, rafináltabbak, no meg legfőképp hazugabbak.
Egyik korábbi cikkben már volt szó (ezen videó kapcsán: Félelem nélküliség felvilágosítás által)
Dr. Peer Eifler osztrák orvosról, aki több évtizedes ázsiai
tartózkodás után jött vissza Ausztriába, és akit az osztrák hatóságok
azért üldöznek, mert alapos vizsgálat nélkül állít ki orvosi
bizonyítványokat a kötelező maszkhordás alóli felmentéshez. Dr. Eifler
arra hivatkozik, hogy orvosként tisztában van vele, mert az egyetemen megtanították nekik, hogy a maszk káros az egészségre
(a viselője nem kap elég oxigént, saját kilehelt, azaz széndioxiddal
teli leheletét szívja vissza, a maszk bepárasodik, ezáltal kiváló
táptalaja lesz minden bacilusnak stb. stb., és akkor még a lelki
bántalmakról nem is beszéltünk), ezért mindenfajta vizsgálat nélkül is
kötelező neki, mint felesküdött orvosnak ilyen bizonyítványt kiállítania
azoknak, akik ezt tőle kérik.
Mindez a logikus és tudományos érvelés természetesen fabatkát sem ér a
mai felvilágosult világban, ezért Dr. Eiflertől először megvonták az
orvosi engedélyét, aztán házkutatást tartottak nála, melynek során
pácienseinek adatait – melyeket egyébként a szigorú adatvédelmi törvény
véd – elkobozták, aztán fegyelmi eljárást indítottak ellene, végül
mindenfajta bírósági végzés és értesítés nélkül zárolták a bankkontóját,
miközben a médiában egész idő alatt uszító és rágalmazási hadjáratot
folytatnak ellene. Végül megfenyegették, hogy egy bizonyos sötét listán
az elsők között áll a neve azok között, akikkel váratlan balesetekkel
szokás végezni.
Dr. Peer
Eifler orvossal november 20-án Vesna Kerstan készített interjút, melyet
a youtube nem sokkal ezután letörölt, de amit a címe alapján: „Im
Interview bei Vesna - die Situation spitzt sich zu” meg lehet találni,
mert mások azóta ismét feltöltötték (az általam megtalált utolsó, még
nem törölt videó ITT látható)
Dr.
Eifler Vesna Kerstan kérdésére tömören összefoglalva így vázolta
helyzetét, a személyét ért legújabb atrocitásokat: „Felfoghatatlan, ami
most történik. A legszigorúbb korlátozásokat hozzák meg ellenem – még a
bankszámlámat is zárolták, vagyis fizetésképtelenné tettek. A médiában
hecckampányt folytatnak ellenem. Láthatólag egzisztenciám totális
megsemmisítése a céljuk.
Ami most folyik az a színtiszta diktatúra, amiben a másképp
gondolkozókat teljesen el akarják lehetetleníteni. Az én jelenlegi
helyzetem nem más, mint egyenes "út a vesztőhelyre". Az ellenem irányuló
retorziók testem és lelkem elleni merényletek. A lelkiismeret nélküli
politikusok olyanok, mint a hiénák, gerinctelenül szolgálják ki azokat,
akik hátulról a parancsokat adják nekik. Pedig én nem csináltam mást,
csak kiálltam az igazság mellett. Az embereket a maszkviseléssel arra
kényszerítik, hogy saját magukat mérgezzék meg. Én azt tettem, amire
orvosi hivatásom kötelez, és amit a szerencsétlen orvosi kamarának
kellene tennie; nevezetesen: nem tagadtam meg a segítséget a hozzám
fordulóktól. Egyfelől a maszkviselés kényszere alól felmentő
igazolásaimmal visszaadtam nekik életminőségüket, másrészt bátorítást
nyújtottam nekik.
A világon
működik egy árnyék kormány árnyék hadsereggel, mely tesz arról, hogy a
másképp gondolkozókat eltakarítsák az útból. Nincs öngyilkossági
hajlamom, ha tehát hirtelen elhaláloznék, annak okát ne nálam
keressék.”
Dr. Eifler már Tamasi doktornak augusztusban adott interjújában is kifejtette azon véleményét, hogy ami ma világszerte folyik az nem egyszerűen butaság, hanem az maga a gonoszság, amivel az ember nem képes egyedül felvenni a harcot. Többek között ezeket mondta: „Ami ma zajlik, az gonoszság, nem baleset, hanem nyilvánvalóan egy megtervezett szcenárió, amit gondosan előkészítettek, és aminek az a feladata, hogy az emberek figyelmét az igazi történésekről elterelje. A megoldás már nem az emberi akaratban, értelemben, érzelemben rejlik, hanem a Teremtőnkhöz való személyes kapcsolatunkban. És abban, hogy magunkat végre teremtményként fogadjuk el és kezeljük. Mert az, ami itt most történik, nem valami butaság, hanem ez valóban gonoszság. És ezzel a gonoszsággal szembekerülni csak a tökéletes Jóságra való hagyatkozással lehet. A kiút ebből a gonoszságból csak ennek a valóban Jónak a segítségével lehetséges, ennek a személynek a segítségével, aki Jézus Krisztus, az abszolút igazság, akihez igazodnunk kell.”
Most, Vesna Kerstan-nal folytatott beszélgetésében ugyanezt a gondolatot bővebben is kifejtette:
„Gonosz
diktatúrában élünk, amelyben már egyáltalán nem világos, hogy mi
gonosz és mi jó, mert identitásunkat és helyzetünk felmérésének
képességét totálisan lerombolták bennünk az elmúlt generációkban és az
elmúlt 40-50-ben lezajlott előkészületekkel. Ami nagyszüleink
és részben szüleink az 1930-as, 1940-es években átéltek – és ezt
tudatosan mondom – szinte már csekélységnek tűnik ahhoz képest, amiben
most élünk, és ami még ránk vár, mert most nincsenek már olyan helyek,
ahova el lehetne menekülni. 80 évvel ezelőtt még voltak ilyen
lehetőségek, például a svájci hegyek, a Csendes-óceáni térség, és
részben még az Atlanti-óceáni is. [Dr. Gerd Reuther ugyanezt a problémát úgy fogalmazta meg, hogy ma legfeljebb csak az kerülhetne ki a diktatúra alól, aki elhagyja bolygónkat.]
A távolság-tartásra szóló felhívások, az érintkezések, a kommunikációk megtiltása abszolút perverz, galád, gonosz, romboló, kollektív dramatizálás és a legnagyobb fokú visszaélés a hatalommal.
És ez az, amit az emberek nem képesek meglátni, amit nem akarnak
felfogni – miként azok a gyermekek, akik olyan tekintélytől függnek, aki
visszaélt helyzetükkel –, és akik az előtt a hihetetlen dilemma előtt
állnak, hogy semmit nem tehetnek, mert tehetetlenségre vannak ítélve,
hogy szó szerint áldozati bárányokká váltak, akik boldogabbak, ha együtt ugorhatnak a mélybe, minthogy egyedül visszaforduljanak a szakadék széléről.
Ez színtiszta gonoszság, és ez tesz mindannyiunkat tehetetlenné,
ájulttá, dühödtté és agresszívvé, mert ez az egyetlen természetes emberi
reakció a tehetetlenségre és a teljes kiszolgáltatottságra.”
Ehelyütt
Vesna Kerstan a következő kérdést tette fel: „Mindent elvettek tőled,
amiből megélhetnél, hogy egyáltalán létezhess, ráadásul minden jogi
megokolás nélkül: Elértél arra a pontra, hogy megtörj, feladjad és
visszakozzál – vagy még mindig azt mondod: "velem nem".”
Dr. Eifler határozottan válaszolt: „Nem, egyáltalán nem. Valóban
meglepő, hogy milyen messzire elmennek, de az én legjobb barátomhoz –
aki engem egyáltalán visszahozott ebbe a társadalomba, hiszen korábban
évtizedekig Ázsiában, e társadalmon kívül éltem –, a valóságos
élő Jézushoz mély kapcsolat fűz, és ő az, aki engem valójában kalauzol.
Időközben többedmagammal egy könyvet írok, melyben erről az abszolút
igazsághoz való élő közelségről lesz szó, arról az igazságról, ami pont
nem tetszőleges, ami nem a mi elgondolásainktól, elvárásunktól,
tetszésünktől függ, hanem reális a láthatatlanban, de a láthatóban
manifesztálódik, és ez az igazság egy személy, akinek neve van, Jézus.
Ha
ez a kapcsolatom –, ami kétoldalú, nem exkluzív csak az én számomra
létezik, hanem mindenki számára megszerezhető, aki hajlandó elindulni
az igazsághoz vezető valódi úton – nem lenne, akkor egyáltalán nem
lennék képes mindezt megtenni, kibírni.
És én, aki ismertem korábban a modern elméleteket, a buddhizmus, a hinduizmus, az iszlám összes jövendölését, időközben azt gondolom, hogy mi valóban a végidőben vagyunk, miként azt a Biblia, Isten szava leírja. Mégpedig valószínűleg már az utolsó három és fél évben; ugyan még hiányzik néhány jel, de már nem sok. Mert a gonosznak ez a globális hatalomátvétele, ami magát jónak állítja be, már végbement. És sok ember el is hiszi, hogy ez a hatalom tényleg jó, mert elvették tőlük a viszonyítási pontot, mert hiányzik számukra a hiteles pont, a referencia-pont. És ez viszi őket abba a helyzetbe, hogy ember létükre istennek képzelik magukat. És ez az árnyékkormány, bárhogy is hívják, benne mindenekelőtt ez az eléggé ismert komputer-ürge, és a többi szokásos jóember, mindenfajta filantróp, valójában pont ezt teszi: Isten helyére állítják magukat, és istenként viselkednek, mostanra már globális, azaz az egész világot átfogó dimenzióban: ők döntik el, hogy mi a jó és mi a rossz, kinek érdemes élni, és kinek nem érdemes élnie. Már régóta nem csak pénzről van szó, hanem az emberiség megtizedeléséről, a rombolásról, de legfőképp arról, hogy Isten helyére üljenek, és a teremtést tiszteljék, nem pedig a Teremtőt.”
E megrázó vallomást Vesna Kerstan e mondatokkal zárta be: „Együtt erősek lennénk, de egyedül nagyon nehéz harcolni. Tudatosan használom ezt a szót, harcolni, mert ez már igenis harc.”
Az interneten szeptember óta kering egy időközben nagyon ismertté vált videó
[LEGFRISSEBB: youtube törölte ezt a videót is, egy új link, ahol
megnézhető, ez: https://youtu.be/GUL-dmilCzY], amit Dr. Margareta
Griesz-Brisson ideggyógyásznő tett fel. A londoni Neurológia- és
Fájdalom-klinika igazgatónője, számtalan nemzetközi neurológiai társaság
tagja, Romániában született, Németországban lett orvos, majd a világ
több pontján részben diákként, részben előadóként megfordult. Jelenleg
Londonban él.
Dr.
Griesz-Brisson azért készítette el videóját, mert a maszkviselés
veszélyeire akarta az illetékesek figyelmét felhívni. A doktornő beszéde
végén egy rendkívül fontos és szörnyű igazságra hívta fel hallgatói
figyelmét:
„Én átéltem a
Ceausescu-érát, amikor állandó vendég voltam a rendőrségen. …. A
proletariátus diktatúrája minden szörnyűsége mellett mégis szabad
oktatást, munkát, egészségügyi ellátást és nyugdíjat biztosított a
polgárok számára. Kérem, ne legyenek illúzióik, hogy a pénzvilág
diktatúrája, ami most ránk vár, Önöknek akár csak a legkisebb mértékben valami ehhez hasonlót kínálni fog. Miként már tapasztalhatják, már a lélegzésre szolgáló levegőt is elveszik tőlünk.”
A doktornő e mondatokkal zárta videóját:
„Mi vagyunk felelősek azért, amit gondolunk, nem a média.
Mi vagyunk felelősek azért, amit teszünk, nem a főnökünk.
Mi vagyunk felelősek az egészségünkért, nem a WHO.
És mi vagyunk felelősek azért, ami az országunkban történik, és nem a kormányunk.”
