NYÍRŐ JÓZSEF VÉGSŐ FOHÁSZA A MAGYARSÁGÉRT

"Tégy velem, amit jónak látsz, de áldd meg ezeket a magyarokat és minden magyarokat, fizess nekik bőségesen, mindig rajtuk és sorsukon legyen a szemed, vezesd vissza újra szép Magyarországba, az örömnek és békességnek elveszett világába s mond meg a búzának, hogy kétszeresre nőjjön számunkra, tanítsd meg a madarat nekik dalolni, törüld le a pusztulás, szenvedés és halál ítéletét a homlokukról, ne engedj egyet is elveszni közülük, aranyként csengjen a drága anyanyelv ajkunkon, virágozzanak ki a nagy magyar erények, és erdők fái, szünjön meg minden igaztalanság és áldás fakadjon számunkra minden elejtett vércseppből és verejtékből.

Értük legyen minden gyötrődésem, és elviselni négy embernek is sok szenvedésem....

Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe,

vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjjön a fű, szebbüljön a világ..."

Néhány szó…

A vallásos felkészültségről:

A vallási szocializáció során az egyének elsajátítanak szertartásokat, imákat, gondolkodási és viselkedési valamint életvezetési mintákat. Ezt neveztük felkészültségnek. Az egyén által a mindennapi életben alkalmazott felkészültség elég különböző lehet, 2 oldala van ennek:

az egyik, hogy az egyén a vallási közösség, egyház által legitimnek elismert felkészültséget hozzáférésének mértékében sajátítja el/sajátíthatja el. Ez egyértelműen annak a függvénye, hogy lehetőségei mikre terjednek ki, miben van korlátozva. A média szerepe itt van, a felkészültség nyilvánossá tételével (gondoljunk csak, a pápaválasztás a közvetítés révén mennyire elérhető volt, szinte egyidőben lehettünk tanúi az eseményeknek).

A másik oldal az egyén oldaláról nézve a felkészültség alkalmazásáé a mindennapi életben. Az, hogy mennyiben alkalmazza a mindennapokban az a meggyőződésének függvénye. Mi is e két fogalom - ti. felkészültség és a meggyőződés - viszonya egymáshoz.
Mindig csak az egyén vonatkozásában beszélhetünk csak meggyőződésről, melyet valamilyen felkészültség-típusú entitással kapcsolatban bír vagy nem bír.

A hit egyfajta felkészültség. Az egyént, aki hisz a hit tárgyával kapcsolatban 3 dolog jellemez:

a.      Belső diszpozíciók. Ezalatt érzetek, érzések, élmények pszichikai együttesét érti a szakirodalom. A belső diszpozícióknak nagy szerepe van a meggyőződés kialakításában és folyamatos fenntartásában. Az ún. vallási tapasztalatok élménymagja ilyen belső diszpozíciónak tekinthető.

 
b. Meggyőződés. A meggyőződés fogalma egy mérték-fogalom. Annak mértékére referál, mellyel egy személy vélekedik, a hittel kapcsolatban. Meggyőződésének mértékében tart valaki igaznak és relevánsnak bizonyos felkészültséget egy adott időben és helyzetben. A meggyőződés különböző mértékű lehet (lehet szilárd, tartós, hosszan fennálló - gyenge, részleges, ideiglenes)

c. Bizalom. Maga a meggyőződés egyfajta bizalmon alapul az adott hit(rendszer) irányában. A bizalom itt arra utal, hogy az egyén azokra a forrásokra miként tekint, melyektől felkészültségét szerzi. A bizalom irányulhat személyekre (papokra, tanúságtevőkre) s ezen az alapon érinti azok tanításait, tételeit, vagy magára a hit fenntartását képviselő intézményre (annak szervezetére, vagy társadalmi gyakorlatára tekintve).

Kérdés mennyire képes az egyház az egyén számára biztosítani a hozzáférést, mennyire erős meggyőződést és bizalmat képes kialakítani benne, s milyen élményeket kínál fel a számára? Ettől válik ugyanis nyitottá és vonzóvá a kívül levők számára.

Gondoljunk csak bele, az egyén a szocializáció során - leginkább a külső körülményeknek engedve mintsem meggyőződésének mértékében - egy mintát sajátít el. Ennek a mintának jellemzője, hogy a társadalmi együttélés során alakult ki, nem genetikus (ilyetén örökölt) alapfelkészültséget, hanem valamiféle többlettudást vagy ahhoz kapcsolódó képességet takar, melyet a történeti időben különböző generációk (nem véletlenül, ugyanis bizonyos helyzetekben releváns felkészültségeket jelentettek az egyén vagy a közösség problémáinak megoldására) áthagyományoztak az újabbakra. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ennek a felkészültségnek ki kell állnia az idő próbáját (ez azt is jelenti, hogy belebonyolódunk különféle helyzetekbe, melyeket a felkészültségünk mértékében igyekszünk túlélni, kezelni, uralni stb. A kérdés az, hogy az a felkészültség, amivel ma egy vallásos ember rendelkezik mennyire alkalmas, illetve milyen mértékben alkalmas és alkalmazható ezekben a mai helyzetekben. A sokszor feltett kérdés, mire elég a vallásos felkészültség?

Néhány szó a színterekről:

A kezdő példánál maradva a színtereket két csoportra oszthatjuk…

1. az egyház mint az adott színtér egyik ágense (külső), ahol az egyház csak egy a sok közül
2. az egyház mint színtér (belső)

Mindkét csoportba helyzetek sokasága sorolható. Külső színteret legtöbbször különböző akciók mentén írunk le: médiában egy nyilvános szereplés, a közéleti megmutatkozás, megnyilatkozások, karitatív szolgálat, kevésbé az evangelizáció és a tanúságtevés (azt mondjuk a karitatív munkával, a cselekedeteinkkel evangelizálunk). Ez mindaz, ami a "világ"-felé irányul.
A másik színtér a belső, olyan helyzetek, melyekben azonos felkészültséggel rendelkező egyének valamilyen célból összejönnek. "Ahol nevemben ketten-hárman" esettől a szélesebb belső nyilvánosságra számottartó esetekig. Az egyház mint színtér, akként értendő, hogy egy olyan közegről van szó, melyen jellegzetesen vallási felkészültség alkalmazása történik. Itt nem kell bizonygatni a vallási felkészültség relevanciáját. Az e színtéren egybegyűlteket ugyanis e felkészültség összeköti. Ilyen például a mise. Ebben az előadásban nincs mód kitérni az azonos felkészültség mentén létesülő színterek elemzésére.
Sokkal érdekesebb azt megnézni, mi is történik, amikor egy színtéren különböző felkészültségű ágensek találkoznak.
Azt azonban állíthatjuk, hogy mindkét színteret az egyház mint ágens felől nézve egy dolog jellemez. A vallási meggyőződés kommunikálása.

Fontos megemlíteni két fogalmat, melynek segítségével a modern kultúrakutatás igyekezett modellálni a mások megismerését. Saját közösségünk, a hozzánk hasonló felkészültséggel rendelkezők mindig egy belső, emic perspektívában jelennek meg számunkra, ami annyit tesz, értjük, miért tesznek úgy, ahogy és mi is tudunk nagyobb fennakadások nélkül úgy tenni, ahogy ők. Az egyház mint színtér egy hívő ember számára emic perspektívát jelent. Az etic perspektíva a külső megfigyelőé. Aki nincs benn az általa megfigyelt csoportban, valami más felkészültség mentén tekint azokra. A külső színtérről az egyház nem ugyanaz, mint emic perspektívában. Egyszer nem ártana tisztában lenni azzal, hogy a nem hívő embereknek milyen képe van az egyházról. A társadalomban élő nem vallásos emberek az egyházat egészen máshogy látják, mint mi, akik bent vagyunk. S ez a disszonancia alapvetően a kommunikációs sikertelenségünk oka. Ahhoz, hogy meg tudjuk mutatni nekik a bentet vagy bevisszük őket, vagy a bentet tesszük ki. A kérdés, hogyan lehet nyilvánossá tenni, mindazt amit emic perspektívában látunk a kintlevők számára. S igazán itt kellene elkezdődni ennek az előadásnak, mert ez az előadás fő mondandója.
Geertz ír arról, hogy amikor egy közösség meg akarta mutatni neki vallása "vonását", akkor mindig istentiszteletre és más kulturális rendezvényekre hívták el őt.
Ez jelenti a bevitelt, az abszolút feltárulkozást. A nyilvánosság megteremtését mindazzal kapcsolatban ahogy mi a hitünket a belső színtéren megéljük. Az egyház mint színtér bemutatását. (Gondoljunk csak bele, miért fontos a Hit Gyülekezetének az ATV-n és a honlapján a "Vidám Vasárnap" istentiszteleteinek közvetítése - a bemutatásnak (a média által adott "mintha jelenlét"nek van olyan ereje, hogy kereső emberek vonzódnak hozzájuk). A bent kivitelét viszont csakis az egyházat alkotó egyének tudják mindennapi életüket élve megvalósítani. Kérdés az, hogy az egyház mennyire készíti fel, felkészíti-e egyáltalán híveit erre a misszióra?

Minden (a külső színtérre irányuló) misszióban az egyház, mint az adott színtér egyik ágense jelenik meg, ez akként értendő, hogy a társadalmi együttélés arról szól, hogy különböző perspektívából a világra (vagy egy helyzetre) tekintő emberek kerülnek egymás mellé, nyilvánulnak meg. E perspektívák összerendezésére tesznek kísérletet a kommunikáció révén. A vallás csak egy e perspektívák közül. Sőt a vallás a felkészültség különbségénél fogva sokszor nagyon különböző perspektívát jelent (katolikus, református, új vallás képviselőjére). Azaz egy színteret mindig azok az egyének határoznak meg, akik különböző felkészültségeikkel részt vesznek benne.

Alapvetően témánk szempontjából meghatározó, hogy miként lehet a meggyőződést (a vallási felkészültséget) egy olyan színtéren megmutatni, ahol az egyének különféle felkészültségekkel vannak jelen.

Néhány szó a színtereket jellemző egyén-dominancia viszonyokról:

A színtéren mindig több egyén van jelen. Ez különböző felkészültségek mozgósítását jelenti. Az egyház, amikor külső színtéren van, a maga által reprezentált felkészültséget bizonyos a felkészültségekkel kompetitív másokkal kooperatív viszonyban látja.
A külső tér = társadalom. Nagyon lesarkítva az elemezést az egyház vonatkozásában az abszolút külső tér, maga a társadalom, ahol ágensként jelenik meg. A társadalom felkészültségének jellemzésére szolgáló szociológiai terminus az, hogy szekularizált.
Egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy Európa egyre kevésbé keresztény, s a szekularizáció jelenségét akként értelmezik, hogy egyre több ember adja fel keresztény identitását. A vallási hagyománytól való elfordulás versenybe hozta az egyházat, fel kell venni a küzdelmet másféle ideológiákkal szemben, melyek egyre jelentősebb hatással vannak az emberekre. Ezek az új ideológiák, mégha vallásos színezetűek is, az egyének számára úgy kínálják magukat, hogy nagyon különféle felkészültségből az egyén maga válogathassa ki a számára megfelelőt, vagy alapvetően a sikerorientált emberképre alapozva, mint elboldogulási technikák jelennek meg.

A vallási újjáéledés híján ez azt jelenti, hogy a hagyományos - történelmi egyházak által képviselt - vallási felkészültség ma nem tud meghatározó lenni társadalmi méreteket tekintve. Azaz kisebbségi identitás, a többség mély elköteleződése az egyház irányában nincs meg. Gondoljunk csak bele, a mai tudásunk mennyire evangéliumközpontú? Szinte semennyire! "Üzenetek" - RTL Klub: maximum a Bölcsességek könyve. A szakértelem csak rendkívüli esetekben jelent teológus-részvételt a műsorokban. A sikerről nem a Szentírás jut az emberek eszébe. Ebben a közegben a hívők szerepe identitásuk reprezentálása, a szó szoros értelmében a bibliai értelemben vett "lámpásság".

Hogyan hagyja magát evangélizálni a társadalom? Gondoljunk csak a kezdő példára, mit kért a koldus? A társadalom az egyházra a karitatív megnyilvánulások szintjén tart igényt. Pálék viszont, mást tettek, mint ami az elvárás lett volna. A sántából csináltak éppet, a koldusból nem koldust, a kintlevőből bentlevőt. Tehát az evangélizálás, az apostoli küldetés felvállalása ebben az értelemben nem a külvilág mércéje szerintiséget jelenti, hanem a belső, vagy inkább a transzcendens, az isteni mércéhez szabást.

* Ma az egyház az előtt a kérdés előtt áll, hogy képes-e bevinni az embereket a templomba?

* Tud-e olyan példát mutatni, olyan vonzó felkészültséget kínálni, melynek révén az eddig még kint lévők átlépik a küszöböt?

P. Szilczl Nóra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció Intézetének tanára

Henri Boulad Budapesten – VIDEÓVAL

A Magyarországra látogató Henri Boulad SJ, számos népszerű lelkiségi könyv szerzője kopt rítusú szentmisét celebrált 2014. július 17-én a zsúfolásig megtelt pesti Jézus Szíve-templomban, majd aznap délután előadást tartott a Párbeszéd Házában.

Képgaléria – klikk a képre!

Henri Boulad ezt megelőzően, július első felében két lelkigyakorlatot vezetett a jubileumát ünneplő Életrendezés Házában Szeretlek úgy, ahogy vagy, illetve A világ jövője a kezetekben van címmel, valamint előadást tartott a pécsi székesegyházban.

A kopt rítusú szentmise több nyelven zajlott: Boulad atya franciául és kopt nyelven vezette a liturgiát, melyet néhány görög nyelvű rész egészített ki – hiszen, mint az atya később elmondta, a Nagy Szent Vazultól származó liturgia görög nyelven folyt eredetileg.

Bevezető szavaiban angolul szólt a hívekhez: a kopt liturgiát mutatta be a jelenlévőknek, mint ahogy a szentmise folyamán végig segítette a hívek értő részvételét a liturgia magyarázatával. Felhívta rá a figyelmet, hogy a kopt szertartásnak az elején történik a felajánlás, az egyetemes könyörgések viszont később következnek, mint azt a latin rítusban megszoktuk. A Miatyánk háromszor hangzik el: az elején, majd az áldozás előtt, s végül a legvégén. A kopt templomokban, csakúgy, mint az ortodoxokban, az ikonosztáz eltakarja a felajánlást a tekintetek elől.

Az első olvasmány Izajás könyvéből szólt, ezt követte a Hagios görög nyelvű ima. A napi evangélium (Mt 11,28-30) egyik jól ismert mondata – véletlen egybeesés folytán – éppen az a mondat, mely mottóként felfestetett a pesti Jézus Szíve-templom apszisa fölé: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”.

Ebből indult ki a homília gondolatmenete is: Jézus, az Ószövetség istenképével ellentétben, a közeli Isten, az Emmanuel, a velünk élő Isten. Aki kétkezi munkát végzett, aki szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne veszítsük el érzékünket Isten nagysága iránt, lássuk a hatalmas Istent is.

Henri Boulad megosztott a jelenlévőkkel egy történetet, melyben Alexandria város polgármestere meg akarta tudni, hogyan él, mit él át a nép. Ezért beállt a pékség előtti sorba – ami nagyjából 30-40 emberből szokott állni, és kétórás várakozást jelent… Így tesz Jézus is az evangéliumokban: meg akarja tapasztalni az emberi létet. Nem rabszolgákra van szüksége Istennek, nem rémületre és félelemre.

Henri Boulad délután Az ima és következményei életünkben. Az ember három személyiségzónája címmel tartott előadást a Párbeszéd Házában, melynek két nagytermében és előterében szinte mozdulni sem lehetett az érdeklődők nagy száma miatt.

Sajgó Szabolcs SJ bevezető szavaiban Boulad atya rendkívül sűrű magyarországi programjáról beszélt, valamint felhívta a figyelmet, hogy idén ünnepeljük Vácz Jenő atya 100. és az Életrendezés Háza 20. születésnapját. A 2003-ban elhunyt Vácz Jenő SJ 1986-ban kezdte el magyarra fordítani Henri Boulad műveit.

Boulad atya előadása kezdetén elmondta: egyre szerelmesebb Magyarországba és a magyarokba – amiért természetesen nagy tapsot kapott a hallgatóságtól.

Ezután a személyiség rétegeiről beszélt, arról, hogyan kell egyre mélyebbre jutnunk önmagunk megismerésében a felszínes, szociális énünktől elindulva, aki mintegy a színházban szerepet játszik. A következő réteg elérése előtt egy homályos zóna van, melyet Boulad atya „a kis halálnak” nevez: ezen át kell hatolni, ha lejjebb akarunk jutni.

A következő réteg az egyéniségünk, melyet többek között értelmünk, kultúránk, képességeink alkotnak. Itt már függetleníti az ember magát mások véleményétől, „hisz tudjuk, a közvélemény hol felemel, hol leejt”.

A harmadik szint: a személy – ez „a lélek helye”. A második és harmadik szint között ismét homályos zóna húzódik: „a nagy halál”– az önmegtagadás, mert ha meg akarod találni magad, el kell veszíteni magad. Ez az ego halála: az egóba, mint egy héjba elrejtőzünk, ezzel védjük magunkat – de ezt a héjat meg kell nyitni.

Sokat beszélt Boulad atya a méltóság kérdéséről, amely különösen érzékeny terület valamennyiünk számára, sok fájdalmat jelent, ha méltóságunkban érezzük megbántva magunkat. A méltóság kérdésén túl kell lépni, ha az ember el akarja érni a harmadik szintet. Ha valakin bosszút szeretnék állni, mert megbántott, de lemondok erről: az „a nagy halál” – mondta Boulad atya.

Ha az egónk héját ki tudjuk nyitni, Isten szeretete eltölt minket – és ennek a folyamatnak addig kell tartania, amíg teljesen ki nem nyílunk. Ha a teljes kinyílást elértük – az maga a Mennyország.

Az imádságban ezzel párhuzamos utat jár be az ember: egyre lejjebb kell haladnunk a felszínes, rutinszerű imától az elmélkedés, a szemlélődés felé – az igazi imára a lényünk legmélyén kerülhet sor, ahol minden kiengesztelődik.

Az előadás után a hallgatóság kérdéseire válaszolt Henri Boulad, majd zárásképp újra elénekelte a reggeli kopt misében már hallott imádságot.

Henri Boulad édesapja szír, édesanyja olasz származású, a család francia anyanyelvű katolikus. Tizenhat évesen részesül a papi hivatás kegyelmében, 1950-ben lépett be a jezsuita rendbe, és Bejrútban megkezdte a noviciátust. Filozófiai tanulmányait Franciaországban, a teológiát Libanonban, a pszichológiát és pedagógiát az Egyesült Államokban végezte, három doktorátust szerzett. Visszatérve Egyiptomba az ifjúság nevelése és a szociális munka területén dolgozott, valamint lelkigyakorlatokat vezetett. A kairói és alexandriai tanulmányi és nevelői központok tagja, tanára, majd vezetője. A kairói Caritas vezetője, az észak-afrikai és keleti országokért felelős Caritas elnöke volt. Előadókörutakat tartott Európában, számos lelkiségi mű szerzője. 2004-től a jezsuiták kairói kollégiumának vezetője.

Fotó: Thaler Tamás, Czope Anna
Videó: Bonum TV
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Az emberi értelem nem képes mindazt megérteni, ami Tőlem származik

2014. július 17. csütörtök, 17:17

Drága szeretett leányom, a legnagyobb fájdalom, amelyet azoknak kell elviselniük, akik szeretnek Engem, az a lélek sötétségének fájdalma. Minél jobban egyesültök Velem és Bennem, annál jobban fogok bennetek szenvedni. Mert amikor Én a lelketekben lakozom, akkor ennek köszönhetően még több szenvedést kell elviselnetek.

Amikor egy lélek teljes egyesülésben a Részemmé válik, és amikor átadja akaratát Nekem, akkor a Jelenlétem nyilvánvalóbbá válik ebben a személyben. Ő magára fogja vonni mások haragját, érezni fogja szomorúságomat, mert tanúja lesz a tiszteletlenségnek, az igazságtalanságnak és a gonoszságnak, melyeket a világban lévő bűn idéz elő. Érzékei élesebbé válnak, a lelki dolgok megértése – mely a Velem való szenvedés eredményeként születik – sok dolgot fog feltárni, melyek egy mélyebb megértést fognak felkelteni benne a Sátán és az Isten közötti csatáról.

Meg fogja érteni, hogy mi az, ami beborította a lelkét, testét és érzékeit, de ez nem azt jelenti, hogy könnyebb lesz azt elfogadnia. Az emberi értelem nem képes megérteni mindazt, ami Velem kapcsolatos illetve mindazt, ami Tőlem jön. De ha meg fog bízni Bennem és elfogadja, hogy minden jó Tőlem származik, akkor lehetővé teszi Számomra, hogy növekedjem benne, ami mindenki javát szolgálja.

Én nagy dolgokat tudok elérni, ha megengeditek, hogy a lelketekben lakozzam. Oly sok embernek lehetne megadni az Irgalom Ajándékát, ha megengednétek Szeretetemnek, hogy ezen az úton terjedjen. Az áldozati lélek az, akin keresztül beavatkozhatok mások lelkének megmentéséért.  Mindig fogadjátok el, hogy amikor a Szenvedés Ajándékát adományozom, akkor az egyben nagy jutalmat is hoz az emberiségnek. Irgalmasságom az Ajándékom számotokra. Fogadjátok szívélyesen a különböző módokat, ahogyan dolgozom, mert a szenvedés, amely a Velem való egységből fakad, rövid életű lesz.

Fogadjatok el olyannak, amilyen Vagyok, és ne olyannak, ahogyan elgondoljátok, hogy lennem kellene.

Jézusotok