Július 14-ére

Franciaországban ma van a Bastille nap, vagyis 1789-ben ezen a napon kezdődött meg a "nagy" Francia Forradalom. A szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavát zászlóra tűzve teljesedett be a Felvilágosodás fedőnevű pusztító folyamat. Ami valójában megvalósult, az a megszabadulás Istentől, az általa kijelölt, hozzá visszavezető úttól. Egyenlőség címszó alatt pedig teljes lealjasodás valósult meg a legalacsonyabb néprétegek nívójára, testvériségről pedig csupán az e bűnökben való osztozással kapcsolatban beszélhetünk. A nacionalizmus negatív vonulatára is felíhvja a figyelmet a franciaországi felforgatás: nem elég egy nemzethez tartozni, kell egy ennél jóval magasabb vonatkoztatási pont is. Ez a vonatkoztatási pont nem lehet más, mint a világot teremtő és fenntartó erő: Isten.

A nyugati világ egy az egyben átvette a vérben fogant forradalmi eszmeiséget, a halál értékrendjét, ezzel aláírta saját halálos ítéletét. A homoszexuális parádék, az abortusz melletti harcos kiállás, a szinglikultusz és hasonlók mind a halál értékrendjéhez tartoznak, melynek kiötlője nem más, mint a Sátán. Nem szabad lebecsülnünk a gonosz erejét, mely a monetarista kapitalizmus és a polgári értelmiség által pátyolgatott úgynevezett demokratikus rémállamban ölt testet. Erős ez a test, de minket nem riaszt vissza, küzdünk ellene, mint egy betegség ellen. Értékekért harcolunk, Isten országáért!

Ami a francia forradalomban Saint-Just volt, az ma a szíriai harcokban a takfírista kannibál. A degenerált történészek által dicsőített francia egy arisztokrata lány bőréből csináltatott nadrágot - mert az nem volt hajlandó vele hálni -, tette mindezt a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében. A nyugati felforgató erők által támogatott, emberi belső szerveket elfogyasztó lény pedig Istent a szájára véve cselekedett, de valójában a Sátán hordáit szolgálva. Nincs köztük lényeges különbség, minden gonoszság a Sátántól való! A francia forradalom kiterjesztése zajlik tehát az egész világon. Ha hűségünket megtartjuk, legyőzzük a pusztulás erőit!

Vári Gergő

Gyengül a kereszténység Kanadában

Az amerikai Pew Research Center legújabb, június 27-én közzétett felmérése szerint, mely a népszámlálási adatok mellett további kutatásokon is alapul, egyre kevesebb a keresztény Kanadában, míg a kisebbségi felekezetek egyre nagyobb tért hódítanak.

A kanadaiak kétharmada – felnőtteket és gyerekeket is beleértve – továbbra is keresztény, ám a két legnagyobb keresztény vallás híveinek száma egyértelmű csökkenést mutat. Az utóbbi negyven évben a magukat katolikusnak valló kanadaiak aránya 47 százalékról 39-re esett vissza, a protestánsoknál pedig ugyanez az adat a korábbi 41 helyett ma már csupán 27 százalék.

Ezzel szemben a többi keresztény felekezet és a nem keresztény vallások – úgy mint az iszlám, a hinduizmus, a szikhizmus, a buddhizmus, a judaizmus és az ortodox kereszténység – fejlődést mutatnak. E vallások híveinek összesített aránya a kanadai társadalmon belül az 1971-ben mért 4 százalékkal ellentétben ma már 11 százalék.

A legnagyobb mértékben azonban azok száma növekedett, akik egyik valláshoz tartozónak sem érzik magukat: az ő arányuk az 1971-es 4 százalékkal szemben 2011-re 24 százalékra nőtt. „Kanadában ez az eltávolodás az 1980-as években kezdett felgyorsulni, és a folyamat az utóbbi tíz évben még látványosabb – jegyzi meg a Pew Research Center. – A tendencia nem csak a legfiatalabbaknál figyelhető meg: 1981-ben az 1947. és 1966. között született kanadaiak közül tízből egy volt vallás nélküli, míg 2011-ben ez az arány már ötből egy.

A számok tájegységenként is nagy eltéréséket mutatnak. Az ország nyugati felében a vallás nélkül élők aránya (44%) több mint kétszer olyan magas, mint az ország keleti felében (16%), és háromszor magasabb, mint a római katolikus gyökerekkel rendelkező Québec-ben (12%). 1971. és 2001. között a vallás nélküliek aránya alig változott Québec-ben, míg az utóbbi évtizedben számuk itt is erősen nőtt.

A vallásukat gyakorlók száma is csökkenést mutat. A bevándorlók körében a vallásgyakorlás mértéke magasabb és viszonylag stabil: 1998-ban és 2011-ben is 43 százalékuk vallotta, hogy egy hónapban legalább egyszer részt vesz vallási szertartáson. Ezzel szemben a Kanadában születetteknek 1998-ban a 31 százaléka, míg 2011-ben már csak a 22 százaléka ment el szertartásra egy hónapban legalább egyszer.

A tanulmány arra is kitér, hogy a vallás nélkül élők aránya a bevándorlók körében is nő: míg 1971-ben 7 százalék tartozott ebbe a csoportba, 2011-ben ez a szám már 20 százalék volt. „E változás nagyrészt a kelet-ázsiai bevándorlók, köztük is elsősorban a kínaiak számának növekedésével magyarázható – írja a kutatóközpont –, hiszen Kínában él a világon a legtöbb, valláshoz nem tartozó lakos.”

A valláshoz nem tartozók között több a férfi (26%), mint a nő (22%), az iskolai végzettség viszont e kérdésben elvesztette jelentőségét: míg 1971-ben a diplomások 12 százaléka, az alacsonyabb végzettségűeknek pedig csupán 4 százaléka vallotta vallás nélkül élőnek magát, ma ez az arány 23, illetve 21 százalék.

La Croix/Magyar Kurír