Magyar Hírlap: “Álláspont. A Telegraph című londoni lap internetes kiadása a napokban számolt be egy németországi eseményről.”
“A
beszámoló arról szól, hogy a német kormány mellett működő Etikai Tanács
fontos ügyben hozott határozatot, s tett ajánlást a kormánynak. A
határozat lényege (egyszersmind a Telegraph cikkének címe): „A
vérfertőzés alapjog”.
Majd
a Telegraph beszámolójából megtudhatjuk, hogy a vérfertőzés-ellenes
törvényt eltörölhetik Németországban azok után, hogy a kormány
háttérintézményeként működő csoport kimondta, az ilyen típusú kapcsolat
fiú- és lánytestvér között legális lehet. Az Etikai Tanács kijelentette
azt is, hogy a vérfertőzés- ellenes törvény elfogadhatatlan beavatkozást
jelent a „szexuális önmeghatározás jogába”. Szeretnék egy mondatot szó
szerint idézni az angol szövegből: „The fundamental right of adult
siblings to sexual self-determination is to be weighed more heavily than
the abstract idea of protection of the family.” Magyarul: „A felnőtt
testvérek szexuális önmeghatározásának alapjoga többet nyom a latban,
mint a család védelmének elvont eszméje.”
Az
Etikai Tanács azt is kimondta, hogy a vérfertőzés elítélése egy elavult
társadalmi tabu csupán. A cikkből megtudjuk azt is, hogy egy ausztrál
bíró már szintén kimondta ugyanezt, kimondva azt is, hogy a továbbiakban
szükségtelen fenntartani ezt a tabut.
Nos,
nyájas olvasó, íme Ön előtt áll az európai fehér ember, az őshonos
fehér rassz önfelszámolásának újabb fontos lépcsője. És fölöttébb nehéz
megszólalni ezek után. Azok után, hogy a német kormány fizetett
tanácsadó testülete, mely magát ráadásul „Etikai Tanácsnak” merészeli
nevezni, hitet tesz a vérfertőzés mellett.
Mi jöhet még ezek után?
Először
is az, hogy ezeknek az ön- és közveszélyes, velejéig rothadt állatoknak
az állásfoglalását számos ön- és közveszélyes, velejéig rothadt állat
korlátozónak és antidemokratikusnak fogja érezni, és harcot fog indítani
a „szabadságjogok” kiterjesztéséért. Mert mi az, hogy kizárólag
testvérek számára teszik lehetővé (legálissá) a vérfertőzést? Mi lesz
azokkal a szabad és liberális polgárokkal, akik anyjukkal, apjukkal,
esetleg egyszerre mindkettővel szeretnék megélni a szerelem teljességét?
Hát nekik nem jár a boldogság, a szabadság, a vérfertőzés alapjoga? Hát
micsoda nácizmus már, hogy csak a bratyó feküdhet le a hugival! És a
mamával miért nem, ha egyszer szereti, és mindketten akarják? És a fater
miért nem kettyintheti meg a lányát, ha akarja, kívánja, szereti?
Ugye-ugye! Aztán mi ez a korlátozás az életkorral kapcsolatban? Miféle
ördögi, náci kitétel, hogy mindez csak „felnőtt” testvérekre vonatkozik?
Hát ha egyszer tizenhét, tizenhat évesen jön a szerelem, akkor mi lesz?
Ki tudná ezt szabályozni meg visszatartani?
Nem… Mégsem szeretnék cinikus lenni.
Ez tényleg a teljes pusztulás előszobája.
És
csak egyetlen pillanatra gondoljanak bele abba, hogy hol tart az a
civilizáció, amelyik ezt ki meri mondani. Miféle világ, miféle kultúra,
miféle társadalom az ilyen? S mindezeken túl vajon mi lesz az
„alapjogból” következően majdan megszülető életképtelen, idióta ivadékok
sokaságával – hogy csak egyet említsünk a rémségek közül. Mi lesz? Majd
azok a maradi, nevetséges, fejlődésképtelen egyedek eltartják őket,
akik képtelenek haladni a korral, és nem legközvetlenebb vérrokonaikkal
üzekednek, igaz?
Elmaradott társadalmi tabu a vérfertőzés tilalma – szól az ítélet.
Hát
persze, hogy az. Végül is, majdnem minden az. Vegyük példának a
Tízparancsolatot. Maga az elmaradottság, az ostoba társadalmi tabuk
gyűjteménye. Vegyük mindjárt az elsőt: Ne ölj! Ugyan kérem! Ideje volna
meghaladni ezt is. S persze, hogy ne legyen sokkszerű az újítás hatása,
javaslom, hogy fokozatosan legalizáljuk az ölést. Legelőször csak a
német Etikai Tanács tagjait legyen szabad megölni. És azokat, akik
szerint a vérfertőzés szabadságától lesz szép az élet és teljes a
szabadság.
Amúgy
egyetlen kérdés: Ezek után csodálkozik még valaki, hogy fiatalok ezrei
mennek Szíriába és Irakba a fényességes Nyugatról, hogy csatlakozván az
Iszlám Államhoz fejeket vágjanak le a sivatagban?
(Ui.:
vasárnap óta egy másik esemény tartja izgalomban az angol sajtót.
Történt, hogy valahol Angliában egy család utazott a buszon. Papa, mama
és az autista gyerekük. A gyerek valamiért sírva fakadt, mire a szülei
énekelni kezdtek neki egy ősrégi angol gyerekdalocskát, ami valami
malacokról szól, és a refrénnél viccesen röfögni kell. Ott röfögött a
család az autista kisgyereknek, amikor odalépett hozzájuk egy kendős,
muzulmán nő, és felháborodottan ordított, miszerint nevezett család
rasszista, és azért röfögnek itten, hogy őt kigúnyolják. Ebből vita
támadt, majd a sofőr megállt, és leszállította a semmi közepén az angol
családot, mondván, menjenek gyalog tovább, ha már egyszer rasszisták.
Halálra vagyunk ítélve. Úgy, mint őshonos fehér rassz. És ha nem lázadunk fel, meg is érdemeljük a sorsunkat…)”
Bal-Rad komm: Mi nem használunk olyan nagy szavakat, hogy “őshonos fehér rassz”.
Mi
csak azt tudjuk, hogy a rokonok házassága, s szaporodása az egész
populációra kihat, – legyen a bármilyen rassz, vagy fajta, – faj. Még az
állatoknál is.
A
rokonházasságok engedélyezése, ezzel együtt a rokonok egymással való
szaporodása, – az egész társadalom pszichikai, tudati és szellemi
romlását idézi elő. – Ezt egyszerűbben; beltenyészetnek hívják… s ebből
lesz majd az idióták társadalma, – melynek előjeleit már most is
tapasztaljuk. – Főleg akkor, ha a kereskedelmi televíziók műsorába
belenézünk.
Szellemileg
visszamaradott gyermekek születnek majd, akiket sokkal könnyebb lesz
folyamatos kontroll alatt tartani, – mint egy szellemileg egészséges,
öntudatos állampolgárt.
Ezt megfejeli még, a kábítószerek legalizálása, a buzulás propagálása, – és kész az Új Világrend, liberális módra.
Bár nem
kell ehhez liberálisnak lenni, – előfordultak már ilyen jelenségek
Horthy úri Magyarországán is, – amikor is az arisztokrácia jó része
sokszor egymás között házasodott. – Ezekből lettek aztán az “Arisztid és
Tasziló” viccek és az egyéb gügye urakat kifigurázó vidám történetek.
“Úgyhoty
kévemszépem kedvesh bahátaim, tisztelt uhaim és őgyeim!” – Ne
lepődjenek meg majd a következményeken; Nemcsak az “őshonos fehér rassz”
– hanem az egész emberiség halálán.