A sötétségbe boruló Fatima: audiovizuális fény-show a fatimai Székesegyház falán.

2017. október 13-án lesz a fatimai Napcsoda 100. évfordulója, amelynek annak idején mintegy 70 000 ember volt a szemtanúja, hívők és hitetlenek egyaránt. A Szűzanya előre jelezte ennek a csodának az időpontját, azért, hogy a három pásztorgyereken keresztül Fatimában adott üzeneteinek hitelességét, fontosságát és sürgősségét alátámassza. Az üzenetek 1917. május 13-án kezdődtek el.

Ennek az eseménynek az emlékére és az idei 100 éves évforduló megünneplésére ismét megtalálták a módját annak, hogyan lehet megpróbálni gyalázni a Szűzanyát és profanizálni a szentet: a gyönyörű, tradicionális fatimai Rózsafüzér Nagyasszonya Bazilika homlokzatát kivetítő képernyővé változtatva audiovizuális fény-show-t vetítenek, hogy "ezzel tisztelegjenek" Isten Anyja és a fatimai jelenések előtt.

Ez a gyalázatos előadás, amelynek Fátima — Tempo de Luz (“Fatima — A fénynek az ideje”) lesz a neve, viccesen, az éjszakai sötétségben fog megtörténni, amely viszont jól illeszkedik a Szűzanya által megjövendölt (ld. Franco Adessa: A fatimai harmadik titok, Fr. Augustin Fuentes: A Lúcia nővérrel készült utolsó interjú - 1957 , A két Lúcia nővér - tények és fotók ) az Egyházban bekövetkező sötétségre. A fény-show-t háromszor megismétlik, október 12-én, 13-án és 14-én, a késő esti órákban.
Az alábbi rövid videóklippen meg lehet tekinteni a műsor reklámját.

Projecção multimedia Fátima- Tempo de Luz.

Ha valakinek ismerős az ötlet, hogy egy szent épület falára profán képeket vetítenek, az valószínűleg azért van, mert Ferenc pápa ugyanezt tette a Szent Péter Bazilikával 2015. december 8-án - nem a Szűzanyát ábrázoló képek vetítésével, hanem állatok, növények és egyéb teremtmények képeivel, követve az újpogány környezetvédelmi programot, amelyet a Laudato Si enciklika is jól tükröz.

Róma, Szent Péter Bazilika, 2015. december 8.

Öt tévhit a Bibliáról és a katolikusokról, amikben még mindig sokan hisznek

Az alábbi cikk a ChurchPOP oldalon jelent meg. Szó szerinti fordításban közöljük.

A Biblia teljes mértékben központi helyet foglal el a katolicizmusban – akkor miért övezi olyan sok tévhit?

Íme, az öt leggyakoribb tévhit a Bibliáról és a katolikus egyházról.

Első tévhit: a katolikusok nem gondolják, hogy a Biblia kötelező jellegű

Valóság: Ez rendszerint úgy történik, hogy a protestánsok azt állítják, hogy a katolikusok a Hagyományt vagy a Tanítóhivatalt helyezik előtérbe a Bibliával szemben. Ez egyszerűen hamis.

A katolikusok hiszik, hogy a Biblia Isten sugallmazott Szava, és a legmagasabb tekintély minden tanításában. A hiteles Hagyomány, csakúgy, mint Isten kötelező érvényű Szava (2 Tesz 2,15) nem mondhat ellent a Bibliának. A Tanítóhivatalnak sincs tekintélye ahhoz, hogy megváltoztassa vagy helyettesítse az Írásokat.

A katolikusok inkább azt hiszik, hogy az Egyház “nem Isten szava fölött, hanem annak szolgálatában áll, csak az áthagyományozottat tanítja, amennyiben ezt a Hagyományt isteni parancs alapján, a Szentlélek vezetésével áhítatosan hallgatja, szentül őrzi, hűségesen kifejti...” (Dei Verbum, 10)

Második tévhit: A katolikusok könyveket adtak hozzá a Bibliához

Valóság: Ironikus, hogy ezt a vádat rendszerint a protestánsok hangoztatják, miközben valójában éppen az ellenkezőjéről van szó: a katolikusok a hagyományos Bibliát teljes egészében használják, míg a protestánsoknak kevesebb könyvük van.

A bibliai kánon története bonyolult, de legyen elegendő annyit mondani, hogy nem volt teljes egyetértés a negyedik századig arról, hogy mi a pontos listája a kánoni könyveknek. Ekkor a helyi püspöki tanácsok és a pápa széleskörű megegyezésre jutottak a 73 kánoni könyvet illetően, amelyek még ma is használatosak a katolikus egyházban.

Miközben maradt néhány nézeteltérés, a 73 kánoni könyvet több mint ezer évig használták, amíg a protestánsok nem távolítottak el hét könyvet (valamint egy pár könyvből részleteket töröltek), amelyeket mind a katolikusok, mind az ortodoxok elfogadtak, és egy olyan kánont határoztak meg, amelyet a korai egyházban egyetlen közösség sem használt.

Harmadik tévhit: A katolikus egyház nem akarja, hogy a katolikusok ismerjék a Bibliát

Valóság: Ez egyszerűen hamis. Íme, amit a II. Vatikáni Zsinat mondott erről a témáról: "...a Szent Zsinat nyomatékosan buzdítja, és különösen sürgeti az összes Krisztus-hívőt,... hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg „Jézus Krisztus fönséges ismeretét” (Fil 3,8)". A zsinat ezután idézi a korai egyházatyát, Szent Jeromost: „Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust” (Dei Verbum, 25).

A katolikus egyház történelme során lefordította a Bibliát népi nyelvekre, néha még ábécét is alkotva olyan nyelvek számára, amelyek nem rendelkeztek vele. És a jelenlegi Lectionarium – vagy a misén olvasott szentírási olvasmányok rendje – hároméves ciklust foglal magába, amely mind az Új-, mind az Ószövetséget lefedi. Ez ezt jelenti, hogy egy vasárnapi szentmisére járó, átlagos katolikus rendszeresen hallja a Biblia terjedelmes részét.

Negyedik tévhit: a katolikus tanítás ellentmond a Bibliának

Valóság: A katolikus egyház ténylegesen azt tantja, amit a Biblia tanít.

Természetesen nem védhetem meg ebben a cikkben a teljes katolikus tanítást, de igen, még azok a tanításokat is, amelyeket a protestánsok elvetnek, mint állítólag a legnyilvánvalóbban téveseket, tanítják az Írások. Tisztítótűz (Korintusiaknak írt első levél 3), a sola fide elutasítása (Jakab 2,24, Máté 25), a Szájhagyomány tekintélye (Tesszalonikiaknak írt második levél 2,15), még a halottakért mondott ima is (2 Makkabeusok 12) mind az Írások tanítása.

Az igaz, hogy néhány katolikus tanítás nem található meg kifejezetten a Szentírásban. De nem mondanak ellen a Szentírásnak, hanem az Apostoloktól kapott szájbeli Hagyományon alapulnak, amelynek maga a Szentírás ad tekintélyt (Tesszalonikaiaknak írt második levél 2,15).

Ötödik tévhit: a katolikusok nem fogadják el szó szerint a Bibliát

Valóság: A katolikus egyház ténylegesen elfogadja szó szerint a Bibliát.

Igen, az Egyház elismeri az Írások spirituális jelentéseit (KEK 116), de azok a szó szerinti értelemre épülnek, amelyeket elsőként kell elfogadni. A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) ezt mondja: „Szó szerinti értelem (sensus litteralis): A Szentírás szavainak jelentése, melyet a helyes magyarázat szabályait betartó egzegézis talál meg. A Szentírás „egész értelme egyen alapszik, tudniillik a szó szerinti értelmen” " (KEK 116).

Ez nem jelenti azt azonban, hogy az egész Szentírást egyformán értelmezzük. Műfaj, irodalmi formák, kifejezések, történelmi környezet, stb, ezeket mind figyelembe kell venni ahhoz, hogy felfedezzük a szó szerinti értelmet. Például, ha a Teremtés könyve szerzőjének az volt a szándéka, hogy a teremtés hat napját képletesen kell értelmezni, akkor a metaforaként olvasás jelenti a szó szerinti értelmezést (ez az, amikor az egyház nem érthet egyet a Szentírás néhány fundamentalista olvasatával). De a katolikusok nem utasíthatják el a Szentírás egy olyan szakaszának szó szerinti értelmezését, amely nem tetszik nekik, és nem értelmezhetik allegorikus formában azt, ami nem állt a szerző szándékában.

Te mit adnál még hozzá a listához?