Amikor annak idején először olvastam el Evagriosz Pontikosz Anatolioszhoz intézett írását a nyolc bűnös gondolatról, megdöbbentett az a tárgyilagos mód, ahogy a sivatagi atyák tapasztalatait összegezve leírta a szerzeteseket zaklató démonok praktikáit. Írása arra volt alkalmas, hogy rádöbbentsen: tényleg nem a test és vér ellen folyik a küzdelem, és bár a gyógymód sokszor a test és vér megzabolázásán keresztül érkezik, mindezek mögött személyes létezők, gonosz lelkek vívják háborújukat ellenünk, tehát tényleg szellemi harcban állunk.
És akárcsak egy orvos, aki a betegség szimptómáinak leírása mellett a gyógymódokat is felsorolja, Evagriosz is megadta a démoni kísértések elleni eszközöket is. Ahogy ő nevezte, az Isten jóindulatának megnyerését szolgáló öt eszköz ez: „Első a tiszta imádság, második a zsoltáréneklés, harmadik a Lélek által sugallt jövendölések olvasása, negyedik a bűnök miatti szomorkodás, a halálról és végítéletről való elmélkedés, ötödik a kézi munka”.
Nyilván ma is érvényes Evagriosz kórtana és gyógymódja is, de mostanában foglalkoztatott, hogy vajon van-e az ókor óta bármilyen változás a szerzeteseket érő kísértésekben, vagy a démoni harcmodorban? Hogy van-e új a nap alatt? És nyilván ezért írok róla, mert éppen új van a nap alatt.
Talán nem csak én emlékszem a hetvenes-nyolcvanas évek csodájára, a Quelle katalógusokra, a kesztyűs q-val, a német turisták által vasfüggöny mögött hagyott színes, képes katalógusokra, amelyek a számunkra csodás világ képeit tartalmazták, elképzelhetetlen termékeket, elképesztő változatosságban. Talán más férfi vagy gyerek is lapozta akkoriban nyálcsorgatva a katalógus műszaki cikkeket és játékokat tartalmazó varázslatos oldalait. De most nem is konkrétan erre emlékeztetném idősebb olvasóimat, hanem az esetenként csillagokba vagy virágszirmok közé rajzolt NEU! feliratokra. Emlékszünk, hogy a legnagyobb varázs valójában a minden egyes újabb lapon következő számunkra újdonságok végtelen sora volt? Az olyan termékeké, amelyeknél időnként még csak abban sem voltunk biztosak, hogy mire szolgálnak, de azt értettük és láttuk, hogy minden ÚJ! És mi, a vasfüggöny mögött még a régi kommunistákkal terheltek, igazán átéreztük az újdonság varázsát.
Valahogy így lehetett az Egyház is az aggiornamentóval, amikor kinyíltak az ablakok a friss és új levegő ígéretére, de a világ régi szelleme jött be rajta, vadonatújnak álcázva. Ez az esemény lehetett egyúttal egy újabb démon, a Quelle démon működésének kezdete is.
Bár az egyháziak túlnyomó többsége ellenállás nélkül alakult a világ szellemével együttműködve, a gonosz lelkek eme démon működésével építettek egy biztosítékot is a rendszerbe annak érdekében, hogy a zsinati úton való visszafordulást eleve lehetetlenné tegyék: egy vagy több démon azóta azon dolgozik, hogy a régi iránti gyűlöletet és irtózatot plántálja különösen a szerzetesek és papok gondolataiba.
Működésük hasonlít arra, amit Evagriosz írt a démonok módszereiről: gondolatokkal kezdve lassanként ösztönszerűen működő negatív konnotációt fűznek valamihez, és ezzel igyekeznek elriasztani mindenkit annak választásától. A falánkság démona például a gyomor és máj betegségeit állítja elénk, olyan ismerősökre emlékeztet, akik talán a böjt miatt ilyen betegségekben szenvedtek, így riaszt el a böjtöléstől. A kapzsiság a hosszú öregkort állítja elénk, a szomorúság démona a korábbi életmódot, a harag a sértő személyét, stb. A mai szerzetesek bizonyára szenvednek ugyanezektől, de ráadásként megkapták a Quelle démont, aki irtózatot kelt bennük mindennel szemben, ami régi: a régi könyvek, a régi bútorok, a régi képek egyaránt elviselhetetlenekké válnak a démon által befolyásolt szerzetesekben. Ezzel viszont atombiztos akadály van beléjük ültetve azzal szemben, hogy megismerjék azt, ami régen volt. Így semmi sem idézheti elő bennük a szembesülést, elgondolkodást. Akadálytalan a zsinati úton való haladásuk, és megfelelő információk hiányában ellehetetlenített a visszafordulásuk.
A Quelle démon régi könyvek iránt keltett ellenszenve volt az, amit először tapasztaltam szerzetesek között: a kilencvenes években működő húsz és hatvan év közötti szerzetesekről elmondható nagy általánosságban, hogy sosem nyúltak maguktól régi könyvekhez, hacsak nem könyvtárosok voltak, vagy valami egyéni „aberrációjuk” nem volt. Nem azért, mert ne lettek volna ilyen könyvek a könyvtáraikban, hanem azért, mert ösztönösen irtóztak azoktól. Nem fordulhatott elő normál esetben, hogy Szent Bonaventura vagy Szent Ágoston bőrkötéses régi köteteit valaki levegye a polcról és belelapozzon, esetleg megpróbálja csekélyke latin tudásával kiokumulálni a régi gondolatokat. De ugyanez volt igaz minden zsinat előtt megjelent magyar nyelvű könyvre, egyházi irodalomra is. Ha mégis megfogtak ilyent, talán még kezet is mostak utána… Így aztán el lehetett jutni örökfogadalomig, papszentelésig, sőt, az öregkorig úgy, hogy sosem volt tényleges ismeretük a reform előtti Egyházról, teológiáról, fegyelemről, ezért aztán sosem zavarhatta őket tárgyi tudás az ítéletalkotásban, és nem volt kontroll-tudás sem bennük a „vadonatúj” teológiai ötletek ellen.
Ezért gondolom, hogy a Quelle démon működése a végső biztosíték a megtérés ellen és az eltévelyedés elősegítésében.
Belátom, persze, hogy teljesen önkényes részemről így nevezni ezt a démont, annál is inkább, mert nevezhetném őt akár Ikea démonnak is, hiszen egy másik megnyilvánulása a régi bútoroktól való irtózat keltése volt. Ennek hatására a szerzetesek, ha tehették, szívesen dobták ki a régi, tömör fából készült szép vagy stabil bútorokat ótvar papírrácsbetétes bútorlapból készült lapraszereltekre. Amelyek – nem véletlenül – egy másik démon, a „szent egyszerűség” démona által sugallt mintázatot követik: díszítés és gondolat nélküli, ócska szerkezetek, ahogy a templomok is meszelt falú, „csicsáktól”, azaz szépségtől és minden dísztől megfosztottak, különösen azoktól, amelyek a gondolatokat Istenre irányítanák.
Az is lehetséges, hogy a Quelle és Ikea démon valójában két külön démon, amely együttműködik a lélek megtévesztésében a Sivárság démonával karöltve. Mert már legalább Evagriosz óta tudni lehet, hogy a démonok sajátos együttműködésben vannak, egymásnak adva a kilincset a lélek kísértésében, kész forgatókönyvvel készülve minden eshetőségre: akárhogyan reagál a lélek, szigorú következeteséggel jön a következő lépés, a következő démon a saját eszközével. Ha például az egyik démon felidézi a szerzetes gondolataiban az elhagyott régi otthon szép emlékeit és a lélek követi, érkezik a szomorúság démona, és elmeríti a szomorúságban amiatt, hogy már nincs része abban abban. Ha viszont sikerrel ellenáll, mert felismeri a csapdát, érkezik a hiú dicsőség vagy a gőg démona, és megveregeti a vállát, hogy ügyes voltál, fiú…
De aki azt gondolná, hogy csak szerzetesek érintettek az ilyen komplex kísértésekben, az alighanem téved. Néhány éve már láthatunk interneten, és sajnos egyre gyakrabban itthoni utcákon is olyan fiatal lányokat, akik lila, kék vagy egyéb hajszínnel, részben kopaszra felnyírva, piercinggel az orrban, lompos fekete hacukákban közlekednek. És időnként ugatnak, ordenáré dolgokat üvöltenek fékevesztetten minden tüncikén, ahol megjelennek, legyen az politikai, abortusz melletti vagy a szodomitizmus és társaberrációi érdekében elkövetett. És bár nem vagyok pszichológus, szociológus, de megnyilvánulásaikat látva mégis egy démoni gyártósort vélek felfedezni. Erre utalnak a közös viselet és „divatelemek” mellett a hasonló viselkedés, a közös fékevesztettség, a gyűlölet, de még az érintettek alkata is. A fent említett szakmákban phd dolgozati témát keresők vegyék ötletnek a következő leegyszerűsített gyártósori leírást.
Az okos eszközök elterjedésével, különösen a közösségi oldalak révén a szomorúság démona különös hatalmat szerzett a tömeges befolyásolásra. A virtuális világ farkastörvényei, a lájkok mellett az eme felületeken sulykolt és sugallt dolgok, beleértve a szodomita divatdiktátorok által terjesztett deszka-alkat „női” ideálja nagyon sok fiatal lányban okozott frusztrációt, szomorúságot, mert nem látták magukat az „ideálnak” megfelelőnek. A szomorúság sokszor előkészíti a teret a falánkság démona előtt, mert ez egy természetes vágy gyors kielégülését adja a másik helyett, amelyben nincs részük. A falánkság, a túlzásba vitt édesség persze elhízáshoz vezet, ami még nagyobb teret ad a szomorúság démonának az ideáltól még távolabb kerültekben. Ő pedig előkészíti a terepet az öngyilkosság démonának, vagy egy másik démonnak, az áldozat irányultságának megfelelően. Ezen a ponton ott tolong a bujaság démona is, és a felfokozott, mindent elárasztó szexualitás révén keltett igény kielégülését a kövérré vált fiatal lányok egymás iránti szexuális nyitottsága révén ígéri. Belép tehát a női homoszexualitás démona, amelynek, mint Rippergertől tudjuk, két fajtája is van. Ebben az esetben valószínűleg Leviatán démon, a férfias női homoszexualitás démona befolyásolja őket. Az ő jele a felnyírt tarkó, halánték, az orrpiercingnek nevezett karika, a lila haj. És eljutottunk a démoni gyártósor végére, a természet, Isten és ember ellen lázadó piercinges, színes hajú, részben kopaszra nyírt, kövér, ugató lányokig.
Hogy miért írok erről? Mert az ő esetükben szintén azért ilyen hatékony a démoni befolyásolás gyártósora, mert hatvan éve az egyháziak kinyitották az ablakokat, átadták magukat a világ szellemének, ők már nem élnek a kegyelemmel, másokat pedig vak vezetőként távol tartanak tőle. Az egyháziak talajvesztése az oka a világénak, és nem fordítva.
https://invocabo.wpcomstaging.com/2026/09/16/quelle-demon-es-a-gyartosorok/
