Ember, mit tettél te Kisztus
születésének legszentebb titkával, a szent karácsonnyal? Látod a
kereskedők kapzsiságát, a vallásosság körüli giccset, az embereknek
éppen ezekben a napokban történő elmerülését, lesüllyedését a világi
dolgokba, az ajándékokba, takarításba, veszekedésbe, szórakozásba,
bódultságba, sürgés-forgásba, élvezetekbe? Mit tettél te, ó ember,
Krisztus megtestesülésével?”
Urunk,
kérünk Téged, Ne ítélj meg túl szigorúan minket! Tekints Máriára, akit
nekünk is édesanyánkul adtál, és aki könyörög érettünk, szegény
bűnösökért! Ezekben a napokban többé nem akarunk „gyerekesen” a
külsőségekre ügyelni, hanem „gyermekien” a te jászladhoz járulni,
mindent elfeledni, és csak Tenálad maradni. Ámen.
